Zenész, 1946 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1946-11-01 / 1. szám
lit DA ľ EST. )tuti NOVEMBER Ujp YAR HIVATÁSOS ZEN t:SZEK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Döntés Az Országos Munkabérmegállapító Bizottságnak kollektív szerződésünkre vonatkozó 1 1* ülése törvényt teremtett törvényenkívüliségünkben. Mivel fontosnak tartjuk ezekben a reánk nézve is történelmi időkben tagjainkat az eseményekről tájékoztatni, az eredmények fontosságának felmérése szempontjából előbb egy-két elvi jelentőségű kérdést kell tisztáznunk. Törvényenkívüliségi joggal válaszolhatja mindenki, hogy Magyarországon a zenész sohasem volt törvényenkívüli, hiszen, ha sérelem érte, a törvény éppen úgy megvédte, ahogyan az orvost vagy az ipari munkást. Ha lopott bezárták, ha gyilkost felakasztották. Tehát a törvények határain belül állt. Ez igaz. Viszont itt szükséges megállapítanunk azt, hogy a törvényeket azért alkotják, hogy részint egy közösség rendjét tartsák fenn általuk, részint, hogy a közösség egyes csoportjainak helyzetét szabják meg segítségükkel. Most önként adódik számunkra az első kérdés. Van-e valaki, aki tudomással bír olyan rendeletről vagy törvényről, amelyet Magyarország történetében a ,zenész“ érdekében hoztak? A dalcsarnoki, a jambó, a rendőrségi működési engedély rendeletteket etilénünk hozták. Azok nem a mi érdekeinket védik. Mi eddig csak sodródtunk. Vagyis, ha törvényt hoztak a dolgozók gazdasági és politikai helyzetének megváltoztatása érdekében és a törvény ránk nézve kedvező volt, besattantunk és magunkra húztuk a nem reánk szabott k hatot. Az Országos Munkabérmegállapító Bizottság előtt az IPOK egyik kiküldöttje tréfásan megjegyezte, hogy még a Vasas Szakszervezet kollektív szerződés-tárgyalása sem tartott olyan hosszú ideig, mint a mienk. Persze, hogy nem. A vasasoknak vérrel és múltjukkal szerzett törvényeik vannak. Ki nyerné kétségbe vonni a Vasmunkás Szakszervezet fontosságát! De a miénk létjogosultsága is tagadhatatlan. Nincs az a botfülű bürokrata, aki ne érzett volna feloldódást őrjítő tempójú munkája közepette, ha alkalma nyílt zenét hallgatni. Ma már az orvostudomány is komolyan foglalkozik a zene gyógyító hatásával, tehát akkor is nélkülözhetetlen lenne, ha mint kulturális tényezőre nem is reflektálnánk. Azt a foglalkozást vagy művészeti ágat pedig, amelyre a társadalom bármilyen okból igényt tart, törvényekkel kell megvédeni. Ezeknek a tényeknek leszögezése után fordulunk első ízben barátainkhoz, a munkáspártokhoz és a munkásokhoz. Előadtak a felszabadulás Aő ürömmámoros percei. A munkásság és pártjai többször magukbanéztek már eredményeik és az események során s javítottak esetleges hibáikon. Engedjék meg, hogy jóhiszeműen figyelmeztessük őket arra, hogy mi, a jobbak, megríntuk a mecénásokat és a karitatív módszereket. Minket öntudatunk állított a munkásmozgalom mellé. Mondhatnánk azt is, hogy osztályérdekünk. Az, hogy problémáinkat a bürokratáik, a reakciósok nem értik meg, nekünk nem fáj, mert mi ugyanúgy harcot akarunk ellenük, mint minden más tisztességes munkás. Z&msteslt TiL íSO * 1 l3 ~ & ztj,