Zalai Hírlap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

1986. április 1., kedd Egy Mtt •­ jobban Szakszervezeti munka a csömödéri termelőszövetkezetben és a Zalaferm KFT-nél Módosult felállásban, az eddigi gyakorlattól eltérően tevékenykedik a szakszervezet a csömödéri Csertamenti Termelőszövetkezetben. A tavaly novemberi választá­sokkal egyidőben összevonták és közös szb irányítása alá helyezték a termelőszövetkezet és a korábban kise­gítő üzemként működő Zalaferm KFT alapszervezeteit. Új titkár került a bizottság élére Molnár László szemé­lyében, aki 1983 óta dolgozik a termelőszövetkezetnél. Tapasztalatoknak azonban nincsen híján, hiszen előző munkahelyén már tevékenykedett szakszervezeti titkár­ként. — Jelenleg energetikusként dolgozik. Beosztása mennyi­ben segíti, illetve gátolja szb­­titkári tevékenységét? — Az energetikus­ munka nem mindig a legnépszerűbb. Elég, ha példaként az üzem­anyagtakarékossági programot említem. Gyakorlati megvaló­sításáért — nem egyszer — hadakozni kell és alig van le­hetőség kompromisszumokra. Mindezek ellenére természe­tesen figyelni kell a gépko­csivezetők véleményére is, napi kapcsolatot kell velük kialakítani, hiszen ellenükre nem sok mindent lehetne el­érni. És itt lelhetők fel a két tevékenység közös vonásai. De visszatérve az előző gondolat­hoz: a munkaköri beosztásból adódó konfliktusokat függet­leníteni kell a szakszervezeti munkától, még akkor is, ha a gépkocsivezetők közül csak kevesen szakszervezeti tagok. Milyen változásokat hozott az új felállás? A termelőszö­vetkezetben 32 dolgozó tagja a szakszervezetnek, akik más­más munkaterületen, különbö­ző helyszíneken és gyakran eltérő időbeosztásban dolgoz­nak. Így a mezőgazdasági te­rület összefogása önmagában is nehéz feladat, amit tovább bonyolít a kettős — termelő­szövetkezeti és szakszervezeti tagság — kérdésköre. A Za­­lafarm KFT-nél pedig önálló, ipari jellegű tevékenység fo­lyik, ami a profilbeli különb­ség nyomán teszi még válto­zatosabbá a helyzetet. — Mindez vajon csak az szb számára jelent nagyobb feladatot, vagy az alapszer­vezeteken belül is más mun­kamódszereket kíván? — Az összevonás csak any­­nyiban érintette tagjainkat hogy a választások előtti há­rom bizalmi helyett egyedül maradtam — mondja Bren­ner Attila szerelő, aki már a harmadik éve bizalmi a ter­melőszövetkezetnél.­­ Igaz a tagságunk száma is csök­kent az elmúlt időszakban nyugdíjazások és munka­helyváltoztatások miatt. A munka mégis több: az irodá­ban, a gépműhelyben, az ál­lattenyésztésben és a növény­­termesztésnél dolgozók ugyan­is most hozzám tartoznak. Az elmúlt hónapokban a bérek álltak a figyelem kö­zéppontjában. — A tagság kérése alapján sikerült elérni — folytatja a bizalmi —, hogy a műhelyben dolgozók fix órabért kapja­nak. A tavaszi munkák meg­kezdése után szeretnénk fog­lalkozni majd a traktorosok fizetésével is. A munkavéde­lem területén ugyancsak sike­rült előbbre jutnunk. Feb­ruártól — a növényvédősök­­höz hasonlóan — a traktoro­saink is kapnak gumicsizmát vagy bakancsot, védőruha­ként. A Zalaferm KFT-nél — amely annak idején a terme­lőszövetkezet és egy nyugat­német cég közös tőkéjével alakult — negyven szakszer­vezeti tag van. Két bizalmi­juk egyike szintén új e terü­leten. Megválasztását Kása Istvánná annak tulajdonítja, hogy munkatársai tudják ró­la: mozgó típus, aki szólni is mer, ha erre szükség van. — Történt-e olyan változás november óta, amiben a szak­szervezet is részesnek érzi magát? — Elkezdődött a szociális létesítmények felújítása, ami­nek szükségességét a dolgo­zóink is jelezték. Az üdülési lehetőségek is bővültek. Eddig csak gyógyüdülőket vehettünk igénybe, az idei évtől azon­ban pesti, pécsi, soproni, deb­receni és kőszegi üdülésre is lehetőség van, öt család már jelentkezett is. Most már csak azt kellene elintézni — te­kint a fiatal bizalmi Molnár Lászlóra —, hogy ne csak a családosok, hanem az egye­dülálló lányok is üdülhesse­nek. A fizetések ügye itt is a kö­zéppontban áll. A Zalaferm KFT szerencsésnek mondhatja­­ magát, ugyanis 15 százalék a tervezett, s a szakszervezet által is jóváhagyott fizetés­­emelés mértéke.