Zalai Hírlap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
Gorbacsov az amerikai, Reagan a szovjet népnek küldött üzenetet (Folytatás az 1. oldalról.) egymás felé” — hangoztatta, utalva arra, hogy ez a folyamat a genfi csúcstalálkozón kezdődött. „Népeink megadták nekünk ehhez a felhatalmazást. Azt akarják, hogy konstruktív és megszakítás nélküli párbeszédet folytassunk és ez a párbeszéd kézzelfogható eredményeket hozzon”. — hangoztatta Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára aláhúzta: a szovjet nép békést akar. Emlékeztetett arra, milyen súlyos áldozatokat hozott a szovjet nép a békéért az elmúlt háborúban, amelyben a szovjet és az amerikai nép egymás oldalán, vállvetve harcolt. „Együttműködésünknek megvan a történelmi gyökere, amely most ösztönzőleg hajthat a jövő érdekében kifejtett közös erőfeszítéseinkre” — hangoztatta az SZKP KB főtitkára. Leszögezte: az Egyesült Államok képviselőivel folytatott beszélgetései, az onnan érkező levelek meggyőzték: az amerikai nép is tisztában van azzal, hogy a két országnak sohasem szabad háborúba keverednie, mert egy ilyen összecsapás a legsúlyosabb tragédia lenne. „A mai világ egyik realitása, hogy értelmetlen új fegyverek révén keresni a nagyobb biztonságot — hangoztatta a szovjet vezető. — A fegyverkezési verseny minden újabb lépése jelenleg csupán megnöveli a veszélyt mindkét fél, s az egész emberiség számára. Maga az élet követeli meg erőteljes és következetes formában, hogy a nukleáris fegyvertár visszafejlesztésének útját kövessük, tartsuk meg a Moszkva. (MTI). Reagan amerikai elnök szerdán este a szovjet központi televízió híradójában üdvözölte a szovjet népet az új esztendő alkalmából. Beszédében felidézte az alig egy hónapja tartott genfi csúcstalálkozót, s azt olyan „jó kezdetnek” minősítette, amelyre az Egyesült Államok az elkövetkező hónapokban és években kész építeni. Személyében amerikai elnök 1972 óta először mondott beszédet a szovjet televízióban, a kölcsönös újévi köszöntő pedig mindeddig példa nélkül áll. Az amerikai elnök a genfi találkozóról szólva azt nevezte az egyik legfontosabb eredménynek, hogy Mihail Gorbacsovval egyetértettek: szükség van mindkét fél nagyméretű nukleáris fegyvertárának csökkentésére, és az atomháborút nem lehet megnyerni, megvívni pedig nem szabad. Megállapodtak a tárgyalások felgyorsításában azokon a területeken, ahol ennek közös talaja van, a nukleáris tömegpusztító eszközök csökkentése és esetleges teljes felszámolása érdekében. Reagan a továbbiakban sokat bírált hadászati védelmi kezdeményezése mellett érvelt, s azt olyan rendszernek állította be, amely senkit nem veszélyeztet. Állította, hogy az néhaneik a világűrt, ez az, amiről most Genfben tárgyalunk, s nagyon szeretnénk, hogy ezek a tárgyalások az idén eredményt hozzanak” — mondotta. Gorbacsov utalt a két ország rendkívüli felelősségére. „Az egész emberiség iránti kötelezettségünk az, hogy a béke biztos távlatát nyissuk meg, olyan távlatot, hogy a harmadik évezredbe félelem nélkül léphessünk be. Kötelezzük el magunkat amellett, hogy eltávolítjuk a fenyegetést az emberiség feje fölül” — mondotta. „Nem érhetjük azonban el ezt a célt, ha nem növeljük meg lépésről lépésre a békét kívánó népek közötti bizalmat, amely a legértékesebb tőkénk. Szükséges, hogy csökkentsük a bizalom jelenleg fennálló hiányát a szovjet—amerikai kapcsolatokban. Úgy vélem, hogy Reagan elnökkel megtartott találkozóm egyik legfontosabb eredménye éppen az, hogy vezetőkként és emberi lényekként egyaránt képesek voltunk abizalmatlanság felszámolására irányuló első lépések megtételére, arra, hogy aktivizáljuk a bizalom tényezőjét”. „Még mindig széles a bennünket elválasztó szakadék. Nem lesz könnyű ezt áthidalni, de Genfben úgy véltük, hogy megvan rá a lehetőség. Ha sikerül az áthidalás, akkor ez nagy ünnep lesz, olyan ünnep, amelyet népeink képesek megteremteni a béke érdekében” — mondotta Mihail Gorbacsov újévi üdvözletében, amelyet az amerikai néphez intézett. „Biztosíthatom önöket, hogy nem fogjuk sajnálni erőfeszítéseinket ennek érdekében”. