A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-30 / 26. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! ' 20 ol­tár' » SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI—POLITIKAI—HAVEIODESI HETILAPJA Ara­­­les ígéret — fedezettel Egyrészt a reális dinamikáját, másrészt a valós és valóság összefüggését szemléltette a fővárosi párt­­szervezet múlt heti rendkívüli konferenciája és külö­nösen pártunk főtitkárának beszéde. Mindezt az öt­éves terv négy és fél év alatti teljesítésére szólító felhívással kapcsolatban. Az elhatározás már az Or­szágos Konferencia összehívása óta, hogy úgy mond­juk, a levegőben lógott, éppen csak ki kellet mon­dani. De­ éppen csak kimondani vajmi kevés, valós­ság és valóság együtt nyújthat fedezetet az ígéretnek — értjük meg világosan ebből a beszédből is. Már maga az annak idején tudományos apparátus­sal kidolgozott terv utólagos és többszöri megpótlása a szocialista tervgazdálkodásnak egy nagy elvi és gyakorlati jelentőségű vonatkozására hívja fel a fi­gyelmet: a tervezés belső dinamikájára. Általános igazság, hogy a tervtörvény és a tervszerű fejlődés objektív szükségleteinek egyezése csak megközelítő, mert a célkitűzések következményeikben mindig ma­gasabb fokon realizálják önmagukat, s így a maxi­mális határai egyre tágulnak. A reális felajánlás te­hát kiigazíthatja, javítja a tervezést. Ez az első — és leglényegesebb. De a termelés tartalékai még ezer és egy más módon is keletkezhetnek, amelyek között nem utolsó a helyenként tapasztalható túlzott óvatos­ság, „hogy maradjon nehezebb időkre“. Érzékelteti ezt éppen a bukaresti iparfejlődés tervezéséről adott jellemzés is. Az ötéves tervbe előirányzott 57 száza­lékos globális termelésnövekedés, figyelembe véve a mostani kapacitást és a beruházásoknak erre az idő­szakra tervezett 40 százalékos növekedését — nem bizonyul ösztönzőnek. Sokan kiszámították, hogy a globális termelés legalább kétszeri növelése áll most közelebb az ötéves időszak tényleges lehetőségeihez — a felajánlott 52 milliárdos többletérték, illetve a fél év megtakarítása ezekből a számításokból kereke­dett ki. A felajánlás így valós , tehát megvalósít­ható. Bármi lett is légyen a tartalék oka és forrása, most azonban a lényeges: a hozzá való viszonyulás mód­ja. A lényeg az eredmények és az egész tevékenység önkritikai felülvizsgálása. Nagy nyomatékkal érvé­nyesült ez Ceaușescu elvtársnak a, nyilván, köny­­nyebb utat keresőkhöz szóló figyelmeztetésében, hogy a többletfelajánlást nem értékek belső forgalmából kell „kihozni“, nem árak manipulálásával, amit egyébként is törvény tilt, még csak nem is úgy, hogy mindenből pótoljanak egy keveset. A többlettermék legyen tényleges fizikai többlet, de ugyanakkor mun­kaigényes, jövedelmező, elsőrendű minőségű és mi­nél nagyobb arányban exportképes termék, az, amire nemzetgazdaságunknak szüksége van. önkritikai és konkrét vizsgálódásra mutat példát és ad ösztönzést a pártvezetőség elemzés­módja, amely a pártszerve­zetek munkájában is az általános irányítgatás és el­lenőrzés helyett éppen a konkrét hozzáállást becsüli erénynek és a siker feltételének. Azzal is, ahogyan most konkréten megjelöli a termelési potenciál, az anyagok, a munkaerő és munkaidő, a beruházás és szakirányítás eddiginél magasabb fokú hasznosításá­nak lehetőségeit és módozatait. Olyan korparancs­­szerű igazságot mond ki, hogy az már nem is medi­tációra, de konkrét vizsgálódásra és javító intézke­désekre késztethet minden gazdasági vezetőt. De valós és valóság cikkünk elején említett össze­függésének legjobb példáját abban a figyelemben látjuk, amelyet a párt a legfőbb tényezőre, a lehe­tőséget és terveket valóra váltó dolgozó emberekre fordít. A napirend ismeretében is, éppen ilyen