Uj Élet, 1963 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1963-01-01 / 1. szám
2 A közgyűlési tudósítás folytatása dlen erejével támogatja azoknak a gazdasági, politikai és kulturális feladatoknak a megvalósítását, amelyeket a Hazafias Népfront célul kitűzött. Kérte a képviselet tagjait, hogy az eljövendő esztendőben hasonló módon dolgozzanak a maguk és az ország érdekében. Az elnöki beszámoló ismertette a hitközség időszerű eseményeit, a vallási, oktatási és szociális munkát, a hitközség helyzetét, a folyamatban levő tatarozásokat, örömmel töltötte el a közgyűlés tagjait az elnöknek az a bejelentése, hogy a fővárosi tanács VB-je anyagi támogatásával történik a Dohány utcai zsinagóga belső restaurálása, valamint az is, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága segíti a műemléknek számító óbudai zsinagóga rendbehozatalát. Dr. Péner Tibor főtitkár terjesztette elő az elöljáróságnak a gazdasági ügyekre vonatkozó javaslatát, amelyhez dr. Salgó László főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója, Havas Ferenc, Singer Lázár, Salgó Sándor, Schwarz Sándor, dr. Máté Miklós főrabbi és Berger Sándor szólt hozzá. A kérdésekre dr. Seifert Géza elnökhelyettes és dr. Péner Tibor főtitkár válaszolt. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az elöljáróság javaslatát. Ezután dr. Benoschofsky Imre országos főrabbihelyettes, budapesti vezető-főrabbi, a rabbikar nevében felolvasta a rabbikarnak az elnökség és a rabbikar teljes együttműködéséről szóló nyilatkozatát. Majd dr. Seifert Géza és Szírj Miklós felszólalása után a közgyűlés befejezte munkáját. ״ Thalia közkatonájának lenni boldogság“ — emlékezik! Petii Pál aranydrámás színész A Nemzeti Színház fennállásának 125. évfordulója alkalmával ünnepséget rende-zett a Hazafias Népfront VIII. kerületi szervezete is. A gazdag műsorban nagy sikerrel szerepelt egy délceg, mosolygó, gyerekarcú, idősebb színművész is, akinek a nevét alig hallotta valaki is a termet betöltő közönség soraiból. ,,Emlékezéseim Jászai Marira” címen a nagy tragikával való találkozásairól és közös fellépéseiről beszélt, olyan közvetlenül, egyszerűen és hatásosan, hogy erre is, arra is zizegni kezdtek a műsorlapok s szinte mindenki kíváncsian tudakolta: ki ez a Pető Pál nevű ismeretlen színész, akinek ennyi érdekes mondanivalója van s olyan szuggesztív előadó? A kérdésre azóta már illetékes válasz hangzott el az Ódry Árpád színészotthonban rendezett megható ünnepségén, melyen átadták az aranydiplomát Pető Pálnak és évfolyamtársainak, akik hozzá hasonlóan 1912 tavaszán végezték el a Színművészeti Főiskolát. — A kritikusok, köztük Sebestyén Károly, a Színművészeti Akadémia dramaturgiaprofesszora is, az én karrieremben bíztak elsősorban — sóhajtja. — Sajnos, tévedtek. Pedig már mint növendék nagy sikerrel játszottam Othellót, Bánk bánt, Armand Duval-t, a ״ Kaméliás hölgyében s ugyancsak növendék voltam még, amikor Bárdos Artúr szerződtetett a rangsikerű Schnitzler-színmű, ״ A bátor Kasszián” címszerepére. Vidéken is főszerepeket osztottak rám, voltam Hamlet és Rómeó is, majd Budapesten, az akkori Madách Színházban a gróf szerepében dicsért a kritika, Karinthy Frigyes tragikomédiája, a ״ Holnap reggel” főpróbája után. Azután epizódszerepek következtek a Vígszínházban és a Nemzetiben. — Miért nem jutottam előre mégsem a siker országútján? teszi fel a kérdést önmagának. — Talán, ha a pesti igazgatók láttak volna a „Bizánz” Konstantin császár szerepében, másképpen alakul a pályám, életem... Ügy lehet mégis, hogy az volt a számomra kiosztott földi szereplés, hogy egyszerű, hűséges közkatonája legyek a magyar színészetnek ... Hiszen Thália közkatonájának lenni is boldogság... Talán, ha nem hurcolják el