Zalai Hírlap, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-08 / 289. szám

4 Piros-kékek és kék-feketék Mi várható Bragában és Innsbruckban ? A MAI, népstadionbeli BEK- visszavágó lázában ég ma két ország labdarúgó sportjának szurkolótábora, s — túlzás nél­kül állíthatjuk — Európa egész sporttársadalma a Vasas—Inter talákozóra fordítja legfőbb fi­gyelmét. A két együttes felké­szüléséről, terveiről, reményei­ről, esélyeiről, várható összeállí­tásáról és taktikájáról, játékosai­nak fizikai és idegállapotáról ezernyi hír, nyilatkozat látott nyomdafestéket nemcsak nálunk és Olaszhonban, hanem minde­nütt, ahol a labdarúgás népsze­rűsége változatlanul biztosítja az érdeklődést az ilyen jelentős mérkőzések iránt. Márpedig Eu­rópa legtöbb országára­­ ez jel­lemző. A budapesti piros-kékek, a Fasas táborában a legnagyobb gondot az újra szerepeltetni szándékozott Korsós sérülése okozza. A sportorvosi nyilatko­zatok ilyen vonatkozásban nem túlságosan derűlátók, Csordás edző azonban reméli, hogy szük­ség esetén Pál is újra megfelelő helyettesnek bizonyul majd a balszélen, bár ezúttal nyilván nem védekező szerep jut majd az e poszton játszó Vasas-játé­kos osztályrészéül. Ami az Internazionale csapa­tát illeti, a milánói kék-feketék meglehetősen ideges hangulat­ban érkeztek a Gellért-szállóba. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy — tartanak a mérkőzéstől, mások viszont csupán azzal a már ismert intermezzóval — vagy most inkább Inter­mezzó­­val?) —, amely szerint a milánói különrepülőgép négy órát késett az indulással, mivel egy ismeret­­len hang azt közölte telefonon az illetékesekkel, hogy­­ bombát rejtettek el a gépben. Aztán ki­derült, hogy vaklárma volt az egész, de az eset — úgy tűnik — rányomta bélyegét az általá­nos hangulatra a kék-feketéknél. Herrera természetesen bízik, s a végleges csapatösszeállítást még­­ nem tudja. Legalábbis ezt állítja. Annyi valószínű, hogy az „intelligens rabszolgának” be­cézett Beáin újra elfoglalja he­lyét, s lehet, hogy Jair vagy Do­­menghini helyén újonc kerül a csapatba Cappellini személyé­ben.* A GYŐRI VASAS ETO már edzett Bragában. A zöld-fehérek körében kissé aggodalmaskodnak a Sporting Braga legutóbbi, va­lóban kitűnő bajnoki eredményei miatt, hiszen a Belenenses el­leni 4:1 és főleg a Benfica elleni 4:0 — kissé ijesztően hangzik, még a háromgólos előny birtoká­ban is. Szusza edző egyébként valószínűleg Nellt szerepelteti Palotai helyén, akinek játékára nem számíthat. * INNSBRUCKBAN ma a Tata­bányai Bányásznak, lesz aligha­nem „m­elege”, bár a Nordkette aljában ilyenkor nem éppen nyá­­rias az időjárás. Az őszi idényt veretlenül, a tabella élén befeje­zett Wacker — visszavágásra ké­szül, s az általános várakozás szerint ez valószínűleg — sikerül is neki. Persze, azért Hidegkú­tiék sem adták még fel a har­cot. .. (2.) Nem kel csodálkozni, hogy ilyen beszédtémát választottak, hisz a keménykötésű ír és skót telepeseket a sok munka meg­edzette, kemény harcot foly­tattak a természettel, meg egy­más ellen is, a küzdelmes élet nem engedte meg, hogy fino­mak és érzelgősek legyenek. Amikor Lavrasson és Gutkly kétemeletes házának tetején megjelent néhány hivatalos személy és a börtönőr, az egy­begyűlt tömeg között mozgoló­dás támadt. Nemsokára elő­­vezették Jonathan Loveringet is. Az izmos, rőt szakállú fickó bárgyún mosolygott. A félelem nem lett úrrá rajta. Megállt a tető szélén, mélyen meghajolt és hangosan köszöntötte a né­zősereget: „Johnyna­k hívnak.” Keze