Zsidó Szemle, 1928 (23. évfolyam, 1-23. szám)
1928-01-01 / 1. szám
ZSIDÓ SZEMLE 1928. január 1. A Magyar Cionista Szövetség január 15-én, vasárnap, d. e. fél 11 órakor Budapesten a régi parlamentben (VIII., Főherceg Sándor utca 12) nyilvános nagygyűlést rendez. A gyűlésen beszélni fognak: Dr. Osztern Lipót, Dr. Kahán Niszon, Beregi Ármin, Dr. Richtmann Mózes, Dr. Schönfeld József, Dr. Ungár Béla. A nyilvános nagygyűlés a jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező Magyar Cionista Szövetség első nagyobbszabású megnyilatkozása lesz Budapesten. Ismertetni fogja a cionizmus minden kérdését. Itt fog válaszolni a Szövetség az utóbbi időben főleg ortodox részről elhangzott támadásokra. Cionisták! Indítsátok meg a legszélesebb agitációt a gyűlés minél nagyobb sikere érdekében. Ismertessétek a gyűlést és annak napirendjét Budapest zsidósága körében és legyetek rajta, hogy ez a gyűlés a budapesti zsidó tömegek impozáns megnyilatkozása legyen. Legyünk ott mindannyian! AZ INTÉZŐ BIZOTTSÁG. 3 A cionizmus jövője Ma Írországon A békéscsabai előkészítő gyűlésen elmondotta: Dr. SILBERFELD JAKAB, békéscsabai főrabbi Mindenki tudja, hogy a mimikri az a jelenség, hogy a természetben minden a környezetéhez hasonul át, beleolvad a környezetébe. Így a nyúl színe a földhöz hasonlít, némely lepkéé a falevélhez, az oroszláné a sivataghoz aszimilálódik. Ez a tünet részben egy a dolgok természetében rejlő kényszerűség, részben pedig arra való, hogy az említett állatok ellenségeik elöl jobban tudjanak megmenekülni, láthatatlanná, észrevehetetlenné válni. Már most a zsidóság is a Galutban védekezésül is talán, de magától értődően és természeti kényszerűségből is mindenütt igyekezett beleolvadni annak az országnak a népébe, ahova a sors vihara őt sodorta és ahol a beolvadást lehetővé tették, megengedték neki. Nem kell azonban bizonyítékot felhoznom, csak a történelmet kell bárhol felütnünk, hogy m mindenkor, még ha a zsidóság teljesen egynek érezte is magát az ország népével, az országok népe sohasem nézte magát egynek a zsidósággal és minden beolvadó törekvés, a keresztvíz egész óceánja dacára, legalább is valami mást láttak a zsidóban, mint németet, franciát vagy angolt. Egy híres író a zsidó-kérdést a kultur-emberiség elintézetlen ügyének mondja s úgy a régibb, valamint az újabb zsidó irodalom is ■Szaturálva van, de még az imáink is telve vannak a Palesztina helyreállítá-sára irányuló sóvárgásokkal. Nem tagadom, én is abban az ideológiában nevelkedtem, hogy csak a vallásom zsidó, hogy egyébként ugyanolyan vagyok, mint az ország mik más polgára és hogy minden megmozdítás, mely más irányba terelné a felfogásomat, valami érthetetlen fantazmagóriának bolondos chimaeraszerű megnyilvánulása volna. Nem számoltam ugyanis azzal, hogy nem csak azon múlik a kérdés eldöntése, hogy én miként gondolkozom a dolog felől, hanem azon is, hogy mások hogyan fogják fel a helyzetet. A gyermekből ifjú serdült, majd a férfikor küzdelmei következtek és sajnálatosan kell tapasztalnom, keserves csalódásokon keresztül arra a megfontolásra kellett jutnom, hogy a zsidóság sorsa a Galuthban, h ha a népek kegyétől, vagy szimpátiájától várja sorsának abszolút megszilárdítását, akkor végtelenül ingadozó talajon mozog. Közös vonás gyanánt húzódik végig a zsidók történetén, hogy mi állandóan igyekeztünk hasznosakká válni, nem beszélve arról, hogy az Egyisten hitének első propagálói voltunk, hogy a bibliát, a szeretet eszméjét, a prófétaságot mi adtuk a világnak, amint Heine mondja: a szellem valamennyi csataterén véreztünk és mégis végeredményben a népek szerencsétlen bohócának tartottak bennünket. Lehet, hogy ideig? óráig jól bántak velünk, de lényegében mégis csak gyökértelenek voltunk. Sohasem feledhetem el Kossuthnak híres beszédéből ezt a passzust: ״ Nem kicsinylem én másnépeknek a szimpátiáját irántunk. De Lengyelország is Franciaország ׳ szimpátiájára támaszkodott. A szimpátia megvolt, de Lengyelország nincsen többé.