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt folytat kutatásokat új technológiák ilyen rendszerekben történő felhasználására. Az amerikai elnök állást foglalt az amerikai—szovjet kulturális kapcsolatok kibővítése mellett, méltatta az amerikai demokráciát és reményét fejezte ki, hogy a genfi megállapodások alapján 1986-ban sikerül messze előre lépni, és hogy a fegyveres konfliktusok békés megoldása terén is sikerül majd lépéseket tenni. Reagan végezetül az amerikai nép nevében boldog és egészséges új évet kívánt a szovjet népnek. lj jogi üzenetek a béke, a haladás reményében (Folytatás az 1. oldalról.) lépést tett előre a szocialista rend megszilárdítása, a haladás és a civilizáció, az egész nép anyagi és szellemi jólétének emelése útján”. Külpolitikai kérdésekről szólva rámutatott, hogy korunk fő gondja a fegyverkezési hajsza megfékezése és a leszerelésre, elsősorban a nukleáris leszerelésre való rátérés. Ebben az összefüggésben a tavalyi év fontos eseményeként méltatta a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozót, konkrét megállapodásokat szorgalmazott. A belső helyzet normalizálódását, a nemzeti egyetértés elmélyülését emelte ki újságírókkal folytatott újévi beszélgetésében WOJCIECH JARUZELSKI, a lengyel Államtanács elnöke. Jaruzelski hangsúlyozta: e folyamat fenntartása 1986-ban is kulcsfontosságú az ország számára, s a lengyel népnek közös erőfeszítéssel kell felülkerekednie az anyagi gondokon is. Bulgária végrehajtotta tavalyi társadalmi-gazdasági fejlesztési tervét, az óesztendővel zárult 8. ötéves terv előirányzatait pedig túlteljesítette közölte újévi üzenetében TODOR ZSIVKOV, a BKP KB főtitkára, az Államtanács elnöke. Zsivkov hangsúlyozta: a bolgár gazdaság kiállta az elmúlt évek nehéz próbáit, s az ország napjainkra fejlett ipari állammá vált. MAUNO KOIVISTO finn államfő újévi tv- és rádióbeszédében döntőnek nevezte az elkövetkező hat hónapot a fegyverkorlátozási tárgyalások szempontjából. Komato megállapította: a nukleáris kísérleti robbantások betiltása fontos lépés lenne a fegyverkorlátozási megállapodás útján. Üres fecsegés helyett tetteket A Zsenmin Zsipao újévi vezércikke Peking (MTI): Kínában az rótta, hogy „még a vezetők”idén nem lesznek radikális renderek körében is vannak, akik formintészkedések, hanem a csak szavakban állnak ki a bejövő évi reformlépéseket ki- form mellett, miközben a fevánják előkészíteni, tartós felelősséget másra hárítják”, akarják tenni a már elért külkapcsolataiban Kína folyeredményeket. A KKP koztatni fogja független, békés és penti lapja, a Zisenmin Zsipao nyitott politikáját. „Fejleszteni újévi vezércikkében hang fogjuk az együttműködést súlyozza: „1986-ban Kína a minden olyan országgal, amely gazdasági reform megszilárdít az egyenjogúság és a bölcsözására és beszabályozására fog női előnyök elveire alapozza összpontosítani miközben a Kínához fűződő kapcsolatait, rendelkezésre váró probléma- erősíteni fogjuk az egységet hát megoldja”. minden békeszerető néppel a fegyverkezési hajsza ellenzése- A lap kemény munkát, ki- ben és a világbéke védelmetartást, az üres fecsegés he- ben”, írta a Zsenmin Zsipaolyett tetteiket sürgetett. Fel szerdán. Losonczi Pál újévi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról.) útján való rendezésére Ezért is tartjuk nagy jelentőségűnek a genfi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozót, amely elősegítette egymás álláspontjainak jobb megértését, hozzájárulhat a két nagyhatalom közötti viszony normalizálásához. A csúcstalálkozó