Zalai Hírlap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-11 / 35. szám
IHS. február 11. Másfélmilliós óhaj a megvalósulóban Valósággá váló pókaszepetki javaslatok Vajon meddig kell még kerülgetni a Mező Imre utcai széles, belvízelvezető árkot? Meddig kell még sarat dagasztani a temetőhöz vivő úton? Lesz-e járda, vagy sem? Ezek, és még sok más kérdés foglalkoztatta a pókagzepetkieket, meg a társközségek lakóit, amikor az elmúlt év novemberében sorra megjelentek a tanácstagi beszámolókon, hogy tudomást szerezzenek lakóhelyük fejlődéséről, ugyanakkor elmondhassák saját óhajaikat is. Kérünk beton mederlapot! Senki sem akart lehetetlent! Az emberek — úgy látszik — jól ismerik a valóság, a realitás határait, csak néhány olyan különleges óhaj akadt, mint például a két falurész közötti országút megvilágítása... A többi kérdést a mindennapok gondjai — a sáros járdák, a pislákoló utcai lámpák — szülték. Több helyen is felvetették: ha nem is futja mindenütt aszfaltjárdára, a gondon egyelőre lehet segíteni másképp is. Kérünk beton mederlapot — mondták a sártaposásra alaposan ráunt vállalkozók —, majd mi lerakjuk azokat Mint a pókaszepetki községi közös tanácson tájékozódtunk, ennek nem is lesz akadálya. A vöcköndiek, kemendolláriak, zalaistvándiak hamarosan járdát rakhatnak maguknak. És mit szeretnének a pókaszepetkiek? Régen kifogásolják, hogy sáros, szinte járhatatlan a temetőnél a feljáró földút. Az új ravatalozó már készsok társadalmi munkát adott hozzá a falu lakossága), miért ne lehetne segíteni a sáros úton is? A tanács máris megrendelte a termelőszövetkezettel az új út megépítését Vonják felelősségre az útrongálókat! Volt egy érdekes kérés is amely arra vallott, hogy a pékaszepetkiek nemcsak addig ..útik a vásár, amíg kérésüke teljesül. Olyannyira maguskénak tekintik a falu új létesítményeit útjait hogy azokra a továbbiakban is vigyázni szeretnének. A novemberi tanácstagi beszámolón határozott kérdésként hangzott el, hogy figyeljék, és bírságolják meg az utak rongálóit. Nem új keletű kérés, de novemberben ismét szóba kerültépítsenek hidat a Mező Imre utcai belvízelvezető árkon, hiszen annak a kerülgetése, különösen a járművek számára, igen körülményes. Az idén végre lehetőség nyílik a vasbetonhíd megépítésére, a több mint 200 ezer forintos munkát a járási építő üzem végzi el. Tovább folyik a község járdásítása, ez évben — ezúttal a pókafai községrészben — újabb 250 ezer forint értékű járdát építenek, a közvilágítás egész falura kiterjedő korszerűsítésére pedig 400 ezer forintot költ az idén a tanács. A kemendolláriak kérése elég szerénynek bizonyult, a már említett beton mederlapokon kívül azt kérték, hogy saját kellékekkel szerelhessék fel a ravatalozójukat, ne Pókaszepetkről kelljen ezeketalkalmanként átszállítani. A mintegy 20—30 ezer forintos igény hamarosan teljesül. • Végre befordul majd a busz A zalaistvándiak úgy vélték, na,szükség lennePókaszepetk és Zalaistvánd között efső egysávos járda kiépítésére, hiszen a nagy forgalom és a közlekedés biztonsága is így kívánja. A kérés jogos, ésszerű, sajnos azonban az anyagi lehetőségek végesek, s noha a tanácson számon tartják ezt az igényt, a megvalósítás kicsit várat még magára. Avárosiek viszont minden bizonnyal örülnek a jó hírekhamarosan megérik, hogy községükbe is bejár az iskolásokat és munkásokat szállító autóbusz. Hogy eddig nem járt, az mindössze egy buszfordulón múlott. Ebben az évben lehetőség nyílik a 100 ezer forintos buszforduló megépítésére, viszont most meg a kivitelező hiánya hátráltatja a munka megkezdését A buszforduló