Zalai Hírlap, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
2 Nemes Dezső cikke a Pravdában Moszkva. (MTI) A szerdai Pravda terjedelmének nagy részét az SZKP programja első évfordulójának szenteli. A lap egyebek között közli Nemes Dezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának cikkét. „Tapasztalatok és ismeretek kincsestára” című Cikkében Nemes Dezső megállapítja, hogy a XXII. kongresszus óta eltelt évben a kommunizmus eszméi tovább terjedtek, befolyásuk tovább erősödött. Ebben állandóan növekvő szerepet töltött be és tölt be továbbra is a kommunizmus programja. Nemes Dezső cikkének végén megállapítja, hogy a magyar nép vezető ereje, a kommunisták pártja VIII. kongresszusára készül. „Pártunk, amikor e kongresszust készíti elő, felhasználja a XXH. kongresszus tanulságait, valamint az SZKP új programját, amely hozzásegít minket újabb sikerek eléréséhez. Továbbra is meríteni fogunk ezekből a forrásokból feladataink megoldásakor, a szocializmus építésének betetőzéséhez és a kommunizmus felé vezető úthoz”. A Pravda ugyancsak közli a Maurice Thorez, az FKP főtitkára, Njoto, az Indiai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökhelyettese, Larbi Buhali, az Algériai KP Központi Bizottságának első titkára, Mitko Grigorov, a Bolgár KP Központi Bizottságának titkára, valamint Musztafa, a Szudáni KP Központi Bizottságának tagja által beküldött cikket. ZALAI HÍRLAP A Pravda az amerikai forrásokból közölt rosszindulatú koholmányokról Moszkva. (MTI) A szerdai Pravda cikket közöl arról, hogy amerikai hivatalos forrásokból rosszindulatú koholmányokat terjesztenek kubai „terrorcselekményekről” a latinamerikai országokban. Az, hogy ezeket a koholmányokat most találták ki, kétségtelenné teszi, hogy a koholmányok szerzői minden eszközzel meg akarják hiúsítani a végleges megegyezést és valamiféle új ürügyet keresnek Kuba megtámadására — írja a lap. Az amerikai militaristák ugyanebből a célból folytatják az inváziós erők növelését és repülőgépeket küldenek Kuba légiterébe. Mindez veszélyes következményekkel terhes. E körülmények között különös jelentőségre tesz szert az, hogy az Egyesült Államoknak szigorúan teljesítenie kell vállalt kötelezettségeit. Tiszteletben kell tartania a kubai terület sérthetetlenségét. Éppen ezért a világközvélemény figyelmének homlokterében állnak most azok a biztosítékok, amelyek garantálnák a Kuba belügyeibe való be nem avatkozást és szavatolnák Kubát új fegyveres támadástól, amelyet az agresszív erők továbbra is előkészítenek. A Pravda ezután megemlíti a Fidel Castro nyilatkozatában közölt öt feltételt, amelyet Kuba garanciának tekintene az Egyesült Államok részéről. E feltételek között van a guanta-í namei amerikai haditengeré- szeti támaszpont kiürítése is. Ezeket a követeléseket, amelyek Kuba szuverenitását és biztonságát szavatolnák, széles körben támogatják a békeszerető erők. Kuba, amely kénytelen az agresszió állandó fenyegetésének légkörében élni, teljes joggal igyekszik biztosítani saját biztonságát Latin-Amerika népei, az egész haladó emberiség szolidaritást nyilvánít a hős kubai néppel, ugyanakkor erélyesen figyelmeztet mindenkit, nehogy kezet emeljen Kuba jogaira. A Szovjetunió, amikor lépéseket tesz a rendkívül heves viszály felszámolására, továbbra is a kubai nép mellett áll és nem hárítja el magától a felelősséget a kubai nép megsegítéséért. A szovjet emberek elvárják, hogy az Egyesült Államok kormánya tartózkodjék a rövidlátó cselekedetektől és legyen elég erős ahhoz, hogy megzabolázza a felelőtlen uszítókat. Ha ez megtörténik, akkor az Egyesült Államok kormánya tartóssá teszi a békét és biztonságot, feltételeiket teremt a többi halaszthatatlan nemzetközi kérdés megoldására is. (MTI) New York (TASZSZ). Mint a hírügynökségek jelentéseiből kitűnik, az Egyesült Államokban és a nyugati félteke néhány más