2000, 1994 (6.évfolyam) március

Lengyel László: Szép új világ (második rész)

2000 c) Mindenki háborúja mindenki ellen (kelet-európai káosz) A kilencvenes években Kelet-Európában kisnemzeti és val­lási háborúk zajlanak le a gazdasági és politikai válságok, összeomlások következményeként. Ezeknek az összeütközé­seknek az igazi kiváltó oka nem a nemzeti vagy vallási fa­natizmus, hanem az elviselhetetlenné vált gazdasági egyenlő­tlenség. Az a jövedelmi, vagyoni, gazdasági, kultu­rális ellentét, amely évtizedek alatt jött létre, mára nyilvá­nossá vált, s amely távlatilag az egyik nemzetet (vagy in­kább gazdasági régiót) alkalmazkodóképesnek, felzárkózó­nak mutatja, a másiknak megsemmisíti még a reményeit is. Az az ellentét, amely gazdasági alapon reálisan nyitottá te­heti az egyik nemzetet, a másikat viszont kényszerű vagy fogcsikorgató „önkéntes" bezárkózásra ítéli. A „viszonylag gazdagok" és a „szegények" közötti esélykülönbségek adják azt a kérdést, hogy „ki vagy?" Ha szlovén, ha magyar, ha cseh, akkor „megúszhatod", akkor van esélyed, ha ukrán, szlovák, román, akkor nem. Ezért válik a „ki vagy?" kérdé­se meghatározóvá.10 Sokkal inkább fogyasztói háborúról van tehát szó. A kelet-európai kis országokban a régiók, a városok, a falvak könyörtelen elhatárolást hajtanak végre egymással szemben, hogy azok, akiknek már van valamijük, védjék magukat azokkal szemben, akiknek még nincs. Erre az alapérzésre tevődik rá a nyelvi, a kulturális, a vallási érté­kek feletti konfliktus." Ezek az összecsapások azután lehetnek korlátozott erők­kel vívott melegháborúk, blokádokra épülő gazdasági hi­degháborúk, határzárak, nemzetiségi pogromok, kiüldözé­sek, ökológiai összecsapások. A kelet-európai kisállamok többsége arra kényszerül, hogy gazdaságilag önerejére tá­maszkodjon. A Nyugat már lemondott róluk, a Kelet -Oroszország­­ még nem elég erős a bekebelezésükhöz, és az egymás közti gazdasági kapcsolatok a párhuzamos gazdasági szerkezetek miatt szinte lehetetlenek. Az autarchia éleszti az egy nemzeti állam ideológiáját, a jobb- vagy baloldali te­kintélyuralmat. Az önmagára támaszkodó államgazdaság szükségképpen alakít ki nemzeti és vallási egységet saját kisebbségeivel és szomszédaival szemben. A katasztrófa­ forgatókönyv e változata szerint állandó­sul a „csapás-ellencsapás" a Balkánon. Szerbia és Horvát­ország, Szerbia és Bosznia, Szerbia és az albán Koszovó, il­letve Albánia harcolnak éveken át. Azután Makedónia a harctér, Bulgária, Szerbia, Albánia és Görögország között. Állandó tűzfészekké válik Besszarábia és Bukovina, Oroszország, Ukrajna és Románia között. Oroszország sohasem mond le Ukrajnáról, vagy semmi­képpen se Kelet-Ukrajna iparvidékeiről, a Krím-félsziget­ről és a Fekete-tenger kikötőinek birtoklásáról. Magyarország konfliktusokba keveredik Erdély kapcsán Romániával, a Vajdaság okán Szerbiával vagy a Felvidék miatt Szlovákiával. Az iszlám különböző fundamentalista erői beavatkoznak a Boszniától a Kaukázuson át a Közép-Keletig húzódó há­borús eseményekbe. Kirajzolódnak a félelem térképei. Magyarország okkal, ok nélkül félni kezd egy szlovák-román-szerb blokk kialaku­lásától, amely a kisantanthoz hasonlóan állandóan kész az összecsapásra a karéjába szorított Magyarországgal. Egy ilyen szövetség létrejöttének kicsiny az esélye, de arra jó, hogy a kis államok ezzel rémítgessék magukat és egymást, így Szlovákia félni fog egy cseh-magyar „bekerítéstől". Bulgária hol attól retteg, hogy az iszlám, a török „külső és bel­ső ellenség" foglalja el, hol pe­dig attól, hogy Románia Dél-Dobrudzsa visszaszerzéséért, Szerbia és Görögország a „ma­kedón területekért" fognak össze ellene (Bukarest-Belg­rád-Athén tengely). Románia egyaránt tart az orosz-uk­rán-bolgár-magyar szövetség­től, ami lehetetlenné teszi egyesülését Moldáviával és Észak-Bukovinával, elragadhat­ja tőle Erdélyt, és fél egy orosz-szerb-bolgár pánszláv gyűrűbe kerüléstől is. Szerbia a német-olasz-magyar-hor­vát-bolgár világháborús ten­gelyhatalmi szövetségen kívül egy déli, iszlám - albán és török - bekerítést is érzékel. Sőt Szer­bia még büszke is arra, hogy fel kell vennie a harcot nem­csak szomszédaival, hanem akár a világ legerősebb hadse­regével. (A szerb nemzeti jellem és a szellemi kohézió a mindenkitől védelmezett szent föld mítoszára épül.) Len­gyelország előtt ismét felsejlik az évszázados fenyegetés, hogy Németország és Oroszország közé szorul, akik meg­egyeznek a feje fölött. A katasztrófa Magyarország számára kettős. Ha beleke­rül egy tartós összecsapásba, bizonyosan kikerül az európai bekapcsolódásból. De az is bizonyos, hogy ebben a század­ban aligha lesz képes katonai győzelmekre, tehát még meg­veretése is elkerülhetetlen. A beszorított, megvert, közve­títésre képtelen Magyarország a regionális konfliktusok miatt elveszíti a Kádár-korban és a békés átmenetben szer­zett helyzeti előnyét, visszaszorul a magára hagyott kelet­európai térségbe. d) Az „elhagyott kedves" változat Az Egyesült Európa, illetve az Egyesült Államok és Japán saját belső politikai és gazdasági problémáik miatt nem­csak Kelet-Európát „hagyják el", hanem ezen belül Ma- 16 LENGYEL LÁSZLÓ

Next