ugyan meg volt kötözve, ez azonban nem akadályozta abban, hogy táncolni kezdjen. A tömeg üdvrivalgással kö­szöntötte a mutatványt Senki sem lepődött meg azon, hogy Jonathan Sovering bohóckodik. Nagy tréfacsináló hírében ál­lott, főleg abban élvezett, hogy másokat halálra ijesszen. Legutóbb például megját­szotta a kísértetet. Fehér le­pelbe burkolózott, s éjnek ide­jén az utcán rohangászott, ha­lálra rémítgette a járókelőket. Igen leleményes volt holmi­­féle bűzbomt­át gyártott, azzal dobálta az embereket. Külö­­nös élvezetét lelte abban, hogy a kalácsból kiszedegesse a ma­zsolát és döglött legyekkel he­lyettesítse. Igazi pemahajder volt Emellett azonban gyilkolt is. Amikor nem bohóckodott lovat lopott. A felesége meg­fenyegette, hogy feljelenti a rendőrségen. Az asszony való­­jában saját érdekeit védte, hisz Jonathan egy fiatal in­dián lánynak csapta a szelet. Jonathan bosszút akart állni feleségén. Egy éjjel észrevét­lenül belopódzott a házba és baltával agyonverte feleségét, meg hat gyermekét. Ez több volt a soknál, ilyen tréfát még Jonathan sem engedhetett meg magának. A bíróság halálra ítélte. A kivégzés nem ment mai­den baj nélkül. A hóhér le­lökte Jonathant a tetőről, ám a tetőgerendára hurkolt kötél elszakadt a halálraítélt súlyá­tól. Jonathan a földre huppant A rendőrök azonban gyorsan talpra állították, visszavezet­ték a tetőre. Az előadás nagy­­jelenetét meg kellett ismételni. Jonathan vihogott és tréfálko­zott. Szétnézett a tetőről, és fogadást ajánlott fel három barátjának: — Egy üveg whiskyt teszek rá, hogy ismét elszakad a kö­tél, és én szabad leszek — hangoskodott. Sajnos, elvesztette a foga­dást. A legbátrabbak az ítélet si­keres végrehajtása után előre tolakodtak, hogy közelebbről szemügyre vegyék a halott Jo­nathant. A tömeg lassan szét­széledt Végetért az ünnepi előadás, az emberek hazaindul­tak, örültek annak, hogy ott lehettek a kivégzésen, hisz újabb beszédtémát kaptak, leg­alább egy éven át tárgyalhat­tak az akasztás minden rész­letéről. Azzal búcsúztak egy­mástól, hogy majd találkoznak a soron következő akasztáson. Legutoljára távozott az a há­rom ember, akivel Sovering fogadást kötött. Az egyik kö­zülük hangosan méltatlako­­dott: — Az a gazember falhoz ál­lított bennünket. Jól tudta, hogy megfizetjük neki az italt, ha életben marad, de azt is tudta, hogy ha meghal, akkor neki nem kell fizetnie. Semmi­képpen sem veszthetett, hanem csak nyerhetett. Jól ki­babrált lelünk. Ez a nevezetes esemény 1832 júniusában játszódott le. (Folytatása következik.) ZALAI HÍRLAP Sízbatunk-8 Kreitleinten ? Rövid hír számolt be arról, hogy az UEFA az eredetileg kijelölt Schu­­lenburg helyett az ugyancsak nyugatnémet Rudolf Ivreitleint­­jelölte a Vasas—Internazionale BEK visszavágó mérkő­zés játékvezetőjéül. Ismerjük meg ezek után közelebből is a nyugatnémet I FIFA-játékvezető sportpályafu­­tását, amelyet így ír le­­ maga:­­ — Fü­rth-ben, a nyugatnémet futball egykori fellegvárában születtem, 1919-ben. Mint aktív labdarúgó a TSV 1880 Fürthben majd később, profi­ játékosként az SC Stuttgartban játszottam. — A felszabadulás után egy ideig még futballoztam, majd 1950-ben — egy eléggé súlyos térdsérülés miatt — végleg fel­hagytam az aktív játékkal. Ez időtől kezdve — két éven ke­resztül — edzőként működtem kisebb egyesületekben. 1952-ben sikerrel letette a já­tékvezetői vizsgát. Kezdeti si­kerei a játékvezetés terén felbá­torították, s a német szakvezetők mind jelentősebb mérkőzések ve­zetését bízták rá. A siker nem váratott sokáig magára. — Játékvezetői múltamhoz ké­pest aránylag fiatalon kerültem a nyugatnémet játékvezetők él­vonalába. 