Zalai Hírlap, 1984. március (40. évfolyam, 51-75. szám)
1984-03-01 / 51. szám
1984. március L. Karmacsi változások A karmacsi termelőszövetkezet elnöke jókedvűen készült az idén a zárszámadásra, s így voltak vele a munkatársai és a tagok is. Igaz, az üzem nyeresége nem volt több a múlt évinél, az 1 millió 843 ezer forint eredmény azon a szinten mozog, viszont az ágazatokban kedvező változások történtek, amelyek azt mutatják, előremozog a gazdaság szekere. Nyereséges alaptevékenység Miatkó Marianna üzemgazdász sorolja a legfontosabb mutatókat. A növénytermesztési ágazat a szőlővel együtt 2 millió 55 ezer forinttal járult a nagyüzem nyereségéhez, az állattenyésztés 806 ezer, az erdészet 153 ezer forintot hozott, viszont a melléküzem és az alaptevékenységen kívüli munka, így a bányászat és a fuvarozás nem hozta meg a vártakat. A növénytermesztésben változott a termelési szerkezet, a búza, a repce, és kukorica mellé odakerült a napraforgó, a cukorrépa és az aprómagvakat a gazdaságosság hiánya miatt „kilőtték” a sorból. Egyedül a kukoricával elégedetlenek az üzemben, a 4,2 tonna hektáronkénti hozam nem volt elegendő ahhoz, hogy jövedelmező legyen a termelése. Mázsája 401 forintba került az üzemnek. Viszont a búza teljes önköltsége 235 forintra alakult mázsánként, a repcét 517, a napraforgót 721, a szőlőt 917 forintért termelték meg. Ezekkel a mutatókkal nem kell szégyenkezniük a karmacsi növénytermesztőknek. Költségértékelés havonta Szalai Béla, a tsz elnöke. Elmondta, hogy a szervezettség is megváltozott, a területi irányításról áttértek az ágazatba és ahol hiányzott a szakember, újakat állítottak be. Bevezették az ágazatok költségeinek havi értékelését, így a szakvezetők mindig láthatták, hol szorít a cipő. Ennek eredményeként például a gépüzemelésnél a költségeit kedvezően alakultak. A traktor normálhektár költsége 198 forint volt, a teherkocsik óránkénti költsége 167 forint, egy kombájn munkája 40 mázsás hozamot figyelembe véve, hektáronként 608 forintba került. Az állattenyésztési ágazatban a szaporodásra, az állatelhullás csökkentésére irányították a legnagyobb figyelmet, ezek ugyanis a költségek alakulásában alapvetőek. A hereford keresztezéses húshasznú tehenészetben 105 százalékos volt a borjúszaporulat, a borjúelhullás pedig megállt a 4 százaléknál. A hízómarhák súlygyarapodása havonta átlag 28 kiló volt, összesen 397 vágómarhát értékesítettek, azon kívül eladtak 2373 darab vágójuhat. Az év első felében bérben sertéshizlalással is foglalkoztak, 1011 hízott sertést bocsátottak ki. Még hatékonyabban — Minden ágazatban sikerret egy kicsit javítani, hatékonyabban dolgoztunk, mint az előző évben, de nem mindenhol egyforma mértékben — állapítja meg az elnök. — És ebben rejlenek az idei felaMunkaműveletek tucatja követi egymást meghatározott sorrend szerint, ebből alakul, formálódik egy öltöny, vagy felöltő a Zalaegerszegi Ruhagyárban. S ahogy egy kőművesnek a tégla falazásnál, a varrónőknek a tűzésnél is meghatározott norma alapján* kell dolgozniofc. S nem is akárhogyan, hiszen percek, másodpercek párosulnak forintokkal, fillérekkel. Az erőfeszítéseket egy szivarzseb, vagy közismertebben a díszzseb elkészítése jól jelzi. 14 mozdulatra fél perc László János, a normaltechnológusi csoport vezetője kötegnyi kartont vesz elő. — Ezek a normalapok — mondja. — Egy komplett díszzseb elkészítésének össznormaideje 5,5 perc. Ezért 2 forint 3 fillér jár. De amíg ez elkészül, addig sok kézen megy át a munkadarab. Lehetetlenség lenne felsorolni mindent, hiszen a díszpánt, az alátét bevarrrása, a felvágás, az átfordítás, a tasak elkészítése, a pántszegélyek „eltüntetése” mint sarokpontok, meghatározó jelentőségűek. — Nézze, például a szivarzsebpánt elejének varrása 14 mozdulatból áll, s erre mindössze fél percet kap a munkásnő .