Új Élet, 1982 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1982-09-15 / 18. szám
(Folytatás az 5. oldalról) titkár jelent meg, aki felszólalásában utalt arra, hogy május 9-e egybeesik a Győzelem Napja évfordulójával, amely nap az európai zsidóság számára örökké emlékezetes marad. Május 30-án és 31-én tartotta az Európai Zsidó Hitközségek Szövetsége Tanácsa ülését Londonban, amelyen a magyar zsidóság képviselői is részt vettek. Ezen az ülésen választották be a magyar zsidóság képviselőit az Európai Zsidó Hitközségek Szövetsége Tanácsa Kormányzótestületébe. Ez alkalommal a delegáció tagjai találkoztak Nagy- Britannia zsidóságának vezetőivel. Ugyancsak májusban került sor a londoni rabbikonferenciára, melyen Weisz Márton ortodox főrabbi, az Ortodox Rabbitanács elnökhelyettese és dr. Schweitzer József budapesti főrabbi képviselték a magyar rabbikart, s hozzászólásaikkal segítették a konferencia munkáját. A MIOK képviseletében küldöttség utazott Romániába, dr. Moses Rosen főrabbi, a román zsidóság vezetője 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségsorozatra. — Mindezeken a külföldi tanácskozásokon — mondotta beszéde további folyamán Héber Imre —, valamint a külföldiek nálunk tett látogatása alkalmával nemcsak a felekezet aktív életét ismertettük, hanem kihangsúlyoztuk békevágyát is, mert mi, akik átéltük a második világháború borzalmait, tudjuk igazán értékelni, hogy Európában harminchét éve hallgatnak a fegyverek. — Külkapcsolataink mellett a magyar zsidóság természetesen elkövet mindent annak érdekében, hogy az országon belül is testvéri, baráti jó kapcsolatot alakítson ki a többi felekezetekkel is. Ennek eredményeképpen tett látogatást székházunkban dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök úr feleségével és kíséretével, amelynek keretében hasznos eszmecserét folytatott a magyar zsidóság vezetőivel. . .Mindannyiunk előtt ismeretetes: milyen jó kapcsolat alakult ki az évek folyamán a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Református Egyház között. Ezt a barátságot mindkét felekezet, illetve egyház kölcsönösen ápolja. Örömmel vettünk részt a dr. Bartha Tibor püspök úr 70. születésnapja alkalmából rendezett debreceni ünnepségeken. — Ezek a testvéri és baráti találkozók a Magyarországon működő egyházak vezetőivel, nemcsak az egymás közötti jó viszonyt tükrözik, hanem híven szolgálják azt az egységes békepolitikát, amelyet a magyarországi egyházak képviselnek. Köztudott, korunkban egyre nyomasztóbbak az olyan problémák, melyek közvetlenül vagy közvetve az egész emberiséget érintik. Ezek között is első helyet foglal el a béke vagy a háború sorskérdése. Nyilvánvaló, minden józanul gondolkozó ember, aki felelősséget érez önmagáért, gyermekeiért, a társadalomért, a hazáért, de az emberiség jövőjéért is, nem gondolkodhat másképpen, mint hogy az enyhülési folyamat és a humanitárius eszmék győzzenek a hidegháború fagyos légköre felett, maradéktalan megtartása lehet csak garancia arra, hogy a jövőben ne érvényesülhessen a hidegháború fagyos légköre. A béke megóvása, s megszilárdítása mindannyiunk közös érdeke, s ezért feltétlenül támogatjuk azokat a konstruktív intézkedéseket, amelyeket a testvéri szocialista államok kezdeményeznek nemcsak saját népük, hanem az egész haladó emberiség érdekében. Mindannyiunkat aggodalommal töltenek el azok, a világiban még számos helyen folyó korlátozott háborúk, amelyek kiterjesztésének megakadályozására senki, sehonnan, semmiféle garanciát a békeszerető emberiségnek nem tud nyújtani. Vonatkozik ez a Távol-Keleten, az afrikai és közép-amerikai földrészen, de legfőképpen a Közel- Keleten folyó háborúkra, amelyek semmiképpen sem szolgálják a szembenálló felek népeinek érdekeit,, különösen azért, mert hiszen ezek a népek ki vannak téve a háború eszkalációjának, amely kiszámíthatatlan következményekkel járhat számukra. