Zalai Hírlap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-20 / 93. szám

1988. április 20., szerda Napirenden: A pártértekezleti állásfoglalás-tervezet pártszervezeti vitáinak összegzése Városi pártbizottsági ülésekről jelentjük Megyeszerte lezajlottak azok a városi pártbizottsági ülé­sek, amelyeken az országos pártértekezlet állásfoglalás­tervezetét, illetve az arról szóló alapszervezeti eszmecse­réket vitatták meg. A reformok melletti kiállást és cse­lekvési eltökéltséget tükröző testületi vitákat mindenütt alkotó, kritikai légkör, s a javaslatok egész sorát felszín­re hozó aktivitás jellemezte. Az alábbiakban három párt­bizottsági fórumról adunk áttekintést, alapszervezetekben a legösz­­szetettebbek a feladatok, s itt a legnehezebb a munka. En­nek okát abban látta, hogy az alapszervezeteket nem vonják be eléggé a döntésekbe. — A mai felállásban végrehajtók vagyunk, s nem a politikai hatalom gyakorlói — mondot­ta. Az ideológiáról, s ehhez kapcsolhatóan a tájékoztatás­­ról szólt Suhai Sándor iskola­igazgató. Megjegyezte, hogy az elmúlt 20 évben — leszámítva a közelmúltat — keveset fog­lalkozott a párt ideológiai kér­­désekkel, s ez elbizonytalano­dáshoz vezetett. A tagság pe­dig szellemi utánpótlás nélkü nem tud érvelni, meggyőző munkát végezni. Sőt, a mára kialakult helyzetben nem tud­­ják elhelyezni a változásokat saját értékrendjükben. Dr. Karvalits Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára elsőként ugyan­csak az állásfoglalástervezet egyes kitételeire reagált, majd többek között az elmúlt há­rom évtized hazai történeté­ben a folytonosság és a vál­tozás arányát boncolgatta. — 1957 óta a folytonosság volt a fő jellemző — mondta. — Meg kellene vizsgálni, hogy ez ma elég-e, s nem a válto­zásra kellene a hangsúlyt ten­ni? Egy másik kitétel kapcsán úgy vélte: valóban létjogo­sultsága van a vezetők meg­ítélésében a szakmai tudás mellett a közéleti tevékeny­ségnek is, ám figyelemmel an­­nak eredményességére. A párt­­értekezlethez kapcsolódó nagy várakozásra reflektálva meg­jegyezte, hogy e fórum való­színűleg több indokolt kérdés­re még nem fog választ adni Az első titkár a pártértekez­let feladatát abban látja — többek között —, hogy erjesz­­tője legyen annak a folyamat­nak, ami a gazdaságban már megindult és elindítója le­gyen a politikai irányító mun­ka fejlesztésének is. R. F. Zalaegerszeg: Határozottabb programot és jövőképet — Világos, gyakorlati tet­tekre mozgósító állásfoglalás­ra van szükség — fűzte hoz­zá a több mint 300 alapszer­vezet eszmecseréjének összeg­zéséhez dr. Lendvai Miklós, a városi pártbizottság első tit­kára. Többek között hangsú­lyozta: a tagság zömének vé­­leménye, hangulata a tenni­­akarást tükrözi, ugyanakkor a majdani végleges tervezettől erőteljesebb programadó tar­talmat, a politikai vezetés minden szintjéről pedig na­gyobb határozottságot várnak. A városi pártbizottság vé­lemény-összegzése és az ülés 14 felszólalójának többsége is megállapította: társadalmi va­­lóságunkból kiinduló, dicsére­tesen önkritikus és a reform­­folyamatok továbbvitele mel­lett elkötelezett a dokumen­tum-tervezet. Ám a tagság je­­lentős része — így sok fiatal is — hiányolja belőle a tár­sadalompolitikai stratégia, s a mozgósító jövőkép felvázolá­sát. Miként azokat az eleme­ket is, amelyek az irányítás, működés gyakorlatában nem bizonyultak időtállónak vagy éppen minden tekintetben szi­lárdak. Kulcskérdésnek ítélik meg az egész reform végrehajtása szempontjából az elvszerű, következetes kádermunkát, a vezetők személyét. Ez utób­biakkal kapcsolatban valóban legyen fő mérce az eredmé­nyesség, de pontosan meg kell követelni az idevágó krité­riumok együttes érvényesülé­sét. Zalaegerszeg és körzete párttagjai hiányolják a terve­­zetből többek között a Szer­vezeti