Zalai Hírlap, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-18 / 272. szám
1992. november 18., SZERDA_______________________________________Lokidői___________________________________________ZALAI HÍRLAP 5 Munkavállalási jog — Ausztriában Tapasztalhatjuk, hogy a honi munkanélküliség növekedésével ki-ki megpróbálkozik akár határainkon kívül is „szerencsével”. Ám a külföldi munkavállalás a felkészületlen odaérkező számára sok csapdát rejt(het) magában. Egyebek közt erről is hallhattunk a napokban Zalaegerszegen, a magyar és az osztrák népfőiskolák szervezésében—egészen pontosan a zalai népfőiskolai egyesület kérésére — sorra került munkajogi előadáson. A téma iránt bizonyosan nagyobb az érdeklődés, mint ahányan ezt — mindössze néhányan jöttek csupán el — a jelenlétükkel érzékeltették. Az osztrák Munkaügyi Kamara munkatársa, dr. Hans Trenner, meg is említette, hogy nemrégiben egy Győr környéki, hasonló előadása során 2-300 érdeklődő töltötte be a termet. Természetesen ez mit sem változtatott azon, hogy az osztrák munkajog idevonatkozó kitételeit aprólékos részletességgel elmondja, a közben feltett kérdésekre is válaszolva. Az osztrák Munkaügyi Kamara tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a külföldi munkavállalók alig tudnak valamit jogaikról, s emiatt kiszolgáltatottak. Ennek jelei az „olcsó munkaerő” tényén kívül sok minden másban is megmutatkoznak. Ám a dolgozó a törvényesen megillető jogainak leginkább úgy tud érvényt szerezni, ha a foglalkoztatása legális. Márpedig az sem titok, hogy igencsak virágzik a feketemunka Ausztriában, azaz elmarad a foglalkoztatási, illetve az munkavállalási engedély beszerzése. Ugyanakkor óvott mindenkit a munkahelyeket pénzért árusítóktól, ez a tevékenység ugyanis tilos. (Mindjárt kiderült az is, hogy bizonyos összeg befizetése ellenében nálunk is feltűntek élelmes „közvetítők”, akik aztán semmiféle munkahellyel nem szolgáltak.) A munkaadó számára a foglalkoztatási engedélyt egy évre adják ki, szezonális munka esetében rövidebb időre. (Ide kívánkozik, hogy a legtöbb fekete munka éppen ilyenkor keletkezik, gondoljunk csak a hétvégi szüretelési átruccanásokra.) Ám, hogy Ausztriában az egész foglalkoztatási rendszerre —nagyon sokan keresnek munkát egyébként lengyelek, szlovákok, volt jugoszlávok — miként hat majd a jövő év nyarától érvénybe lépő—egyes tartományokra vonatkozó — tartózkodási törvény, azt még nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy turista útlevéllel nem lehet munkavállalói engedélyt kapni, ám a külképviseleti igazolás megszerzésével hat hónap rendelkezésre áll munkahely keresésére. A bécsi székhellyel működő munkaügyi kamara képviselője, nem igazán tudott válaszolni az Ausztriában fekete munkát vállaló magyarok számszerű megítélésére. Azt a felvetést, miszerint Burgenlandban kétezer honfitársunk dolgozik illegálisan, elképzelhetőnek tartja. A náluk munkát keresőkről pedig általában úgy vélekedett, hogy arányuk nem ugrott meg jelentősen a magyarországi munkanélküliség növekedésével. S noha sok szempontból rizikós az illegális foglalkoztatás — gondoljunk például egy esetleges balesetre, vagy a betegbiztosításra —,valójában a legnagyobb megkülönböztetése a bérben fejeződik ki. „Nem ajánlom Önöknek, hogy illegális munkát vállaljanak, mert csak a legális bér után kulloghatnak” — mondta dr. Hans Trenner. Hozzátéve azt is, hogy a keresethez képest magasak a megélhetés költségei. A dolgozók a munkaviszonyukkal kapcsolatban ért sérelem esetén a tartományi munkakamarákhoz fordulhatnak, függetlenül attól, hogy legális, avagy illegális munkaviszonyt