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy minden vitás ügyet, békés úton tárgyalóasztalnál rendezzenek, mégpedig nagyhatalmi garanciák alapján úgy, ahogy azt a Szovjetunió kívánta és javasolta, mert csak ez az egyetlen biztosítéka annak, hogy az esetleg létrejövő békés megállapodások tartósak is maradjanak. Mélységes aggodalommal figyeljük az erőpolitika, a hatalmi téboly erősödését, s azt, hogy vannak olyan politikusok még a világban, akik a „szuronyok hegyén” kívánnak tárgyalni. Az erőpolitikának e fitogtatása pedig köztudottan a történelmi tapasztalatok alapján nem vezet semmire, s sehová. A népek szabadságvágyát, önállóságra való jogát, egészséges életösztönét, semmilyen fegyverrel vagy eszközzel amúgy sem lehet meggátolni, vagy megtörni. „A mai világ konfliktushelyzeteinek, s vitás problémáinak összekuszált csomóját nem lehet karddal elvágni, egyetlen út a türelmes konstruktív tárgyalások útja. Olyan tárgyalásoké, amelyek biztosítják a fegyverzetek tényleges csökkentését, és megsemmisítését”, mint ahogy azt a Szovjetunió, álláspontjaként ismertette és kifejtette. S mivel pedig a nukleáris fegyverek valójában az „utolsó ítélet fegyverei”, a világbéke pedig a földi élet megmaradásának, a társadalmi és gazdasági haladásnak elengedhetetlen feltétele, határozottan kiállunk amellett, hogy véget kell vetni az esztelen fegyverkezési hajszának, s a földet meg kell szabadítani a nukleáris háború lidércnyomásától.— Igyekeztem beszámolómban mindazokkal az eredményekkel és nehézségekkel foglalkozni, amelyek elmúlt évi munkánkat jellemezték. — Mi úgy gondoljuk és úgy hisszük, hogy a jövőben is csak önökkel együtt tudjuk biztosítani felekezeti szerveink további fejlődését, működését és csakis az önök bizalma segítheti át a vezetőséget és az elnökséget az élet diktálta nehézségeken. — Ehhez a felelősségteljes és nehéz munkához — fejezte be nagy hatású beszédét Héber Imre —, az önök segítségén kívül kérjük a Mindenható jó Istent, adjon mindannyiunknak erőt, egészséget közös munkánk elvégzéséhez. Ezt követően Bakos Lajos alelnök tartotta meg expozéját. Gondolom, hogy az általam most elmondandó beszámoló a szükséges adatok tükrében megnyugtatja a teljes ülés tagjait arról, hogy az elnökség mindent elkövet úgy a fővárosi, mint a vidéki zsidóság hit-, vallási, valláskulturális életének zavartalan fenntartása, valamint szociális feladatainak minél jobb teljesítése, illetve biztosítása érdekében. Szerveinket, intézményeinket változatlanul meg- és fenntartottuk, s ez egymagában is olyan döntő momentum, amit — úgy vélem — nem kell külön részletesen sem ismertetni, sem indokolni. — E gondolatok jegyében — folytatta Bakos Lajos —, rámutatok arra, hogy az 1931. évi zárszámadás kiadási oldalának adatai az előző évivel szemben — általában minden tételnél emelkedést mutatnak. A költségek emelkedésének oka közismert, hiszen a hatósági árrendezések folytán bekövetkezett változások bennünket rendkívül érzékenyen érintenek, mivel nekünk kell minden áremelkedés, illetve az egyre növekvő kiadási összegek fedezetét megszerezni, előteremteni. — Nyugodtan állíthatom: tisztességesen, takarékosan gazdálkodtunk, s mindent megtettünk annak érdekében, hogy az igényeket — a lehetőség határain belül — jól kielégítsük. Az előadott körülmények természetesen döntően befolyásolják gazdálkodásunkat, de annak megváltoztatására — önhibánkon kívül — természetesen nem sok reményünk, vagy lehetőségünk