lehetőséget teremtett a nemzetközi légkör javításához, ahhoz, hogy egy árnyalattal jobb körülmények között folytathassuk belső építőmunkánkat. Meggyőződésünk, hogy a szocialista országok közösségének a békés egymás mellett élés megvalósításáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért a leszerelésért, a békéért és haladásért folytatott következetes harca az egész emberiség jövőjét szolgálja. Örömünkre szolgál az is, hogy a Magyar Népköztársaságot, mint szocialista országot, a szocialista közösség szilárd tagját megbízható, korrekt partnernek ismerik el világszerte, amelyre politikai és gazdasági kapcsolatainkban egyaránt számítani lehet. Tapasztalataink szerint velünk őszinte törekvéssel erősítik az együttműködés szálait a Szovjetunió, a szocialista közösség országai, éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tőkés államok. Becsülik szándékainkat, kiszámíthatóságunkat, készek a kapcsolatok továbbépítésére az élet minden területén. További elismerést szerzett hazánknak az Európai Kulturális Fórum megrendezése. Általános az a vélemény, hogy Magyarország jó házigazdának bizonyult. Biztosította és elősegítette a legeltérőbb vélemények megvitatását, egymás álláspontjának jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biztonsági és együttműködési folyamat erősödéséhez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum tanácskozásain résztvevő politikusok és jeles kulturális személyiségek közelebbről is megismerhették életünket, illetve a magyar kultúra értékeit. A magunk részéről a továbbiakban is azon fáradozunk hogy politikai okok ne akadályozzák a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését. Az idei esztendőről és a most induló VII. ötéves tervről szólva el kell mondanom: politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi döntéseire épül. Figyelemmel van azokra a nemzetközi tényezőkre és folyamatokra, amelyek visszahatnak szocializmust építő munkánkra. Elsősorban azt veszi számításba, hogy nemcsak hazánk, hanem szocialista közösségünk valamennyi országa a megújulás időszakát éli, a fejlődés hozta újabb és bonyolultabb feladatokkal találja szembe magát. Ezek a körülmények még inkább szükségessé teszik a népünk érdekeit szolgáló, egyeztetett közös politikát. Építve a nemzetközi együttműködésre, belső gondjainkat azonban magunknak kell megoldanunk. Életünk alakulása nemzetközi megbecsülésünk, döntően a hazai építőmunka sikereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb feladatokat fogalmaztunk meg, mint a gazdaságirányítás további fejlesztését, meghirdetett társadalmi—gazdasági programjaink megvalósítását, a gazdálkodás hatékonyságának fokozását, illetve ezek által a gazdasági növekedés ütemének növelését, a külgazdasági egyensúly további javítását és a gazdasági teljesítményekkel összhangban életkörülményeink jobbítását. Ezek a keretek minden vállalat és intézmény, minden közösség és minden egyén számára lehetővé teszik az alkotóbb szellemű, önállóbb, eredményesebb munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok az új év első napján pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is minden hazánkfiának, Magyarország valamennyi barátjának boldog, eredményes és békés új esztendőt. (MTI) Hazaérkezett Indiából az MSZMP küldöttsége Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt (I) megalakulásának 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében részt vett magyar pártküldöttség, kedden hazaérkezett Delhiből. A delegációt Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a HNF OT főtitkára vezette. Tagja volt Kisfalvi János, a KB külügyi osztályának munkatársa. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Arivinda Ramadi Handra Deo, az Indiai Köztársaság magyarországi nagykövete. (MTI) Elmúlt egy év ÉRDEMES ELTÖPRENETENI AZON, hogy miért szerzett oly nagy örömet a világnak — függetlenül égtájtól, társadalmi rendszerektől — a szovjet—amerikai csúcstalálkozó. Azért történt így, mert e vezetők azt mondták ki, amit az emberek gondolnak. Kell a remény, hogy a legsúlyosabb problémák is megoldhatók háború nélkül, kell a hit önmagunkban és a politika józanságában. Ez az esemény tette azt, hogy 1985 több jót hozott, mint amennyit kezdetben ígért, bár kevesebbet, mint amennyit szerettünk volna. Ha összesűrítve megpróbálunk visszaemlékezni a most elmúlt esztendőre — keserű, nyomasztó kép jelenik meg előttünk. Kár lenne tagadni, tömérdek bajról, veszélyről, katasztrófáról, merényletről, feszültségről érkeztek tudósítások. Valójában ez a kép igaz is meg torz is. A hírek (eltekintve az említett csúcstalálkozótól), egészében valóban a gondok vonásait vésték az év arculatára. De nem lennénk hűek az igazsághoz, ha nem fűznénk hozzá, hogy a számunkra legfontosabb helyen, Európában — terrorakciókat leszámítva —, béke volt, végig folytatódhatott kormányok és országok barátságos együttműködése. Ne essünk azonban az egyik végletbe se, szóljunk előbb a veszélyekről, mert bármelyik, ha elhatalmasodik, romba dönthet minden eddigi jót. Nézzük mindenekelőtt a csillagháborús terveket. Miért tiltakozunk ellenük oly hevesen? A tudományos világ szinte egyöntetűen kijelenti, hogy tökéletes védőpajzs, olyan, amely egyetlen rakétát sem enged át — nincs. Részeredményeket el lehet érni, de azon az áron, hogy az Egyesült Államok hatalmas katonatechnikai versenyre hívja ki a Szovjetuniót, próbára, amely óriási pénzeket nyel el, rendkívüli erőfeszítéseket kíván. S VÉGÜL HOVA JUTTATJA a résztvevőket? A felfegyverzettségnek a mainál sokkal magasabb fokára. De hát az legyen a cél, hogy az egyik fél a másikat újabb, még ravaszabb, költségesebb és veszélyesebb romboló eszközök felhalmozására késztesse? Ha minden egyebet lehántunk e problémáról, legbelül két szemlélet összeütközése marad: még több fegyvernek, vagy a mainál kevesebbnek a birtokában küzdeni politikai—társadalmi célokért. Elmondhatjuk tehát, hogy a nemzetközi helyzet első számú tűzfészke maga a fegyverkezés. De ha már mérleget vonunk a múlt esztendőről, írjunk mellé még kettőt: a Közel-Keletet és Közép- Amerikát. Rászorulunk valóban arra, hogy a külpolitika fölött töprengve valahogy rendet teremtsünk gondolatainkban az értesüléseknek és az eseményeknek ebben a zuhatagában, amely az arab térség felől nap-nap után hozzánk árad. Igaz, a krónikás sem tehet egyebet, minthogy megállapítja: ezek a mindössze néhány évtizede önálló államok most keresik nemzeti öntudatukat, a szociális igazságot, a középkorból származó ideológia és a modern követelmények egyeztetésének módját. MÁS FÖLDRAJZI ÉS TÖRTÉNELMI körülmények között zajlik a nemzeti felszabadulási folyamat Közép-Amerikában, mély elkeserítő nyomortól fűtve. S van ennek a helyzetnek sok egyéb között, egy érdekes vonása. Nyugat-európai polgári, főleg szociáldemokrata politikusok szeretnék meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy ne katonai eszközökkel avatkozzon a küzdelembe, inkább ösztönözze a gazdasági és a szociális reformokat Közép- Amerikában — így vonja el „a kommunisták” híveit. A valóság azonban az, hogy ez a nagy polgári demokratikus állam nem ért ehhez, ebben a térségben, amelyet saját előszobájának tekint, nem meri kinyitni a szelepeket, s végül mindig a vérengző militarista szélőségesekre támaszkodik Európa, a mi tágabb hazánk, azonban nem tűzfészek. Kiállta a nyolcvanas évek első felének nehéz próbáját. A feszültség növekedése , a Pershing-telepítés, az űrfegyverkezés bejelentése, a gazdasági embargók, a szónokias támadások magukkal hozhatták volna Kelet- és Nyugat-Európa elhidegülését. Nem ez történt. Miért nem? Földrészünk