1902-ben lettem FIFA- játékvezető. Ettől kezdve már számos érdekes és jelentős nem­zetközi klub-, kupa és nemzetek közötti válogatott mérkőzést ve­zettem. Az 1966. évi angliai világbaj­nokságon ugyancsak jelentős sze­­rep jutott Kreitleinnek. Ő volt a játékvezetője a Szovjetunió— Olaszország, valamint az Anglia —Argentína VB negyeddöntő mérkőzésnek. A világsajtót so­kat foglalkoztatta a kérdés: jo­gos volt-e ez utóbbi mérkőzésen Rattinnak, az argentin csapat kapitányának kiállítása? Élesen bírálták Kreitlein játékvezetés­t. Szemére vetették — többek kö­zött —, hogy erélytelenségével előidézője volt a mérkőzésen történt sorozatos botrányoknak. A svájci Dienst, az első Inter­nazionale—Vasas BEK mérkőzés játékvezetője így nyilatkozott: — Nem lesz irigylésre méltó helyzetben a mérkőzés visszavá­gójának játékvezetője­. •­ Nos, mi bízunk abban, hogy a tapasztalt Kreitlein a szá­munkra oly rendkívül fontos, második Vasas—Inter találkozón — kitűnő játékvezetést mutat be. S. I. Az Internazionale csapata A ma este sorra kerülő Vasas —Internazionale kupamérkő­zés olasz résztvevője, az Internazionale együttese (MTI foto) 1966. december 1. Maradéktalanul kielégítik a lakosság szükségleteit a Pókaszepetk és Vidéke Körzeti m­tsz-hez tartozó Man Az egyesülés 10 éves jubileumán A FELSZABADULÁS UTÁN hazánkban megalakuló föld­művesszövetkezetek közt az alakulás dátumát tekintve a legrégibb fmsz-ek közé tarto­zik a pókaszepetki. 1948 augusztus 20-án volt az első, az alakuló gyűlés, hogy ezt követően — már a jó forintért — megfelelő árukészletet biz­tosítva kielégítse Pókaszepetk és a környékbeli települések lakosságát A jelenlegi kiterjedését, azt, hogy 7 vegyesbolt, 4 italbolt, presszó, húsbolt, szikvízüzem, tüzéptelep és öt felvásárlóhely tartozik hozzá, akkor érte el, amikor ezelőtt éppen tíz esz­tendővel egyesült a zalaist­­vándi, a gyürüsi, a kemend­­ollári és a bezerédi kis fírisz­ekkel. Az egyesülés valamennyiük­nek hasznára vált. A kemend­­olláriak aligha tudták volna saját erőből megépíteni új boltjukat. Most a közös, nagy fész képes erre, s ha az idő­járás engedi, még ez év vége előtt a kemendolláriak rendel­kezésére állhat a másfélszáz­ezer forintért készült új bolt A kemendolláriak jelentős ér­tékű társadalmi munkával is hozzájárultak az építkezéshez A HÉT ÜZLET KÖZÜL két­ségtelen a pókaszepetki ve­gyesbolt rendelkezik a leg­messzebbmenő igényeket is kielégítő árukészlettel. Pol­cain, raktárában 700 ezer fo­rint értékű árut tartanak. Ha­vi 250—300 ezer forintos for­galma fényes bizonyítéka, hogy sokan előnyben részesí­tik a helybeli boltot a városi szaküzletekkel szemben. A ve­gyesbolt és az fmsz vezetői mindent megtesznek azért, hogy a városival azonos le­gyen a bolt árukészlete. Most, karácsony közeledtén az üzlet­ben jelentős helyet kapott a játékáru. Nem kell a környék­belieknek Zalaegerszeg egyet­len játékboltját felkeresniük azért, hogy gyermekeik örö­mét, a karácsonyi ajándék já­tékot beszerezzék. Erről mesz­szemenően és jó időben gon­doskodott az fmsz. De gondolt a nagyobb gyerekekre és fel­nőttekre is, hisz szinte vala­mennyi boltjában kaphatók a legújabban megjelent köny­vek, amik ugyancsak kedves ajándékok a fenyőfa alatt. Valaha gondolni sem mer­tek a pókaszepetkiek, hogy presszójuk, cukrászdájuk lesz. Ma már ez is a megvalósult vágyak közé tartozik a köz­ségben — elsősorban az fmsz jóvoltából. Presszó-kávé, friss cukrászsütemények, üdítő- és röviditalok mindig kaphatók a csinosan berendezett üzlet­ben. Kellemes időtöltés a presszóba beülni. A LEGÚJABB LÉTESÍT­MÉNYEK közé tartozik a gáz­csere telep, melyet célrész­jegyek kibocsátásával épített fel a szövetkezet. A most a gázfogyasztók népes táborába bekapcsolódók nem is gondol­ják, mit jelentett 4-5 évvel ezelőtt egy palackcserét lebo­nyolítani Pó­­kaszepetken. A kényelmes, gyors csere az fmsz-nek a la­kosságról törté­nő messzemenő gondoskodását példázza. Így van ez egyéb­ként a közel­múltban be­szerzett kis kerti traktor­ral is. Az fmsz azért vásárol­­ta, hogy a la­kosságnak ház­hoz tudja szál­lítani az fmsz tüzelőanyag­­telepén vásá­rolt fát, szenet. Mint más falu­ban, úgy Póka­­szepetken is nehéz fuvarost szerezni, de az fmsz a kerti traktor munkába állításával levette a szállítás gondját is a lakosság válláról. Sokan élnek a lehetőséggel. A pókaszepetki fész nem­csak elad, de vesz is. Bizonyít­ja ezt az, hogy évente 3,5 mil­lió forint értékben vásárol fel a körzetben babot, baromfit, tojást, szőlőt és gyümölcsöt. Az öt felvásárlóhelyen termé­szetesen előnyösebb árat kap­nak az eladásra felkínált ter­ményekért, akik idejében megkötötték a termelési szer­ződést az smsz-szel. A felár, különösen nagyobb tételek esetében jelentős anyagi előnyhöz juttatja a szerződé­ses termelőket. A gyümölcsösök elöreged­nek. Termésük évről évre ki­sebb, de a jó gazda idejében gondoskodik a jövő termését biztosító új gyümölcsfákról. A pókaszepetki fmsz telepén je­lenleg 25—30 féle gyümölcsfa csemete közül válogathatnak a telepíteni szándékozók. Csak akinek van, az tudja kellően értékelni, hogy mit jelent az udvaron a korán érő cseresz­nyefa, az édes nyári alma, ki­tűnő lekvárt adó sárgabarack, zamatos őszibarack és néhány téli almát termő gyümölcsfa. Akinek ez még hiányzik, most pótolhatja az fmsz telepén és 2—3 éven belül megszűnik a gyümölcsgondja. AZ EGYESÜLT FMSZ-EK 10 éves jubileumán nem árt a termelési, gazdasági adatokba is egy kis bepillantás. Tíz év­vel ezelőtt az fmsz-ek együt­tes tagsága 800 fő körül moz­gott Az egyesülés, a megerő­södés nyomán ma már 1011 tagot számlálm hat a Pókasze­petk és Vidéke Körzeti Föld­­művesszövetke­­zet. A miért ?­­re könnyű a válasz: az el­múlt esztendő­ben 22 800 fo­rintot fizetett vásárlási visz­­szatérítésként az fmsz tagjai­nak. Az fmsz gaz­dái jól sáfár­kodnak a rájuk bízott gazdasá­gi eszközökkel. Az egész esz­tendőre 220 000 forint tisz­ta hasznot terveztek, s ezt a harmadik negyedév végére már 208 ezer forintra teljesí­tették. Álljon itt néhány jól dolgozó bolt teljesítménye az első három negyedév eredmé­nyei alapján: a zalaistvándi italbolt 122,2 százalék, a ke­­mendollári vegyesbolt 110,3 százalék, gázcseretelep 200 százalék, Csalogány kisven­déglő 665 ezer forintos forga­lom, összességében a kiske­reskedelem 100,4, a vendéglátó részleg 100,5 százalékra telje­sítette eddig a tervét. Mind­ez azt bizonyítja, hogy a pókaszeperki fész az elmúlt évtizedek alatt elért eredmé­nyeit képes tovább fokozni, képes a lakosság jobb ellátá­sát biztosítani. Egyébként ezt Pókaszepet­­ken és a pókaszepetki fész­­hez tartozó községekben feles­leges mondani: ott a gyakor­latban érzik ,hogy az övék, értük van és kielégíti szükség­leteiket a földművesszövetke­zetük. (X) Már nem kocsma — kellemes kisvendéglő a pókaszepetki Csalogány A bolt ifjú eladói segítenek a vevőknek Hangulatos hely a presszó

Next