Új Élet, 1995 (50. évfolyam, 1-24. szám)

1995-01-01 / 1. szám

1995. JANUÁR 1. UJ 1 I I I FI FT׳ Mi 1 .............­ ................................................................................... Befejeztük Bércsi­tét A Kezdetek - Mózes első könyve Mózes első könyvét, mint Genezis, azaz a Teremtés Könyve címen találhat­­juk a szakirodalomban, de ha felütjük a Bibliánkat, észrevesszük, hogy az öt­­ven fejezetből mindössze kettő szól a világ és az első emberpár megteremtésé-­­ ről. Miről szól a többi negyvennyolc? Családfák, szövetségek; születés, élet, halál; áldások, átkok, bosszúk, harcok, békék, szerelmek, féltékenységek - a teljesség igénye nélkül. Nézzük meg részletesebben! Családtörténetek. Talán ez tűnik a legkevésbé érdekes témának, mégis ezzel kezdeném, mivel ez könyvünk vezérfonala. Elmeséli, hogyan jutunk el Ádámtól Józsefig, aki héber (ivri)­­ként alkirály lett Egyiptomban. A Genezis elején, a 12. fejezetig megtalálhatjuk a föld minden népét. Láthatjuk az özönvíz után a bárkáról lejövő Noét és három fiát. „Tőlük né­­pesedett be az egész föld” (9,19). Csodálatos utalás, hogy a világ népei egy család leszármazottai, tehát min­­den ember testvér. Jefettől származ­­nak a görögök (Jáván) és több kisebb nép (médek, szkíták). Az ő fiai között van Askenáz is, de a bölcsek ezt a népcsoportot az Akkádokkal azono­­sítják, és csak a szókép azonos Né­­metország későbbi zsidó iroda­­lomban használt nevével. A Jefet szó szépséget jelent. A legkisebb fiú Ham, amely Egyiptom régi nevére (Chem/fekete) utal. Az ő fiai voltak: a már említett Egyiptom (micrájim), Etiópia (Kus), Kánaán és Nimród (su­­mérok). Tőle származik a hét nép, akiket Izrael fiainak le kellett győzni­­ük, hogy bejuthassanak az ígéret föld­­jére. Sém, az elsőszülött a szemita népek ősatyja. Asur (asszíria), Arám (Szíria) szülőapja. Sém dédunokája Éver (Ivri - héber) és a 6. generáció Éveitől Ávrám (Ábrahám). Ezzel el­­érkeztünk a zsidó őstörténethez; in­­nen már egyenes az út: Ábrahám nemzette Izsákot és Iszmaélt (ara­­bok). Izsák nemzette Jákobot és Ézsa­­ut (adomiták). Jákobnak (Izraélnek) egy lánya és tizenkét fia született, akiktől a 12 törzs származik. Ők fog­­lalták el Kánaán országát, és osztották fel területét maguk között. A 11. fiú J­ózsef, akinek halálával az első könyv végződik. Szövetségek: Mi a szövetség? A bibliai héber ugyanazzal a szóval jelöli a szerző­­dést, mint a szövetséget (brit). Az ókori szövetségek szerződések is vol­­tak egyben, ígéretekkel, követelések­­kel. A Biblia első szövetségét Isten köti a föld élőlényeivel (9,8-17), megígérvén, hogy többször nem pusztítja el őket özönvíz által, de ő is " követel az embertől: ember embertár­­sának ne ontsa vérét. A másik nagy­­ szövetség Isten és ember között Áb­­rahámmal köttetett, amelyben Isten megígéri, hogy magzatjait, mint az ég csillagait sokasítja meg, amennyiben Ábrahám hisz benne és parancsait kö­­veti. (15,7-19). Ennek kiegészítése a névadás (Ávrám - Ábrahám) és a kö­­rülmetélés parancsa mint örök jel és szövetség Isten és a zsidó nép között (17.1-15). A Teremtés Könyve elbe­­szél ezenkívül egy hadiszövetséget, amelyet 4 király kötött 5 király szö­­vetsége ellen (14.1—18) és egy béke­­kötésről Ábrahám és Ávimelek Garor királya között (21.22-34). A szövet­­ségek igen