a nyilasok a feleségemet, a felszabadulás utáni sistergő, megváltozott atmoszférában megtaláltam volna helyemet az itt magyar színjátszásban. De ha a vége jó minden jó — mosolyog megbékélten — tíz év óta élek az Ódry-otthonban, biztonságban, nyugalomban, elégedetten. Boldog ember vagyok, nem lehetetlen, hogy boldogabb, mint akik csillagként fénylettek valaha. (1.) Meghalt az ״ árvák anyja״ Gál Ignácné 83 éves korában hirtelen elhunyt. Ha epitheton omans-szal, díszítő jelzővel akarnák illetni, azt mondanánk, hogy az ״ árvák anyja” volt. Joggal választotta meg őt a Fiúárvaház elöljárósága Nőbizottságának díszelnökévé. Gál Ignácné nagyon fiatalon került özvegységre, és három árvája felnevelésének nehéz terhével a vállán indult a kenyérkereset akkor nehéz útjára. Így ismerte meg az árvák lelkivilágát, és így gyökeredzett meg benne a segítés vágya. Előbb az árva lányok kiházasításában kereste lelki megnyugvását, majd a felszabadulás után a fasizmus áldozatainak árvái felé vitte a szíve. Ekkor hívta meg Nőbizottsága elnöki tisztjére a Fiúárvaház elöljárósága. Első nagy társadalmi akciója volt az intézet romjai között tartott rendezvény, amely szimbólummá lett a budapesti zsidóság körében. Felépíteni azt, amit a fasizmus lerombolt, a romok helyén életet teremteni. Anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt mindig kész volt a segítésre. Jellemzője volt, hogy nemcsak adott, hanem másokat is adakozásra késztetett. És mindezt az árvák iránti gyengéd szeretetből tette. Az árvaház vezetőségét, dolgozóit és növendékeit halálával nagy veszteség érte. Temetése osztatlan részvét mellett ment végbe. A BIH elnökségét dr. Seifert Géza elnökhelyettes, a Központi N.i Tagozatot Hartmann Jánosné, az Árvaházat Feith Mihály elnök képviselte. Stern László főkántor és a kórus gyászéneke után dr. Fisch Henrik főrabbi búcsúztatta az elhunytat körzete nevében, dr. Dér István főrabbi az Árvaház gyászát tolmácsolta, dr. Seifert Géza elnökhelyettes a hitközség részvétét fejezte ki. Hartmann Jánosné a körzetek asszonyainak gyászáról beszélt. Megjelent Karsai Elek is ״ FEGYVERTELEN fILLINK az aknamezőkön Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez Magyarországon 2 kötet, 1470 oldal, 50 oldalas illusztrációval. A kétkötetes mű ára félvászonkötésben 114,—t fűzve 98,— Ft kapható és megrendelhető az ITj Élet kiadóhivatalában. (Befizethető a 221.848—VII—1. sz. csehszámlára.) Az emlékezés lapjairól WALLESZ JENŐ ״ Keserű mandula.” Ez volt Wallesz Jenő rovata Az Uj Ságban, illetve a névelőtől megfosztott Ujságban. Néhány sorban kemény, elítélő kritika, gyilkos gúny, keserű igazság, de igazság. Mert Wallesz Jenőnek az igazmondás volt az életeleme. Ha saját kárán is, ha kockázattal járt is, mindenkinek mindig ״ megadta”. Fiatal korában nem ismertem, de a felnőtt, majd idősebbkori hetykesége arra engedett következtetni, hogy ifjú harcosként nehéz ellenfél lehetett. Valamelyik lexikon úgy emlékezik meg róla, hogy ״ lakatosból emelkedett az írók sorába”. És valahogy innen, a lakatossorból kell következtetni írástechnikájának kialakulására. Minden szava kemény volt. Minden mondata olyan, mintha tüzesen szikrázó acélból üllőn kovácsolták volna. Sújtott, vágott, hasított. Annál is inkább, mert Wallesz ״ edzés” céljából fanyar, sőt kesernyés humorának levébe mártotta kifejezéseinek tőrét. Ezután mint „lakatos” előbb durva, majd finomabbre írta: György Endre szelekkel addig csiszolta, fényesítette, amíg ezzel az éles szerszámmal naponta kiállhatott a pástra, a lap hasábjaira, hogy megvívja meglehetősen egyenlőtlen harcát az akkori hatalmasokkal. Dávid küzdött Góliát ellen, ha ellenfele gyakran perbefogta is. Támadta az ébredőket, Wolffékat, Bethleneket, Gömböst és