— részletezi a tényeket Lakatos Béla normatechnológus. Naponta 3 millió forint értékű konfekció A szivar zsebnél maradtunk, mint készterméknél. Ha egy ruhagyári varrómunkás a 495 perces műszak idejében mást nem csinál — természetesen ebből le kell számítani azt a 25 percet, amit étkezésre és személyi szükségleteinek végzésére fordít — akkor 90 díszzsebet varrhatnak, amihez 182 forint 70 filléres kereset párosul. Ha mindenki csak díszzsebet varrna, akkor az hatszázszor kilencven ... de erre semmi szükség. Csak annyi díszzseb kell, ahány zakó lekerül naponta a szalagokról. A ruhagyárban napi átlagban mintegy 3 millió forint értékű terüték készül. Lentiben ezer kabát, zakó és dzseki, Sümegen pedig kétezerötszáz körüli nadrág a napi feladat. — Te János, hogyan csináljuk a tűzést? — robban be az ajtón Déri Péter, a nullszériaszalag vezetője, kezében egy bőrrátétes zakó elejével. — Ha így tűzöm, nem jön ki a négy milliméter, ha úgy, akkor meg csúnya. Laikus számára követhetetlen párbeszéd után röviden megegyeznek a lehetséges kivitelezésben. Éppen jókor, mert a francia Biedermanncég szakembere izgatottan topogott már az ajtóban, s vitte volna magával a mintadarabot a varrodába. — Ez is a munkánkhoz tartozik — így László János. — Mint ahogy a munkanapfényképezés. Ezt soha nem öncélúan végezzük. Elég a bajunk akkor, ha azt kell kideríteni, hogy hol szűk a keresztmetszet az adott szalagon. Stopperral mérünk ha szervezetlenséget észlelünk, vagy ha a dolgozó reklamál. Hatan fényképeznek A véletlen éppen egy ilyen esethez vezérelte Horváth Tiborné műveletbetanítót, mivel Bődör Józsefné szalagközi vasaló reklamációját volt kénytelen stopperral a kezében ellenőrizni. A dolgozó felvetésének egy része jogos volt, azt az illetékesek orvosolják is, normarendezésre kerül sor. — Két műszakra elosztva hatan fényképeznek, azaz stopperral a kézben vizsgálják a műveletekre fordított időt. S ha valami eltérés mutatkozik, akkor azt is megmutatják a műveletbetanítók, hogyan lehet ésszerűbben, jobban, gyorsabban elvégezni a munkát — mondja a csoportvezető. Nem hálás a normál beosztás. Észrevétlenül kell dolgoznia, hogy a gépnél ülő embert ne zavarja. Minden jelentős mozzanatot papírra vet, hozzáírja az időt is, aztán következik az értékelés. Az átlagosan közepes teljesítményt veszik alapul, de van aki ezt sem tudja „hozni”. Hollott a darabbér a fizetést is meghatározza. — Nem könnyű dolog ezek — szól közbe lakatos Béla. — Az sem mindegy, hogy egy betegség miatt a 24-es géptől a 25-ösre ültetünk át valakit. Már ez a csere is meglátszik a teljesítményen, azaz a hóvégi borítékon. A ruhagyári normatechnológusi csoport annyiban van kedvező helyzetben, hogy a technológiai váltással egyidőben teljesítménykövetelményeket is meghatároznak, ha szükséges, módosítanak. Előttük dolgozik a szerkesztés, a modellezés, így mire a szalagokra kerül egy termék, már az előkészítés időszakában kiszűrhetik a zavaró dolgokat. Azaz a munkanapfényképezésre csak valóban a reklamációk esetében kerül sor. Háts a dataink. A költségarányos termelést tűztük célul, s ez olykor nem éppen látványos. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben vannak a legnagyobb lehetőségeink, de a bányászatra is számíthatunk. A bányanyitás tavaly vitt, viszont az idén már hasznot hoz. Megtérülő befektetéseik voltak a növénytermesztésben is. Nagyobb terület, 363 hektár kapott istállótrágyát, emellett nem kis adagú műtrágya jutott a földekre és 490 hektárra meliorációs munkák keretében mészkőport juttattak ki. Az állattenyésztésben bíztató a borjúszaporulat, számottevő lesz az állományban a selejtezés, fiatal, jó minőségű állatokat állítanak tenyésztésbe. Idén ugyancsak jelentős gépvásárlásra kerül sor, így tovább javul a termelés műszaki háttere. A karmacsi termelőszövetkezetben nem alap nélküli bizakodással tekintenek az idei esztendőre. B. E. Mozdulatok és másodpercek, forintok és fillérek Stopperos munkanapfényképezés a ruhagyárban ZALAI HÍRLAP Növényvédelmi „rendőrök” Köztetődik a tavasz, a mezőn a kertekben ismét „felébrednek” a különféle károsítók, s a nagyüzemekben, valamint a kiskertekben megkezdődik a vegyszerek, a mérgek alkalmazása. A növényvédelemben nagyon fontos az, hogy a különböző veszélyes, úgynevezett karantén károsítók továbbterjedését megakadályozzák, megelőzzék, ugyanakkor a vegyszereket szakszerűen használják, ne kerüljön ki felesleges ■mennyiség és a mérgeket ne avatatlanok alkalmazzák. A növényvédelmi és agrokémiai felügyelők, a karantén felügyelők eddig is kezdeményezhettek szabálysértési eljárást a községi tanácsokon keresztül a szabálysértők ellen. Ezek az eljárások azonban lassúak voltak, időközben az el nem pusztított veszélyes károkozók el is szaporodhattak. Ez évtől kezdve azonban a felügyelők rendőr módjára helyszíni bírságot szabhatnak ki. Zalában tíz felügyelő foglalkozik a növényvédelmi ellenőrzésekkel és az a céljuk, hogy megelőzzék a veszélyes károsítók elszaporodását, a helytelen növényvédelmi munkát. A szigorított rendelkezés elsősorban a kistermelők nem miindig szabályos növényvédelmét segít kordában tartani. A falvakban élő nők érdekében Beszélgetés a Mészöv nőbizottságának titkárával Három évvel ezelőtt a szövetkezeti ágazatok a Teszöv, a Kiszöv és a Mészöv nőbizottságai együttműködési megállapodást kötöttek azzal a céllal, hogy a kistelepüléseken élő nők szociális, művelődési és politikai igényeit együttes összefogással kielégítsék. Plecskó Zoltánnét, a Mészöv nőbizottságának titkárát arról kérdeztük, mit valósítottak meg a közös megállapodásban foglaltakból. — A három szövetkezeti ágazat megyei nőbizottságai együttes üléseken értékelik az együttműködési megállapodásban foglaltak végrehajtását. Mindhárom ágazatnál jó kapcsolat alakult ki a helyi nőbizottságokkal. Így például az áfész és a termelőszövetkezeti nőbizottságok együttes üléseket tartanak a gazdasági vezetők részvételével. Ezeken a fórumokon a termelőszövetkezeti nőbizottságok a községükben az ellátást, a szolgáltatás területén összegyűjtött tapasztalataikat mondják el az illetékeseknek. Közös kapcsolataik a szociálpolitika ízületére kiterjednek. Szerveznek közösen családvédelmi, jogi előadásokat. Népszerűek a háziasszonyok körében a szabóvarró-, valamint a főzőtanfolyamok. A megyei nőbizottságok szervezésében a községekben gyakran tartunk háziasszonyok ankétját Ezenkívül vizsgáljuk az ifjúság helyzetét. Szövetkezeti dolgozóink gyermekei részére segítünk a szakirányú beiskolázásban és elhelyezkedésben. — Megállapodásukban szerepel a gyesen levők foglalkoztatása. Van erre lehetőség? — A gyesen levő asszonyokat általában a szezonvégi kiárusításkor és a szabadságolások ideje alatt vesszük igénybe. Ezt a lehetőséget azonban kevés helyen használják ki. A