fontos szerepet töltöttek be az ókor történelmében. Élet - halál - születés: Mózes első könyve születéssel kezdődik: meg­­születik a világ. Halállal végződik: meghal József. A születésnek jogi szempontból volt fontos a szerepe. Az elsőszülöttség fontossága, amely konzekvenciájaként az örökséget és a családfői tisztséget vonja maga után. Emiatt kellett Ábrahám ágyasának, Hágánnak, Ismael anyjának elmene­­külnie Sára haragja elől, aki így szólt: „Kergesd el... ne örököljön az én fi­­ammal, Izsákkal” (21.10). Később Izsák és Ismael együtt állnak atyjuk, Ábrahám sírjánál (25,8). Hasonló vi­­tát láthatunk Izsák fiainál is, az első­­szülött Ézsau és öccse, Jákob között. Ézsaunak, a vadásznak mit sem szá­­mít az elsőszülöttség. A bölcsek úgy vélik, hogy Ézsau, mint a mező em­­bere, állandó életveszélyben forgott és az elsőszülöttséggel járó jogokat és kötelezettségeket (ha megéli egyálta­­lán apja halálának napját) nem tudja teljesíteni. A pillanatnyi jóllakást biz­­tosító lencse fontosabb volt számára, mint a távoli bizonytalan jövő. Izsák áldásosztásánál a „vadász” siratja az elszalasztott prédáját, és innen kezd­­ve csak a bosszú hajtja. Izsák temeté­­sén - hasonlóan mint Ábrahámén - a két testvér, Jákob és Ézsau együtt ad­­ják meg a végtisztességet elhunyt aty­­juknak (35:29). Még megemlíthetnénk három szü­­lést, amelyek jellemzőek erre a korra. Elsőnek Lót lányaiét, akik apjukkal megmenekülvén az égő Szodomából egy barlangban lakoztak. Jogosan azt gondolták, az egész föld elpusztult, s hogy magzatot támasszanak, leitatták apjukat, majd együtt háltak vele, elő­­ször az elsőszülött (!), majd a fiata­­labb (19.30). Második Tamamak, Ju­­da menyének szülése (38.27-30), aki­­nek ikrei fogantak, s hogy a bába össze ne keverje őket, piros fonalat kötött az elsőszülött kezére. A legszo­­morúbb epizód a szülések között Ben­­jamin születése (35.18-20). Ekkor halt meg Rachel. Férje, Jákob a zsidó törvények szerint rögtön el is temette a Betlehem felé vezető út mentén, s ezzel át is tértünk az elmúlásra. Tud­­juk, hogy a pátriárkák egy helyre, Hebronban vannak eltemetve. A mondák szerint Ádámot és Évát is itt helyezték örök nyugalomra­­ azon a földön, amelyet Ábrahám vásárolt. Hanochot, Matuzsálem apját Isten­­ Élijáhuhoz hasonlóan - élve vette ma­­gához (5:24). Ért és Onant, akik nem voltak hajlandók feleségüknek gyer­­meket nemzeni, Isten halállal büntet­­te. Ennek ellenére a Genezis könyvé­­ben a halál mint isteni büntetés nem jellemző. Szerelem - féltékenység - fon­­dor­lat: Ahol vannak érző emberek, ott van szerelem, ahol van szerelem, ott van irigység. Jákobnak nagy sze­­relmében napoknak tűnt a 7 év, amit Rachelért dolgozott (29.20). Atyjáról szűszavúan így ír a Biblia: elvette Re­­bekát és megszerette őt (24.67). Nagy­­apjánál még ennyit sem ír. Ellenben Shemnek, Hámor fiának és városának halálát okozta a szerelem. Dinát, Já­­kob lányát megkívánta a város feje­­delme, ״ lelke ragaszkodott Dinához” (34.3), majd hált vele. Mikor ezt meg­­tudták Jákob és fiai - látszólag szö­­vetségét kötve Hámorral - az egész várost kardélre hányták (34.1-31). Érdekesség, hogy a féltékenység in­­kább a testvérek között dominál, mint házasságokban. Nézzük, mikor Káin áldozatát nem fogadta el az Isten, el­­lentétben Ábelével, vagy mikor