Zenelap, 1899 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1899-03-25 / 8-9. szám

- 2 . kerületi dalos-szövetség. Az országos magyar dalár-egyesü­let által a múlt évi közgyűlésen kiküldött bizottság befejezte munkálatát és szétküldte az egyes dalos-egyesületekhez a vidéki dalos­szövetség­-szervezésére vonatkozó alapszabályokat. Lesz még alkalmunk a közgyűlés alkalmából s ha szükséges, hozzászólni a kérdéshez. Ezúttal csak magját akarjuk kihámozni az elaborátumnak ; röviden, főbb vona­laiban ismertetni a tervezett alapszabályok intézkedéseit. Az egyes dalos-egyesületek bizonyára hozzá fognak szólni, m­eg­­fogják­ vitatni s az orsz. dalos-egyesület közgyűlésén végleges alakba önteni azt, a­mi a dalos-egyesületek érde­kének legjobban megfelel. A bizottság tagjai voltak Lengyel Imre elnöklete alatt dr Angyal Armand, id. Ábrányi Kornél, Hackl Lajos, Wer­­ner László és Krasznay Ferencz, a­kik mind ismerik a dalegyesületi érdekeket. Az orsz. dalos-egyesület égise alatt nyolcz vidéki kerületi szövetség alakulna, a következő székhelyekkel : Budapest, Győr, Pécs, Kassa, Temesvár, Debreczen, Kolozs­vár, Maros-Vásárhely. E szövetségnek az egyes dalos-egyesületek rendes tagjai volnának. Ezek végeznék a régi egyletek támogatását, az újak alakítását, kerületük más-más városaiban évenként dalünnepet rendeznének, pályázatot hirdetnének egy magyar népdalra és­ egy műdalra. Minden ötödik évben országos dalünnep lenne Budapesten. Minden dalos-szövetségnek lenne közgyűlése és tisztikara. Az egyes dalegyesületekről fizetett 12 korona évi tagdíj fele az országos dalos-egye­sületnek küldendő be. A dalos-szövetségek elnökei hivatal­ból az orsz. daláregyesületnek, tagjai A dalos-szövetség élén áll 1 elnök, 2 alelnök, 1 titkár, 1 jegyző, 1 pénztáros, 1 gazda, 1 karnagy, 12 választmányi tag. Ezek teendői szintén körül vannak írva az alapszabályban. Ezek főbb vonalaiban a tervezett alapszabályok, megengedni, hogy mesterség gyanánt űzze a zeneírást, hanem mindig kedvvel és tehetsége szerint dolgozott. Atyja székesegyházi karnagy volt Salzburgban s igy a fiatal Mozart szerzeményeit legnagyobb részt a székesegyház számára irta, az akkori érsek pedig az olasz zenének volt barátja, azért Mozartnak alkalmazkodnia kellett a körülmé­nyekhez ; de, hogy ez neki nem volt kedves, kilátszik azon gúnyos megjegyzésből, hogy egy misénél sem volt szabad a dobnak és trombitának hiányoznia. S így bár Mozartról is áll Göthe-nek azon mondása: „A legnagyobb férfiak századukkal valami gyengeség által vannak össze­függésben“, azért még­sem fog senki sem kételkedni a fölött, hogy Mozart más körülmények közt jobbat és na­gyobbat teremtett volna az egyház számára, ha művészi érzékét szabadon, külső kényszer nélkül követhette volna. — A szép Stylus nagy mestereinek egyházi zenéje, az ő világi szerzeményeikkel egy fokon áll s ugyanazon szellem járja át s ez: hullámzó világi szenvedély ! A kort kell ezért elitélni s nem az egyeseket, mert ha akkor nem kedvez bizonyos iránynak, azért nem lehet az egyeseket okolni, hogy ily kedvezőtlen körülmények közt nem tudtak ezen légkör fölé emelkedni. Mozart is elitélte az új zene irányt, mert 1783-ban atyjának e fölött panaszkodik, hogy „az egyházi zenében is megváltozott az ízlés, annak pedig nem volna szabad történnie, hogyan is történt az, hogy az igazi egyházi zenét a padlásra tették, a­hol a férgek martalékává lett.“ Az is jellemző, hogyan nyilatkozott Mozart több zeneművész társaságában egy szer­zőről, akinek komikus operához volt nagy talentuma s mint egyházi zeneszerző volt alkalmazva: „Az ilyen, monda, nem teremthet e nemben semmit, hiszen fogalma sincs egyházi zenéről!