­­ " Exportra dolgozunk, az itt készült ruhák kis szériában készülnek, gyakoriak tehát az átállások. Megdolgoztunk a tervezett fizetésemelésért. Az elosztásnál azt javasoltuk, hogy mindenképpen vegyék figyelembe a ledolgozom éve­ket és a szakképzettséget — mondja Hajdú Imréné sza­lagvezető, az alapszervezet másik bizalmija. Az összeszokás hónapjait éli­k tehát, mindazzal együtt, hogy a két munkahely köz­vetlen problémáit a bizal­miaknak a helyi szintű mun­kahelyi vezetőkkel együttmű­ködve kell megoldaniuk. Az összekötő kapocs pedig a tit­kár személye. — A két gazdálkodó egység eltérő jellege miatt a munká­ban kevés a közös pontunk. Ezért, ha egységes szerveze­tet akarunk létrehozni, közös rendezvényeket kell szervez­nünk. Erre láthatóan csak a sport és kulturális rendezvé­nyek adhatnak keretet. Ezek­nek a mikéntjén azonban még gondolkodunk — mondja végezetül Molnár László, R. F. Ki mit fizet? VÁLLALATAINKAT az anyag és berendezés hiányok rendkívül súlyosan érintik. Hiába termelnének, ha nincs miből, vagy mivel. Nincs ter­mék, nincs bevétel és nyere­ség sincs. A más anyagok miatt felhasználhatatlan töb­bi anyagnak viszont magas a raktárkészlete, ennek pedig jelentős a költséghatása. A bajok tehát sokasodnak. Kü­lönösen kellemetlenné válik ez a helyzet akkor, ha a gaz­dálkodó egységet más körül­mények is sújtják, így pél­dául a hosszú tél miatti szál­lítási kimaradások, a plusz energiaköltség, vagy az in­fluenza. A Caola KHV zalaegerszegi gyárának is ilyen gondokkal kellett és kell megküzdenie. A ragályos kór dolgozóinak 20 százalékát kényszeríti ar­ra, hogy munkavégzés helyett az­­ágyban töltsék el napju­kat. S mivel a szegény em­bert az ág is húzza, egy tra­­fórobbanás következtében a gyár másfél napra áram nél­kül maradt, azaz állt a ter­melés. .Csak ez hét milliós kiesést jelentett, így aztán ahelyett, hogy az év eleji le­maradásukat, amelyet a ter­mészet és a szállítók szeszé­lye egyaránt segített kitere­bélyesedni, nem hogy csök­kenteni tudták volna, hanem tovább halmozódott. A ne­gyedév végére a tervtől való lemaradás értéke várhatóan megközelíti a 30 millió fo­rintot. Persze helyzetük nem re­ménytelen, hiszen a több mint egymilliárdos termelésű gyár, ha összeszedi magát, a „hiányt” könnyen behozhatja. Kérdés azonban, hogy való­ban sikerül-e a termelést a rendes mederbe terelni. Van ugyanis egy szűk keresztmet­szet az üzemben, ami alapve­tően behatárolja a kibocsátó képességet. Ez pedig a csoma­golóanyag gyártás, vagy, ha úgy tetszik, a flakonfúvás. MONDHATJA BÁRKI: elő­re kellett volna látna, hogy egy kiélezett helyzeten a műanyagüzem kapacitása nem lesz elegendő! A vezetés a Külkereskedelmi Miniszté­riumban már tavaly október­ben le is tette azt a 27 millió deviza­forintot, amiből a szükséges olasz berende­zéseket be lehetett volna szerezni. Nos, azóta a pénz nem mozdult, s a gondok is maradtak. A minisztérium „viselkedését" a gyárban, s a nagyvállalati központban sem értik. Méghozzá azért nem, mert a lakosság alapvető cikkekkel való ellátásához szükség lenne az egerszegi gyár termékeire. Flakon nél­kül ez pedig nem megy. Ho­zott edénybe aligha mérhetik a boltban a sampont, az öb­lítőt, vagy a szőnyegtisztítót. S ráadásul nincs hazánkban egyetlen olyan gyártó sem, amelyik megfelelő mennyisé­gű és minőségű flakont tudna a Caola rendelkezésére bocsá­tani. AZ MAR a vállalatnak szin­te privát ügye, hogy mivel e pénz kihasználatlanul fekszik a külkereskedelem házaló­ján, az időközben fogyatkozó forgóalapok feltöltésére