társait. Nem válogatott a lehetőségekben és nem cövekelte le magát valamelyik rovat egyetlen megállóhelyén. Műfaja mindaz, amit a napilap elébe tárt. Mindenfélét írt — ahogy akkoriban mondták — a vezércikktől az apróhirdetésig, így ő irányította a ״ Szerkesztői üzenet” kérdésfelelet ״ játékát” is, ami nagyon komoly játékmestert követelt abban az időben, hiszen asztalát naponta egész levélhalmaz lepte el, tele bajjal, panasszal, sirámmal. Az üldözött „nyájas olvasó”, a mindinkább sarokba szorított kisember tőle várt választ mindama keserves problémáira, melyekkel a tönkretételére szervezett hatóságok elárasztották. Wallesz nagy hozzáértéssel, szakértelemmel és türelemmel magyarázta a törvényeket és rendeleteket, s igyekezett megcsillantatni azt a kevéske reményt, amelyet a gonosz paragrafusok egyesek számára még meghagytak. Nem volt könnyű feladat! 1912-ben került Az Újsághoz és ott dolgozott egészen addig — 1944-ig —, amíg ebben a ״ németek bejövetele” meg nem akadályozta. Több mint egy évtizeden át a Pesti Napló főmunkatársa volt. Ezt megelőzően az Üstökös című ״ élclap”, majd a Magyar Genius, az Új Század és Kiss József mellett A Hét című irodalmi orgánum szerkesztője. A humortól az irodalmi ugaron végzett mélyszántásig. Milyen sokoldalú hozzáértés és tapasztaltság, mennyire széles skála! Közben rengeteg bölcs tárcacikk, amelyet Lynkeusz-Wallesz csak úgy ontott magából. Ennyi fáradhatatlan munka és sistergő tevékenység mellett mikor, jutott ideje arra, hogy maró gúnnyal megírja egy hadimilliomosnő keserveit és kifigurázza az első világháborúban meggazdagodott léha asszony gondolatvilágát, amely széfjének túltömöttségével ellentétben meglehetősen szegényes, sőt üres volt!? Ha ismerjük Wallesz Jenő mentalitását, sejthetjük mit tartalmazott a ״ Bankárok” és mit a ״ Golfklub” című kötete, amely a pénz megszállottjain, illetve a mammutbirtokos Arisztideken verte el a port, erőteljes kontúrokkal ábrázolva ezt az egymástól távol álló, de a szipolyozásban megértőleg öszszefonódó két réteget. De nem kerülte el figyelmét ״ A mulató Budapest” sem, helyesebben azok, akik abban a ״ boldog” békeidőben megengedhették maguknak, hogy mulassanak és fokozzák a „pesti éjszakák” meglehetősen kétes hírét. Nagyon jellemző arra a kettősségre, amely Wallesz Jenő írói alkatát meghatározta, hogy a humorista (akinek korában — mint mondottuk — mindig valami fanyar mellékíz bujkált) „Ború” címmel adta ki versesikötetét. A későbbi filozófus hajlamai itt még merengésben nyilvánultak meg. Igen népszerű olvasmány volt a „Keserű mandula”. De miért keserű? Mert a szerzőjük is kissé megkeseredett hangulatú ember volt. Azzá tette az élet sok csalódása és mindaz a bántalom, amely a hetven és néhány esztendőt élt írót hosszú pályafutása során érte. Elégedetlen ember volt, elégedetlen sok mindennel és sok mindenkivel. Fullánkos nyelvű, epés természetű, aki kollégái közül is csak keveseket kímélt éleselméjű, de nem mindig barátságos megjegyzéseitől. De a „keserű mandula” mégis az volt a lap tortájában, ami egyéni ízt adott ennek a sokféle elemből alkotott süteménynek. A „mandulák” alján mindig olyan tanulság húzódott meg, amelyből nagyon sokan okulhattak. Mintaként leközlöm „A diva hagyatéka” címűt, amely így szól: A diva súlyos beteg volt és magához vitette leányát, aki akkor első sikereit aratta a színpadon. — A vitrin legalsó polcán egy kazettát találsz és a kazettában egy gyöngysort. Ez minden vagyonom, amit örökségül hagyhatok. — Köszönöm, anyám ... — Várj, gyermekem ... Becsüld meg a gyöngysort... karriert csinálhatsz, ha ügyesen használod. Az én legszebb sikereim is ehhez a gyöngysorhoz fűződnek, mert valahányszor elhagytam, az újságok mindig nagy cikkeket írtak