vonat­kozásban, Ceaușescu elvtárs beszéde az Országos Konferenciához fűzött nagy várakozásainknak mint­egy kiegészítését sugallja. A párt felfogásában és programjában szerves egységet alkot az anyagi, po­litikai és erkölcsi ösztönzés a szocialista neveléssel, az alkotómunkának és önmagunk hasznosításának egyetlen lehetséges társadalmi létformaként való meghonosítása a társadalmilag szükséges 03 hasz­nos tudás megszerzésének elősegítésével és a jó munkát jutalmazó anyagi és szellemi életkörülmé­nyeknek, mint erőfeszítéseink céljának, feltétlen biz­tosításával. És nemcsak általában, de konkrétan. Az Országos Konferencia látókörébe tartozóként említette Ceaușescu elvtárs: „szándékunkban van a jövedel­mek lényeges növelésének biztosítása — a termelés növekedése, a kiadások csökkenése, az egész gazda­sági tevékenység hatékonysági színvonalának eme­lése arányában“. És hogy: „Hagyjunk fel az etiká­ról és a méltányosságról szóló általánosságokkal, és mutassuk meg világosabban, mit jelent ez, milyen szabályok vezéreljenek életünkben és tevékenysé­günkben.“ Az ország életében betöltött nagy szerepe teszi or­szágos eseménnyé a fővárosi pártszervezet egy-egy jelentős megnyilvánulását. Ez a tanácskozás ilyen esemény volt, különösen Ceaușescu elvtárs beszéde által már az Országos Konferencia várható hang­ján szólt sokakat foglalkoztató kérdésekről. KOVÁCS ANDRÁS Molnos Lina Faliszőnyeg A Román Kommunista Párt Országos Konferenciája elé " Az RKP vezető szerepének növekedése és a társadalmi élet tökéletesedése" Írta: CONSTANTIN VLAD Truizmusnak számít, hogy a tár­sadalmi törvények csak tendencia­ként érvényesülnek. Arról azonban keveset beszéltek, és még keveseb­bet vizsgálták, hogy mi a helyzet a társadalmi törvények tendenciá­jával, irányával és fejlődésének ter­mészetével; ha pedig egy ilyen kérdés általában felvetődik a tár­sadalmi törvényszerűségek vizs­gálatára vonatkozóan, annál sürge­tőbben vetődik fel a szocialista tár­sadalomnak a párt általi vezetésé­re vonatkozó törvényszerűséggel kapcsolatban. Hogyan alakul a pártnak ez a szerepe a kiterjedé­sében, méreteiben, mélységében, jelentőségében? Nem nehéz megál­lapítani — és a tapasztalat is ezt igazolja —, hogy az erre a kérdés­re adott válasz sokat nyom szocia­lizmus-felfogásunk kikristályosítá­­sának mérlegén, az új társadalom­ról szóló elmélet gyakorlati igazolá­sában, és — nem túlzás, ha ezt állítjuk — a kommunista eszménye­kért folytatott harc végkifejlésé­­ben is. Vannak rejtő tendenciájú törvé­nyek, amelyek hatékonysági köre szűkül és fokozatosan megszűnik, mivel az a talaj, amelyen kiala­kultak és amelynek strukturáló, di­namikus tényezői voltak, a múlté. Azokra a törvényekre azonban, amelyekkel itt foglalkozunk, nem ez a tendencia jellemző. Ha a szub­jektív tényező, amelynek magva a politikai vezető erő, ilyen felfogás által korlátozná magát, az új tár­sadalom építése egyéb, e mű ben­ne rejlő nehézségeitől eltérő akadá­lyokkal találná magát szemben; olyan nehézségekkel, amelyek an­­­nyira felerősödhetnének, hogy az új társadalom számára reális veszély­­lyé válnának. Másrészt olyan törvények is van­nak, amelyek állandóan emelkedő görbét követnek, mert a valóság, amelyet irányítanak — nem a vul­­gáris-mechanicista, hanem a mar­xista determinizmus értelmében —, emelkedő irányban fejlődik. A tör­vénynek ez a tendenciája nem fel­tétlenül mennyiségi növekedést je­lent, hanem mélységben, lényegben és megnyilvánulásban, minőségben (Folytatása a 16. oldalon) * Közleményünk az RSZK Társa­dalmi és Politikai Tudományok Aka­démiája által rendezett, „A sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom megteremtése“ című tudományos ülés­szakon elhangzott előadás módosítat­lan szövegének első része. lí-v

Next