Zenelap, 1899 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-05 / 1. szám
4 /. ENELAY akinek áldozatkészsége lehetővé tette, hogy ez a pompás művecske megjelenhessék. A könyvet négy gyönyörű autotypia ékesíti a hozzá méltó diszes külsőben. Ára fűzve 1 frt 20, díszes egész vászonkötésben 1 frt 50, pompás bőrkötésben 2 frt 20 kr. Megrendelések Dr. Kiss Jánoshoz intézendők : Budapest, VII. Rottenbiller-utcza 5/A. III. em. 21. ajtószám alá. Melegen ajánljuk az ifjúságnak és vezetőinek figyelmébe. XI. aniiiiiiipHiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Odrjsseng. Előadta a „Budai zeneakadémia“ deczember 23-án. A főváros zenei életének igen nevezetes mozzanata folyt le múlt hó 23-án a Vigadóban. A budai zeneakadémia ének- és zenekara Bruch Miksa Odysseus cz. oratóriumát adta elő. Osztatlan elismeréssel adózunk a nagy faladat megoldásáért az egyletnek, mely mostanában a dalkörök közt a vezetés zászlaját ragadta magához, s amelynek nem utolsó érdeme az, hogy nem brillírozik kölcsönvett nagyságokkal, hanem a nehezebb szerepeket is saját tagjai kitűnőbbjeivel tölti be. A jelenlegi szereposztásban Nausikaát Cathry Eurhölgy énekelte. Előadásának kedvességével, hajlékony, behízelgő, üde hangjának bájával osztatlan tetszést keltett. Valóban felidézte képzeletükke a klasszikus kor egyszerű királyleányát, a ki szolgálóival együtt más a patakban, a szűzies hajadont, kinek Athéné istennő erőt önt szívébe, hogy meghallgassa az esdeklő idegen könyörgését, a szemérmes leányzót, a ki felkéri a hajótörött Odysseust, hogy csak bizonyos távolból kövesse őt a városba, nehogy megszólják őket a rossznyelvű bámusok. A mily bájos epizódja a hatodik ének az Odysseiának, épp oly sikerült györigye ez a szerep a Bruch-féle oratóriumnak. Szőkellő 9/8 ütemekben kezdi meg énekét a pajzán Nausian, s miközben vígan folyik a lapdajáték, reframszerűen tér vissza vissza a Listesso tempóban a fülbemászó melódia: „Ne gondolj ma holnapra Csak a pillanatban élünk.“ Pénelopét Csáky L. úrhölgy énekelte. Telve van ez a szerep hatásos részletekkel és alakítójának nagyterjedelmű, erőteljes mezzosopránja kiválóan alkalmas a drámai accentusok kidomborítására. A poetikus, mély bensőséggel előadott ima után, az énekesnőt zajos tapsokkal jutalmazta meg a publicum. A férfiszereplők közül Petrovics György nagy zenei intelligenciával adta a főszerepet, de Odysseusában mégsem volt meg a kellő melegség. Nem kellett volna felednie, hogy Odysseus igen heves széptevő volt ám, aki Nausicaával való első találkozása alkalmával az irodalom egyik legszellemesebb bókjával hízelgett a bájos királyleánynak. Hermes kis szerepében Kéri úrtól egy kis ízelítőt hallottunk az ő fenomenális tenor hangjából. A női kar nemcsak a szemnek, hanem a fülnek is gyönyörűséget okozott. Biztosak vagyunk benne, hogy ezek a syrének vetekednek az ókor tündéreivel, és hogy ez estén számos frakkos és klakkos Odysseus szívén nagy sebeket ejtettek. Különben a vegyes kart úgy, mint a zenekart bámulatos fegyelmezettség jellemzi. Meglátszik rajtuk, hogy az egylet buzgó karnagya, Szautner Zsigmond egész lelkesedését, a mű iránt érzett szeretetét beléjük öntötte. A tengeri vihar ecsetelése, a rhapsodok énekének kísérete, az Orcusi jelenet az instrumentálás megannyi fénypontjai és zenészei ezt caracteristikusan érvényre juttatták. A