Magyar Zenészek Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1. szám)
1901-07-15 / 1. szám
(Cigányzenészek közlönye). A magyarországi és külföldi cigányzenészek érdekeit felkaroló szaklap. Előfizetőén ár: Egész évre 12 Kor. Félévre 6 Kor. Negyed évre 3 Kor. Egyes szám ára A' fill. Megjelenik: július és augusztus havában 2—2-szer, a többi hónapokban 3, esetleg 4-szer. Szerkesztik: Miskolczi Henrik, Márkus Elemér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. kerület, József körút 15. szám Ide küldendők a közlemények, előfizetési díjak és hirdetések. Beköszöntő. A lét kérdésének megoldása ma már igen nehéz dolog, különösen akkor, ha nincsen istápolónk. Szenvedünk, küzdünk a létért — csak azért, hogy a tisztességes és szerény megélhetést családunknak és magunknak — a napi keresményeinkből — némileg biztosíthassuk. Ámde nemcsak a máról van szó; gondolnunk kell a holnapra és az azután követekező napokra is! Azokra a napokra, amikor már csendes nyugalom után vagyunk, hogy a többé-kevésbbé szomorú, gondteljes napok és évek szülte eredményt élvezzük. Az isteni Gondviselés nem biztosíthat mindenkinek vagyont, melyből öreg napjain gond nélkül megélhet; gondoskodnunk kell tehát nekünk, hogy támaszunk legyen, mely nem hagy el soha. És ez, higgyék el kérem, nem is olyan nehéz dolog, mint amilyennek az ember gondolja. Csak akarat kell hozzá, a többi már jön aztán magától. Hiszen jól tudjuk, hogy kicsiny téglákból épülnek a házak és paloták. Szóval, nem kell életünk kockáztatásával áldozatot hozni, csak az akaratra van szükség. Ez pedig —ugyebár? —■ nem sok. Ez az akarat bennünk, a „Magyar Zenészek Lapjá“-nak alapítóiban megvan és csak azt várjuk, hogy Önök is mellénk álljanak és egyesült erővel munkálkodjanak a közös érdek eléréséért. Önök, akik körülbelül tizenötezren vannak; Önök, akik nemcsak Magyarországon, de a külföldön is nagy részt vehetnek ki maguknak a megérdemelt sikerekből; Önök, akik, művészetükkel mindenki szívében mély érzést keltenek. Önök állnának félre akkor, amikor a saját érdekükről van szó?! Egyrészt ez igen szép és nemes, mert azt mutatják, hogy nem utalnak másra, de másrészt igen helytelen, mert ezzel egyenesen hátat fordítanak a közjónak. Hiszen nem önérdekről van szó, mely undorító! Hanem arról, hogy miként lehessen az önök közti háborúskodást megszüntetni és egy szövetséget alapítani, amely tisztán az Önök érdekeit mozdítaná elő, és amely Önöknek, egy ilyen számottevő nemzedéknek, társadalmi pozíciót szerezne. És ez Önöktől függ. Hát nem szomorú tény az, hogy ma már minden ágnak megvan a szövetsége vagy egylete, csak a cigányzenészeknek nincs?! Holott könnyen lehetne, csak akarniok kell. Önök pedig, úgy tudjuk, nagyon is akarják, csak kezdeményezője legyen e nemes intézménynek. Nos, mi szívesen, a legnagyobb készséggel áldozzuk fel időnket e magasztos célra, csak arra várunk, — és tudjuk, hogy nem hiába várunk, — hogy Önök velünk karöltve dolgozzanak a siker elérése tekintetében. •Mi nem fogunk sajnálni sem időt, sem fáradságot, hogy a magyar cigányzenészeknek országos szövetséget alapíthassunk és hasonlóképpen Önök se sajánlják idejüket néha-néha e nemes ügynek szentelni. Olvassák el, kérem, a jelen számunkban ismertetett tervünket figyelmesen, és hallgassanak a szív szavára, mely ilyen esetekben a legjobb tanácsadó, Márkus Elemér.