Magyar Zenészek Lapja, 1927 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
■i MAGYAR ZENÉSZEK LAPJA ■iHmmmMiiiMimMiiamimHmMiiiHiiiiMin! hh ■■■■m■■■■hm■ ■■■■■■■■■ ■■■■hí■ ■■■■■■■■■ mm ■!■■■ ■■■«■■ fogékony művész szivében s melyek elhatározó formát adtak lelkületének. Nagyserű művészete a világé volt, de a nagy eszmékel állatott szív alázatossága egy ma asabb, elvontabb környezetbe vonzotta És a világfi, Paris és London után, a weimari fejedelmi környezetben elmélyül a kor eszmei és művészi feladataiba A nagy előadó műészetiő kedve az alkotó zenének szenteli életét Az a művészeti viágnézet, mely a zenében a klassikusoka Haydn, Muzart és Beetoven korát jellemzi, kezd lazulni már Beethovennek későbbi műveiben a század elején Még erősebben érezhető a szabadság sóvárgása Schubert, Schumann és Weber művészetében Liszt tündöklő egyénisége maga köré vonja a kor nagy művészeit, Weimar hozza őt össze Wagner-rel és a két lánglélek egymásra gyakorolt hatása robbantja ki hitvallásukat, mely a szabadságharcok felvert hullámhegyén mint a század művészi eredménye hirdeti az uj világosságot. Mintha csak ugyanaz a lappangó erjedés lett volna az útja a zeneművészetben is a szabadság után való vágynak, mint a nemzetek életében a francia forradalomtól a 48-as időkig Szinte párhuzamosan haladtak az események politikában és művészetben holott a zene, éppen teljesen elvont tulajdonságánál fogva, valamiivel későbben szokott csak az események külső hatása alá kerülni. És formák merevsége, a kialakult nézetek kötelező hitele a modor hagyományos medre, a művészi meggyőződés már-már iskolaszerű rendszeressége egyszerre fényét vesztette, amint teljes vértezetben állott vele szemben az újszázadnak új lovagja Nem a hadakozó nem a trónkövetelő hanem a győző, az utód. Liszt Ferencben úgyszólván testet öltött a XIX. század zeneművészetének sajátos újszerűsége : műveiben megvalósult a szabadság után sóvárgó lélek szabad kifejtési lehetősége, páratlan játékkészségével új utakra vezette az előadó művészetet, az eddig nagyon is elhatárolt területeket, az érzelmit és tárgyit, közelebb hozta a zenében egymáshoz. Mindezt nem a hadakozó gyakran csak feltűnő alapjában azonban szélmalomharcot vívó hangosságával, hanem a vezéri pálcát átvevő utód hivatottságával Nincs sem törés, sem szakadás éppen azért a fejlődés vonalában, ha a XVIII. század, tehát Haydn, Mozart és Beethoven korát és a XIX század Liszt és Wagner-szabta irányát vizsgáljuk. Csak a többre a jobbra, a szebbre való törekvés, a művészi gondolat szabadsága utáni vágy terelte új mederbe nem a lényeget, mely Beethoven lelkében éppen olyan örök, mély és emberi volt, mint akár az ókorban, akár a legújabb korban hanem annak foglalatát csupán A lényeg egy és ugyanaz volt és marad a művészetben Jöhetnek korok, divatok, áramlatok, bármilyen ellentétesek és bármilyen sokfélék, az azonban nem változhat hogy a művészetnek az ész, a fül, a szem gyönyörködésén keresztül a lélek tetszését kell megnyernie Az előbbi jelenti a formáját az utóbbinak, de a lélek tetszése a lényeg, ez a művészet örök értelme. Az változhat, ez nem Az lehet jobb, több, szebb, — ez, a jobb, a több a szebb foglalatban is ugyanaz marad: igaz Általában Liszt nevéhez fűződik az a nevezetes,, a maga idejében forradalmi újítás hogy bizonyos külső cselekményeknek