A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének folyóirata.
Az 1862-ben, Hunfalvy Pál irányításával útjára indult Nyelvtudományi Közlemények nemzetközi viszonylatban is a legrégibb nyelvészeti folyóiratok egyike. Jeles nyelvtudósok álltak mindenkor a folyóirat élén: Hunfalvy Pál (1862–1878), Budenz József (1879–1892), Simonyi Zsigmond (1892–1895), Szinnyei József (1896–1930), Gombocz Zoltán (1931–1934), Zsirai Miklós (1935–1954), Lakó György (1955–1967), Hajdú Péter (1967–1985), Honti László (1986–1989), (Sz.) Bakró-Nagy Marianne (1990–1997) és Honti László (1998–). E névsor mutatja, hogy szinte mindig a finnugrisztika (avagy tágabban értelmezve: az uralisztika) művelői játszottak meghatározó szerepet a folyóirat életében. Ennek ellenére nem volt sohasem csak a finnugor és a magyar nyelvészet orgánuma, hanem mindig is kész volt teret adni az altajisztika, az indogermanisztika, az általános nyelvészet, továbbá a nyelvészet számára fontos, egyéb tudományágak eredményeinek is, és egyúttal vitára is serkentett.
A Nyelvtudományi Közlemények szigorúan lektorált tanulmányokat és ismertetéseket tett és tesz közzé, szívesen publikált külföldi szerzőktől is, és a finnugrisztikában munkanyelvnek számító idegen nyelveken is, tehát finnül, németül, angolul, franciául és oroszul jelentetett meg tanulmányokat.
