A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-30 / 26. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! ' 20 oltár' » SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI—POLITIKAI—HAVEIODESI HETILAPJA Arales ígéret — fedezettel Egyrészt a reális dinamikáját, másrészt a valós és valóság összefüggését szemléltette a fővárosi pártszervezet múlt heti rendkívüli konferenciája és különösen pártunk főtitkárának beszéde. Mindezt az ötéves terv négy és fél év alatti teljesítésére szólító felhívással kapcsolatban. Az elhatározás már az Országos Konferencia összehívása óta, hogy úgy mondjuk, a levegőben lógott, éppen csak ki kellet mondani. De éppen csak kimondani vajmi kevés, valósság és valóság együtt nyújthat fedezetet az ígéretnek — értjük meg világosan ebből a beszédből is. Már maga az annak idején tudományos apparátussal kidolgozott terv utólagos és többszöri megpótlása a szocialista tervgazdálkodásnak egy nagy elvi és gyakorlati jelentőségű vonatkozására hívja fel a figyelmet: a tervezés belső dinamikájára. Általános igazság, hogy a tervtörvény és a tervszerű fejlődés objektív szükségleteinek egyezése csak megközelítő, mert a célkitűzések következményeikben mindig magasabb fokon realizálják önmagukat, s így a maximális határai egyre tágulnak. A reális felajánlás tehát kiigazíthatja, javítja a tervezést. Ez az első — és leglényegesebb. De a termelés tartalékai még ezer és egy más módon is keletkezhetnek, amelyek között nem utolsó a helyenként tapasztalható túlzott óvatosság, „hogy maradjon nehezebb időkre“. Érzékelteti ezt éppen a bukaresti iparfejlődés tervezéséről adott jellemzés is. Az ötéves tervbe előirányzott 57 százalékos globális termelésnövekedés, figyelembe véve a mostani kapacitást és a beruházásoknak erre az időszakra tervezett 40 százalékos növekedését — nem bizonyul ösztönzőnek. Sokan kiszámították, hogy a globális termelés legalább kétszeri növelése áll most közelebb az ötéves időszak tényleges lehetőségeihez — a felajánlott 52 milliárdos többletérték, illetve a fél év megtakarítása ezekből a számításokból kerekedett ki. A felajánlás így valós , tehát megvalósítható. Bármi lett is légyen a tartalék oka és forrása, most azonban a lényeges: a hozzá való viszonyulás módja. A lényeg az eredmények és az egész tevékenység önkritikai felülvizsgálása. Nagy nyomatékkal érvényesült ez Ceaușescu elvtársnak a, nyilván, könynyebb utat keresőkhöz szóló figyelmeztetésében, hogy a többletfelajánlást nem értékek belső forgalmából kell „kihozni“, nem árak manipulálásával, amit egyébként is törvény tilt, még csak nem is úgy, hogy mindenből pótoljanak egy keveset. A többlettermék legyen tényleges fizikai többlet, de ugyanakkor munkaigényes, jövedelmező, elsőrendű minőségű és minél nagyobb arányban exportképes termék, az, amire nemzetgazdaságunknak szüksége van. önkritikai és konkrét vizsgálódásra mutat példát és ad ösztönzést a pártvezetőség elemzésmódja, amely a pártszervezetek munkájában is az általános irányítgatás és ellenőrzés helyett éppen a konkrét hozzáállást becsüli erénynek és a siker feltételének. Azzal is, ahogyan most konkréten megjelöli a termelési potenciál, az anyagok, a munkaerő és munkaidő, a beruházás és szakirányítás eddiginél magasabb fokú hasznosításának lehetőségeit és módozatait. Olyan korparancsszerű igazságot mond ki, hogy az már nem is meditációra, de konkrét vizsgálódásra és javító intézkedésekre késztethet minden gazdasági vezetőt. De valós és valóság cikkünk elején említett összefüggésének legjobb példáját abban a figyelemben látjuk, amelyet a párt a legfőbb tényezőre, a lehetőséget és terveket valóra váltó dolgozó emberekre fordít. A napirend ismeretében