van, s ezt is szomorú szívvel kell mindannyiunknak tudomásul vennünk. — Intézményeink az Országos Rabbiképző Intézet, az Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény, az Új Élet, a Balatonfüredi üdülő, a Szeretetkórház és Betegotthon kiadásai — mint bevezetőmben mondottam —, meglehetősen jelentős összeggel emelkedtek, kivéve az Országos Levéltár és Könyvtár költségeit. De az említett intézmények működtetése mégis feltétlen érdeke a hazai zsidóságnak, mivel azokra számtalan oknál fogva okvetlenül szükségünk van. Az Országos Rabbiképző Intézet Közép- Európa egyetlen zsidó rabbikat képző főiskolája, s a Szeretetkórház s Betegotthon ugyancsak kizárólagosan egyedüli, felekezeti jellegű intézménye az országnak. A szükséges kiadások mértékét, tehát nem lehet egy bizonyos határnál, mértéknél jobban korlátozni, amely a gyakorlatban azt jelenti, ha ezeket az intézményeket igényli a felekezet egésze — s fenn akarjuk őket tartani —, úgy akkor, a legnagyobb megerőltetéssel járó áldozatokat is meg kell hozni e cél elérése érdekében. Ezután Bakos Lajos részletesen beszámolt a szegedi Ózsinagóga rekonstrukciójának tervéről, majd így folytatta expozéját: — Az Intézőbizottság ülésén beszámoltam az Országos Temetőrendezési Csoport megalakulásáról. Ismertettem működésének célját, körülményeit, s mindazt, amit a Csoport tevékenységével kapcsolatban tudni szükséges. Itt csak annyit kívánok erről szólni: merjük remélni, miszerint a csoport aktív közreműködésével sikerül végre — ha igen nehéz és széles körre kiterjedő munka után is — a vidéki temetők különféle problémáit megoldáshoz segíteni, olyanhoz, amely lehetővé teszi majd, hogy e régen vajúdó, húzódó, s eddig még függő ügyek végre elintézésre is kerüljenek. — Úgy véljük, a Csoport működése kapcsán a vidéki temetőkkel kapcsolatos aggodalmak el fognak osztani, s a kedélyek meg fognak nyugodni, annál is inkább, mert mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a vidéki temetők őrzéséről, karbantartásáról — a lehetőség adta határokon belül — minél jobban és kiterjedtebben gondoskodjunk. Nagyon röviden szeretnék még szólni a MIOK Egységes Szervezeti Szabályzatában foglalt minta „Alapszabályok”, illetve „Működési és ügyrendi szabályzat”-ok elkészítésének, s hatályba lépésének ügyéről. Közölhetem a teljes ülés tagjaival, a községkerületek és a vidéki hitközségek vezetőivel, hogy a főünnepek után elnökségünk azonnal hozzákezd a szükséges munkálatok elvégzéséhez, s folyamatosan fogja az érdekelt szerveknek a szabályzatokat a rendelkezésére bocsátani. A zárszámadással együtt az Országos Képviselet tagjai kézhez vették az 1982. évre szóló költségvetési javaslatot is. Fel kell hívnom a Képviselet tagjainak figyelmét, hogy a vidéki hitközségeknek sokkal aktívabban, intenzívebben kell kifejteniük tevékenységüket ahhoz, hogy az igények kielégítését — ha nem is teljes egészében, de — legalább nagy részben saját anyagi eszközeik hozzáadásával biztosítsák. Ez főleg a nagyobb közösségekre vonatkozik — mert azok vezetőinek legfontosabb kötelessége, hogy saját hitközségük szükségleteinek kielégítéséről, illetve a költségek fedezetének biztosításáról gondoskodjanak. — Az egész felekezetnek az az érdeke, ahol hitéletet akarnak, s tudnak élni, azt anyagi lehetőségeink legvégső határáig biztosítsuk, elősegítsük. Ez alapvető érdeke az egész magyar zsidóságnak s ezt minden hittestvérünknek szívvel-lélekkel támogatnia is kell. Közismert, hogy az utóbbi évtizedekben kialakult összefogás eredményeként közös erővel sikerült olyan kiterjedt hit- és valláskulturális életet teremtenünk, olyan szociális tevékenységet kifejtenünk, amely úgy külföldön, mint