“ És valóban csak úgy bánnak velünk, mint a hazátlanokkal, a jogfosztott páriákkal, hogy ki vagyunk szolgáltatva a politikai konstellációknak, a szeszélyeknek, mint az ölebek, amelyeket hol kényeztetnek, hol pedig elrugnak és eltaposnak. Amint jeleztem már, bennem is kora ifjuságomban, amidőn a cionista eszmék gyermekkorukat élték és néha-néha olvastam róluk, valami érthetetlen ״ és elérhetetlen utópiának látszottak előttem. De Végig rájöttem Wilde Oszkár szarvainak igazságára, hogy minden haladás nem egyébb, mint az utópiák megvalósulása. Csak addig látszott előttem valami forradalmi jelenségnek, valahogyan a nihilizmussal azonosnak a cionista eszme, amíg vele behatóbban nem ismerkedtem meg és most már belátom, hogy akik a cionizmussal ellenszenveznek, azoknak antipátiája nem egyéb, mint az ismeretlentől való félelem és az a balfelfogás, hogy a cionizmus térfoglalása őket a jelenlegi pozícióikban megrendíthetné. A Magyarországi Cionista Szervezet alapszabályait csak a napokban hagyta jóvá a belügyminisztérium. Akiknek pedig hazafias aggodalmaik lennének a cionizmussal szemben, az minden logikus cáfolat helyett olvassa el az alapszabályok jóváhagyási száradékában a belügyminiszter kikötését, hogy a szövetségből kizárandók, akik hazafiatlan magaviseletet tanúsítanak. Ezzel a belügyminiszter is elismeri, hogy a Magyarországi Cionista Szövetség tagjai csupa hazafias egyének lehetnek. Már most, ha a belügyminiszter elismeri, hogy a Magyarországi Cionista Szövetség tagjai hazafiság szempontjából kifogástalanok, akkor a cionista tagság egyik legfényesebb dokumentuma a magyar hazafiságnak. De egyébként is, ha mélyebben tekintünk bele a dolgok lényegébe, a cionistaság jelenti egy esz- iméért való tántoríthatatlan állandó küzdelmet, az idealizmus legmagasabb fokát, jelenti azt, hogy a magyar cionista nem akar a politikában konkurrenciát csinálni a magyar politikusoknak, nem akar a társadalomban parvenü módjára vezető szerepeket vindikálni magának. Úgy a politikában, mint a társadalmi élet mezején, ha szükség van rá és erre felszólítják, legjobb erejével részt vesz a közügyekben, mint a hazának hű polgára, de nem tolakodik ■ oda, ahová nem hívják. Egy igazi polgár ő, mint a római mondta: Civis Romanus sum, mert Civis a ״ hívni“ igéből származik, ha tehát a haza hívta, mindenkor kész volt érte életét, vérét, vagyonát áldozni, ilyen a cionista is az ő hazájában. A borzalmas világháború idején egy német könyv látott napvilágot, amelynek címe volt. ..Der Weltkrieg als Schiksalsstimde des Jüdischen Volkes“, vagyis a világháború, mint a zsidó nép sorsdöntő órája. És valóban, a világháború után látjuk csak, hogy a zsidóság áldozata hiábavaló volt és hogy az antiszemitizmus, ahogy az érdeke kívánta, majd a vesztett háború bűnbakjait, majd a háború utóbajai gyanánt keletkezett felfordulások tényezőit látta a zsidóságban és olyan bánásmódot is inagurált számukra, hogy a vesztes országokban, de még a győztesek némelyikében manapság zsidónak lenni nem tartozik az élet legfőbb gyönyörűségei közé. Egy pozitív eredménye azonban van a világháborúnak a zsidóságra nézve és ez a Balfour-féle deklaráció, mely Palesztinát valóban a zsidóság közjogilag biztosított otthonának nyilvánította és ezt mandatárius hatalmak aláírásával garantáltatta. Más szóval, megvalósult volna Herzlnek az álma, de a megvalósulás nem mindig azonos a reménynek minden mozzanatai Tal. Megindult a kivándorlási folyamat, habár lassú tempóban és az első újabb letelepülők valóban olyanokból kerültek, ki, akik nem lelték többé hónukat a hazában. Sisifusi munka vár ott rájuk. Megható dolog elképzelni, hogy intelligens emberek milyen hihetetlen munkát, véres verejtékkel járó