hite­leket kellett kérnie. A kamat­­vonzat jóval tíz százalék fe­letti. Hogy ki fizeti a kárt? Természetesen a Caola. S hogy ki fizeti azt a kárt, ami abból származik, hogy áru­csere keretében, vagy dollá­rért kell importálnunk koz­metikumokat, mosogató, öblí­tőszereket a le nem gyártott helyett, s könnyen meglehet, hogy nagyobb értékben, mint amibe az említett gépek ke­rülnének? Természetesen mi, a vásárlók és ez ettől a pilla­nattól kezdve már nem vál­lalati belügy. S EZZEL A DOLOGNAK még nincs vége, sőt, a pikáns rész még csak most jön: az illetékesek felkérték a válla­latok jó részét — többek kö­zött­­ a Caolát is —, hogy ajánljanak fel olyan termé­keket, amelyek potenciális export árualapot jelenthetnek. Ha vannak ilyen produktu­mok, akkor azok gyártásához berendezés, hitel, s minden szükséges együtt lesz. Talán még flakonfúvó gép is? Min­denesetre­ csodálkoznánk, ha a Caola lelkesedéssel venne részt ebben az újabb akció­ban. — meixner — Egy napra elegendő a flakon-készlet. Az erőfeszítések (nem) mindennapiak. CZH fotó — Polgár Tam­ás felvétele) gazdaságpolitikai pártnapok megyei tapasztalataiból Az MSZMP Központi Bi­zottsága Titkárságának hatá­rozata alapján február 10—28 között megyénkben is lezaj­lottak a gazdaságpolitikai pártnapok. ötszáztizenhat gyűlésen közel 25 ezer részt­vevő ismerkedett a gazdaság­­politika időszerű kérdéseivel, illetve mondott véleményt az elhangzottakkal kapcsolatban és a saját tapasztalatairól. A megjelentek többsége a párt tagjai sorából került ki, de je­lentős arányban vettek részt pártonkívüliek, s a korábbiaknál magasabb volt a fiatalok aránya. A hallgatóság létszáma összes­ségében háromezerre­ múlta felül az 1984. évit. A legtöbb kérdés, vélemény, javaslat az életszínvonallal, az árakkal, bérekkel, a lakás­­helyzettel, a gmk-k és a vgmk-k tevékenységével kap­csolatban hangzott el, de nem hiányoztak a termeléssel, an­nak rendjével, a munkafegye­lemmel, munkaszervezéssel kapcsolatos felvetések sem. Ez utóbbiaknál különösen a ve­­­­zetői felelősséget hangsúlyoz­ták. Helyeslik és megvalósítha­tónak tartják az előadásokat követő vitákban résztvevők a VII. ötéves terv célkitűzéseit, támogatják azt a gazda­ságpolitikát, mely a­ mun­kafegyelem megszilárdítá­sát, a munkaidő alap vé­delmét, a hatékonyság fo­kozását, a teljesítmény­elv következetes érvénye­sítését kéri számon. A szabályozással kapcsolatban továbbá annak hosszabb távú hőtállóságát javasolták, a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztési ágazat eseté­ben felhíva a figyelmet arra a „kísérletezési" veszélyre, hogy mire megjön a korrek­ció, elillan az állattartási kedv, s az idős embereknél ez már rendszerint nem hozható vissza. Sokan szóltak aggodalom­mal a szocialista brigádmoz­galom jövőjéről, merthogy meglátásuk szerint munkahe­lyükön újabban kevesebb fi­gyelmet fordítanak erre. A vezetőktől elsősorban a moz­galom termelést, fegyelmet szolgáló kezdeményezéseinek­­elkarolását várják. Mivel időben sokhelyütt egybeesett a pártnapok idő­pontja a településfejlesztési hozzájárulás szervezésének „hajrájával", ezért a „teho" is jelentős arányt képviselt­­az eszmecserékben. A községek­ben, s különösen a kistelepü­léseken méltatták az új település­fejlesztési koncepciót, a falvak népességmegtartó szerepének növelésére irá­nyuló törekvéseket. Ugyanakkor hangsúlyozták a helyi kezdeményezések, a sa­ját erő szerepét, s ennek kap­csán meglehetősen bíráló hangsúllyal vélekedtek a hoz­zájárulást nem vállaló tele­pülések lakóinak álláspontjá­ról. A tapasztalatok szerint a kisebb létszámú réteg­találkozók biztosították a legjobb lehetőséget az esz­mecserére, ezeken tudtak a legtöbben bekapcsolódni az érdemi vi­tába, tisztázni a­ felvetődött kérdéseket. Nyilvánvalóan ezt az előnyt a hasonló rendezvé­nyeknél figyelembe kell