belföldön osztatlan elismerést aratott. Reméljük, hogy az elnökség az eddig megkezdett úton tovább haladva sikerrel küzd meg minden problémával. Ezért kérjük a teljes ülést, fogadja el a beterjesztett 1981. évi zárszámadást, s az 1982. évi költségvetési előirányzati javaslatot azzal, hogy az Intézőbizottságnak és az elnökségnek a felmentvényt is megadni szíveskedjenek. Bízva az önök jóakaratú hozzáállásában, hogy e testvéri összefogásunk, összetartozásunk, barátságunk, együvé tartozásunk feltétlenül eredményre is vezet, kérem további munkánkra, s az Országos Képviselet minden tagjára a Mindenható áldását. Ezután dr. Seifert Gézáné főtitkár terjesztette elő a számvizsgáló bizottság jelentését az 1981. évi zárszámadásról és az 1982. évi költségvetési előirányzatról. Az elnöki beszámoló és a pénzügyi expozéhoz elsőként dr. Kulcsár Imre a MIOK tb. díszelnöke szólt hozzá. — Egy életen át voltam vidéki hitközség tagja és így magammal hoztam a vidéki zsidóság életének ismeretét, de magammal hoztam mártíromságának személyes élményét és személyes tragédiáját. — Meg kell mondanom, hogy elnökségünk minden tagja úgy ,a múltban, mint a jelenben nagyrabecsüléses adózott és adózik vidéki hitközségeink és szórványaink vezetőségének és tagjainak, azért az áldozatkész és töretlen magatartásért, hogy a múlt eseményei folytán megritkult soraik ellenére fáradhatatlan erővel küzdenek zsidó létük fenntartásáért és a hitbeli tradíciók megtartásáért. Ahhoz, hogy hitközségeink jövő életét biztosítani tudjuk, két tényezőre van szükségünk! Szükség van arra, hogy a zsidó vallás érzésétől indíttatva akarjuk a zsidó vallás és valláskulturális tradícióink fenntartását. A másik tényező, hogy vallási igényeink érvényesítésével egyidejűleg gondoskodjunk megfelelő munkával és áldozatvállalással hitközségeink és intézményeink fenntartásához szükséges anyagi lehetőségekről. Az említett kötelezettségekkel kapcsolatban az elnöki beszámoló egyik kiemelt passzusa a Talmud-Tóra oktatás minél szélesebb körűvé tételére hívja fel a figyelmet. A zsidóság mindenkori fennmaradásának alapja a tanítás volt. Legfontosabb feladatunk zsidóságunk fenntartása és ezt csak a szabadság légkörében felnőtt ifjúságunknak a zsidó vallásos élethez való hozzákapcsolódása útján remélhetjük, és valósíthatjuk meg. Az alelnök úr beszámolójában nyomatékosan rámutatott arra: egyre nehezebbé váló gazdasági helyzetünk folytán feltétlenül szükséges, hogy vidéki hitközségeink minél nagyobb számban önellátóvá váljanak. Nem elég a vallásos élet megközelítése, vannak szociális kötelezettségek, áldozatvállalások, melyeket teljesíteni kell. Annak, aki vallási életet akar élni, ezt cselekvőleg kell deklarálnia és ki kell vennie részét a hitközségek és a zsidó élet fenntartásából. — Kiemelkedő szerepet játszik a vidéki zsidóság életében: tragédiája emlékének méltó megőrzése. Nekünk, akik túléltük az emberiség legnagyobb tragédiáját, rendeltetésünk, hogy ne hagyjuk kialakulni az emlékezést és legelemibb kötelességünk megőrizni mártírjaink drága emlékét. — Mi zsidó vallású magyarok annyi sok szenvedés után örömmel élvezzük a humánum és a szabadság légkörét, köztük alkotmányunkban is biztosított vallásszabadságot, amely azonban nemcsak jogot, de egyben kötelezettséget is jelent, hogy lankadatlanul tovább küzdjünk a nemtelen indulatokból fakadó faji és minden egyéb megkülönböztetés ellen. Küzdeni kell a kölcsönös szeretetért és az egyetemes emberiség legnagyobb áldásáért, a békéért! dr. Domán István körzeti rabbi volt a következő felszólaló. — A zsidóságnak szerte a világon számos árnyalata van. A különbözőségeknek színes palettáján, amely a haszidizmustól