Szabályzat szükségsze­rű módosítására vonatkozó — például a választással—szava­zással összefüggő — utalást, a tagfelvétel felmerült problé­máira való reagálást, a tö­megszervezetek, mozgalmak reform-feladatainak egyértel­műbb megjelölését és a két­­frontos harc hangsúlyozását. A vitákból kicsendült, hogy a mai társadalmi gyakorlat nem kedvez a tervezet bevezető részében megfogalmazott cé­lok elérésének. Elveinkkel összeegyeztethetetlen, de át­menetileg aligha elkerülhető a munkanélküliség, ám sokan úgy vélik: e gond levezetésé­re a gazdaság, a gazdaságirá­nyítás nincs kellően felkészül­ve. Felvetették, hogy a doku­mentumban foglalt széles kö­rű célrendszer egyidejűleg tartható-e, nem volna-e reá­lisabb a tennivalók rangsoro­lása? Többször is hangsúlyt ka­pott, hogy szükséges markán­sabban megfogalmazni a fia­tal nemzedékekért való tevés, az ifjúsági törvény módosítá­­sának fontosságát, s a felső- és középfokú képzésben — a létszám mellett — a színvo­nalnövelés jelentőségét. A te­rület párttagsága vitatja, hogy a műszaki-technológiai lema­radás rövid távon csökkent­hető, miként azt is: miért szükséges kiemelni a főváros lakásgondjait, amikor az or­szágos ügy. A felszólalásokban elhang­zott és a vélemény-összegzés­ben foglalt számos tartalmi, illetve szövegrész-módosítást ajánlott a testület. Többek kö­zött a „dolgozó osztályok és rétegek” formula alkalmazá­sát, s „az árrendszer változá­­sait kövesse átfogó bérreform” feladatmegjelölést. Pontosan kell meghatározni a Központi Bizottság szerepét, a többes je­lölés általánossá tételét vagy a kisebbségi vélemények to­vábbításának módját is. Az egész pártbizottsági vita végkicsengése, a társadalom előtt álló megújulási felada­tok csak a párt­ és állami élet igazi demokratizmusa, a nem monolitikusan értelmezett pártegység és a cselekvési for­dulatot előmozdító célmegje­lölések révén valósíthatók meg. L. J. Nagykanizsa: Kapjanak nagyobb szerepet az alapszervezetek Nagykanizsán a pártbizott­sági ülés munkájában részt vett és felszólalt dr. Karvalits Ferenc, a megyei pártbizott­ság első titkára is. — A tapasztalatok szerint — mondta a helyi dokumen­tumtervezethez fűzött szóbeli kiegészítésében Gál Róbert, a városi pártbizottság első­ tit­kára — a vitákban a tagság figyelme a párt vezető szere­pének növelésére, a pártegy­­ség megteremtésére, a politi­­­ai intézményrendszer műkö­désének fejlesztésére és a gaz­dasággal foglalkozó fejezetek­re irányult. Megújulását ha­laszthatatlannak, működési rendjének korszerűsítését meghatározónak tartják. A gazdaság kérdéseiről szól­­va általános a vélemény a reform fontosságáról. Javasol­ják olyan törvények alkotá­sát, amik lehetővé tennék egy célirányos stratégia kidolgozá­sát, s rögzítenék a döntési ke­reteket, az önállóságot. Az előterjesztést követő vi­tában dr. Havasi Ilona, a Kö­­gáz pártbizottságának titkára a pártdemokráciáról szólva azt kérdezte: miért kell ebben az alapdokumentumban ismét deklarálni olyan dolgokat, amiknek régen automatizmu­sokként kellene működniük? — Azért, mert a végrehaj­tásnak nem voltak meg a fel­tételei. Pedig erre is figyelni kell, ugyanis magától semmi sem fejlődik, szélesedik, foly­tatódik — utalt tervezet nyel­vezetére. Egy másik témával kapcsolatban örömét fejezte ki, hogy a városi szintű ál­láspontok között megfogalma­zást nyert, miszerint a politi­ka első vonalában, azaz az Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Keszthely: Önkritikus, konkrét valóság­feltárásra van szükség A városi pártbizottsági ülés Keszthelyen hű tükre volt az alapszervezetnél korábban zajlott párbeszédek hangula­tának. A kiadott írásos ösz­­szegzés és Szíjártó Endréné első titkár szóbeli kiegészíté­se már azt a szintézist fo­galmazta meg, amit az alsóbb szintű fórumok sugalltak, még­is megnyilatkozásra