országában tanyázó kubai ellenforradalmárok továbbra is terveket szőnek egy kubai betörésre. Cardona, a kubai emigránsok vezetője — mint az UPI hírügynökség rámutat — kedden a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy az általa vezetett „forradalmi tanács” „fenntartja magának a jogot, hogy erőszakot alkalmazzon Fidel Castro kubai miniszterelnök megbuktatására, tekintet nélkül arra, milyen formában rendezik a jelenlegi válságot”. Zorin beszéde az ENSZ-közgyűlésen a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállítása kérdésében megtartott szavazás után New York. (TASZSZ) Kedden a közgyűlés szavazott a Szovjetunió ama javaslatáról, hogy állítsák helyre Kína törvényes jogait az ENSZ-ben. A javaslat elfogadására negyvenketten szavaztak, ellene ötvenhatan, tizenkét küldöttség pedig tartózkodott. A szavazás után Zorin szovjet küldött emelkedett szólásra. A szovjet küldöttség — mon-dotta —, sajnálja, hogy a köz-gyűlés ezúttal sem hozott hatá-rozatot Kína törvényes ENSZ- jogainak mielőbbi helyreállításáról. Rámutatott azonban, hogy a javaslat mellett szavazzók száma évről évre nő. Zorin ezután arról beszélt, hogy az ellenszavazatuk indokolására egyes küldöttségek a kínai—indiai határon végbemenő eseményekkel érveltek. „A szovjet kormányt — mondotta Zorin — az egész békeszerető világközvéleményhez hasonlóan aggasztja ezeknek az eseményeknek alakulása. A kínai—indiai határon végbemenő eseményeknek nyilvánvalóan semmi közük Kína törvényes ENSZ-jogai helyreállításának kérdéséhez. Az előbbi kérdést azért ráncigálták elő a közgyűlésen, hogy hátráltassák Kína törvényes ENSZ-jogainak érvényesítését. Az ilyen mesterkedések azonban végeredményben nem akadályozhatják meg e régen megérett probléma rendezését — fejeződik be Zorin nyilatkozata. (MTI) 1962. novel „Ha bármit is tehetek...“ Bertrand Russel A London melletti kertváros egyik kis házában, fázósan a kandallónak dőlve, leveleket diktált egy kilencven esztendős férfi. Hangja halk, öreges, rekedtes — a titkárnő sem értett minden szót első hallásra. És ez a fáradt hang mégis elhallatszott öt világrészbe, elgondolkodtatva és meghatva az embereket. A Kubát fenyegető amerikai provokációt követő események drámai pergése közben is oda kellett figyelnünk erre az öreg emberre, erre a nyughatatlan nyugdíjasra, akik miközben nála jóval fiatalabb kollégái rózsát nyesegetnek az üvegházban, vagy a skóciai ősz méla szépségében merengenek — minden maradék energiájával, minden idegszálával azon van, hogy sokáig éljenek, akik eddig még csak keveset éltek, hogy éljen az emberiség. Az aggastyán-kor önzővé tesz. Legalábbis a tudomány ezt a tételt vallja. A kilencven éves Bertrand Russel páratlan aktivitása, mély felelősségtől áthatott harca a békéért azonban ellentmond azoknak a tapasztalatoknak, amit a lélektan, a fiziológia, a gerontológia az öreg, a nagyon öreg emberek érzéseinek és gondolatainak elmeszesedéséről tanít. A szovjet politika rugalmas eszközökkel és módszerekkel párosult elvi szilárdságát felismerő és méltányoló Bertrand Russel kilencven esztendeje ellenére is azokért küzd, akik csak most eszméltek rá a világ szépségeire, és akik a jövendőtől várják, hogy kibontsa életüket. A nagy gondolkodó, az ékesszavú, bátor író, kilenc évtized terhével a vállán a rém az ifjúság szószólójává emett. A fizikus — aki márkel ezelőtt azt hirdette, befejezte művét — megifjú erővel viaskodik azért, hogy háború elavult erőtörvényév a béke nehézkedési erejét, az értelmes élet gravitációját szegezze szembe. Tüntet és szónokol, levelet diktál és tiltakozik minden igazságtalanság, minden értelmetlenség ellen, mert „csak a tiltakozás adhat reményt az életre”. „Ha bármit is tehetek, kérem, tudassa velem.” Milyen jellemző ez a mondat, amellyel Russel befejezte mind Hruscsovhoz, mind Kennedyhez intézett levelét. Babérjain pihenhetne