a hetvenes években már egyszer megismerte az enyhülés ízét, és többé nem akar lemondani róla. Ez nemcsak a szocialista államok esetében van így, akik a békés egymás mellett élést kezdeményezték, a nyugat-európai kormányok is visszahőköltek, amikor Amerika kezdte túlfeszíteni a húrt. Tudták, Nyugat- Európát nem választja el az Atlanti-óceán a Szovjetuniótól, nekik más a stratégiai helyzetük. Ez azonban az éremnek csak egyik oldala. A másik: a közös Európa tudata. Hosszú évszázadok óta élünk egymás mellett, nem óhajtjuk feláldozni kapcsolatainkat a hidegháború oltárán. Ebbe a képbe illeszkedik Magyarország. Megtanultuk, mi volt a különbség a negyven—ötvenes évek, és a hatvan—hetvenesek között. Bőrünkön, zsebünkön, hangulatunkon. Ezért talál nálunk minden jószándékú gondolat támogatásra máig is. Sok dicsérő szó hangzik el hazánkról nyugati lapokban és polgári vezetők nyilatkozataiban. Mi ennek a magyarázata? Elsősorban az, hogy Magyarország belpolitikájával — külpolitizál. Reformkészségével, a véleménynyilvánítási szabadságával, az ország nyitottságával. FEJEZZÜK BE TEHÁT ezt az éves mérlegkészítést magyar szempontból. 1985 igazolta meggyőződésünket, hogy a békés nemzetközi együttműködés az egyetlen járható út. Ezt látta be maga az amerikai elnök is, amikor leült tárgyalni annak az államnak az első emberével, amelyet korábban „a Gonosz birodalmának” nevezett. Már maga a találkozó ténye is önbizalmat ad az enyhülés híveinek: lám, lehetséges! A jó politikai hangulat azonban csak kiindulópont. Ezer gondja van az emberiségnek — az éhségtől a környezetszennyeződésen át a szociális és gazdasági problémákig —, kapcsolja hát ki a fegyverkezést, hogy a jövőben minden erejét, pénzét és tudását a békében is meglevő problémák megoldására fordíthassa. Tatár Imre Két súlyos incidens Libanonban Bejrút, (MTI): Két súlyos incidens is megkérdőjelezte a libanoni „háromoldalú egyezmény” valódi értékét és újabb jeleik mutatnak arra, hogy a Damaszkusz által kimunkált megállapodást a közeli jövőben alaposan próbára teszik azok, akiknek nem tetszik az események ilyen alakulása. Szilveszter napján merényletet kíséreltek meg Amin Dzsemajel libanoni elnök ellen és percekkel később kis híján megölték a „Libanoni Erőik” egyik vezetőjét, Asszad Saftarit, a damaszkuszi egyezmény kidolgozóját. Kormányprogram Pakisztánban Islamabad, (UPI): Mohám létrehozása, az életszínvonal mad Han Dzsunedzso pakisz- emelése és a munkanélküliség táni miniszterelnök kedden megszüntetése érdekében egy ötpontos programot tett közzé átfogó gazdasági program, a az „iszlám demokrácia” visz- 73 százalékos írtástudatlanság szaállítására és az ország gaz- felszámolása, a kormányt cs adaságának fellendítésére. A társadalmat átható korrupció miniszterelnök egyben jelszó elleni „szent háború”, válósította az ellenzéket, hogy tal mint az ország védelmi kétózkodjon a kormányellenes pességének fokozása és az elpolitikai kampánytól. nem kötelezett külpolitikai A miniszterelnök egy nap irányva,?algtatása. Dzsupal azután jelentette be a koroszli nemzeti mányprogramot, hogy Ziaul Jann?. .... ?z ország nemzeti Hakk elnök feloldotta a nyolc 'deologajava tenm. és fél évvel ezelőtt bevezetett A miniszterelnök egyben katonai^Törvényest Igére- felhívta az ellenzéki erőkettet tett rá, hogy a kormány, hogy ne kezdeményezzenek _ , semmifele kampányt a korvisszaállitja a teljes demok- ,, T. , J . , _ .... J . ,. many ellen. Hírek szerint Paraciat, tiszteletben tartja az , . . .. , ,, „ . _’. „ • _ . . . kisztaban kedden országszerte emberi jogokat, s véget vet az . , .... . , ... .. , önkényuralomnak készültségben voltak a biztonönkényuralomnak. jági erők. Kormányellenes A program fő pontja: erős, tüntetésekről nem érkezett iszlám demokratikus rendszer hír. 1986. január 2., csütörtök