késztette a bizottsági tagokat. A kiala­­kult élénk vitában felszólalt dr. Kőmíves Miklós, a megyei pártbizottság titkára. A tervezet tételes elemzése, a pontokba foglalt javaslatok, vélemények csoportosítása az alaposságra enged következ­tetni. A bizottsági tagok er­re támaszkodva már „lépés­előnyből” érvelhettek, amikor a személyes meggyőződésre, tapasztalatokra hivatkozva fejtették ki mondandójukat — újabb, megfontolásra érdemes javaslatokat is adva a készü­­lő testületi anyaghoz. Dr. Búzás Gyula, a helyi agráregyetem rektorhelyettese a felsőoktatásban kialakult kritikus helyzetet vázolva szólt arról, hogy az egyetemi ifjú­ság csalódott, többet várt a tervezettől.­­ Keveset foglalkozik az értelmiség helyzetével és ez vonatkozik a mi tervezetünk­re is — mondta többek közt. — Az a megfogalmazás, hogy a tudományos kutatás ered­ményeire jobban kell támasz­­kodni a gazdasági, társadalmi döntésekben, nem oldja fel az aggodalmunkat, hiszen évek óta szerepelt a tézisek között és nem történt semmi. Emel­lett több konkrétumot, a meg­valósításra pedig alternatívá­kat vártunk. Az érzelmekre, a konfliktu­sok, ellentmondások miatt ví­vódó ember kétségeire apel­lált Molnár Ferencné, a helyi szolgáltató szövetkezet dolgo­zója, amikor Grósz Károly mi­­niszterelnök televíziós nyilat­kozatára hivatkozott: miért nem egyértelmű megfogalma­zású a tervezet, miért kell ,,szótár” az egységes értelme­zéséhez ? — Eddig dicsértük magun­­kat, itt az ideje a tényszerű önkritikának. Lemaradás ván az ideológiában, útmutatás he­lyett kullogunk az események után, utólag próbáljuk meg­magyarázni a kialakult hely­zetet — hangoztatta. Szilágyi Béla nyugdíjas a vezetők és a tagság közti el­maradt párbeszédek miatt — 40 éves párttagságára hivat­kozva — a szavak és a tet­tek, az elmélet és a gyakorlat egységének a szükségességére hívta fel a figyelmet, a párt­tal szembeni bizalom csök­kenését elemezve. Horváth Béla, a fegyelmi bizottság el­nöke e gondolatot így folytat­ta: " Túlságosan is általános a tervezet, s mintha úgy fogal­mazták volna, hogy a nemtel­jesítést ne lehessen számon­­kérni. Új programot, új veze­tőket várunk, a káderpolitika felsőbb szinten való betartá­sát­­ is, s a hibákat őszintén feltáró, konkrét helyzetelem­zést — a 70-es évektől máig. A pártbizottság tíz oldalas összefoglalójára, illetve a ja­vaslatokra végül — az alter­natív kérdésekben nyílt sza­vazással döntve — közel négy­órás párbeszéd után igent mondott a testület. Hiszen, mint elhangzott, jól foglalja össze a 107 alapszervezet 2724 kommunistájának a vélemé­nyét, javaslatait, ugyanakkor a valós életet tükröző elemzé­seivel segítheti az országos pártértekezlet munkáját. K. L. e­ Érezték a segítséget Pályakezdők a Nagykanizsai Üveggyárban A pályakezdők „csak” egy kis csavart jelentenek a gyár, a vállalat gépezetében, de a kitartók, a rátermettebbek né­hány év múlva akár a kol­lektíva felelős vezetői is le­hetnek. A Nagy­kanizsai Üveg­gyárban a pályakezdőktől ar­ról érdeklődtünk: hogyan képzelik jövőjüket, az időseb­bektől milyen támogatást kapnak? Két éve végzett a kanizsai szakmunkásképző iskolában Szénás Gizella. A fiatal mun­káslány az üvegtechnikai részlegben kapott munkát. — Laboratóriumi hőmérők készítése a feladatom — mondta Gizella. — A műszer­nél csak egytized fokos „elté­rés” lehet, alapvető tehát a pontosság. A munkaasztalok kelléke a gázégő, a végleges alakítást ezzel végzik. — Az üvegfúvók által készí­tett cső- vagy gömbalakból mi alakítjuk ki a legváltozatosabb laboreszközöket — jegyezte meg beszélgetőtársunk. — A hőmérókészítés annyival bo­nyolultabb — részben veszé­lyesebb —, hogy higannyal is dolgozunk. Az üvegtechnikán nemcsak a már említett laboratóriumi eszközöket gyártják az itt dolgozók, hanem háztartás, és díszüvegáruk