ven­ni, továbbá azt az észrevételt­­is­, hogy az előző esztendei értékelés és az új évi felada­tok ismertetése, elemzése cél­jára február második felénél célszerűbb időpontnak látszik január vége, február eleje. Korszerű húsüzem létesül Kilimánban A baki tan­gazdaság alsó­­rajki kerületé­ben, Kilimán­­ban a húsüzem udvara építke­zés színhelye. Megásták már az alapokat, s tavasszal a gazdaság saját építőbrigádja hozzálát a fa­lak felhúzásá­hoz. A közelben lévő, korábbi munkásszállás pedig átalaku­lóban van: ez lesz a szociális épület. S mivel itt kezdődött az építkezés, itt a legelőre­­haladottabb a­­ munka. Ez pe­dig azt jelenti, olyan beruházás lesz, ahol az általában szokásos sorrend megfordul, nem utolsónak, ha­nem elsőként készül el a dol­gozók ellátásához szükséges szociális létesítmény. Kovács Gábor üzemvezető elmondta, hogy a gazdaság hozzáfogott a húsüzem re­konstrukciójához. Szükségsze­rű lépés volt ez, mert az üzem­ben a feldolgozás körülményei nem felelnek meg a mai köve­telményeknek. A valamikori uradalmi istállóból kialakított feldolgozó eleinte csak a gaz­daság üzemi, konyháit látta el, később árutermelésbe kezdett, s mivel a házias, jóízű készít­ményeknek sikerük lett, egy­re többet gyártottak. Az igé­nyekkel azonban nem győztek lépést tartani. Heti harminc- negyven sertés levágásával kezdtek, jelenleg 140-et, és 4­5 szarvasmarhát dolgoznak fel. Tőkehússal, töltelék és füstölt áruval öt üzemi kony­hát látnak el, vásárolnak a gazdaság dolgozói, s a külön­böző készítményeiket viszik a környező áfész­ek is. Tavaly 38 millió forint termelési érté­ket produkált a feldolgozó, ami a hasznot hozó ágazatok közé tartozott. A rekonstruk­ció mérföldkövet jelent az üzem­ életében. A jövő évben befejeződő építkezés a tervek szerint 40 millió forintba ke­rül, s ezzel olyan húsüzem alakul ki Kilimánban, amely hosszútávon megfelel az igé­nyeknek. A körülmények iga­zodnak a higéniai kívánalmak­hoz, a technológia korszerű gépek, hűtők segítségével va­lósul meg és megkönnyíti a munkát. Hasznosítani tervezik a melléktermékeket is. Meg­duplázódik a termelés, de még ezzel nem használják ki telje­sen a kapacitást. Bővül a ter­mékskála: részt vesz az üzem a tőkehúsellátásban, a meg­szokott töltelék, füstölt és főtt termékek mellett gyártanak majd parizert és virslit is. Arra azonban ügyelnek, hogy készítményeik jellege­ tovább­ra is házias legyen, vagyis a pácolást, a füstölést nem gyor­sított, hanem hagyományos el­járással végzik, kellően érlel­ve a készítményeket. A húsüzem a húsvét előtti időszakban nagyott hajrázott, az átlagnál nagyobb mennyi­ségű füstölt árut adott a szö­vetkezeteknek. Parasztsonká­ból 6, kötözött és darabolt sonkából 2—2 tonnát, füstölt csülökből pedig 1 tonnát szál­lított. A zsírértékesítést házia­san szervezik meg: a gazdák gondőit a helyszínen töltötték meg. Szapurán dolgoznak a csontozó szakmunkások: Molnár Gyula, Rodek Ferenc, Darvas Rudolf, Papp József, Horváth János, Bognár Rudolf. Jó árukínálat A Belkereskedelmi Minisz­térium áruforgalmi jelentése szerint az év első két hónap­jában a lakosság 76,9 milli­árd forint értékű árut vásá­rolt, amely folyó áron számol­va 8,6 százalékkal, összeha­sonlítható áron pedig 1,9 szá­zalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában. Leg­nagyobb mértékben a ruhá­zati termékek, továbbá a ve­gyes iparcikkek és az élelmi­szerek forgalma növekedett. Az alapvető élelmiszerek­kel való februári áruellátást jónak minősíti a jelentés. A gyümölcskonzervek kínálata a tavalyihoz képest számottevő­en bővült, de néhány termék­ből, például olcsóbb húsfélék­ből, diabetikus készítmények­ből változatlanul előfordul­nak hiányok. Burgonyából, vöröshagymából, almából vál­tozatlanul bőséges a kínálat, s a korábbihoz képest javult a választék zöldség- és főze­lékfélékből is.

Next