fizikai tevékenységet fejtenek ki, ott az ősök földjén, ahol minden kőnek története van, ahol a história szellője zuhan át rajtuk, hogyan túrják a földet, hogyan építenek, hogyan rakják le a jövő zsidó állam alapjait, Tel-Aviv, Rison-Loijou, Reehobot, Pétahh-Tikva, Mahanajim stb. kolóniákon folyik a munka, a föld benépesítése, a sziklák termékennyé tétele, mondhatni porszemet raknak porszemhez és még saját testvéreik sem részesítik őket osztatlan segítségben. Az asszimiláns vallástalanok, akik pedig ezt hangoztatják, hogy a zsidóság csak vallásos közület, érzéktelenül nézik testvéreik utolsó reményszálához való kapaszkodását, az orthodoxia pedig csak kaján vigyorgással a vallástalanság vádját keni rájuk. Mit gondoltok, orthodox hitfeleim, amiben ti azt nézitek csak, hogy a cionizmus a vallásos élet minden observanciáját betartja-e Palesztinában, nem olyan-e a ti eljárástok, mintha egy az éhhalállal küzdő embertől, mielőtt enni adnátok neki, előbb azt kérdeznétek, hisz-e a föltámadásában, tud-e talmudot és volt-e már rituális fürdőben? Jól mondta Max Nordau, hogy a eionizmuson kívül álló egyének háromféle kategóriájával állunk szemben. Az első a jótékony emberbarátok anticionista gárdája. Ezeknek azt mondja, hogy h ha minden fillantropikus célra áldoznak, akkor tekintsék a cionizmusban is a fillantropikus momentumot és adjanak erre is. A másodiktól, mely szkeptikusan és kritizálva áll minden zsidó eszménél, legalább jóindulatú semlegességet vár, de akik a zsidók közül elgáncsolni akarják a cionizmust, ez olyan, mintha valaki egy a hullámokkal egy csónakban kétségbeesetten küzdő szerencsétlennek a kezéből kiüti az evezőt. Valaki azt mondta nekem, hogyan lehet hinni a cionizmus jövőjében, hiszen oly lassú a bevándorlás, oly nehéz az egszisztencia megteremtése egy vagyontalan embernek Palesztinában, az arabokkal is annyi baj van. Erre feleletem az, hogy a Galat immár kétzer év óta tart. Elismerem, hogy nem rózsás még teljesen a helyzet odakitűnt a szentföldön, Palesztinában. Ámde, ha kétezer évig vártunk és szenvedtünk, ne gondoljuk, hogy egy csapással vissza lehet varázsolni egy Eldorádot. Nagyon elég, 11a van egy működési bázisunk, 11a van egy határozott reményünk, egy biztos kikötő van számunkra, ha a messzeségben is, miután kétezer éven át vihartól tépdesve céltalanul imbolyogtunk a Galat tengerén. Itt vannak a határozott eredmények, a munka lehetősége Palesztinában, a zsidó egyetem, mely azt igazolja, hogy nem csak zsidóparasztok tenyésztése a cél, hanem valóban igaz a talmudi mondás, mely szerint Erec Izrael atmoszférája bölcsességet áraszt. Igaz, hogy még csak 150.000 zsidó lakik Palesztinában, de a tudat, hogy van egy föld, ahol ősi jogon a zsidók a saját otthonukban laknak, ahol az én testvéreim lesznek az urak, ha még én nem is mehetek oda, mégis boldog érzéssel tölt el és minden recepciónál nagyobb biztonság érzését gerjeszti a Galuth országaiban és mint ahogy Ibn Sapruth, a Kalifa minisztere megörült Hispániában, amidőn hallott a Kazárok birodalmáról, ahol a zsidó az uralkodó faj. Íme a magyar haza forró szeretetének, a zsidóság vallásához való ragaszkodásunk tántoríthatatlansága mellett a cionizmust, mint népünk reneszánszának biztos eszközét boldogan köszöntjük és várjuk a magyarországi vezérférfiak jövetelét, hogy bennünket e szent mozgalom minden részletével megismertessenek. ■המרא רשכ ÉTELZSIR SNYDERS győri ortb. főrabit ur hechserével ellátva VÉNUS ÉTELOLAJ kiváló minőségben minden fűszer, csemege- és élelmiszer üzletben kapható. — Gyártja: OLAJ MÜVEK R. - T. Kohn Adolf és Társa. Győr—Budapest Zoltán utca IG. TELEFON: 8-22. Képviseli: Sussmann Lipót és Tsa TELEFON' ״ ÚJPEST“ 161. - ■דטרא רשכ Tama, mkoruvel és lílkrök Ifj. WEISS GYULA tábla- és tükörüveg nagykereskedőnél BUDAPEST V., Vadász utca 29. Telefon: T. 101-12 és 101-13