megépítéséhez jelentős társadalmi munkát remél a lakosságtól a tanács — ami egy ilyen rég várt óhaj teljesülésénél minden bizonnyal nem is marad el. A társadalmi munka különben sem ritka ezekben a községekben. A lakosság elvállalta, hogy amint kitavaszodik, rendbe teszik a kellemetlen látványt nyújtó, elhanyagolt községi temetőket, díszfákkal, ró”'--'tövekkel ültetik be községeik utcáit, terek A felsorolt óhajok teljesülése — amely összesen mintegy másfél millióba kerül — valószínűleg még nagyobb kedvet csinál a társadalmi munkához, a lakóhely további szépítéséhez, gondozásához. H. L BOY MEZOGAZDASÁGI szövetkezet tagja családi részművelésre vállalt területen egy meggyfa tetején, gyümölcsöt szedett Az ág, amelyen állott, letört alatta, és a szerencsétlen ember a földre esve oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy másnap a kórházban meghalt A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának megyei igazgatósága a tsz-t fizetési meghagyással kötelezte, hogy az özvegynek járó nyugdíj, a gyógykezelési és a temetési költségek összegét térítse meg. A szövetkezetnek ezt a kötelezettségét arra alapította, hogy a gyümölcsszedéshez nem biztosította megfelelő segédeszközt (létrát, állványt), tehát óvórendszabály-mulasztás történt. A fizetési meghagyás hatályon kívül helyezéséért a tsz a járásbíróságon pert indított. Azzal védekezett: a balesetért nem felel, mert az nem a közös munka végzése közben történt. A járásbíróság a védekezést elfogadta és a SZOT fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. A döntés szerint a részes családi művelésre vállalt területen folytatott tevékenység nem minősül közös munkának, tehát a baleset nem üzemi jellegű. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A HATÁROZAT szerint közös munkának nemcsak a szervezeti egység keretében végzett tevékenység minősül, hanem az is, amelyet a tag az egység keretein kívül, meghatározott földterület megművelésének vállalásával végez. Ez utóbbi munka közben elszenvedett baleset ugyanúgy üzemi jellegű, mintha a szervezeti egység keretében történt volna. Ezért a járásbíróságnak tisztáznia kell, vajon a tsz-t terheli-e óvórendszabály-mulasztás. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásában rámutatott arra, hogy a Mezőgazdasági Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályok előírják: gyümölcsszedéshez megfelelően szilárd, biztonságos segédeszk 1őközt (létrát, zsámolyt, szedőállványt stb.) kell biztosítani. A közös munkában részt vevő tagok balesetelhárítási és egészségvédelmi oktatásának megszervezéséről, a szükséges védőberendezések, eszközök és öltözékek beszerzéséről, a felszerelésről, illetve használatba adásáról, a tsz vezetősége köteles gondoskodni. Munkára történő beosztás, valamint a munkakör megváltoztatása esetén (pl. idénymunkák megkezdése előtt) az erre kijelölt munkahelyi vezetőnek minden tagot a maga munkakörére vonatkozó elméleti és gyakorlati balesetelhárítási oktatásban kell részesítenie. Tisztázásra szorul tehát, hogy az elhunyt kapott-e ilyen oktatást. Azt is meg kell állapítani, hogy gondoskodott-e a tsz a gyümölcsszedéshez szükséges megfelelő segédeszközökről. Erre vonatkozóan a családi részes művelés tárgyában létrejött munkamegállapodás is tartalmazhat rendelkezést. , A SZERVEZETI egység keretein kívül történő részes munkavállalás esetén kötelező a munkamegállapodás írásbeli megkötése — hangzik tovább a határozat —, ezért az erre vonatkozó megállapodást be kell szerezni annak tisztázására, hogy a gyümölcsszedéshez szükséges biztonságos segédeszközök használatba