2000, 1994 (6.évfolyam) március
Lengyel László: Szép új világ (második rész)
2000 c) Mindenki háborúja mindenki ellen (kelet-európai káosz) A kilencvenes években Kelet-Európában kisnemzeti és vallási háborúk zajlanak le a gazdasági és politikai válságok, összeomlások következményeként. Ezeknek az összeütközéseknek az igazi kiváltó oka nem a nemzeti vagy vallási fanatizmus, hanem az elviselhetetlenné vált gazdasági egyenlőtlenség. Az a jövedelmi, vagyoni, gazdasági, kulturális ellentét, amely évtizedek alatt jött létre, mára nyilvánossá vált, s amely távlatilag az egyik nemzetet (vagy inkább gazdasági régiót) alkalmazkodóképesnek, felzárkózónak mutatja, a másiknak megsemmisíti még a reményeit is. Az az ellentét, amely gazdasági alapon reálisan nyitottá teheti az egyik nemzetet, a másikat viszont kényszerű vagy fogcsikorgató „önkéntes" bezárkózásra ítéli. A „viszonylag gazdagok" és a „szegények" közötti esélykülönbségek adják azt a kérdést, hogy „ki vagy?" Ha szlovén, ha magyar, ha cseh, akkor „megúszhatod", akkor van esélyed, ha ukrán, szlovák, román, akkor nem. Ezért válik a „ki vagy?" kérdése meghatározóvá.10 Sokkal inkább fogyasztói háborúról van tehát szó. A kelet-európai kis országokban a régiók, a városok, a falvak könyörtelen elhatárolást hajtanak végre egymással szemben, hogy azok, akiknek már van valamijük, védjék magukat azokkal szemben, akiknek még nincs. Erre az alapérzésre tevődik rá a nyelvi, a kulturális, a vallási értékek feletti konfliktus." Ezek az összecsapások azután lehetnek korlátozott erőkkel vívott melegháborúk, blokádokra épülő gazdasági hidegháborúk, határzárak, nemzetiségi pogromok, kiüldözések, ökológiai összecsapások. A kelet-európai kisállamok többsége arra kényszerül, hogy gazdaságilag önerejére támaszkodjon. A Nyugat már lemondott róluk, a Kelet -Oroszország még nem elég erős a bekebelezésükhöz, és az egymás közti gazdasági kapcsolatok a párhuzamos gazdasági szerkezetek miatt szinte lehetetlenek. Az autarchia éleszti az egy nemzeti állam ideológiáját, a jobb- vagy baloldali tekintélyuralmat. Az önmagára támaszkodó államgazdaság szükségképpen alakít ki nemzeti és vallási egységet saját kisebbségeivel és szomszédaival szemben. A katasztrófa forgatókönyv e változata szerint állandósul a „csapás-ellencsapás" a Balkánon. Szerbia és Horvátország, Szerbia és Bosznia, Szerbia és az albán Koszovó, illetve Albánia harcolnak éveken át. Azután Makedónia a harctér, Bulgária, Szerbia, Albánia és Görögország között. Állandó tűzfészekké válik Besszarábia és Bukovina, Oroszország, Ukrajna és Románia között. Oroszország sohasem mond le Ukrajnáról, vagy semmiképpen se Kelet-Ukrajna iparvidékeiről, a Krím-félszigetről és a Fekete-tenger kikötőinek birtoklásáról. Magyarország konfliktusokba keveredik Erdély kapcsán Romániával, a Vajdaság okán Szerbiával vagy a Felvidék miatt Szlovákiával. Az iszlám különböző fundamentalista erői beavatkoznak a Boszniától a Kaukázuson át a Közép-Keletig húzódó háborús eseményekbe. Kirajzolódnak a félelem térképei. Magyarország okkal, ok nélkül félni kezd egy szlovák-román-szerb blokk kialakulásától, amely a kisantanthoz hasonlóan állandóan kész az összecsapásra a karéjába szorított Magyarországgal. Egy ilyen szövetség létrejöttének kicsiny az esélye, de arra jó, hogy a kis államok ezzel rémítgessék magukat és egymást, így Szlovákia félni fog egy cseh-magyar „bekerítéstől". Bulgária hol attól retteg, hogy az iszlám, a török „külső és belső ellenség" foglalja el, hol pedig attól, hogy Románia Dél-Dobrudzsa visszaszerzéséért, Szerbia és Görögország a „makedón területekért" fognak össze ellene (Bukarest-Belgrád-Athén tengely). Románia egyaránt tart az orosz-ukrán-bolgár-magyar szövetségtől, ami lehetetlenné teszi egyesülését Moldáviával és Észak-Bukovinával, elragadhatja tőle Erdélyt, és fél egy orosz-szerb-bolgár pánszláv gyűrűbe kerüléstől is. Szerbia a német-olasz-magyar-horvát-bolgár világháborús tengelyhatalmi szövetségen kívül egy déli, iszlám - albán és török - bekerítést is érzékel. Sőt Szerbia még büszke is arra, hogy fel kell vennie a harcot nemcsak szomszédaival, hanem akár a világ legerősebb hadseregével. (A szerb nemzeti jellem és a szellemi kohézió a mindenkitől védelmezett szent föld mítoszára épül.) Lengyelország előtt ismét felsejlik az évszázados fenyegetés, hogy Németország és Oroszország közé szorul, akik megegyeznek a feje fölött. A katasztrófa Magyarország számára kettős. Ha belekerül egy tartós összecsapásba, bizonyosan kikerül az európai bekapcsolódásból. De az is bizonyos, hogy ebben a században aligha lesz képes katonai győzelmekre, tehát még megveretése is elkerülhetetlen. A beszorított, megvert, közvetítésre képtelen Magyarország a regionális konfliktusok miatt elveszíti a Kádár-korban és a békés átmenetben szerzett helyzeti előnyét, visszaszorul a magára hagyott keleteurópai térségbe. d) Az „elhagyott kedves" változat Az Egyesült Európa, illetve az Egyesült Államok és Japán saját belső politikai és gazdasági problémáik miatt nemcsak Kelet-Európát „hagyják el", hanem ezen belül Ma- 16 LENGYEL LÁSZLÓ