Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

Romuald és Andriána — Igyen gondolja kigyelmed? Andriána jól tudja, hogy azon pillanatban, melyben elárulja, ki vetett rá szemet a várnépből, mi azt nyomban újratehetjük. Sőt, ha az illető nem áll nemesi sor­ban, tömlőére is kerülhet. Ezért talán félrevezet, vagy mindent le­tagad. Nem, én bizonyosságot akarok,­­ jobb, ha lányunknak nem adjuk eszére gyanúnkat, nehogy óvatossá váljék. A szerelmes leány nagyobb szemfényvesztő a francia zsonglőröknél, azért is kellene mindet idejében elkötni, mielőtt az oktalan hajlandóság fölébredne benne. A grófné most egy faragott nyelű asztali harangot rázott meg, s a belépő apródot Christianus atyáért küldötte. A sovány fanati­kusan tüzelő szemű, de különben jámbor páter szerényen ült le egy hatalmas, fából metszett széknek csupán a szélére. Hozzá volt ugyanis szokva a támlátlan kis négyszögüléshez, s a kénye­lem nem esett ínyére. Mialatt a cellájából vezető kongó, csak egy-egy gyér napkövével világított folyosókon végigjött, számot vetett magával. A kérők megjelentével jól sejtette, mily kérdést fognak hozzája intézni. Andriána szíve ugyanis nyitott könyv volt előtte. A tiszta hajadon öntudatának hajnala óta soha sem élt a legszigorúbb lelki vezetés nélkül. Nem csak tévedéseiről szokott gyónásain beszámolni, hanem minden tettére tanácsot kért lelki ■ atyjától. Még a lovaggáütésre viradó hajnalon meggyónta volt Christianus atyának a Szűz legújabb csodáját, mely Andriána és Romonald szivét, sorsát mindörökre egybefűzte. A páter nem ke­véssé volt meghatva és meglepetve a hajadon csodálatos vallomá­sától. De jól tudva, mi a szülők rejtett szándéka, mely még a boldogult Adéla asszony halálos betegsége alatt fogamzott, s mely a beteg asszonynak a csoda éjjelén történt halálával nyílt tervvé vált. Christianus atya nem kis meggdöbbenéssel tekintett a harc elé, mely az ifjakra várt. Némi megnyugvása volt Andriána ama vallomásában, mely szerint ő Romualddal fogadalmat ten, soha semminemű tiltott módon nem érintkezni. Nehogy még csak árnyéka is hozzájuk férkőzzék földi gondolatoknak, a szerelmesek csak a Csodatévő Szűz jelenlétében, a mozaikkép előtt szólottak egymással, mindaddig így szándékolván ezt, míg a Szűz ujjmutatása róluk máskép nem határozand. Mindennek Christianus atya tudatában volt, de mikor a grófné

Next