Zalai Hírlap, 1997. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1997-11-24 / 275. szám

6 ZALAI HÍRLAP TQM-tréningen az USA-ban „Nem hibákat követünk el, csak tanulunk és javítunk, ha lehet...” Amikor egy élménybeszámoló erejéig találkozunk, Karsa Almos, a megyei mérnökkamara elnöke, a ZÁÉV Rt. termelési igazgatója előre bocsátja, egy egyhetes amerikai — USA-beli — tanulmányairól röviden szinte lehetetlen beszámolni, így az út magját képező szoros programnál kell a teljesség igénye nélkül lehorgonyozni. A zalaegerszegi építészmérnök november elején járt az USA-ban, a teljes körű minőségmenedzsment működésének gyakorlatban történő tanulmányozására. Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége — USAID — és a magyar kormány megállapodása értelmében öt éve működő, és jövőre záruló program keretében került sor az útra, amelyet az USA finanszírozott. — Nyolc magyar szakember utazhatott ki egy pályázat nyomán. Négyen vállalati szakemberek voltunk, s négy főiskolai, egyetemi oktató alkotta a csoportunk másik felét. A New York állambeli Buffalo-i egyetem volt a központ, ahonnan naponta elvittek bennünket egyegy céghez, intézményhez, bemutatva a munkájukat. A minket fogadó amerikai egyetem egyike azoknak, amelyekben minőségmenedzsment-képzés folyik — mondja Karsa Álmos. A TQM rövidítés a Total Quality Management — magyarul teljes körű minőségmenedzsment — szóból adódik, s mint kiderül, nem is olyan egyszerű definiálni, mi az. — Tulajdonképpen egy szemléletről van szó, amelynek néhány jellemzőjét lehetne most kiemelni. Mindennek az alapja a vevőközpontúság. Ezt persze tudtuk, azonban ami új volt, az az, hogy már nem a vevő elvárásainak teljesítéséről beszélnek, hanem az ezen felüli pluszról. A vásárlói elvárások túlteljesítéséről. Mint egy gyógyszergyárban elmondták, náluk többek között az is túlteljesítés, ha például a szoros szerződésben foglaltakkal szemben egy nappal előbb tudnak szállítani, vagy a terméket kiegészítik valamilyen plusz szolgáltatással. Olyannal, amit szintén nem kötöttek ki a szerződésben. Ezt minőségszemléletet jól jelzik azok a jelmondatok, amelyeket a beszélgetések során hallottunk. Például: „Mindenkinek van fogyasztója. Nem hibákat követünk el, csak tanulunk és javítunk. Aki nem használja ki maximálisan a munkaeszközét, attól el kell venni.” — Létezik ennek a módszernek megfelelő, egzakt termelési struktúra? — Ha a működés struktúráját vesszük alapul, akkor meg kell említeni a csoportmunkát. Az általunk meglátogatott valamennyi cégnél így dolgoznak. Adott feladatköröket csoportok látnak el, és a csoporton belüli személyek gyakran váltogatják egymást. Ezt kereszt csoportstruktúrának nevezik. Ismerik a másik munkáját, képesek átfogni az egész folyamatot, így, ha új feladat vagy probléma adódik, képesek maguk megoldani. Ha kell, néhány perces tanácskozásra is összeülnek. A vezetés jól érzékelhetően egyszerűsödött. Hiszen minél több az irányítói szint, annál nagyobb a meghibásodás veszélye. Csökkent, esetenként meg is szűnt a középvezetői réteg. Ehhez természetesen a munkacsoportok átfogó ismerete és önállósága, nagy munkakultúrája szükséges. A felső vezetés főleg akkor avatkozik be a folyamatba, ha cégen kívüli intézkedés szükséges a zavartalan munkához. —Hallhatnánk egy a