is, éppen ilyen vonatkozásban, Ceaușescu elvtárs beszéde az Országos Konferenciához fűzött nagy várakozásainknak mintegy kiegészítését sugallja. A párt felfogásában és programjában szerves egységet alkot az anyagi, politikai és erkölcsi ösztönzés a szocialista neveléssel, az alkotómunkának és önmagunk hasznosításának egyetlen lehetséges társadalmi létformaként való meghonosítása a társadalmilag szükséges 03 hasznos tudás megszerzésének elősegítésével és a jó munkát jutalmazó anyagi és szellemi életkörülményeknek, mint erőfeszítéseink céljának, feltétlen biztosításával. És nemcsak általában, de konkrétan. Az Országos Konferencia látókörébe tartozóként említette Ceaușescu elvtárs: „szándékunkban van a jövedelmek lényeges növelésének biztosítása — a termelés növekedése, a kiadások csökkenése, az egész gazdasági tevékenység hatékonysági színvonalának emelése arányában“. És hogy: „Hagyjunk fel az etikáról és a méltányosságról szóló általánosságokkal, és mutassuk meg világosabban, mit jelent ez, milyen szabályok vezéreljenek életünkben és tevékenységünkben.“ Az ország életében betöltött nagy szerepe teszi országos eseménnyé a fővárosi pártszervezet egy-egy jelentős megnyilvánulását. Ez a tanácskozás ilyen esemény volt, különösen Ceaușescu elvtárs beszéde által már az Országos Konferencia várható hangján szólt sokakat foglalkoztató kérdésekről. KOVÁCS ANDRÁS Molnos Lina Faliszőnyeg A Román Kommunista Párt Országos Konferenciája elé " Az RKP vezető szerepének növekedése és a társadalmi élet tökéletesedése" Írta: CONSTANTIN VLAD Truizmusnak számít, hogy a társadalmi törvények csak tendenciaként érvényesülnek. Arról azonban keveset beszéltek, és még kevesebbet vizsgálták, hogy mi a helyzet a társadalmi törvények tendenciájával, irányával és fejlődésének természetével; ha pedig egy ilyen kérdés általában felvetődik a társadalmi törvényszerűségek vizsgálatára vonatkozóan, annál sürgetőbben vetődik fel a szocialista társadalomnak a párt általi vezetésére vonatkozó törvényszerűséggel kapcsolatban. Hogyan alakul a pártnak ez a szerepe a kiterjedésében, méreteiben, mélységében, jelentőségében? Nem nehéz megállapítani — és a tapasztalat is ezt igazolja —, hogy az erre a kérdésre adott válasz sokat nyom szocializmus-felfogásunk kikristályosításának mérlegén, az új társadalomról szóló elmélet gyakorlati igazolásában, és — nem túlzás, ha ezt állítjuk — a kommunista eszményekért folytatott harc végkifejlésében is. Vannak rejtő tendenciájú törvények, amelyek hatékonysági köre szűkül és fokozatosan megszűnik, mivel az a talaj, amelyen kialakultak és amelynek strukturáló, dinamikus tényezői voltak, a múlté. Azokra a törvényekre azonban, amelyekkel itt foglalkozunk, nem ez a tendencia jellemző. Ha a szubjektív tényező, amelynek magva a politikai vezető erő, ilyen felfogás által korlátozná magát, az új társadalom építése egyéb, e mű benne rejlő nehézségeitől eltérő akadályokkal találná magát szemben; olyan nehézségekkel, amelyek annyira felerősödhetnének, hogy az új társadalom számára reális veszélylyé válnának. Másrészt olyan törvények is vannak, amelyek állandóan emelkedő görbét követnek, mert a valóság, amelyet irányítanak — nem a vulgáris-mechanicista, hanem a marxista determinizmus értelmében —, emelkedő irányban fejlődik. A törvénynek ez a tendenciája nem feltétlenül mennyiségi növekedést jelent, hanem mélységben, lényegben és megnyilvánulásban, minőségben (Folytatása a 16. oldalon) * Közleményünk az RSZK Társadalmi és Politikai Tudományok Akadémiája által rendezett, „A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése“ című tudományos ülésszakon elhangzott előadás módosítatlan szövegének első része. lí-v