Zalai Hírlap, 2017. október (73. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-26 / 250. szám
2017. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK Csupa jóval megtömött batyu Skolik Ágnes meséi gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szólnak, mindenkinek üzennek HORVÁTH-BALOCH ATTILA horvathbalogh.attila@zalaihirlap.hu NAGYKANIZSA A mese tanít, nyugtat, szórakoztat - véli Skolik Ágnes, aki bár évek óta ír meséket és novellákat, könyveit csak nemrég mutatta be a közönségnek. A könyvbemutatóra a nagykanizsai Haris István Városi Könyvtárban került sor a közelmúltban, itt beszélgettünk a szerzővel. - Az olvasás, a könyvek szeretetét édesanyámtól örököltem, amit igyekeztem én is továbbadni a gyermekeimnek - bocsátotta előre Skolik Ágnes. - A csodatermő fa című mesekönyvemben így írok erről: „Anyám öröksége egy csupa jóval megtömött batyu, melyet néha elejtettem, néha felvettem újra. Amikor gyerekként olvastam a népmesék bájos-igaz történeteit, amikor anyaként én meséltem a gyerekeimnek, amikor felnőttként leírtam, amit érzek vagy gondolok, amikor mosolyt próbáltam fakasztani egy szóval, örömet szerezni egy verssel. Mert anyám örökségét nem tartom meg magamnak, szétosztom, elvetem, hogy más is gazdag legyen tőle.” Elég későn, 40 éves korom körül kezdtem el írni, először meséket, aztán verseket, majd csak később következtek a novellák. A célom az írással az, hogy szórakoztassam a „Szórakoztatni a felnőtteket, tanítani a gyermekeket” Skolik Ágnes (író) felnőtteket és tanítsam a gyermekeket. Amióta pedig megszületett legtündéribb múzsám, a kisunokám, az írásaim még inkább a gyermekeknek és a gyermekekről szólnak. Verseit, meséit Riersch Zoltán költőnek mutatta meg először, aki, miután áttanulmányozta azokat, azt mondta Skolik Ágnesnek: érdemes lenne ezeket könyvben megjelentetni, hiszen van létjogosultságuk a kortárs irodalom színes palettáján. — Meséim elsősorban tanmesék, melyekkel értékeket szeretnék közvetíteni, ráirányítani a kisebbek figyelmét A CSODATERMŐ FA Skolik Ágnes 1962-ben született Nagykanizsán, gyermekéveit Zalakomárban töltötte. Később Nagykanizsán dolgozott, és családot alapított. Három felnőtt gyermek édesanyja. Férjével 2011 óta Németországban él, de néhány éven belül szeretnének visszaköltözni Magyarországra. Első könyve 2015-ben jelent meg, egy évvel később pedig négy antológiába kerültek be novellái, versei. A minapi nagykanizsai könyvbemutatón az Első verseskönyvem című kiadvánnyal, a Csibemese és A csodatermő fa mesekönyvvel, valamint az Olasz vacsora című novelláskötettel ismerkedhettek meg az olvasók, fontos, emberi dolgokra, de népmeséi motívumokra is épül némelyik, s gyakran nyúlok vissza a saját gyermekkorom emlékeihez, élményeihez is. Novelláim pedig valójában szintén mesék, csak éppen a felnőtteknek szólnak. Ezek az Olasz vacsora című könyvemben jelentek meg. A címválasztás nem véletlen, ugyanis az olasz vacsora nagyon színes, sokféle ízt hordozó dolog. Szerintem éppen ilyen lett a novelláskötetem, hiszen van benne igen komoly és végtelenül könnyed írás is. Mint azt elmondta: a kötet első részében a gyermekkoráról mesél, a másodikban jobbára pályázatokra, antológiákba írt novellái olvashatók, a harmadikban pedig mostani élete néhány vidám epizódját villantja fel. Mindezek mellett rövid, humoros írások