168óra, 2003. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)
2003-04-30 / 18. szám
Múlt idő 45 ezer koronát. Pick Márk halála után a felesége és fivére, Weisz Mihály vezeti a gyárat. A legidősebb fiú, Pick Jenő akkor lesz társtulajdonos. Az 1910-es évekre a Pick középvállalatnak számít. A nyereség már megközelíti a 200 ezer koronát, a teljes vagyon egymillió korona felett van. 1914 júniusában Pick Jenő Bécsben házasságot köt a régi, osztrák katolikus családból származó Vondörfer Gertrúd Stefániával. Az első világháborúban a szalámigyár teljes raktárkészletét lefoglalják a hadsereg számára. 1918-ban a közélelmezési minisztérium sertéshúshiány miatt nem engedélyezi a szalámigyártás folytatását. Trianon után a nyersanyagellátó területek nagy része Jugoszláviához, Romániához került. Egy darabig még csónakon szállították a húst a Tisza túlpartjáról. Később a bácska-bánáti rész helyett a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon nevelték a szalámigyártáshoz szükséges sertéseket. Sokáig úgy gondolták, a gépkocsi kipufogógáza rontja a szalámi minőségét. Mivel azonban ez a feltevés megdőlt, Pick Jenő több teherautót vásárolt a szállítás gyorsítása érdekében. 1934-ben a család megállapodik a vagyon elosztásában. A szegedi gyártelep egyedül Pick Jenő birtokába kerül. Özv. Pick Márkné és Pick Móric (Jenő testvére) kilép a cégből. Ekkor három nagy gyár uralja a magyar szalámiipart: a szegedi Pick és a budapesti Herz negyven-negyven százalékkal, a debreceni Vidon üzem pedig hússzal. Ezek a cégek kartellszerződést kötnek egymással. Pick Jenő folyamatosan bővíti és fejleszti a gyárat. Megszállottan kísérletezik azon, hogy nyáron is készíthessen téliszalámit. A megoldás a füstölőbe épített hűtőcsatornákban rejlik. Hűtött levegőt vezetnek a füstölőbe, így melegebb időben is lehet szalámit érlelni, hiszen szabályozható a hőmérséklet. Amikor Pick Jenő bejelenti, hogy terve sikerült, s az így előállított szalámi is kifogástalan, a konkurens Herz cég élesen tiltakozik a Pick gyár extra szállítása ellen, és a kartellszerződés felbontásával fenyegetőzik. Tamás, Pick Jenő fia, így emlékszik a régi időkre:, Annak ellenére, hogy gazdagok voltunk és nagypolgári módon éltünk, a szüleim nem engedték, hogy »mutogassuk« a vagyonunkat. Egyik nővérem például nagyon szeretett lovagolni. Apám megtiltotta, hogy ott lovagoljon, ahol megláthatják a városiak. A házunk sem épült hivalkodónak. A helyiségek berendezése viszont értékes volt. Két nővérem egy nagy szobát birtokolt, én egy kisebbet. Volt diófa burkolatú ebédlő, nappali, zeneszoba, hálószoba, vendégszoba. A szalonban Bösendorfer zongora állt. Anyám gyakran énekelt képzett szoprán hangján. Néha jött valaki, aki zongorán kísérte, ilyenkor baráti közönség hallgatta. Időnként házibált is tartottunk, vagy negyven vendéggel. Akkoriban a gyári munkások személyes alkalmazottként is dolgoztak, részt vettek a család életében. Az asztalos - aki a szalámiszállításban használatos faládákat készítette - báli tálalópultot faragott. Kis villanyvasutam olykor elromlott. Ilyenkor átjött az üzem villanyszerelője, és reparálta. Egy-egy család több generációja nálunk dolgozott. Előfordult, hogy apám - noha nem látszott melegszívű embernek - vállalta némelyik tehetséges munkásfiú taníttatását. A család tartózkodó volt és szigorú. Nem emlékszem, hogy valaha is megöleltük volna egymást, kivéve, amikor utoljára láttuk egymást a zürichi repülőtéren. Az arisztokrácia és a nagypolgárság allűrje volt ez a távolságtartó magatartás. Az arisztokraták világának külső befogadási köre volt a vadászat. Belső befogadási körbe került volna, ha apám - mondjuk - báli meghívót kap tőlük. Ám ez nem fordult elő. Oda csak főnemes mehetett. Apám egyetlen szenvedélye a munkán kívül a vadászat volt. Kiváló sörétvadászként - no meg nagypolgárként - a grófok szívesen látták vadcsapáson. Édesanyám egy idő után kezdte unni, hogy férje folyton az erdőtmezőt járja. Ezért egy merész elhatározással ő is megtanult vadászni. Golyós puskával anyám jobban is célzott, mint apám. Ő volt az egyetlen nő a társaságban, a férfiak dédelgették. Anyám katolikus lévén, két vallást is gyakoroltunk. Hosszú napkor például zsidók voltunk, karácsonykor katolikusok. A német megszállás alatt apám, egyik nővérem meg én zsidónak számítottunk. Anyám és a másik nővérem, aki egy katolikus felvidéki magyarhoz ment feleségül, kereszténynek. A második világháború kitörését először konjunktúra kísérte. A szalámiexport 1939-41-ben a korábbi negyvenről hetvenvagonnyira nőtt. Apám addigra már magyar királyi kormányfőtanácsos és magyar királyi kereskedelmi tanácsos volt. De zsidó. Akkor jött a strómanok ideje. A zsidótörvény miatt hivatalosan apám már nem irányíthatott, így a sógorom lett az igazgatója annak a cégnek, amely névleg bérbe vette a gyárat. És Feri mindig konzultált apámmal. De a cég neve: MÉSZ, azaz Magyar Élelmiszer-szállító Vállalat lett. Apám mindebbe beletörődött, csak édesanyám hajtogatta, hogy tenni kéne valamit, pénzt menekíteni Svájcba, és valahol egy másik gyárat létesíteni. Dániai üzemről folytak tárgyalások, de ebből végül nem lett semmi. Apám inkább még egy újabb érlelőtornyot építtetett, nem mentette ki a pénzét. A cég rengeteg konzervet Dr. Pick Tamás pszichológus, egyetemi tanár 1925-ben született Szegeden. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerez diplomát. 1948-50-ig Svájcban pszichológiát tanul, megnősül. 1950-62-ig Ausztráliában tanul tovább és dolgozik, három gyermeke itt születik. 1962-92-ig az Amerikai Egyesült Államokban, főként Massachusetts államban él. 1992 óta ismét Magyarországon tartózkodik Jelenleg az ELTE megbízott előadója és a Pick cég tiszteletbeli elnöke. 168 óra