“ — Ennek bebizonyítására e szerző egy miséjének Kyriejét és Glóriáját, egy víg szöveggel énekelte el s mindenki belátta, hogy az igy jobban hangzik. Az igaz, hogy evvel Mozart önmagát is sújtotta, mert ő is operáiban a komikus részeket mesterileg rajzolta és amit ő itt tett a misével, azt megtették halála után operáival, ezekből t. i. miséket csináltak az által, hogy a dallam alá egyházi szöve­get írtak. — S ilyen egyházi zenéért rajongnak sokan még ma is. Ha sok egyházi énekkar repertori darabjait a Mozart által alkalmazott próbának alá­vetnék, ugyancsak meg kellene győ­ződnünk, hogy azok legtöbbje világias és nem egyházi szellemű. 2 E N É L A P klHilfinimHlMIMIIIlMtllMIHmiirilHIIIIIIIIIIHIMUllllllltlllltMlinillll1l|llttlMlllllllMtimillllltllllllllÍI(lljÍlinj|IIIIIIIIIIMIIIIIIIIIlllllllllllUllllllllllllllllllllÍlllllM(jllHIÚ<lllllllinilllllllllllllllll Mozart és az egyházi zene. (Folytatás.) 2. Mozart egyházzenei szerzeményei nagyobb részt külső szükségnek köszönik létöket, de azért még­sem lehet A ZENELAP“ TÁRCZÁJA. Vexilla Regig . . . — A „Zenelap“ eredeti tárczája. — „Királyi zászlók lobognak, fénylik titka keresztfának“, „min az élet megöletett s halálával nyert életet“ ! A fekete vasárnaptól kezdve az egyház mystikus lepellel vonja be a kereszteket, mindazáltal gyönyörű énekben ma­gasztalja a keresztfán kivívott nagy diadalt: „Pange lingua gloriosi lauream certaminis“ . . . „Mondj nyelvem dalt és magasztald a dicsőség szent jelét“ . . . „Vexilla Regis“ . . „Királyi zászlók“ . . Míg nagypénteken magasra emelve a keresztet az oltár előtt „Ecce lignum crucis“ . . . énekli a pap: „Íme a keresztfája, a melyen meghalt a világ meg­váltója“ ! Minden esztendőben halljuk ez éneket s mindig ugyanoly erővel megrázza egész bensőnket és felkelti lel­künket a könnyelműség bűnös álmából: „Íme nézz, ez az emberi gonoszság műve, a bűnök váltságdíja“ s ha rátekint az ember a keresztre, önkénytelenül megrázkódik, mert lelke a vallási érzelmek iránt ez időben fogékonyabb, mint az egész esztendőben s lelkiismerete­­ mindjárt azt súgja neki, te is hozzájárultál néhány ostorcsapással és tövisszúrással. Ez a kereszt mystikus hatása. Már az újszövetségi könyvekben a kereszt mint a keresztény hit középpontja jelenik meg, a bűnbocsánat és kegyelem forrása s mint figyelmeztetés, hogy a kereszténynek önfeláldozásban és önmegtagadásban kell élnie , s meg­adással viselnie az élet keresztjét. Nagyon természetes ennélfogva, hogy a keresztények a kereszt iránt,­­amelynek képét mindenütt keresték s mindenütt megtalálták : az ember termetében, a fa növésében, a madár repülésében, a virá­gokban, — passiflora, — a régi jelvényekben a pogányok­­nál úgy mint az ó-szövetségben, a­z egyptomi hieroglyfák közt, a kereszt a jövő életet jelképezte, a Sybilla is a keresztről jósolt. Mózes a rézkigyót a pusztában kereszt­alakra tűzte fel, a világ tájai egymást keresztezik s azt imádkozó pogány is a legnagyobb tiszteletet mellén kereszbe tett kezekkel tanúsítja) a legnagyobb tisztelettel viseltettek. S ebből egyszersmind könnyen magyarázható a kereszt gyakori használata a templomban és azon kívül, az egyházi szertartásokban és a nemzetek kultúréletében. A keresztet ott látjuk a templomban, mint az oltár díszét, mint apostoli jelvényt az egyházi ruhákon, a tem­plom tervrajzában, a torony tetején, királyok koronáján, püspökök s apátok mellén, a hittérítők kezében. A kereszt volt az apostolok egyedüli fegyvere, melylyel meghódították az egész világot, ebben van a mi üdvösségünk és életünk s a mi feltámadásunk, ez által lettünk megváltva s az örök haláltól megmentve. Gyalázatnak és halálnak jele volt a kereszt, de most a diadal és a dicsőség jele, ez a legszebb érdemjel és czímer, körülbelül negyvenféle alakban. A kereszt

Next