adásáról milyen rendelkezést tartalmaz. Csak ezek ismeretében lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a szövetkezetet a halálos baleset miatt terheli-e mulasztás és a társadalombiztosítási szervvel szemben a megtérítési kötelezettség fennáll-e? ★ EGY KÖZLEKEDÉSI vállalat sofőrje negyven utassal autóbuszt vezetett, az útközben történt ellenőrzés megállapította: kissé ittas. Beismerte, hogy előző nap nagyobb mennyiségű szeszt fogyasztott Vétkesnek is érezte magát. A történtekért fegyelmileg elbocsátották. A büntetés enyhítéséért a sofőr a munkaügyi bírósághoz fordult, amely figyelemmel arra, hogy ez volt az első fegyelmi vétsége, a büntetést alacsonyabb munkakör , behelyezésre változtatta. Töriényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került amely a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elbocsátásról szóló döntést helybenhagyta! A határozat indokolása szerint egyes vállalatok jellegének megfelelően bizonyos kötelességszegések különösen súlyosnak minősülnek! Ilyennek tekintendő az, ha valaki alkohol hatása alatt vezet autóbuszt és ezzel az utasok életét, s testi épségét veszélyezteti. Annak mérlegelésénél, hogy az elkövetett vétség arányban áll-e a kiszabott fegyelmi büntetés mértékével, elsősorban a kötelességszegésnek a vállalatnál jelentkező súlyát kell értékelni. Ebben az esetben figyelembe veendő, hogy a vállalatnál egy év alatt nyolcszor fordult elő ittas vezetés, tehát különösen fontos volt a munkafegyelem megszilárdítása. Ezért a sofőrrel szemben a legszigorúbb fegyelmi büntetést kellett kiszabni. Haján Endre A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből közel 50 szalag és körfűrészgép üzemel a Zala Bútorgyár műhelyeiben. A munka minősége megköveteli a fűrészesek szakszerű karbantartását. Képünkön: Bokor Jenő szerszámélező műszakonként 25—30 kör- és szalagfűrészt élez a speciális berendezés segítségével SALAI HÍRLAP Országos tanácskozás a ruházati kereskedelem feladatairól A ruházati kereskedelem vezetői Borsos László belkereskedelmi miniszterhelyettes elnökletével hétfőn a Gellért Szállóban tartott országos tanácskozáson a szakma eredményeit értékelték és az idei feladatokról tárgyaltak. Megállapították, hogy a ruházati kereskedelem — az ipari konstrukció és a kedvező időjárás hatására — a múlt évben a tervezettnél 4—5 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Az idei áruforgalmi terv 5 százalékos növekedést irányoz elő. A várható kereslet kielégítéséhez a megfelelő árukínálat legfontosabb feltételei adottak. A Belkereskedelmi Minisztérium a Könnyűipari Minisztériummal együttesen előírta a gyermekruházati cikkek ellátásának további javítását. A könnyűipari vállalatokat kötelezték arra, hogy a csecsemőruházati cikkeket, és a hozzájuk szükséges alapanyagokat minden más terméket megelőzően bocsássák a kereskedelem rendelkezésére. A két minisztérium kiemelt feladatként kezeli a fiatalok „öltöztetését” is. A ruházati szakma importpolitikája a korábbiakhoz képest nem változott. A szocialista országokból elsősorban gyermek- és ifjúsági ruházati cikkeket szereznek be, növelik a fejlődő országokból származó importot, és felhívták a vállalatok figyelmét arra, hogy mellőzzék a kifejezetten luxuscikkek importját. (MTI) A szórakoztatás válfajai Befejezéshez közeledik az Egy óra múlva itt vagyok című filmsorozat második része is. Az értékelés a jövő héten esedékes. Annyit azonban máris, a végső mondanivaló veszélyeztetése nélkül meg lehet állapítani, hogy a nézők egészen széles körének érdeklődését kiváltó, színesen szórakoztató filmsorozat