létesítettek. Egyébiránt az is elhangzo, hogy az állást keresők leginkább a vendéglátás, az építőipar területén helyezkednek el. S hogy az utóbbi években Ausztriában is nyolc százalékra növekedett a munkanélküliek aránya... A munkaszerződések megkötését taglaló szavai ugyancsak a körültekintőség fontosságára irányították a külföldi munkavállalás iránt érdeklődők figyelmét. zés, míg Közép-Európában a fasizmus, még korábban az úrhatnámság népszerűtlenné tette. Hivatkozhatok más kultúrákra is, ahol nem szorult ki ilyen vagy olyan ok miatt az őskeresés. Mert valóban fontos tudni, hogy ki volt a négy nagyszülő, kik voltak a dédszülők, az ükszülők. És nem azért, hogy fennhéjázva elmondhassam, hány generációig tudom visszavezetni az őseimet. Ennek ugyanis itt, a közép-európai olvasztókemencében, a történelem viharai után nincs kétkedésre okot adó szerepe. — Elgondolkodtató az a megállapítása, miszerint 40 generációig visszautalva — tehát mintegy ezer esztendőre—a ma élő emberek őseinek jelentős része azonos. Zavarbaejtő lehet ez azoknak, akik a másságot, a különbözést hangoztatják. Ez pedig kimutatja, hogy egy család vagyunk, idézem: „az emberiség általános rokonságát.” — Ezek nagy kérdések, engem mélyen foglalkoztatnak. Ha fölveszünk egy családfát, mondjuk Németh László íróét, akkor kiderül, hogy problémák vannak az úgynevezett színmagyar családdal. Tehát amikor őseinket kutatjuk, ha tetszik, ha nem, tudomásul kell vennünk: az lehetetlen, hogy minden ősünk magyar lett volna. A másik : az ősörökség kiszámolásával előbb-utóbb találunk olyan elődöt, aki két családnak is közös őse. És ez nem vérrokonság, hanem azt jelenti, hogy egy adott területen hosszú időn át élő népességben így alakul a sors. Az ősökre, a tehetségre vonatkozó megállapításából számomra az a következtetés is levonható, hogy bár szülőként valamennyien az utódok sikereire törekszünk, ez nem csupán elhatározás kérdése. Például egyik modellben a biológiai öröklődés, a családi példa és a nevelés hármas szerepét mutatja ki. Melyiké az elsőbbség? — Én azt gondolom, hogy ha ismerjük őseinket, a betegségeiket, a tehetségüket, akkor ez segíthet a gyerekek sorsának harmonikus irányításában. Genetikusként is azt tartom, hogy a nevelés a legfontosabb, hiszen a genetikai adottságok érvényesítése a neveléstől, a társadalmi feltételektől függ. Nyilván nem lehetnek olyan zseniális pedagógusaink, akik bárkiből József Attilát vagy Bachot kreálhatnának. A veleszületett adottság meghatározó s ezzel kapcsolatban az a gondom, hogy sok esetben nem sikerül a felszínre hozni. És ez a társadalom nagy kára, mert nekünk nincsenek hatalmas természeti kincseink, itt az ember tehetsége a legfontosabb. Nem jól sáfárkodunk vele, nem értjük azokat a biológiai és társadalmi jelenségeket, amelyekből kiindulva eljutnánk oda, hogy miképpen kellene ezt az aranybányát kiaknázni. Az első lépés az adottságok felismerése lenne. Ha sikerülne a tehetséget megsejteni, a pályaválasztás során a megfelelő ember a megfelelő helyre kerülhetne. —Ön különböző modelleket határoz meg könyvében. Az imént mondottakkal kapcsolatban kérdezem: van-e nevelő modell? Tehát olyan személyiség, aki a tehetség felfedezésénél, kibontakoztatásánál adott esetben fontosabb lehet, mint a szülő. Számunkra is meglepő eredményeket hozott egy korábbi vizsgálat. A történelmi Magyarország térképére gondolva ismerjük a lakosságszámot, nagyjából tudjuk a tehetségek arányát. Kitűnt, hogy egyes területeken, például a Felvidéken szembetűnően magas volt a tehetségek aránya, az Alföldön meg szinte semmi. Mi lehet a magyarázat? Az, hogy a törökdúlás 150 