Jó­­zsefre féltékenyek lesznek és meg­­gyűlölik testvérei egy színes köntön és apjuk kivételezése miatt. Furcsa féltékenykedési párbaj zaj­­lott le Jákob és két felesége, Lea és Rachel között. Lea tudta, férje a húgát szereti. Ezért úgy próbálta megszeret­­tetni magát, hogy gyermekeket szül, és ezzel fenntartja a családot. ״ Most már ragaszkodni fog hozzám a fér­­jem, mert szültem neki 3 fiút ” - mondja Lea. ״ Irigykedni kezdett Rachel az ő nő­­vérére.” Mikor Rachel szolgálónője (Bilka) a második fiút is megszülte úrnője ölében, így szólt: ״ Nagy küz­­delmet küzdöttem nővéremmel, és le­­győztem.” ״ Elvetted tőlem a férje­­met”, mondja Lea, majd később ,,most már nálam fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki” (29.31- 30.24). E furcsa párbajnak Rachel hir­­telen halála vetett véget. Családon kí­­vül féltékenységgel nem találkoz­­tunk, sőt Ábrahám odaadja Sárát a fáraónak (12.14), majd később Avi­­meleknek (20.2), hogy megmentse mindkettőjük életét, félvén, hogy a nagy hatalmú király feleségéért meg­­öli őt. A Biblia egy szóval sem említi Ábrahám érzelmeit. József börtönbe kerülését is annak köszönhette, hogy a testőrkapitány felesége szerelmével és vágyaival üldözte őt, de József visszautasította. Tudjuk, ha nem ke­­rül börtönbe, akkor nem lett volna alkirály sem, és nem tudta volna meg­­menteni családját az éhhaláltól, így ez a szerelem közvetve áldást hozott Izrael fiainak. „Isten azért küldött ide, hogy életben maradjatok” (45,5), mondta József testvéreinek. Ebben a mondatban benne van József feltétlen hite Istenben, mondván, hogy az em­­berek érzelmeit is a Teremtő formálja akarata szerint. Ő tette szerelmessé Putifámét, hogy a kiszabott sorsok beteljesedjenek (József álma, zsidók nyugodt élete Gósen földjén). Áldások, átkok: Az áldások keret­­be foglalják Mózes első könyvét. A Teremtés-történetben Isten megáldja a hetedik napot, és a könyv Jákob áldásával ér véget. Az ókori Keleten az áldások rendkívül fontos szerepet játszanak. A mai zsidó liturgiában is találkozunk a kohanita áldással vagy a péntek esti szülői áldással. Ézsau, a vadász sírva könyörög: „áldj meg en­­gem is atyám!” (27.34), vagy a híres történetben, amikor Jákob tusakodik az angyallal, és az nem bír Jákobbal, majd szabadságért esedezik, így vála­­szol az ősatya: „nem bocsátalak el, míg meg nem áldottál”, és ekkor ne­­veztetik el Jákob Izraelnek (32.27). A Szentírásban található áldások fan­­tasztikus tömörséggel és választékos­­sággal íródtak. Rebekkát megáldja családja, amikor elhagyja a szülői há­­zat (25.60). Jákob kicsalt áldása apjá­­tól, Izsáktól (27.27-30), majd Ézsau kikönyörgött áldása (27.39). Jákob áldása Józsefre és két gyermekére - amelyet a rabbik a mai napig Szim­­b­at Tóra örömünnepén a gyerekekre elmondanak (48.15-16.20). Végül a gigantikus jövendölés és áldás, ame­­lyet Jákob a 12 fiának mond (49.1- 27). Láthatjuk, leginkább a családon belüli vagy isteni áldásokról van szó. Csupán két helyen találunk ettől elté­­rőt. Malkh­edek Salem (Jeruzsálem) királya megáldja a győztes Ábrámot és tizedet szolgáltat neki mindenből (14.20). Később Jákob Isten áldását kéri a fáraóra, aki szívesen fogadta őt és fiát (57.10). Ezzel szemben átok csak egyetlenegy található a Genezis­­ben, az sem zsidó szájából. Noé át­­kozza