sikeredett a vállalkozásból. A film szégyenkezés nélkül illeszthető azok közé a sorozatok közé, amelyek a második világháborúról vagy annak kapcsán készültek itthon és főleg külföldön és láttunk a magyar televízióban. Talán kevésbé fantáziadús, mint például a legendáshírű lengyel kockázat, feltétlenül oldottabb és borzasabb, mint szovjet testvérfilmjei, köztük a legutóbb látott A tavasz 17 pillanata. Van azonban egy erénye. Az, hogy egy emberöltő távolából, a humor szemüvegén keresztül mer nézni a harminc év előtti tragikus eseményekre. Nem tudunk tehát egyetérteni azokkal, akik a sorozatnak éppen ezt a vonását utasítják el, s a történelmet kérik számon a film íróján, rendezőjén, szereplőin. Pintér József forgatókönyvéből Wiedermann Károly rendező nem történelmi filmet, nem is dokumentumfilmet, hanem szórakoztató tévéfilmet készített egy antihősként indult, de egyre inkább valóságos hőssé érő főszereplővel. Hogy a figurát kellőképpen megforgathassák a különböző élethelyzetekben, szabadon kezelik a történelmet és könnyű kézzel bánnak a lehetségessel. Mi ezt semmiképpen sem vetjük a sorozat készítői szemére. Nem akadunk fel azon, hogy Láng Vince miképpen érteti meg magát oroszul, lengyelül, németül, vagy csehül egyformán anyanyelvi fokon — mikor éppen milyen nyelvű partnerei vannak. Egyéb véletlen vagy szándékos anakronizmusok, mint a munkaszolgálatosok szabályos katonaruhája, a katonák parolival, békebeli módon felszerelt öltözéke, legújabb típusú géppisztolyai sem szontyolítanak el túlságosan. Egy valami van csupán, amit képtelenek vagyunk megszokni. Ez pedig a német tányérsapka, a szovjet pilotka, a magyar „gyíksapka” alól kibodorodó loboncos hosszú haj, és a dúsanvastagodó barkó. Ez az anakronizmus — megfigyelésünk szerint egyedül és kizárólag — a magyar filmek és tévéfilmek sajátja. Másutt ugyanis egy filmszerepért, nemhogy a haját levágná, de 20 kilókat fogy, vagy hízik is egy színész. Nálunk — korhűség ide vagy oda — a hajától sem szabadul meg érte. Mintha benne volna ereje, mint Sámsonnak. Gondoljuk csak m€g, hogyan is nézett volna ki a Stirlitz— Tyihonov vállára omló fürtökkel? Nyilván, mint a Szökevények című rész kiérdemesült magyar katonái, vagy mint Szirtes a kommunista partizán Béres szerepében. Nevetségesen. S egyszeriben vége lett volna népszerűségének. A Tele szubjektív Petrányi Judit vezette első műsorát elparentáltuk kissé. Most azonban elismeréssel kell, hogy megemlékezzünk róla. A riportok — fiatal vezetőkről, a dohányzás ártalmasságáról, a bálozók rongyrázásáról stb. — végig lekötötték a figyelmet. A felolvasott levélrészletek pedig, amelyek a legutóbbi Teleszubjektívben a fiatalok szexuális életével kapcsolatban elhangzott riportra válaszként érkeztek, érzékeltették e kérdés rendkívüli nehézségét. Az évszázados szokások, a nemzedékről nemzedékre öröklődő álszemérmesség csak lassú, megfontolt, tapintatos haladást tesz lehetővé ezen a téren. A szokásosnál gazdagabb Szombat estével lepte meg nézőit a televízió. De a legérdekesebb meglepetéssel „műsoron kívül” szolgált. Szombat kora este mutatták ugyanis be Vitányi Iván beszélgetését a 96 éves dr. Dienes Valériával, hazánk első női filozófusával. A kuriózumokat általában némi pejoratív felhanggal szokták emlegetni. Pedig a kuriózum elsőrendű érdekessége, csemege a néző számára. Dr. Dienes Valéria esetében pedig többszörösen az. Nem csak és nem elsősorban, mert női filozófus, annál inkább, hogy 96 évesen is szellemileg teljesen friss, aki bámulatraméltó könnyedséggel beszél a legnehezebb filozófiai kérdésekről. Aki e tudományág