TQM-et jellemző gyakorlati példát? — Az egyik meglátogatott cégnél nagyon drága automata gépsorokon megy a termelés. Az automatát működtető dolgozók azonban nem csupán a berendezés működését, a termék elkészülését figyelik. Ha kell, a kisebb javításokat, a beállításokat is maguk végzik. Nem féltik tőlük a gépet, de nyilván ennek megfelelő a szakmai felkészültségük is. Ezen a helyen bevezették, hogy minden fehérköpenyesnek — a szellemi foglalkozásúaknak — évente egy hetet a kékköpenyesek — a közvetlen termelésben dolgozók — munkakörében kell ledolgozniuk, hogy az irányítók is tisztában legyenek az alsóbb szintek munkájával. Ez fordítva már nyilván nem elvárás. — Milyen cégeknél jártak? — Egy egészségügyi hűtőberendezés gyárban, egy gyógyszergyárban, amely bőrgyógyászati készítmények gyártására szakosodott, egy erőátviteli berendezéseket előállító gépgyárban, a pacemaker feltalálójának mikromechanikai üzemében. Ott az 5-12 évig működő kis áramforrások előállítását néztük meg. Ezenkívül voltunk a 4500 alkalmazottat foglalkoztató, 720 ágyas Buffalo-i központi kórházban, valamint egy valódi high-tec üzemben, ahol űrtechnikai, életvédelmi berendezéseket és azok alkatrészeit gyártják. A termékeik részt vettek az eddigi valamennyi űrprogramban, s jelenleg is egy ilyen programon dolgoznak. — Egy ilyen tanulmányút után megkerülhetetlen kérdés: Hogyan lehet az ott látottakat hasznosítani, netán bevezetni? — A nálunk alkalmazott ISO minőségbiztosítási rendszert fel kell tölteni a TQM elemekkel. Ez nem egy gyors intézkedéssel megvalósítható dolog. Egy szót tudok ehhez mondani. Kultúra. A kultúra terjesztésével lehet ezt elérni — válaszolta Karsa Álmos. Hajdú Mankó a földhasználóknakJárulékbevallás floppyn... Februártól a munkáltatók és a biztosító munkája is jóval több lesz Mágneses adathordozón, úgynevezett floppyn kell benyújtaniuk járulékbevallásukat a munkáltatóknak februártól. A bevalláshoz szükséges programot a biztosítónak kell rendelkezésükre bocsátania. Az egészségbiztosítónál most lázas munka folyik, hogy eldönthessék: kik azok — mert erre lehetőséget ad a jogszabály —, akiknek mentességet adnak ezen előírás alól. Az máris biztos: a program kidolgozására, a beérkező adatok számítógépes feldolgozására nincs külön kerete az egészségbiztosítónak — nyilatkozta Kiss Lenke, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jogi főosztályvezetője. A jelenlegi számítások szerint az új előírás a vállalkozók mintegy felét, összesen pedig körülbelül egymillió munkáltatót érint. A floppys járulékbevallás az egyéni vállalkozók közül azonban csak azok számára kötelező, akik foglalkoztatónak minősülnek, tehát legalább egy alkalmazottjuk van. A biztosítónál most úgy gondolják, miután jelentős azon vállalkozások száma, ahol tíznél kevesebben dolgoznak, számukra engedélyezni kellene, hogy továbbra is papíron adhassák be a bevallást. Erről azonban véglegesen csak azután döntenek, ha felmérték a foglalkoztatottak létszámát. A nagyobb munkáltatóknál viszont célszerű az adatok számítógépes feldolgozása, mert a jogszabály azt is előírja: a munkáltatóknak februártól tételes listát kell készíteniük arról is, hogy milyen összegű járulékot, illetve egészségügyi hozzájárulást fizettek be egy-egy munkavállalójuk után. A floppy