meg fiát, Hamot, aki elmondta testvéreinek, hogy atyjuk lerészeged­­ve, kitakarva fekszik a sátrában, ahe­­lyett hogy betakarta volna őt (9.25). Láthatjuk, Mózes első könyve a szerelmek, a sikerek és az áldások könyve. Jákob szavaival az angyal, aki megváltotta őseinket minden baj­­tól, ő áldjon meg minket és gyerme­­keinket, a maradékokat, hogy újult erővel tudjuk járni az ősök által kita­­posott ösvényt. Erősödjünk, válhas­­sunk hozzájuk méltóvá. Radnóti Zoltán rabbijelölt Kiegészítés Legutóbbi számunk Közgyűlési morzsák rovatában az országos főrabbi be­­szédének profi fordulatát sajnos nem profi módon idéztük, így tehát az egész mondat: ״ Tisztelt uraim! Elnézést, senkit nem akarok megsérteni - de. Az elnökségi székben nem Stern Samu ül, a Dohány utcai rabbiszékben nem Hevesi Simon, mint ahogy a Rabbiképzőben sem Gutmann Mihály. Mindenki azzal a kalappal köszön, amilyen van neki. De ha jól köszön, megérdemli, hogy visszaköszönjenek. ” Elnézést! Megjelent Scheiber Sándor Könyve Stílusosan abban a teremben, amelyben évtizedekig élvezhettük a tudós kiadásait - mutatták be a köny­­vet. A Rabbiképző egykori díszterme ma Scheiber-auditórium. Újságírók, egykori munkatársak, barátok és tisz­­telők töltötték meg a termet, jelen volt Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató, valamint Scheiber Sándor özvegye és leánya. Kőbányai János, a Múlt és Jövő Kiadó vezetője ünnepnek ne­­vezte ezt a napot a folyóirat életében. Dr Schweitzer József országos főrab­­bi méltatta a „gyönyörű és gazdag" könyvet, amelyet irodalmi hasonlattal ״ aranyalma, ezüsttalon”-nak neve­­zett. Lőw Imánuel óta a sokoldalúság tökéletességében Scheiber Sándor következik. Ugyancsak Lőw nyo­­mán, „szobros szabású mondatokban beszélt”. Pontosan leírta beszédeit, jegyzetekkel látta el, tudományos hi­­telűek voltak. Egy mondat a Ben Szi­­rából: „Holta után is hallatja szavát” - ez volt ” - hangoztatta Schweitzer József. Féner Tamás fotóművész közös munkáik emlékét elevenítette fel. Többen anekdotáit idézték. A jegyzetelőnek csak egyetlen do­­log fáj: a szerző nem dedikálhatta re­­mekművét... K. P. A lázadó Mózes fiáéra Magyarázóink véleménye meg­­egyezik abban, hogy Vácra heti sza­­kasza egyenes folytatása az előző sza­­kasznak és felelt Mózes csalódására: „Miért tettél rosszat népednek.” Mó­­zes azt hitte, hogy már első megjele­­nése a fáraó előtt Isten megbízásából elhozza a zsidó nép számára az eny­­hítést a rájuk kirótt keserves munká­­ban és megnyitja útjukat a szabadság felé. Nem így történt. Mózes csalódá­­sában megszűnt „szerénynek” lenni, s kemény szavakkal fordul Istenhez. Kétségbe vonja mindenható voltát, kételkedik csodákat művelő erejében, és ezért intézi az Egek Urához súlyo­­san vádló szavait: „Uram, miért te­­szel rosszat ezzel a néppel, láthatod, az én küldetésem nem mentette meg népedet." (M.2.6,22). Hogyan merészel halandó ember így beszélni Istennel, a Világ Urával? Hogyan illetheti szemrehányással a Teremtőt húsból-vérből való ember, még akkor is, ha népének ő a legkima­­gaslóbb prófétája? Kohelet kényében olvastuk: „Ami­­kor azonban rászántam magamat, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenségeket, és az oktalanságot is.” (Kohelet 1.17.) Magyarázóink ezt a verset Mózesre vonatkoztatják. Hogyan? Isten már