róla. — Mindig? — Igen fiam, mindig, mert sokszor hagytam el. — De anyám ... — Sokszor, mert mindig visszahozták. — Micsoda becsületesség!.. — Ne légy meghatva, gyermekem. A gyöngysor hamis. Rövid, csattanós história, de kevés szóval is sokat mond. A családi életéről pedig talán csak annyit, hogy igen érzékenylelkű művész-aszsony, Gyenes Gitta volt a főfelesége, egyike a jeles modern festőknek, aki igen sok figyelemre méltó, eredeti meglátású képet alkotott. (Nemrégiben hunyt el.) Wallesz Jenőnek kedvenc szokása volt a szerkesztőségben, hogy munkája végeztével sorra járta a kollegák szobáit. Mindenhová benyitott, mert szeretett beszélgetni, hevesen vitázni és megfellebbezhetetlenül ellentmondani. Ezért mi, csúfondároskodó fiatalok elneveztük Benyitó Smuzolininak. A kollega kárára alkotott gúnynév mindenkit megkacagtatott, mert minden rosszmájúsága ellenére találó volt. De csak szójáték mivoltában. Mert Wallesz Jenő, az egykori vasmunkás a legélesebben szembenállt a szélsőjobboldali irányzattal és a legengesztelhetetlenebbül gyűlölte azt a felhivalkodott diktátort, akinek nevét — kicsavarva ־ eragasztottuk... ÚJ ÉLET 1963. január 1. EGY BALJÓS DIPLOMATA Írta: dr. Péner Tibor Szürkének látszó hír: Bonn követe Svédországban dr. Karl Werkmeister. E hír mögött Európa tragikus korszakának olyan embere húzódik meg, aki sok százezer ember haláláért felelős és akinek nem jelentős diplomáciai poszton, hanem a vádlottak padján lenne a helye. A magyar zsidóság nagyon jól ismeri ezt a baljós diplomatát, aki 1936-tól — egész rövid megszakítással — a budapesti német követségen követségi tanácsosként működött és jelentős szerepet játszott Magyarországon a barbár fasiszta, emberirtó politikában. Herosztrateszi tette volt az a jelentése, amit „a zsidóság befolyása Magyarország nemzeti életére” címmel a hitleri Németország külügyi hivatalának küldött. A német fasiszta kormánynak annyira megnyerte tetszését ez a jelentés, hogy azt Németország összes külföldi diplomáciai és konzuli képviseleteinek megküldték azzal, hogy az abban lefektetett szempontokat és elveket igyekezzenek az ottani viszonyoknak megfelelően alkalmazni. A bonni náci diplomatának ez a szégyenteljes jelentése szélsőségesen uszító módon oldalakon át foglalkozik ״ a magyar nép elzsidósodásának veszélyével”. Tendenciózusan beállított statisztikai adatokra hivatkozva azt állítja, hogy Magyarországon rendkívül erős a zsidóság befolyása, amit csak nacionalizmussal lehet megfékezni. Darányi miniszterelnöknek megvolt a „bátorsága”, hogy rámutasson: Magyarországon van zsidókérdés. A magyarokat meg kell tanítani a zsidókérdésnek ״ a mi értelmezésünk szerinti” megoldására Le kell számolni azzal a felfogással, hogy a zsidóság a magyar nemzet integráns része és meg kell tanítani a magyarokat a fajelméletre. A zsidóságot vissza kell szorítani az állami állásokból, a főiskolákról, a gazdasági életből. E célok elérése érdekében meg kell erősíteni a magyar kormányzatot és a mögötte álló magyar nemzeti szocialista törekvéseket. Dr. Werkmeister az idők folyamán szoros kapcsolatba került Magyarország legszélsőbb fasiszta köreivel és a magyar fasiszta generálisokat és tiszteket pogromokra bátorította. Szomorú eredménye volt ennek az 1943 januárban Újvidéken állati kegyetlenséggel végrehajtott tömeggyilkosság, aminek 13 000 szerb és zsidó gyermek, asszony és férfi esett áldozatul. Ezzel indult meg Magyarországon a zsidóság megsemmisítésének politikája. Bizonyítékok vannak arra, hogy Werkmeister együttműködött a tömeggyilkosokkal, fedezte szörnyű bűneiket és mindent elkövetett a gonosztevők bűnhődésének megakadályozáséra. ״ Szolgálatai” jutalmazásául 1944 nyarán a német külügyminisztériumban ő lett