Zalai Hírlap, 2018. október (74. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-13 / 239. szám

ZALAI HÍRLAP -3011, 2018. október 13. Rt. Ha a gyerek a szá­mítógéphez kéri a vacsoráját, ne tel­jesítsük a kérését. Tekintsük inkább intő jelnek. E ta­nács is elhangzott Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató­ minapi előadásán a zalaegerszegi Szent Család Óvo­dában, amelynek tornaszobája most is zsúfolásig meg­telt érdeklődőkkel. Fejleszt vagy rombol a géphasz­nálat? Mi történik a fejletlen idegrendszer és a gép találko­zásakor? Kiket veszélyeztet elsősorban a függőség? A vála­szokat klinikai vizsgálatok ered­ményeire alapozva adta meg dr. Pécsi Rita. - Öt szülőből négy azt gon­dolja, hogy az internethasználat fejleszt, ma már nem élhetünk e nélkül, ám a kutatások azt igazolják, hogy ez csak erős megszorításokkal fogadható el - vezeti fel mondandóját a neveléskutató. - Az eszköz biz­tosan hasznos, ezt nem vitatja senki, de nem mindegy, hogy mikor találkozik vele a gyerek, mire használja és mennyi ide­ig. Szögezzük le, a számítógép ismeret- és adattárolás céljára páratlan, emberi alapszükségle­tek kielégítésére azonban alkal­matlan. Nem a károgás vezérel, hanem a veszély és a megoldás felmutatása. Az előadás nem az internetes tartalmakat taglalta, hanem azo­kat az agyi és élettani folyama­tokat, amelyek a képernyő előtt a használóban lejátszódnak.­­ A kutatók már 2000-ben megkongatták a vészharangot, azt kérve kiáltványukban, hogy az óvodákban és az alsó tago­zaton azonnal szüntessék meg az okoseszközök használatát. Mondták ezt arra alapozva, hogy az agyunk és az idegrend­szerünk fejlődése egészen a húszas évek elejéig tart, s mi­nél éretlenebb a rendszer, an­nál nagyobb a veszélye, hogy klinikai és idegrendszeri elvál­tozásokat okoz a géphasználat. Hároméves korig forradalmi változások zajlanak az agyban, ez idő alatt, de jobb, ha hatéves korig semmiféle okoseszközzel nem kerül tartós kapcsolatba a gyerek, mert az visszafordítha­tatlan károsodást okozhat. De később sem csökken a kockázat, hiszen agyunk homloklebenyi része, a prefrontális kéreg még csak éppen formálódik. Ez az agyterület teszi lehetővé, hogy gondolkodjunk cselekvés előtt, ez az indulatszabályozás, a fi­gyelem-összpontosítás, a prob­lémamegoldó gondolkodás és a megfontolt, morális cselekvés központja. Fejlődését kizárólag a megértett és átélt valóság ké­pes előidézni, a virtuális úton szerzett tapasztalat nem. Már csak azért sem, mert a hatása nem ugyanott landol az agyban, mint a megélt élményé. Ha emi­att hibásan adaptálódik az agy, ha a túlzott géphasználat rontja a gondolkodási struktúrák meg­szilárdulását, az neurobiológiai­­lag igen káros lehet. A számítógép s főként a vi­deojátékok világa megkérdő­jelezi az önhatékonyságot, ami pedig minden ember szellemi alapszükséglete. Mit jelent ez? Azt, hogy a virtuális térben nem lehet valóságosan csele­kedni, megsimogatni a kutyát, megcsípni az öcsit, szétszedni a brummogó macit, s mindebből ok-okozati következtetéseket levonni. Az itt szerzett tapasz­talatok nem használhatók a való életben, a reális életfeladatok­hoz nem kapunk muníciót. Ha a gyerek a valóságban megmászik egy hegyet, annak az élményét, tanult tapasztalatát később elő tudja hívni. Ha a virtuális tér­ben teszi, akkor nem. Az agy fejlődéséhez valódi feladatok kellenek, a komputerjáték nem alkalmas erre. A látszólag sze­líd, építés, telepítés, fejlesztés játékok sem. A virtuális világ fellazítja a valóság határait, a gyerek megszokja, hogy a játék­ban minden gombnyomásra mű­ködik. S mivel az életben nem ezt tapasztalja, visszamenekül a játékba. De milyen biológiai, kémiai fo­lyamatok állnak a háttérben? Az egyik legfontosabb a dopamin, a A franciák szeptembertől kitiltották az iskolákból a mobilt, a tablótól és az okosórát „boldogsághormon” termelődése, ami függőséget okozhat. A szá­mítógépes játékokról néhányan egyenesen elektronikus kokain­ként beszélnek, mert ugyanazokat az agyi területeket használják és sértik, mint a drog. Következ­ményként csökken az önkontroll, a koncentráció, gyengül a dön­téshozó képesség. A játékok úgy vannak megkonstruálva, hogy mindig a kellő időben érkezzen a stimuláló ,jutalom”, s a hatás továbbra is a gép előtt tartsa a gyereket. A szervezet azonban hozzászokik az emelkedő do­­paminadaghoz, s egyre többet követel belőle. A rendszeres do­­paminfröccs további veszélyes hatása a motiválhatóság hiánya. Ha a gyerek nem kapja meg az adagot, amihez a szervezete a tartós játék hatására hozzászo­kott, a gyengébb ingerek iránt közönyössé válik. A valós játék már kevés lesz a boldogsághoz, kihuny az életvágy. Egérkísérle­tek során például azt tapasztalták, ha az alanyokból kivonják a do­­pamint, egy lépést sem tesznek az ételért. Csak akkor eszik meg, ha a szájukba rakják.