is helyet kaptak benne. De ejtsünk szót Skolik Ágnes többi könyvéről is. - Az Első verseskönyvemből a legkisebbek tanulhatnak a színekről, állatokról, madarakról, rövid versikéken keresztül ismerhetik meg az őket körülvevő környezetet - folytatta a szerző. - A Csibemese már az óvodás korosztály számára íródott, szintén a gyermekeket körülölelő világról szólnak a mesék és versek az évszakoktól a barátságig. A csodatermő fa címet viselő kötetem az ovisok, kisiskolások számára készült, olvashatunk benne például a címadó csodatermő fáról, az öreg gőzmozdonyról és egy kiscicáról, aki nem szereti a tejet... A történetekben valóságos és mesés elemek egyaránt találhatók. Az idén megjelent négy kötet körülbelül 10 év termése - tette hozzá Skolik Ágnes. - Azért tártam csak most őket az olvasók elé, mert külföldön dolgozom és nagyon nehéz lett volna összehozni egy könyvbemutatót - vagy igen kis időre jöttem haza, vagy nem készült el a kötet arra, amire kellett volna. Most azonban, hogy kezemben van mind a négy könyv, azt gondoltam: a karácsonyt megelőző időszak éppen megfelelő egy író-olvasó találkozóra... Skolik Ágnesnek valamennyi korosztály számára van érvényes mondanivalója Fotó: Szakony Attila Átlagosan 23 ezer a számla KÖRKÉP Indul a fűtésszezon, ami a nyári időszakhoz képest havonta több tízezres plusz kiadást is jelenthet a családoknak. A Fundamenta által 25-35 évesek körében végzett reprezentatív kutatás szerint télen 20 ezer forintnál is többet költünk fűtésre, 23 ezer forint az átlagos fűtésszámla. A fővárosban fizetik a legkevesebbet, körülbelül 17 ezer forintot, ezzel szemben falán a 30 ezer forintot is átlépheti a havi számla. Jelentősen lehet azonban faragni a költségekből, ha odafigyelünk otthonunk energiahatékonyságára. A megkérdezettek szinte kivétel nélkül a hőszigetelésben és a nyílászárócserében látják ennek megoldását: a vidéken élő fiatalok 97 százaléka említette ezt a beruházást legfontosabbként, de a fővárosiak és a kisebb városban élők is egyértelműen ablakcserével karcsúsítanák kiadásaikat. Redőnnyel és egyéb árnyékolástechnikával a nagyobb városok lakói és a fővárosiak több mint fele segítené a hideg elleni védekezést, fűtéskorszerűsítéssel pedig a fővárosiak 45 százaléka, míg a kisebb városok, falvak lakóinak harmada könnyítene az anyagi terheken. A megújuló energiaforrások is egyre népszerűbbek. S érdemes nagyobb figyelmet fordítani fűtőberendezéseinkre, és ha szükséges, lecserélni azokat, hisz az elavult készülékek jelentősen megemelhetik a rezsiköltséget, s meghibásodásuk veszélyes is lehet. 7. MAGAZIN ZALAI HÍRLAP . A legrégibb olvasható írásemlék Varga Géza immár negyven esztendeje folyamatosan kutatja a székely rovásírás eredetét GYURICZA FERENC gyuricza.ferenc@zalaihirlap.hu SZENTGYÖRGYVÖLGY A világ egyik legrégibb, jól olvasható írásemléke az a csupán tenyérnyi tehénszobor, amit 1995-ben találtak az őrségi település közelében - állítja Varga Géza írástörténész. A budapesti Írástörténeti Kutató Intézet vezetője szerint a szobor felületét olyan belevésett, rovátkolt írással látták el, amelynek nyelvezete rokon a magyaréval. Varga Géza erről annak a Magyar hieroglif írás című kötetnek a megjelenése kapcsán beszélt, amit élete fő munkájának tart. - Közel ötven éve foglalkozom írástörténettel, hiszen a tudásért tanulni kell, az