káderfejlesztési terveknek megfelelően a gyes ideje alatt beiskolázzuk a kismamákat. A továbbtanuló asszonyokat a szövetkezetek anyagilag is támogatják. Az iskola, illetve tanfolyam elvégzése után a végzettségüknek megfelelő munkakört biztosítunk számukra. — Mi történik politikai képzésük érdekében? — Ez az a terület, amelyre ebben az évben fokozott figyelmet fordít a megyei nőbizottság. Felméréseink szerint a nők politikai végzettsége alacsony. Ez elsőorban az objektív akadályokkal magyarázható. A kis településeken ugyanis általában egyszemélyes boltokat üzemeltetünk, így, ha az illető valamilyen tanfolyamon vagy iskolai képzésben akar részt venni, ez egyszerűen megoldatlan. Be kellene zárni az üzletet, mert helyettesítésről nem tud gondoskodni. — Mi a megoldás? — Arra gondoltunk, hogy a községekben szervezett pártoktatásba kapcsolnánk be őket. Ehhez kérjük a pártszervezetek segítségét. — A szerződéses üzemeltetés folytán felszabadultaknak vannak-e elhelyezkedési problémái? — Szerencsére nincsenek. A felszabadult munkaerőt a szövetkezetek más munkahelyre, de lehetőleg ugyanabba a munkakörbe helyezik el. A szövetkezetek figyelmességéről, törődéséről tanúskodnak, hogy a dolgozók körében nincsen elégedetlenség, így például a döntőbizottságokhoz sem fordult senki panasszal. — Milyen fórumon találkoznak legközelebb a nőbizottságok? — A három szövetkezeti ágazat megyei nőbizottsági elnökei, titkárai és tagjai márciusban háromnapos továbbképző tanfolyamon vesznek részt Keszthelyen. A tapasztalatcserén kívül az aktuális politikai, szociálpolitikai és gazdasági feladatokról kapunk tájékoztatást — válaszolt kérdéseinkre Plecskó Zoltánné. Dónay Nóra Erősíteni a dolgozók biztonságérzetét Szakszervezeti feladatok az Épgép nagykanizsai gyárában Csökkent a beruházások száma, velük együtt az építőipari gépek iránti kereslet, ami már tavaly évközbeni tervmódosításra késztette az Építőipari Gépgyártó Vállalatot, így annak nagykanizsai gyárát is. A mérsékelt tervet derekasan teljesítették ugyan, de a nyereség szerényebb lett, s a borítékok sem vastagodtak. Csaknem félszázan léptek ki az 530 fős gyárból tavaly, nagyobb részük jó képességű szakmunkás, s helyükbe jóval kevesebben jöttek. Az utóbbi években — két új üzem megépítésével — jelentősen javultak a munka- és szociális feltételek, de ez önmagában nem elég megtartóerő. Hiszen a nagyvállalat kilenc gyára közül — esztendők óta a kanizsaiaknál a legalacsonyabb a bérszínvonal — jelenleg 49 ezer forint körüli az átlag. Élni az önállósággal Ilyen helyzetben mit lehet tenni az érdekvédelem és képviselet eszközeivel, milyen elvek és követendő gyakorlat mellett állnak ki a szakszervezetitisztségviselők? A választ keresve elsőnek Khálesz András gvb-elnökhöz kopogtatok be, a gyártáselőkészítők műhelyébe. — Nemrég vitattuk meg szb-ülésünkön a teljes gazdasági terv-előzetest, amelyet hamarosan a bizalmi testület is véleményez — mondja. — Ami a termelést illeti, két célnak kell alárendelnünk minden szervező, mozgósító és agitációs erőnket — ez pedig a folyamatos munka és a nagyobb jövedelmezőség feltételeinek megteremtése. Így erősödhet csak a dolgozók biztonságérzete. Ez ügyben „talpon van” a gazdasági vezetés, meggyőződtünk róla az szteülésen__ — Miből állapították meg ezt? — Tavaly, úgy félév táján nagyobb önállóságot kapott a gyárunk. Nos, egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy élve ezzel a nagyobb önállósággal a szűkebb profilba tartozó gépkereslet csökkenését más, ha kell kisebb széria gyártmányok