iránt fikarcnyi érdeklődést sem érez, az sem tudott elszakadni a képernyőtől. Nem is érthető, miféle félelem diktálta, hogy a beszélgetés második részét már az ország túlnyomó többsége számára elérhetetlen második műsorban közvetítik? Ami most már a Szombat este „igazi” műsorát illeti, a szórakoztató igényű válogatást dicsérjük. Juttatott ezt is, azt is a majdnem három órában. Köztük egy fordulatos Molnár Ferenc vígjátékot Valaki címmel és egy enyhén unalmas és főleg csattanó nélküli Gyurkovics Tibor szatírát Nemzetközi magány címmel. A buszon sorozat legújabb filmje alkalmat ad, hogy felidézzük GY. G. levélírónk véleményét, aki a szilveszteri műsor kapcsán a leghatározottabban elítélte a műsor alá kopírozott nevetést „Sok esetben még el sem csattant a poén, a röhögés már jelentkezett”— írta. Nos, ha rosszul csinálják, valóban visszatetsző. De lám, A buszon esetében már megszoktuk. Lehet, hogy ezt jól is lehet csinálni? Gy. G. különben azért nem írta meg a teljes nevét, mert a Tv-figyelő szerzője is névbetűit használja. Nos, szeretnénk levélírónknak ezt a gátlását eloszlatni. Ezért H. S. helyett: Hári Sándor Mi a gond az építők filmklubjában? A villany felgyulladt, de még sokáig csönd volt a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat Balatoni úti munkásszállójának pinceklubjában. Az arcokon az imént látott Truman Capote regénye alapján készült Üvegház című film idegeket, érzelmeket felkorbácsoló hatása tükröződött. Aznapestére egyébként a fiatal építők filmklubjának programja könnyű szórakozást ígért, a Simon és Garfunkel melódiával fűszerezett, színes Diploma előtt című amerikai filmet. Sokan csalódottan vették tudomásul, hogy a műsor megváltozott és elszivárogtak a szórakozóhelyek felé. Alig maradtak tizenöten. Mi ennek az oka? — Érthetetlen számunkra is — mondta Legárt Zsuzsa klubvezető. — Tavaly év végén igényfelnérő lapokat osztottunk szét a munkásszálló lakói és a vállalat fiataljai között, milyen filmeket akarnak látni? Úgy terveztük ugyanis, hogy tíz filmből álló, rövid vitával egybekötött sorozatot indítunk január elején. A lelkesen kitöltött felmérőlapok alapján megrendelték a filmeket és hatvan bérletet vásároltak, gondolván, a 70 főt számoló ifjúsági klubban enyadt könnyen sikerül eladni. Sajnos, nem így történt, még az igazán fiatalokhoz szóló Eper és vér című nagysikerű film vetítésén is csupán harmincan gyűltek össze, következő alkalommal pedig tizenöten. — Talán a propaganda hiánya — jegyeztem meg a jelenlevő kis társaságnak, ám tagadólag rázták erre a fejüket. — A szállón, a központban, a városi telephelyeken egyaránt plakátokat függesztettünk ki, klubgyűléseken pedig szóban is agitáltuk őket. — Emlékszem, amikor a felmérőlapokat töltöttük ki, itt is, ott is felkiáltottak: te, ez nagyszerű film, írjuk fel! — fűzte hozzá Ölbey László, aki egyetemi vizsgái után először jött ide, de ezentúl rendszeresen részt vesz a vetítéseken. — Nem érvelhetnek tehát, hogy nem az ő ízlésük, igényeik alapján válogattunk. — A többi rendezvénnyel is hasonló a helyzet — meditált tovább Nagy Katalin. — Klubgyűléseken megszavazzák, de mire megvalósításukra kerül sor — különösen a fajsúlyosabb programok iránt —, már nincs is érdeklődés irántuk. — Éppen ezért januári öszszejövetelünkön egy-egy részfeladatot kaptak a klubtagok, azaz mindenkinek kell csinálnia valamit — szögezte le erélyesen Legárt Zsuzsa. — Javítjuk a propagandát is, mégegyszer bevetve mindent a tartalmas filmprogramok sikeréért. „ Pár hét múlva érdemes lesz visszajönni! — búcsúztak bizakodva Reméljük, igazuk lesz. K. M. 5