előállítása is feladatuk. — A szívemhez legközelebb a dísztárgyak állnak — mondta Szénás Gizella. — Ezekhez ugyanis némiképpen az alkotó is hozzátehet egyé­niségéből. A fiatal leány üvegműves­ként végzett a szakmunkás­­képzőben, speciális ismerete­ket igénylő, betanított tevé­kenységet végez. Bármelyik szakmában dol­gozónak előbb-utóbb fel kell mérnie, hogy az elméletben tanultakat mennyire haszno­síthatja munkahelyén. Erről a fiatal munkásnő így beszélt: — Elméleti ismereteket kap­tunk, de a termelésben való helytállást már a gyárban kellett elsajátítanunk. Hama­rosan megéreztük, hogy időre kell dolgozni. Ehhez szeren­csére kaptunk megfelelő taná­csokat az idősebb társaktól, amire bizony nagy szüksége van minden újonnan munká­­ba álló fiatalnak. Ahol külpiacra is termel­nek, szükségesek a külkeres­kedelmi ismeretekkel rendel­kező szakemberek. Az üveg­gyár termelési és kereskedel­mi osztályán dolgozik Parti János. — Három éve végeztem a Külkereskedelmi Főiskola áru­forgalmi szakán — mondta a fiatal kereskedelmi ügyintéző. — A felsőfokú tanulmá­nyaimat megelőzően itt, Nagy­lizsán, a Thu­­ry György Keres­kedelmi Szakkö­zépiskolába jár­tam. A főiskolán az utolsó félév végén, amikor már a végzősök munkahelyek után érdeklődnek, ne­kem a fő szem­pont az volt, hogy lehetőleg itthon találjak állást. Jóllehet, aki kül­­keres karrierre pályázik, annak elsősorban a fővá­rosban célszerű munkát keresnie. A gyárban régi bevált rendszer, hogy a pályakez­dő fiatal szakem­­bereket valamennyi üzemrész­hez egy-egy időre beosztják, így kivétel nélkül minden teendővel megismerkedhetnek. — Rendkívül sokat megtud­tam a munkahelyemről az így eltelt hónapok alatt, olyano­kat is, amiket a szűkebb be­osztásomban nem ismertem volna meg. Ám ezek az is­meretek pótolhatatlanok hosz­­szabb távon — mondta a fia­talember, aki gyakorlatilag egy éve dolgozik csak, mivel közben katona volt. A külkereskedelmi munká­ban a nélkülözhetetlen szak­mai ismeretek mellett szüksé­gesek azok a képességek is, amelyek a partnerrel kialakí­tandó kapcsolatfelvevést is szolgálják. Ezek egyike a megbízható nyelvismeret. — Francia nyelvből felső­fokú, angolból középfokú ké­pesítésem van, ám ez utóbbi­ból szeretném a legmagasabb fokozatot elérni — szólt ter­véről Parti János. A kezdési időszak termé­szetesen nála sem ment zök­kenőmentesen, de számítha­tott a régebbi munkatársaik­ra. — Több fiatal kezdett ve­lem együtt, s amikor szükség volt rá, éreztük a segítséget — mondta Parti János. Háry László Szénás Gizella hőmérőkészítés közben. Parti János a gyár külföldi partnereit sorolja. (ZH fotó : Kiss Ferenc felvételei) Több a bogyósgyümölcs A Zalaegerszegi Áfémsz idei tervében 23 millió forint felvásárlásból származó árbe­vétel szerepel. Ennek teljesí­tése érdekében már a múlt évben megkezdődtek az elő­készületek, elsősorban a bo­­gyósgyümölcsűek termelteté­sének szervezésével. Ősszel az új vállalkozóknak négyezer málnatövet adtak kedvezmé­nyes áron, így idén 1,5 hek­táron integrálják a városkör­nyéki málnatermesztést. A ta­vaszi telepítési szezonban is jelentkeztek igények, ezt azonban a szaporítóanyag hiá­nya miatt már nem tudták teljesíteni. Így a további vál­lalkozók ősszel telepíthetnek majd új ültetvényt. Növekedett a házikertben az árutermelés a tüske nél­küli szederből is, hiszen ta­valy ősszel 1500 tövet igé­nyeltek a háztájiban gazdál­kodók. Tart még a szamóca­termesztésre vállalkozók sza­porítóanyaggal való kiszolgá­lása, a tavaszi telepítésre je­lentkezők ezekben a napok­ban veszik át a töveket. Idén a tavalyinál 1300­ négyzetmé­terrel nagyobb, több mint fél hektárnyi szamóca termésére szerződtek. Az áfémsz össze­sen 17 tonnányi bogyósgyü­mölcs átvételével számol, amit a Zalaegerszegi Hűtő­ipari Vállalat részére adnak el. 3

Next