Magyarország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Görögország, Albánia, Montenegró, Szerbia és Horvátország ügyeinek referense és ettől fogva Berlinből irányította és szervezte azt a borzalmas emberirtó hadjáratot, amelynek Magyarországon több százezer, a többi európai országokban pedig több millió áldozata lett. Nem lenne teljes dr. Werkmeister portréja, ha nem mutatnánk rá arra a szerepre, amit a Magyarország és a Szovjetunió közötti hadiállapot beállta ügyében játszott. Bárdossy, magyar miniszterelnök 1941. június 26-án magához kérette a német követet, aki helyett dr. Werkmeister jelent meg. Bárdossy közölte vele, hogy aznap délelőtt a szovjet légierő két támadást intézett magyar terület ellen. A támadásnak 5 halott és több sebesült áldozata volt. A magyar kormány ezek után elhatározta, hogy Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapotot beállottnak tekinti. Dr. Werkmeister azt válaszolta e közlésre, hogy mint Magyarország őszinte barátja, örül annak, hogy az események bekövetkezett fordulata katonai vonalon is teljessé teszik a szolidaritást és az együttműködést Magyarország és a tengelyhatalmak között. A háborús főbűnösök nürnbergi perében ezután bebizonyosodott, hogy a hadiállapot beálltának ürügyéül felhozott bombázásokat orosz felségjeleket viselő német repülőgépek hajtották végre. Dr. Werkmeister nem egyedül ül magas posztján. A bonni kormánygépezetben háborítatlanul ügyködnek Hitler leghűségesebb emberei, a rendőrségnél és az igazságszolgáltatásban Gestapo-emberek és vérbírák működnek, a Bundeswehrben Hitler tanácsadói, a Német Szövetségi Köztársaság államapparátusának legmagasabb helyeit megszállva tartják a fasiszta német imperializmus emberirtó politikusai, akik rablókként és gyilkosokként végrehajtották mindazt, amit Hitler, Globke, Himmler, Heusinger, Frick és Krupp kiterveltek és akik ma is döntően befolyásolják a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikáját. Ezek a bűnösök egyszer már vérbe borították az egész világot és csak úgy lehet megakadályozni őket az új fasizmus, új háború, új tömegmészárlás előkészítésében, ha kirángatják őket magas pozíciójukból, a vádlottak padjára ültetik őket, hogy vegyék el végre méltó büntetésüket. Egy újonnan megtalált héber hónapnév: cádi Arad bibliai város, Beer- Sebától 35 kilométernyire kelet felé. Itt nemrégiben egy agyagkorsót találtak az i. e. VI. századból, az I. Szentély pusztulása előtti időből. Rajta tintával írt szöveg különös dátumot tartalmazott: ״ Cádh hónap harmadik napján.” Már a Talmud tudja, hogy a ma használatos zsidó hónap-nevek Babilonból kerültek hozzánk. Az exilium előtti nevek nem így hangzottak. Ezekből csupán hármat őrzött meg a Biblia. Étánim: Tisri (I. Kir. VIII. 2.); Bul: Chesván (I. Kir. VI. 38.); Ziv: Ijjár (I. Kir. VI. 1, 37.). Most egy negyedik névvel ismerkedtünk meg. Jelentése: csillogó, fénylő, tiszta. Túlmenően azon, hogy egy új hónap nevet tudunk a bibliai korból, a Szentírásmagyarázat is gazdagodik általa. Jesája próféta Etiópiáról mondott beszédében található a következő mondat (XVIII. 4.): ״ Mert így szólt az Örökkévaló hozzám: Hadd legyek nyugodt és hadd nézzem helyemen, mint a fényes forróság (kechóm cách) a napsugárban, mint a harmatos felhő az aratás forróságában.’’ így fordítja az IMIT Szentírása. Az új lelet tükrében a ״ kechom cách” fordítása helyesen így módosul: ״ mint a Cách-hónap forrósága.” Amiből az is következik, hogy valamelyik nyári hónapnak — Tammuznak, vagy Ábnak — volt a neve. A fél évszázada talált gezeri kőnaptár ugyancsak héber néven jelöli a hónapokat. Ez azonban afféle parasztnaptár, nem a hivatalos hónapneveket használja. Talán még megismerjük egyszer a hiányzó nyolc hónapnevet is. Dr. Scheiber Sándor