ugyanakkor nem minősül közokiratnak. Ezért a törvény arról is rendelkezik, hogy az adatokat nem elég ezen közölni. Azokat — legalábbis az összevont járulékadatokat — ki is kell nyomtatni, és lepecsételve, aláírva szintén be kell nyújtani a tb-nek. Végül mindezek mellett a munkáltatóknak igazolniuk kell azt is, hogy eleget tettek járulékfizetési kötelezettségüknek. Vagyis — ugyancsak lebélyegezve és aláírva — mellékelni kell a bevalláshoz a postai feladóvevény vagy a banki átutalás másolatát is. Mindezen rendelkezések végrehajtása várhatóan nemcsak a munkáltatók, de a biztosító számára is nagyon sok többletmunkát jelent. Az egészségbiztosítónál az adatok feldolgozására is fel kell készülni. Ez nem könnyű feladat, minden munkáltatónál össze kell majd vetni a floppyn és a papíron szereplő adatokat, és külön-külön megvizsgálni, hogy a befizetést is igazolták-e. Mindez valamilyen leolvasó-összehasonlító rendszert, és egy sokkal nagyobb, korszerűbb számítógépes hátteret igényel, mint amilyennel ma az egészségpénztárak rendelkeznek. A géppark fejlesztéséhez, a többletmunkára azonban a törvényhozók nem terveztek pénzt a tb költségvetésébe. A földművelésügyi miniszter újabb mezőgazdasági támogatásról intézkedett, s tegnap már a megyei földművelésügyi hivatalban tájékoztatták erről a gazdajegyzőket. Mint Zöld Miklós hivatali főfelügyelő elmondta, az egyik forma nem érinti a zalai gazdálkodókat, ez pedig az árvíz-belvíz kártérítése. Az érdekelt megyékben az elemi kár 25 százalékát téríti meg az állam. Érdekeltek azonban a zalai gazdálkodók a 17 aranykorona alatti szántóföldekre kapható rendkívüli támogatásban. Mintegy 3500 igénylőt tartanak nyilván, akik az eddig megkapott földhasznosítási támogatás felét pluszban automatikusan megkapják. Akik nem nyújtották be igényüket korábban, azok pótlólag megtehetik az FM megyei hivatalában, de ők csak a támogatásnak az újabb részéhez jutnak hozzá. Az FM megyei hivatalában hozzáláttak a határozatok elkészítéséhez és az okiratokat a jövő héten adják át a gazdajegyzőknek, ugyanis a területileg illetékes adóhivatalban igényelhetik az állami segítséget legkésőbb december 1-ig. A hitel kamatterhek csökkentése érdekében az elemi kárt szenvedett, illetve értékesítési nehézségekkel küzdő termelők körében termelési hitelek esetleges megújítása esetén legfeljebb 12 hónapra meghosszabbodik a kamattámogatás. Azokra a termelőkre vonatkozik ez, akiknél a növénytermesztés elemi kárát a földterület hozama 15 százaléknál magasabban állapították meg, illetve akik gabonatermesztési (búza, kukorica, rozs, árpa) hitellel rendelkeznek. Lejmilliárdosok Erdélyben A Capital című bukaresti gazdasági folyóirat felmérése szerint 48 ezer román család tekinthető lejmilliárdosnak, azaz enynyien rendelkeznek 1 milliárd lejjel vagy többel pénzben vagy értékpapírokban. A dollár hivatalos napi árfolyama 7818 lej, tehát a „milliárdosok” mintegy 128 ezer dollárral, 25-26 millió forinttal egyenértékű vagy azt meghaladó vagyonnal rendelkeznek, nem számítva az ingatlanokat és gépkocsikat. A legtöbb „milliárdos” Erdélyben és Moldovában él. GAZDASÁG 1997. november 24., HÉTFŐ Az IKR ma már nem Bábolna... Semsey László, a bábolnai IKR Rt. Somogy-Zala megyei területi igazgatóságának vezetője arra a kérdésre, hogy vajon miként élik meg a magyar élelmiszergazdaság egykori „zászlóshajójával”, a bábolnai kombináttal kapcsolatban szállongó, merőben újszerű rossz híreket, elmondja: — Még a tulajdon édesanyám is aggódva faggatott, gyerekem, mi lesz veletek? Ugyanazt válaszoltam neki, amit másnak is nyugodt lelkiismerettel kijelenthetek, mert tény, vagyis azt, hogy az IKR ma már nem Bábolna. Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy hát akkor micsoda? Hiszen nagyon sokan emlékeznek arra, hogy amikor évtizedekkel ezelőtt feltűntek Zalában is az IKR (Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer) feliratú, valóban korszerű kombájnok, szinte mindenki automatikusan a nagytekintélyű Bábolnát tudta a háttérben, az ő közreműködésének eredményeként könyvelték el ezt a nagyon fontos fejlesztési lehetőséget. — Kicsit talán érzelgősségnek is tűnhet, amit most mondok, de mi, az IKR Rt. dolgozói azt a Bábolnát ma is cégünk „szülőanyjának’’ tekintjük, semmi pénzért meg nem tagadjuk — kezdi mondandóját Semsey László, majd így folytatja: — Mindezek után azonban, és nem valamiféle elhatárolódást demonstrálandó, de tényszerűen ki kell jelenteni, hogy két különböző cégről van szó. Az IKR Rt. immár nem ugyanaz a Bábolna. Önálló gazdasági szervezet, a maga minden bajával-bajával, örömével. — Mit lehetne megtudni erről is, arról is? — A búról azt, hogy mint a nagy teljesítményű, korszerű, tehát nem kétfilléres, hanem csak hosszú távon megtérülő gépek forgalmazói természetesen igencsak megsínylettük a korábbi nagyüzemi mezőgazdaság megbicsaklását, erősebb kifejezéssel élve padlóra kerülését. Az 1993-as mérlegünk például 1,7 milliárd forint veszteséget mutatott. Bankhitel és a részvényesek kiállása nélkül bizony törvényszerűen elbuktunk volna, de szerencsére egyiket sem kellett nélkülöznünk. A lecke nem volt könnyű, évi 200-300 milliós hiteltörlesztés nem csekélység, de végül is sikerült a kilábalás. A cégnek tavaly már 17 milliárdos árbevétele volt, idén pedig felül lesz a 20 milliárdon. — S mit jelent ez a somogyzalai térségben? —Az 1996. évi 1,1 milliárdos forgalomról idén mintegy másfél milliárdosra történő emelkedést. A Zala megyei gazdálkodó szervezetek, vállalkozók korszerű kombájnt vásároltak tőlünk az idén, 135 millió forint értékben, az ugyancsak kiváló márkákat képviselő traktorokból pedig közel 100 millióra rúgott a beszerzésük, továbbá közel 30 millió forintért különböző munkagépeket is vettek. — És ha kicsit gonoszkodva megkérdem, tudnak-e valamit arról, hogy mi lett a terménnyel, amit ezekkel a masinákkal előállítottak? — Ha jól értem, a gabona és kukorica értékesítési nehézségekről van szó. Nos, mi minden kilót átvettünk, amire velünk szerződtek a termelők. — Visszakanyarodva a kiindulási pontra: akkor ezek szerint Bábolnához az égvilágon semmi közük nincs? — Hogyne volna, egy a mintegy 400 részvényesünk között, igaz, a maga 6,6 százalékos tulajdonrészével a legnagyobb. De ezen túlmenően is, tiszta szívvel drukkolunk azért, hogy lábaljon ki bajaiból, foglalja el méltó helyét a magyar agráriumban — Zalából hány részvényesük van? — Tizenkét gazdálkodó szervezet, illetve vállalkozó. Egyébként a szomszédos megyében akadt olyan szövetkezet, mely tagjai között felosztotta az IKR részvényt, így most ők is a gazdáink. K. F.