előállításával pótoljuk. Lekötve így a szabad kapacitásunkat, de szem előtt tartva a nyereségességet. Ennek már megvannak az első, biztató jelei: sikerült csehszlovák exportmegbízást szereznünk, szárvágó adapterre, belföldre pedig szénbányászati támberendezések gyártására. Szóval nem várni, hanem tudatosabban, gyorsabban keresni kell a munkát, a külső megbízatásokat — ez a szakmai vezetők elve is. Anyaghiány és prémiumrendszer A bizalmiak már kézhez kapták a gazdasági tervet, amelyet szóbeli útbaigazítás egészít majd ki, hiszen — mint az szb-elnök mondja — Bem számhalmazzal akarják őket elárasztani, a ténybeli összefüggések a fontosabbak. Hogy mennyire létkérdéssé vált a jövedelmezőség az Épgépnél, ahhoz hadd ragadjunk ki egy mutatót: 2,1 százalékos a tervezett bérszínvonal növekedés, ami csak úgy valósulhat meg, ha a központból biztosított 1,2 százalékhoz a hiányzó összeget önerőből képesek lesznek megtermelni. — Reálisnak tartom a 250 milliós gyári termelési tervet, a tavalyi helyzet alapján — véli Harcz Lajos, az alkatrészüzem bizalmija. — A 2,1 százalékos bérnövekedési átlag elég kevés, de a mi üzemünkön belül bizonyára magasabb lesz, mert a 64 dolgozóból 40-en gmk-sok és a műszak után plusz munkával többet is keresnek ... Másfajta problémát látok: szerintem hibásan döntött tavaly a bizalmi testületünk, amikor megszavaztuk, hogy a bérkeretnek csak felét kell fixesíteni, a másik fele legyen mozgó. Ilyen alacsony alapbérek mellett ez irreálisnak bizonyult. Most a közelgő ülésen 30 százalékos mozgóbér arányt javaslunk majd többen is, mert ennyi elég a differenciálásra, a cél- és egyéb prémiumokra. Másik gondja Harcz Lajos csoportjának a fel-felbukkanó anyaghiány, főleg idomacélokból, ami a fogasrudas emelők, gépegységek folyamatos gyártását akadályozza, s hajrákra kényszeríti őket Lesz-e létszámcsökkentés? Olyan hírek járnak a gyárban, hogy csökkentik az improduktív dolgozók létszámát, ami ha igaz, akkor ez főként a 110 tagú alkalmazotti gárdát érintené. — Pontos értesülésem még nincs, de annyi biztos, hogy senkit sem akarnak elküldeni — mondja Bernáth Zoltán főbizalmi, a műszaki osztály csoportvezetője. — Nyilvánvalóan belső átirányításról lesz szó, már csak azért is, mert csökkent a termelésben dolgozók száma. Az embereket, köztük a hozzám tartozó hat bizalmit a létszámkérdés foglalkoztatja legjobban, a bizalmi testületi ülésen feltétlenül megkérdeztem, hogy mik a valós elképzelések. A pontos tájékoztatás, na és a mi jogkörünket érintő, várható intézkedések miatt is. Ezután témát vált a fiatal főbizalmi. Azt mondja, kétségtelen,, hogy a folyamatos munka és a fokozott jövedelmezőség biztosítása ma elsőszámú tennivaló, az érdekképviseletben is; jó, hogy keresi, hajtja a szakmai—gazdasági vezetés az új piaci lehetőségeket. De a beosztott fiatal műszakiak, mérnökök kevésbé vannak érdekeltté téve abban, hogy képességeiket jobban kamatoztassák, alkalmasint éppen az iménti erőfeszítések sikere javára. — Ez pedig nem előnyös a jövőre nézve — teszi hozzá Bernáth Zoltán. Az összeforrottság ereje — Ma, amikor a stabilitásunk a tét, nehezebb az egyéni, a csoport és vállalati érdekek összehangolása, mint korábban — szól elköszönőben Khálesz András szb-elnök. — Ennek ellenére bízom a kibontakozásban. És nemcsak az említett törekvéseink miatt. A régi, tíz—húsz éves törzsgárda tagok magas aránya, a fiatalabbakra ható szakmaszeretete, összeszokottsága az anyagiaknál is nagyobb kötőerő. Ez pedig nehezebb helyzetben is komoly forrás. Lukács József