jelentette Mózesnek, hogy a fáraó nem is gondol a zsidó nép szabadon bocsátására. Mózes kri­­tikát gyakorolt Isten cselekedetén, hogy elküldte őt a fáraóhoz és ez sú­­lyosbította a zsidó nép helyzetét. Te­­hát Mózes cselekedete balgaság és oktalanság volt - mint azt a Kohelet mondta. Isten így reagált Mózes szavaira: ״ Én azt mondtam rólad, hogy sze­rénységed nem ismer határt, és te jo­­gosnak látod bírálni az én cselekede­­temet? Ábrahám, Izsák és Jákob so­­hasem kételkedtek ígéretemben és azoknak megvalósulásában. Amikor mondtam Ábrahámnak: menj és járd körül az országot, mert neked adom azt... Ábrahám ment és négyszáz sé­­kelért sírhelyet vett Sárának, de sza­­vaimban nem kételkedett. Azt mond­­tam Izsáknak: neked és ivadékaidnak adom ezeket az országokat... és ő bí­­zott ígéretemben. Te pedig már külde­­tésed kezdetén azt kérdezted tőlem: mi a neved?" Isten heti szakaszunk szavaival így vigasztalja az isteni feddés miatt el­­csüggedt kedves prófétáját: ״ Én va­­gyok az Örökkévaló! Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg, mint Mindenható Isten, de azon a néven, hogy Örökkévaló, mert nem voltam ismert előttük. Szövetséget is kötöttem velük. Meghallottam Izrael fiainak panaszkodását is amiatt, hogy az egyiptomiak szolgamunkára fog­­ják őket. A Tíz csapás súlyos napjai előtt kell megerősítenem szövetségemet, amit az ősapákkal kötöttem, Izrael fiaival. Ők csak az ígéreteket kapják, de Izra­­el népe meglátja ezek beteljesülését is. Az ősöknek Isten csak az Él Sád­­dál.” A Mindenható Isten felfedte nevét az isteni ígéret megerősítésére. Az ősapák teljes hittel bíztak benne és ígéreteiben, de a kétkedők, a lázadók hitét csak akkor tudja megőrizni, ha napjaikban következik be a megvál­­tás. A mi hitetlen nemzedékünk is, ha olvasná Szentírásunkat, napjaink leg­­nagyobb csodáját ismerhetné meg be­­lőle. Láthatná, hogyan érte meg a mi­­ egyiptomi kínzásoknál fájdalma­­sabb szenvedéseket átélő—nemzedé­­künk az ősökkel kötött isteni szövet­­ség beteljesülését, mint ahogyan heti­­szakaszunk is idézi: ״ Ezért mondd meg Izrael fiainak: én vagyok az Örökkévaló! Megszabadítalak ben­­neteket az egyiptomi rabszolgaság­­ból... Népemmé fogadlak titeket, ki­­nyújtott karral és erős kézzel... Né­­pemmé fogadlak benneteket... Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom örökségül. Azért nektek adom örökségbe. Én vagyok az Örökkévaló." (M2.5— 9.) Dr. Jólesz Károly (Izrael) Meghalt az ״ éneklő rabbi Megszámlálhatatlan lemeze, kazet­­tája ott van minden gyűjteményben. Az imák fáradhatatlan terjesztőjeként egy szál gitárjával járta a világot, és énekelt. Minden alkalommal meg­­énekeltette hallgatóit is New Yorktól Jeruzsálemig, Bécstől Johannesbur­­gig. Archeológiai és pszichológiai ta­­nulmányait a Columbia Egyetemen végezte. Életét azonban a h­ászid kultúra és zenevilág szolgálatában él­­te. Műsorait óriási siker kísérte, a Va­­tikánban éppúgy, mint a párizsi Olympiában vagy a bécsi Operában, Berlinben született. A nácizmus elől 1939-ben az USA-ba emigrált. Sike­­rei ellenére sem gazdagodott meg, an­­nál inkább impresszáriói és kiadói. Nem érdekelték az anyagiak, mintha nem ezen a világon élt volna. * Rabbi Slomo Carlebach egy Lon­­donból New Yorkba tartó repülőgé­­pen 69 éves korában szívrohamban elhunyt.

Next