­­ A kétdimenziós, vibráló képernyő további veszélyes hatása, hogy kikapcsolja a test­érzékelést - folytatja dr. Pécsi Rita. - A gyerek szinte lebénul az izgalomtól, transzállapotba kerül, s ha nincs feloldó moz­gás, befelé fordul az agresszió. A kicsiknél ez különösen veszé­lyes, mert ők mindent a mozgá­son keresztül értenek meg. Nem véletlen, hogy az összes, „disz”­­szel kezdődő zavar (diszgráfia, diszlexia stb.) kezelése mozgás­­terápiával kezdődik. A bukfenc, az egyensúlyozás, a fára mászás, a biciklizés, a fogócskázás ná­luk mind az agy érését segíti. A problémamegoldó gondolkodás csak az eredménykényszer nél­küli, szabad játékban fejlődik, ami nagyon messze van a gép előtti görnyedéstől. Képalkotó vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyerek agya nem a tanulás, ha­nem a játék hatására növekszik. A tanulás csak felhasználja azt, amit a játék megalkotott. Ne akarjuk fordítva látni! A NASA felvételi adatlapján például kér­désként szerepel, hogy az illető mivel játszott gyerekként. Ha azt válaszolja, hogy programo­zott, nem veszik fel, mert egy­síkú, nem eléggé rugalmas és kreatív a gondolkodása. Sokakat érintő következ­mény a figyelemzavar is. Nem véletlen, hogy a géphasználat megugrása óta 800-szorosára növekedett a figyelemzavaros gyerekek száma. A koncentrá­lóképesség 6-7 éves kor körül kezd stabilizálódni, a túlzott géphasználat azonban széttör­deli a formálódó fókuszt.­­ Az emberi faj képtelen egy­szerre több dologra figyelni, ez még a nőknek sem megy - hall­juk a kijózanító tényt.­­ Tudunk viszont „kattogni”, tehát gyor­san fókuszt váltani. Ehhez azon­ban ennek a képességnek meg kell szilárdulnia. Ellene dolgo­zik a multitasking, vagyis a hal­mozott médiafogyasztás, ami a fiataloknál is gyakori. Az ál­landóan pittyegő szerkezetek, a felugró ablakok, a tartalmak ci­­kázása a képernyőn óhatatlanul teljesítménycsökkenéshez ve­zet. Összességében elmondható, hogy nagy dózisú infokommu­nikációs hatás esetén romlik a rugalmas problémamegoldás, késik a kognitív fejlődés, csök­ken az önfegyelem, s a túlinger­­lés tompítja az érzékszerveket is. Tehát a kevesebb technika érettebb agyat eredményez. A franciák talán már elhiszik ezt, hiszen szeptembertől kitiltották az iskolákból (12 év alatt) a mo­­bilokat, tableteket, okosórákat. Az intézmények persze tehetnek kivételt, mérlegelhetnek. Aki attól tartana, hogy a cse­mete lemarad valamiről, van egy jó hírünk. Világtól teljesen elzárt bennszülött gyerekek­kel végeztek kísérleteket, egy barlangban okoseszközöket he­lyeztek el számukra. Korábban soha nem láthattak még csak hasonlót sem, de 40 perc múlva már vígan játszottak velük... Minden gyerekből persze nem lesz gépfüggő, soha nem az érzelmileg erősek, a kompeten­sek, a kapcsolatképesek válnak áldozattá. - Mivel erősíthetjük, óvhat­juk a gyereket? - veti fel dr. Pécsi Rita. - Elengedhetetlen a következetes szabályok és az életkornak megfelelő célok felállítása, továbbá az egyéni felelősség érlelése. Ugyanilyen fontos, hogy izgalmas, átélt ka­landokhoz jusson, legyőzhető, igazi veszélyekkel, félelmekkel, konfliktusokkal szembesüljön. Bütyköljön, tanuljon meg tüzet rakni, ügyesedjen, nézzen bele a tücsöklyukba. Nem elég korlá­tozni vagy tiltani a géphasznála­tot, adni is kell helyette valamit, csatornázzuk át az élményeket az offline világba. Az igazi el­lenfél az agyonhajszolt, túlfél­tett, túlbiztosított, sterilizált, jól­lakatott kvázi-gyerekkor... S még két kulcselem a siker­hez: kötődés és társas kapcsolat. Utóbbira azonban nem a kö­zösségi média a megoldás. Az ugyanis a látszatinformációk özönével, a burjánzó énközpon­túsággal, a kicicomázott való­sággal s az online gátlástalanság vadhajtásaival csak a kapcsola­tok illúzióját nyújtja, és a dep­resszióig vezethet az ilyen mó­don megtapasztalt kapcsolati űr. A gép helyett tehát a valóság­gal, a természettel és egymással keressük a kapcsolatot. Kérlek, mesélj! Szentkúti Márta meseterapeuta úgy tartja: a jól elmon­dott, jókor elmondott jó mese életre szóló muníció. 11. Ne váljon a gyerek A KÉPERNYŐ RABJÁVÁ MAGYAR HAJNALKA hajnalka. magyar@ zalaihirlap.hu Uzsalyné dr. Pécsi Rita: „Öt szülőből négy azt gondolja, hogy az internethasználat fejleszt" Fotó: Katona Tibor A tetoválótű titokzatos tánca Folyamatosan képzi magát a tehetséges fiatal kanizsai tetová­­lóművész, Karda Jázmin. Leg­utóbb Németországban fejleszt­hette tudását. 11.

Next