éve alatt elpusztult az iskolarendszer, ezzel szemben a Felvidéken kialakult jómódú polgárság létrehozhatta a jó iskolarendszerét. Biztos vagyok benne, hogy az Alföldön sem született kevesebb tehetség, de nem volt mód annak megmutatkozására. És ebből az is következik, hogy nagyon meg kellene becsülnünk a jó pedagógusokat, hiszen a gyermekeink, az unokáink sorsa függ tőlük. Nem vitás, a szülőnek is nevelni kell, de a kultúra átadásában a pedagógus a meghatározó; az iskolától függ, hogy mit hoznak ki a gyerek tehetségéből. — Tanár úr, köszönöm a beszélgetést. Király Ernő Johann Sebastian Bach és a divat ötrészes Bach-koncertsorozatot indított nemrégiben az egerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem. Perényi Eszter hegedűestjét követően hétfőn a szombathelyi Capella Savaria és a budapesti Magyar Kamarakórus előadásában nagyszerű János passiót hallhattunk Németh Pál, a szombathelyi Capella Savaria karnagyának vezényletével, Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter és Moldvay József közreműködésével. A koncert előtt kérdeztem a kórus karnagyát, Boronkay Antalt (aki egyébként Zeneműkiadó irodalmi vezetője): — Mi a véleménye, divat ma Bachot játszani? — Nem lehet azt mondani, hogy divat vagy nem... Hiszen fantasztikus a polifónia, szólamszövés Bach-nál. A János passió pedig különösen sokrétű dráma, a bibliai szereplőkkel. Mióta újra felfedezték Bach-ot — a 19. század elején — azóta különleges nagyságrendet és szerepet tölt be a mindenkori zenei életben. — Mennyiben változott időközben a bachi előadásmód? — A háború környékén és után eléggé romantikus felfogásban közelítettek Bach-hoz; nagy előadóapparátussal, óriási kórussal és hasonló szimfonikus zenekarral; ez egy dagályosabb előadásmód volt. Ennek kontrasztjaként vagy reakciójaként jelentkezett a hatvanas évek közepén-végén egy szárazabb, egzaktabb felfogás, amely ragaszkodott a leírt zenei szövethez. Mindebből az következne, hogy a mai felfogás valahol a két véglet között helyezkedik el... — Igen. Ennek a korszaknak a külső következménye egy olyan barokk zenei előadásmód volt, amelyhez újból előkeresték a korabeli tanulmányokat, felfogásokat — úgyhogy nagyon sok mindent felfedeztek. Ezért is hívták ezt a felfogásmódot autentikusnak (bár ez az elnevezés önmagában is elég problematikus) vagy historikusnak. Ezzel együtt igyekeztek a barokk zenét korabeli hangszereken előadni. A Capella Savaria tagjai is — ha nem is korabeli, de legalábbis kópia-hangszereken, azaz másolatokon (hegedűk, fafuvola) játszanak. Érdekes, hogy a korabeli hangzástól még így is fél hanggal eltér (összességében pedig azt majd egy hangot csúszott felfelé a hangzás a technikai eszközök révén). A felfogás, ahogy előadjuk, Bachnak megfelelő: a Tamás-templom karzatán sem fért volna el ennél nagyobb apparátus, a barokk zenét idézzük a hangszerekkel és részben pedig a mára ismert hagyományos előadásmóddal is. Megmaradt az érzelmi kifejezés barokkra oly jellemző kontrasztja, ugyanakkor a hangszerek játékmódja áttetszőbb, szinte minden hangszert külön is lehet hallani. — A zene aranykorában, a 17-18. században irgalmatlan mennyiségű mű született. Maga a passió műfaja a legősibb, legemberibb érzésekhez és forráshoz nyúl vissza, így természetes, hogy rengeteg zeneszerzőt megihletett—kapcsolódik a beszélgetésbe a szombathelyi együttes vezetője, a Liszt-díjas Németh Pál. — Ez a legszélesebb spektrumban igaz a János passióra, úgy Bach-korában, mint 1992-ben. Beszélgetőtársaim megjegyzik: az együttműködés az elsősorban régizenei repertoárral bíró tizenéves Capella Savaria és a kétéves pesti