168óra, 2003. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)
2003-04-30 / 18. szám
MÚLT IDŐ Az első világháborúban egy súlyosan sebesült katona utolsó kívánsága az volt, hogy még egyszer Pick szalámit ehessen. Miután teljesítették kérését, a haldokló állítólag felgyógyult sérüléséből... Honnan e nemes húskészítmény, amely persze nem csupán elixir, hanem élvezeti cikk, s a Tokaji mellett Magyarország egyik élelmiszer-ipari szimbóluma? Dr. Pick Tamás pszichológus és az ELTE megbízott előadója családi elbeszélésekből jól ismeri nagyapját, Pick Márkot, aki a híres szalámigyárat alapította. S persze emlékszik édesapjára, Pick Jenőre, akit a nyilasterror és a sztálini diktatúra egyaránt üldözött, de sem felesége, sem gyermekei könyörgésére nem volt hajlandó elhagyni az országot. Az államosítás után az egykori gyártulajdonos még portásként is dolgozott. SZÉKELY ILONA írása: Pick Márk terménykereskedő 1869-ben alapítja vállalkozását. Akkor még csak néhány mázsa szalámit készítenek. A szalámi Dél-Olaszországból származik, ahol eredetileg szamárhúsból gyártották, és füstölés nélkül, a szabad levegőn érlelték. 1886- ban a nagyapa kifejezetten szalámigyártásra kér iparengedélyt. Magyarországon - az olasz recepttől eltérően - a tizenkilencedik századtól füstöléssel készítik a szalámit. A Pick cég már a kezdetektől kizárólag érett, két-három éves mangalica húsából gyártotta a finom terméket. A disznókat erre a célra Szeged környéki tanyasi gazdák hizlalták. Olajos magvakkal tilos volt etetni őket. A mangalica inkább húsra, mint szalonnára hízott, így alacsony volt a koleszterintartalma. Miután leszúrták a disznót, ,Az első szegedi laikus húsvizsgáló tanfolyam előadói és hallgatói 1910 évből"