hosszú küzdelmekben és eredményekben gazdag élete alkonyán. De ő — lélegzete fogytáig — ott akar lenni és ott is van, ahol az a nehéz, szívós és idegfeszítő harc folyik, amelyről egy régebbi cikkében azt írta, hogy „ezzel a harccal, a megfeszített értelem és a bátor áldozatvállalás harcával lehet megelőzni a bombáknak és gépszörnyeknek azt a működését, ami már nem is nevezhető harcnak, csak pusztításnak”. Az Amerikai Egyesült Államok támaszpontjai az európai szocialista országok körül Az Amerikai Egyesült Államok a II. világháború után a szocialista országokat támaszpontgyűrűvel vette körül. Az amerikai támaszpontrendszer legfontosabb része az európai szocialista országok ellen irányuló katonai bázisok hálózata. Európa és Elő-Ázsia térségében — amerika és egyéb nyugati folyóiratok adatai szerint — 65 nagy és több tucat kisebb USA támaszponto létesítettek. A 65 legfontosabb USA légi-, szárazföldi és haditengerészeti bázis közt 60 a NATO tagállamak területén helyezkedik el Spanyolországban — amely nem tagja a NATO-nak — 5 nagy amerikai támaszpontot építettek. Az USA európa és elő-ázsiai támaszpontrendszerét a Földközi tengeren állomásozó VI Flotta, továbbá az Atlanti-óceán északi térségében és a Jeges-tengeren cirkáló atommeghajtású tengeralattjáró egységek egészítik ki. E bázisrendszerhez számíthatók továbbá az USA afrikai (Marokkó és Líbia) a grönlandi, valamint az Azori-szigeteki repülőtámaszpontjai is. Európában és Elő Ázsiában közel félmillió főnyi amerikai katona állomásozik a különböző támaszpontokon. Izland, Nagy-Britannia, a Német Szövetség Köztársaság, Franciaország, Spanyolország, Marokkó, Líbia, Olaszország és Törökország területén kiépített repülő támaszpontok nagyrészét nukleáris fegyvereket szállító nagyhatósugarú , nehézbombázó gépek is használják. Az Egyesült Államok a legutóbbi években Nagy-Britanniában, Olaszországban, Törökországban és a Német Szövetségi Köztársaságban különböző típusú rakéták kilövésére alkalmas bázisokat létesített. Nagy-Britanniában 20 középhatósugarú rakétakilövő állomás, illetőleg nukleáris fegyverraktár található. Olaszországban 2, Törökországban 1 — mintegy 2500 kilométeres, azaz középhatósugarú „Jupiter”-típusú rakétákkal felszerelt — rakétaosztály állomásozik. A Német Szövetségi Köztársaságban is számos, nukleáris töltetű rakéták továbbítására is alkalmas rakétaüteget állítottak fel. A VI. Flotta egyes egységeit rakétahordozó hadihajókkal egészítették ki Az amerikai atomtengeralattjárók legfontosabb fegyverzete közé tartozik a „Polaris” típusú középhatósugarú rakéta. Az Amerikai Egyesült Államok támaszpontrendszere elsősorban az európai szocialista országok népeit veszélyezteti, de egyúttal azon országok lakóit is, amelyek területén az amerikai katonai bázisok megtalálhatók. — Terra — _____________________ A kongói közvélemény követeli a jogtalanul bebörtönzött parlamenti képviselők szabadonbocsátását. Leopoldville (TASZSZ). Kedden Leopoldvilleben ismeretessé vált, hogy Gbenge, a kongói nemzeti mozgalom elnöke és a vele együtt börtönben sínylődő többi parlamenti képviselő nyilatkozatot tett közzé, s ebben tiltakozik törvénytelen fogvatartása ellen. A képviselők követelik: haladéktalanul bocsássák szabadon őket, és a hatóságok hagyjanak fel a parlamenti mentelmi jog megcsúfolásával. Az ország haladó közvéleménye ezekben a napokban állhatatosabban követeli Gizenga, Gbenge és harcostársai szabadonbocsátását, mivel kitudódott: a reakció gyilkosokat akart felbérelni, hogy leszámoljon velük. Leopoldvilleben kedden reggel az ENSZ képviseleténél székháza előtt többszáz főnyi tömeg tüntetett a jogtalan, bebörtönzött politikusok szabadonbocsátását követelve. (MTI) Az Egyesült Államok még nem döntötte el, vajon megvonja-e a gazdasági segítséget Libanontól és Törökországtól Washington. Mint az UPC