kórus számára mindenképp hasznos, ebből az összekerülésből mindenki csak tanulhat... Boronkay Antaltól hallani, a Capella Savaria a régizenei hagyomány felélesztésében is úttörő szerepet vállalt, amit a maga részéről a szaksajtóban recenziókkal támogatott már a kezdetekkor is... — Állandóan tanulnunk kell, egymástól, és több nyelven olvasni százados, „olvashatatlan” szövegeket... — toldja meg mindezt Németh Pál. — A világban a régizenei előadásmódnak már közel harmincéves hagyománya van, itthon meg még sajnos elég kevéssé találkozik mindez a hangversenyiparral. De nekünk ettől függetlenül folyamatosan tanulnunk kell: hogy aztán ebből mennyi helyeződik át a zenébe, az már más kérdés... De tanulni kell. S ez nyilván igaz a közönségre is, akiket az időlegesen „egyesült együttesek” majd a Tavaszi fesztiválon ajándékoznak meg újabb produkcióval: Michael Haydn nagymiséjével... S persze, hasonló — s kifejezetten kellemes — „tanulást” vállaltak fel a Bach-koncertsorozat egerszegi hallgatói is, akik legközelebb január 18-án a zalaegerszegi szimfonikus zenekar és a Cantus Corvinus előadásában mélyedhetnek a barokk mester, Bach szépséges rejtelmeiben... — Kujber — A Magyar Kamarakórus és a Capella Savaria az egerszegi pódiumon. (Mészáros T. László felvétele) Freonmentes Caola-termékek Jövőre már egyáltalán nem alkalmaz freont hajtógázként a termékeiben a Caola Rt. — mondta az MTI érdeklődésére Markóczi Attila, a gyár műszaki igazgatóhelyettese kedden. A menedzsment két éve alakította ki azt a termékekre és technológiára vonatkozó környezetvédelmi programot, amelynek része a freon helyettesítése propán-bután gázzal. A freonfelhasználás gyors ütemű csökkentésében szerepet játszott a Caola múlt évi termelésének visszaesése, valamint az ezzel párhuzamosan végrehajtott termékpaletta ésszerűsítés, szűkítés is. Az idén a Caola összesen 130 tonna freont használt fel, ami az 1985. évi mennyiségnek már csak a 10 százaléka. Különböző fejlesztésekkel elérték azt is, hogy a tisztítószereknél, a dezodoroknál, a rovarirtóknál a termék összetételének megváltoztatásával a hajtó pb-gázból is minél kevesebbet kelljen felhasználni. Az új termékek jövőre már viselik a Caola környezetkímélő védjegyét. A zalaegerszegi gyárban a Bio mosószercsalád gyártásánál keletkező melléktermékeket technológiai módosításokkal 70 százalékkal csökkentették. A megmaradó menynyiséget Beleznán egy idén átadott zárt tárolóban tartják. Innen viszik el hasznosításra a szervesanyagot. (MTI) Diplomás utcaseprő Paduában Paduában utcaseprői állást kapni körülbelül olyan nehéz, mint felvételt nyerni Münchenben az Állami Színiakadémiára, vagy Brémában a Lufthansa pilótaképző iskolájába — írja a DPA német hírügynökség tudósítója. Októberben ebben az észak-olaszországi egyetemi városban 1300 fiatal pályázott az egyetlen utcaseprő állásra, köztük 40 százalék nő, a legtöbben főiskolai végzettséggel. Nem könnyebb azonban Firenzében városi kertészi, vagy Rómában minisztériumi gépkocsivezetői beosztást kapni, bármit, amit csak pályázat útján lehet elnyerni. Rengeteg olasz fiatal keres munkát. A 2,7 millió olasz munkanélkülinek 71 százaléka 30 éven aluli. A római Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a munkanélküli fiatalok 44 százaléka főiskolát végzett. Minden harmadik már több mint két éve keres munkát. Különösen súlyos a helyzet Dél- Olaszországban, ahol a munkanélküliek aránya megközelíti a 20 százalékot. 1984-ben az állam hozott egy intézkedést, amelynek értelmében a vállalatok szakképzési programját támogatásban részesítik. Ez azonban nem sokat változtatott a helyzeten.