nem jön önmagától - mondta Varga Géza. - Ez egy kemény és fárasztó folyamat, ami rengeteg áldozatot és lemondást is követel az embertől. Negyven esztendeje kutatom a székely írás eredetét, és gyakorlatilag azóta folyamatosan publikálok is. A tanulmányaim a legkülönbözőbb helyeken, így folyóiratokban, szakmai kiadványokban és gyűjteményes kötetekben, valamint a saját könyveimben jelentek meg. Ezért is tartottam most már fontosnak, hogy a kutatásaim eredményei egybegyűjtve is megtalálhatóak, elérhetőek legyenek. Az írástörténész hozzátette: a kötet öt munkáját tartalmazza, hiszen nem egyszerűen gyűjteményes kiadásról, azaz korábbi publikációinak újbóli megjelentetéséről van szó, hanem tankönyvszerűen dolgozza fel a témát. Minderre azért volt szükség, mert ugyan népszerű téma a rovásírás, sokan foglalkoznak is vele, azonban hatalmas tévhitek is élnek vele kapcsolatban. A rovásírásról az az általános vélekedés, hogy az gyakorlatilag a betűírással azonos - magyarázta Varga Géza. - Én viszont azt vallom, hogy a betűírás mellett szó- és mondatjelei is vannak, de talán az még inkább valószínű, hogy a most betűjelként ismert rovások is szójesek voltak valamikor, csak időközben változott a jelentésük. Az írástörténész azt mondja, e tekintetben a rovásírás is egyfajta hieroglif írásnak számít. A hieroglifa szent vésetet jelent, vagyis ha ezt a kifejezést használjuk, vallásos tartalmú jelekről beszélünk. A könyvben rengeteg új s már ismert leletet mutatok be - folytatta tovább a szerző. - Ezeknek egy kisebb része ehhez a térséghez, Zala és Vas megyéhez kapcsolódik. Csodálatos őrségi korsók jutottak el hozzám, amelyeket ősi vallásos szimbólumokkal díszítettek a készítőik. A legértékesebb lelet a már említett szentgyörgyvölgyi tehénszobor, amit egy 1995-ös ásatás során talált a település határában, az úgynevezett Pityer-dombon a régész Bánffy Eszter. Azóta megállapították, hogy a lelet 7500 éves. Varga Géza azonban nemcsak a kora miatt tartja különösen fontosnak, hanem a rajta található rovátkáii írás miatt is. Ráadásul a szentgyörgyvölgyi tehénszobor készítői ugyanazt a jelkészletet használták, mint a későbbiekben a magyarság. Bánffy Eszter régész talált rá 1995-ben a 7500 éves agyagszoborra Ennél régebbi, jól olvasható írásemléket nem ismer a tudomány a Kárpát-medence területéről — szögezte le. A Záhonyi András által megfejtett tatárlakai tábla, amiről ma azt gondoljuk, hogy az valójában egy csillagtérkép, hatezer éves lelet, ám mégis jóval többet beszélünk róla, mint az agyagszoborról, de a szakirodalomban is sokkal gyakrabban szerepel. Ez elsősorban a távolságtartásnak tudható be. Annak idején, amikor egy pásztorfiú talált egy kardot, és azt elvitte Attilának, a hun vezér gazdagon megjutalmazta érte. Ha egy marhapásztor ma talál kincset, nem vesznek róla tudomást, mintha nem létezne. Varga Géza azt mondja, ez az agyagszobor olyan jelentőségű lelet, mint a willendorfi Vénusz, a glagolita írás vagy az említett tatárlakai tábla. Az írástörténész ezért azt is szorgalmazza, hogy a megismerhetősége érdekében el kellene készíteni köztéri szoborként a mását. Varga Géza szerint egy ilyen lelet iránt ugyanis lenne érdeklődés, akár még a térség idegenforgalmát is rá lehetne építeni. Varga Géza írástörténet-kutató a közelmúltban megjelent új kötetévelFotó: Gyuricza Ferenc