közli, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden kijelentette, hogy az Egyesül Államok még nem döntötte el vajon megvonja-e a segély Libanontól és Törökországtól Ismeretes ugyanis, hogy a Kuba-ellenes blokád elrendelése után az amerikaiak feltartóztattak egy szovjet árut szállító libanoni hajót, hétfőn pedig arról érkezett jelentés, hogy szovjet búzával megrakott török hajók tartanak Havanna felé. Október 23-án Kennedy elnök olyan törvényt írt alá amelynek értelmében megtagadják az amerikai gazdaság segélyt olyan országoktól, amelyek árut adnak el, vagy áru szállítanak Kubának. A külügyi szóvivő kijelentette, hogy a törvényt minden esetben az adott körülményeknek megfelelően fogják alkalmazni. (MTI). Az ENSZ vitája Dél-Afrikáról és Dél-Rhodesiáról New York. (MTI). Az ENSZ közgyűlés különleges politika bizottsága kedden befejezte a általános vitát Dél-Afrika fajüldöző politikájáról, és hozzá kezdett a Délafrikai Köztársaság ellen irányuló bojkott-intézkedések megvitatásához Mint ismeretes, 32 ország küldöttsége határozati javaslato terjesztett elő, amely azt is előirányozza, hogy Dél-Afrikát k kell zárni a világszervezetből ha a fajüldözési politika megszüntetését célzó bojkott-intézkedések nem vezetnek eredményre. Anglia képviselője a vitában azt hangoztatta, hogy a Dél Afrika ellen irányuló bojkot megfosztaná az ENSZ-t a további közbenjárás lehetőségétől. Togo képviselője követelte hogy léptessenek életbe Dél Afrika ellen büntető intézkedéseket az ENSZ határozatainak ismételt be nem tartása miatt. Szovjet és csehszlovák vezetők találkozása a SZKP Központi Bizottságában. Moszkva. (TASZSZ). Az SZKP Központi Bizottságában kedden N. Sz. Hruscsov, L. I Brezsnyev, F. R. Kozlov és A. Koszigin találkozott A. Novotnyval, J. Hendrych-hel é O. Simunekkal. Ili Nem a ruha..., Mennyivel jobb lenne a nemzetközi helyzet, ha a politikusok gentleman módra öltözködnének — vonajtott fel nemrég egy angol hetilap. A Tailor Cutter emui szakmai lapot megihlette a sónaj, s — megfelelő embert a megfelelő ruhana jeligére — fotomontázst közölt arról, milyennek szeretne látni néhányat a hírekben naponta szereplő államférfiak közül. Az arcképcsarnok első helyen Adenauer bonni kancellár szerepel: a Tailor Cutter talán azért kezdi éppen vele a sort, mert tudja, hogy a nemzetközi helyzet „kifogásolását” is nála kellene kezdeni. A montázson a testhez álló könnyű felöltő szemmel láthatólag megifjítja az agg kancellárt. A látszat azonban ezúttal is csal. Ha Adenauer magára is öltené a Tailor Cutter modelljét, attól még nem lenne valóban fiatalabb , hajlékonyabb és rugalmasabb a politikában. Mint ahogyan a nemzetközi helyzetnek sem az a baja, hogy Adenauer, vagy bárki más a korának megfelelően öltözködik, hanem az, hogy nem megfelelően gondolkodik. És ez számára, úgy látszik, legalább annyira testreszabott, mint a Tailor Cutter bármely előkelő modellje... NYERI! A londoni Daily Express Tom Mboya kenyai néger vezető kijelentéseit kommentálva, érezhető kárörömmel mondja: lám, nem is olyan könnyű egy elmaradott afrikai országban politikát csinálni. Tisztelet és becsület tehát a briteknek, akik „békét, jogot és rendet vittek Kenyába”. Mert — emeli fel intőn az ujját a Daily Express — „könnyű a gyarmatosítás ellenfeleinek bírálni a briteket. De sokkal nehezebb felülmúlni azt, amit ők tettek”. A konzervatív lapnak igaza van. Hetven évi angol uralom után Kenyában még mindig csak a földterület 3 százalékát művelik, az országnak jóformán nincs ipara, s a négerek csak a harmincnegyed(!) részét keresik annak, amit a fehér munkások. Törvény van rá, hogy a bennszülöttek évente 60 napot kényszermunkán dolgozzanak, járványok pusztítanak, minden száz gyerek közül 61 meghal, még mielőtt elérné az ötéves kort... A Daily Express nyert. A hetvenéves brit gyarmati uralom eredményeit valóban nagyon nehéz felülmúlni Kenyában.