zenei elbeszélésére vállalkozott Szimfonikus költeményeibe tárgyi kapcsolatokat sző bele Liszt, néhány sors idézettel, mint a Dantel szimfóniában, néhol csak címekkel igazítja útba hallgatóit, mint a Faust- szimfóniában, mit is akar kifejezni. Műveit tehát határozott tartalommal írja, meggyőző kapcsolatot keresve a gondolat és a kifejezési mód ezerféle új megszólaltatásával És bár ez új, egyéni és merész fordulatot jelent a zenekötészetben, mégis nem ez, hanem az ebben foglalt gyöngyszem tette Liszt nevét hallhatatlanná. Vannak rajongói, akik talán nem is tudják, hogy milyen alakok, események húzódnak meg a témák mögött, melyekből Liszt „programmzenét" teremtett a mű mégis magával ragadja a hallgatót abba a világba melyet az ihletett lélek alkotott meg. Azóta tudjuk már, hogy a „programm" nem szükségszer rendeltetése a zenének— ez csak a XIX század szabadságvágyának hódítása volt, mint Liszt erős egyénisége által megtalált forma, mely a szabadság tévenyeinek művészi irányt mutatott Liszt korszakos működésének teljességét és közvetlenségét az idta meg hogy a nagy alkotó előadó művész is volt Módja alkalma volt meggyőzni személyes hatásával, egyéni lelkességével kortársait művészi igazáról Amit műveiben megirt, amiről ott hitet tett, új és merész gondolatainak súlyát százszorosan növelte eladásának tökéletessége Szinte vitán felül állóvá tette, az előadás varázsa még a kételkedőket is levette lábáról Nemzeti értékét nem az teszi, hogy Doborjánban született, hogy magyar család sarja, hogy magyar létére Páris és Weimar ünnepelte, hanem az, hogy mindig velünk érzett, hogy magyar szelleme lett a világító fáklya, mely a malt század viharzó sötétjében kigyulladt hogy benne testesült meg a szabadság utvértezetű zeneművésze, hogy tőle tanultuk meg az európai szinvonalt ismerni ő volt az első az emberiség nagy értékei közül, aki a zeneművészet figyelmét a magyar néplélek felé irányította .Világszerte játszott magyar rapszódiái nemzetünk szilaj, kesergő, ellágyuló sóhajait jellegzetesen szőtték bele a zeneművészet világot átfogó kincsébe. Liszt Ferenc a tündöklés magasságával kezdte, a nemzeti és emberi elmélyülés komolyságával folytatta nagylelkének működését Mindinkább eltávolodott a világtól Párison, Londonon,Weimaron keresztül egy diadalmas élet után a végtelen isteni rendeltetés papi csuháját öltötte magára, ezzel jelezvén azt, hogy neki az élet mindent megadott, amit egy emberöltő magába foglalhat s maga akarta átlépni Róma kapuját, hogy apostoli lelke hitvallást tegyen , tudta és példaadóan bizonyította, hogy a hallhatatlanság, melyhez a művészet művelése vezette, megismerése a mindenségnek, a végtelennek, az örök Istennek. Évi beszámoló. A lefolyt esztendő egyike volt a legjelentősebbeknek szövetségünk történetében. Ebben az évben zárta le az Országos Magyar Zeneszszövetség egy negyedszázad alapító, alkotó és fejlesztő munkásságát, amelyet megszakítás nélkül, fáradhatatlanul és mindenkor előre nézve a legjobb akarattal végzett a hivatásos magyar zenészek anyagi és erkölcsi jóléti érdekében. A lefolyt jubiláns ünnepségek mindenki előtt, aki azokon részt vett, a legtisztább képét adták szövetségünk erőteljes felödésének. Jubiláris tözgyűlésünkön megjelent és részt vett a legmagasabb hatóságok képviselői és külföldi társszövetségeink kiküldöttei