a reformmozgalomig terjed, csak egy valami közös mindannyiunknál: a Tóra. Ennek egyetemességét időn és téren át való örök érvényét, senki nem vonja kétségbe, aki vallási alapon áll. A Tórának a mózesi idők tanításának a lényegét pedig már a kora talmudi időkben is a „vöphártó töréádió”, a felebaráti szeretet határozta meg. Mind a Talmud mesterei, mind a modern vallástudomány kiemelkedő alakjai ebben az egyetlen tanításban találták meg legméltóbb kifejezését a mózesi öt könyv terjedelmes szövegének. Igen figyelemreméltó Sámson Rafael Hirschnek a múlt század kiemelkedő ortodox rabbijának megállapítása, hogy a zsidóság őszinteteségének mércéje az emberiség szeretete. — Az utóbbi időben a tudomány hét mérföldes léptekkel haladt előre és most, hogy századunknak már az utolsó negyedében járunk, szédületes sebességűvé fokozódott a fejlődés. A matematika, fizika, kémia, közgazdaságtan, kibernetika — hogy csak a legismertebbeket említsük —, soha nem látott perspektívákat nyitott meg az ember előtt. Önkéntelenül is felmerülhet bennünk a kérdés, mit adhat még nekünk ezek után a több mint három évezreddel ezelőtti szinnji ige? A számítógépek és elektronikus agyak világában van-e helye, létjogosultsága a szeretet, ősi, erkölcsi, parancsának? — Történelmi tanulmányaink és tapasztalataink alapján nyilvánvaló, hogy a tudományos és technikai eredmények kizárólag csak akkor szolgálták az emberiséget, ha megértés és béke uralta a földet. Ellenkező esetben az áldásból átok vált, ahogy erre a legutóbbi heti szidra figyelmeztet is bennünket. Az elmúlt háborúk tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a Vöohártóra, a szeretet parancsára, ma talán még nagyobb szükség van, mint azelőtt. — Hallottuk az elnöki beszámolót és kezünkbe véve a MIOK zárszámadását és költségvetési javaslatát, azt kell vizsgálnunk, vajon a Tóra intencióinak, a szeretet parancsának szellemében állították-e össze. Ha figyelmesen vizsgáljuk a tételeket, mögöttük felfedezhetjük a humánum vonásait: az idős emberekkel való törődésnek, a betegek gyógyításának gondját, a gyerekek tanításának, az özvegyek, árvák ellátásának feladatát, valamint felekezetünk tagjai lelki szükségleteinek maradéktalan kielégítését. Persze a költségvetés önmagában még nem jelenti a megvalósítást. Csak lehetőséget teremt a feladatok elvégzésére. Ennek kapcsán ránk, rabbikra még számos feladat vár, különösen a hitélet elmélyítése terén. De mindenképpen úgy érezhetjük, hogy a MIOK költségvetése kongruens a Vedhártóval, megegyezik a szeretet parancsával és a humánumnak azokat a jegyeit viseli magán, amelyeket őszinte szívvel támogathatunk. — Ezért a költségvetést elfogadom és elfogadásra ajánlom. Egyben a közgyűlés minden résztvevőjének Losonc tanvót, boldog újévet kívánok. A Tiszántúli Községkerület és a debreceni hitközség elnöke, Lázár Ernő szólalt fel utolsóként. — A magyar zsidóság vezetőinek számadását vettük kézhez, amelyben a MIOK vezetősége beszámol az 1981. évben végzett munkájáról és az ez évi költségvetési javaslatát terjeszti a teljes ülés elé jóváhagyásra. E gazdasági beszámoló lényegében ugyanazokat a gondokat tárja elénk nagyban, amellyel közösségeinkben is küzdünk. Nem is lehet másképpen, mert a MIOK gondjai, problémái lényegében a hitközségek gondjainak összességét jelentik. Amikor gondjainkról őszintén beszélünk, úgy érzem, helyes, ha az eredményeket, amelyeket elértünk, sem hallgatjuk el. Én,mint a debreceni hitközség és a Tiszántúli Községkerület új elnöke, arról szeretnék szólni, miképpen él ma hitközségünk. Debrecenben az elmúlt ciklus elöljárósága nagy erőfeszítéseket tett, közösségünk összetartozásának elősegítésére.