sikerült concert után nagy élvezettel gyarapodva hagyta el a szép közönség a Vigadó kistermét. Polgár Jenő: Az Énekek fcarcásról, különös tekintettel az elemi népiskolákról. Az ének a szív beszéde, nemesebb érzéseinek hangokban való kifejezése. Nemesebb érzéseket említek, mert a durvább érzés nem keresi, nem használja az ének, a dal hangjait, — ezek csakis a nemesebb, mélyebb érzés kifejezésére alkalmasak. — Az emberi torok ama productuma, melyben a durva érzés tör ki, — az éneknek, a dalnak nevét nem érdemli. Hogy gondolatait közölhesse, megtanul az ember beszélni , — hogy túláradó érzéseit kifejezze, — megtanulja az éneklést. De ha valamit tanulni kell, azt tanítani is szükséges. Tanítani kell az éneket is, éspedig már a népiskolában ; már akkor, amikor a gyermek beszélni, olvasni, gondolkodni, nemesen érezni tanul, a tanítás és nevelés kezdő korszakában. Természetesen nem arról az énekről szólunk, amely művészet számba megy, mert ez a népiskolai oktatás keretébe nem tartozik. I. Az énektanítás méltán foglal helyet a népiskolai oktatás tárgyai között, mint a nevelésnek, a gyermek szellemi, sőt testi fejlődésének is hatalmas eszköze. A legelső kérdés, mely a népiskolai énektanítás tekintetében fölmerül : mi a népiskolai énektanítás czélja. Az énektanítás czélja általán : a gyermek szellemi és testi fejlesztése, a többi tudnivalók közlése és a nevelés körül úgy szolgálni eszközül, amint azt a gyermek igényei megkívánják. Az énektanítás tehát a nevelés egyik eszköze , amiből önként következik, hogy czélja : a gyermek nevelésében, fejlesztésében segédkezni. És a jól kezelt énektanítás, e hivatását be is tölti. Az ének képezi a kedélyt. — A gyermek szive, lelke, kedélye, minden behatás iránt fogékony. Ki ne tudná, hogy az ének különös behatással van a gyermek szellemi valójára ? Fölemeli őt, kedélyét vidámmá teszi, örömre hangolja, — s benne életre ébreszti az érzések sejtett magvait ! Mikor a kedélyre hat, — nemesíti az erkölcsöt is. A dal, — újra mondom — a nemesebb érzések kifejező hangja, mely a durvább erkölcsökre hajló kedélyt, szivet is befolyásolja. Az ének, a dal, egymagában még nem tanít jó erkölcsökre, — de a jó tanító kezében jobb erkölcsök eszközévé nemesülhet. Hogy a vallásos érzést is fejleszti, — alig szükséges fölemlítenem. A vallásos, a templomi dal fölkelti és fogvatartja a gyermeki szív áhítatát, melynek szárnyain emelkedik a gyermek ártatlan szíve, a dal erejével, a fölteremtő, gondviselő Istenéhez. Nem hagyhatom említés nélkül, azon mélyreható, hogy ne mondjam egész életre szóló befolyást, melyet az énekoktatás a hazafias érzés és lelkesedés fölébresztése és ébrentartása által a gyermek kedélyvilágára gyakorol. Ki ne emlékeznék a gyermekkora idején eltanult hazafias dalokra, és ki ne érezné még felnőtt korában is e dalok lelkesítő, vérpezsdítő erejét ? - Nem utolsó czélja tehát a népiskolai énekoktatásnak, hogy szolgálja a gyermek hazafias nevelését, — oly mértékben, a mint az csak lehetséges ; különösen az idegen ajkú inaknál, kiknek szivébe a dal szava könnyebben viszi be a magyar szót, — minden nyelvtani oktatásnál. Az ének, a dal arra is szolgál, hogy a gyermeknek a tanulás fáradalmai közt elernyedt szelleme fölüdüljön. Az énektanítás tehát a szellemi erők felüdülésének egyik kitűnő eszközét, a dalt, az éneket szolgáltatja az iskolának.