Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1981-1982 (Budapest, 1982)
Székács István: Hári Pál professzor: egy orvostudományi iskola a numerus clausus idején
hasonlóképpen szabadkőműves sebészeknek jelentett, akiknek származási hibájuk nem volt és így nyilvános rendes tanárok maradtak. Az 1919 után megváltozott helyzet nagy arányú értelmiségi munkanélküliség veszélyét vetítette előre. Természetes kiútként kínálkozott a konkurrencia egy részének kiiktatása, antiszemita intézkedések útján, ezért az egyetemi ifjúság vezetőinek a numerus clausust követelő beadványával az egyetemi tanács már 1919 végén foglalkozott. Az egyetemi karok részéről a kezdeményező a budapesti Orvostudományi kar volt, amely már 1919. aug. 26-án tett ilyen értelmű javaslatot. Jellemző, hogy a többi kar csak néhány hónapos késéssel követte az orvoskart 10, amelynek bornírtságát mutatta, hogy ugyanebben a javaslatban nőhallgatók felvétele ellen is állást foglalt. Valóban 1919 után először 1926-ban vettek fel a budapesti egyetem orvoskarára hallgatóként nőttt. Az egyetemi ifjúság különböző rétegei közül is az orvostanhallgatók, különösen a budapestiek vezettek az ellenforradalmi antiszemita mozgalmakban. A Turul Bajtársi Egyesület csak az orvoskaron tudta a hallgatók 65 %-át céljainak megnyerni12. Ehhez a számhoz hozzá kell adni az ugyancsak népes és agreszszív antiszemitizmusban a Turultól nem különböző katolikus diákszervezet, a Foederatio Emericana tagjainak számát. Összehasonlításul szolgáljon: a jogi karon a hallgatóknak csak 41 %-a, a bölcsészkaron 45 %-a volt a Turul Bajtársi Egyesület tagja13. Az antiszemita orvoskar és az antiszemita medikusszervezetek nagyon hatékonyan működtek együtt a komplett őrségváltás megvalósítása érdekében, aminek az egyetemi felvételek esetében alkalmazott ,,numerus clausus” csak első lépcsője volt. Az egyetemi intézeti kinevezéseket, még a díjtalan helyeket is, a kar és a bajtársi egyesületeknek az orvoskarban helyet foglaló „dominusai” egymás között intézték el. Ennek eredményeként az orvoskari intézményekben — intézetekben és klinikákon — a zsidók számaránya „numerus nullus” volt. A zsidók tehát az orvosi tevékenység tudományos szintű postgraduate — képzéséből a budapesti orvoskaron ki voltak zárva. Ez a helyzet 1926-ban, másodéves medikus koromban már