A Hon, 1876. február (14. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-01 / 25. szám
25. szám. XIV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1876. Kedd, február 1. Kiadó-hivatal 1. Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési klij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt ki 6 hónapra...........................................12» » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás 99n a 66 XIV-dik évi folyamára. Félévre............ 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy havi .... 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »HON« kiadóhivatala. Budapest, jan. 31. Deák két utolsó beszéde. Nem tudunk, nem lehet másról írni, mint róla. Ha egyebet írnánk , iinta Minerva jöne az az írótól és visszatetszéssel lenne fogadva az olvasótól. Ő a mi mindennapi halottunk. És ki nem meríthető, új eszmekört nyit fel előttünk a fájdalom. Hogyne, mikor látjuk, hogy Ausztria és a külföld ép úgy ítélik meg őt hideg észszel, mint a mi fájdalommal. Igaznak kell lenni annak! Ő a párt és politikai életre már harmadfél év óta el volt veszve. És, fájdalom, ez idő első szakában fejlődött politikai életünk legegészségtelenebbül. Beláttuk magunk. A seb önmagát gyógyító és neki meg lehet élni azt az elégtételt, hogy az ország józanabb politikához és egészségesebb pártélethez kezdett. Igen, ez a követelmény képezi politikai végrendeletének egy részét. E végrendelet két legutolsó beszédében van letéve. Az egyiket az incompatibilitás kérdésében, a »leszámítoló bank« tárgyalásánál mondó, a másikat a polgári házasságról mondta. Ki tagadná, hogy e két beszédben a legkisebb mértékben is, a pártember szólana hozzánk ? Nem. Az elsőben beszél, saját pártja ellenében is, a magyar politikus; a másikban a jövő számára teszi le az európai államférfi hitvallását egyik legkényesebb, legfontosabb európai kérdésben, a vallásszabadság és polgári házasság kérdésében. Ezt akkor is így jellemeztük, ezt valljuk ma is. Amit 1873. május 14-én mondott, az a »leszámítoló bank« tárgyalásánál csak véletlen incidensképen merült fel, mikor Madarász kívánta, hogy e bank igazgatótanácsosai ne lehessenek képviselők. Ő pártold, azért, mert ebben látá kezdetét egy az eddiginél »függetlenebb és józanabb politikának« minek szükségét »igazán« kimondva hangsúlyozd. Az incidensnek két irányban is meg volt eredménye. Később megteremtik az inkompatibilitási törvényt és 1873. óta igen sokat józanodtunk pénzügyi, sőt átalános politikánkban is. Ezt többsel és tény bizonyítja. A takarékosság elvének foganatosítása az újabb tehervállalás, a megindult közigazgatási és igazságügyi reform, az államháztartás rendezése rövid időn gyors haladásokat tett. És ezek eszközét, a pártfúziót, is nagyban készíti elő az, hogy a mindenkitől tisztelt pártvezér, az addig követett politikát, habár csak közvetve is, annyira elítélte. Nem mondjuk, hogy mindenben szerencsések voltunk, azt sem állítjuk, hogy azóta mindenben érvényesült a »független és józan politika.« Vannak még ennek követelményei a pártban és azon kívül, melyeket kielégítnünk kell. Ezt nem tagadjuk. És épen az képezi Deák ama beszédéből reánk nézve a politiai hagyományt. Mert amily arányban tudjuk érvényesíteni azt, azon arányban teszünk eleget saját érdekünknek is. Ez nem csak a kegyelet, ez az érdek kötelessége. Az új pártnak eddigi működése, a kényszerűség miatt, a súlyos feladatok következtében, eddig kielégítő nem lehete. De épen e miatt nem nyilvánulhatott az egész szellemi erejében, függetlenségében sem, habár a »józan« politikának, fájdalom, nagyon is eleget tett, mert egész működése eddig kényszerű kötelességek lerovásában állott. Pártviszonyaink jók, habár kívánni valót hagynak hátra. De bármiként legyenek is ezek, az tény, hogy a »független és józan politika« követése minden párt érdekében áll és Deák oly szükséget, oly követelményt fejezett ki ama két szóban, melyet kormányunk, pártunk és az ellenzék mindig szemük előtt kell, hogy tartsanak. Az, amit 1873. junius 28-án mondott, már sokkal nagyobb és magasabb eszmekörben mozog, hogy sem realizálását a mindennapi munka könnyen elvégezhetné, vagy bármely perczben megkezdhetné. A vallási és házassági kérdés Deák junius 28-ai beszédében a legmagasabb és a legelfogulatlanabb szempontból van felfogva. Minden érdekünk azt követeli, hogy a végleges megoldás, vagy a megoldás végeredménye olyan legyen, milyennek Deák akaró. De a kötelező polgári házasságra törekvésben és az egyház és állam viszonyának szabályozásában azon óvatossággal kell eljárnunk, melyre ő int. És ezt az ország megérte. A magyar katholikus papság hazafisága segédkezet nyújtott eddig az ország kormányának és törvényhozásának arra, hogy sem a szenvedély fanatismusa fel ne lobbanjon, sem a az kiszámított, hideg észszel folytatott egyházi harcz ki ne törjön, melyet Deák oly talóan jellemez. És ennek megfelelően az országnak is kötelessége, hogy kellő tekintettel legyen a jogosult érdekre és ezek megsértése által összeütközést elő ne idézzen. E tekintetben Deák, említett beszédében, melyben a legmagasabb állásponton állott és legmélyrehatóbban, úgyszólván ifjú erővel bonczolt, és a mely — fájdalom — egyszersmind utolsó beszéde is volt, oly biztosan jelölte ki a nagy czélt, oly határozottan az eszközöket és egyszersmind oly nagy óvatosságra int, hogy haboznunk e tekintetben nem lehet. Ha most e kérdést nem bolygatjuk, ha közelebbről az nem oly nagy és átalános alakban fog felmerülni, mint ő körvonalazó, ez csak azt fogja jelenteni, hogy a társadalom békés viszonyai, az egyház higgadt magatartása, nem teszik szükségessé a radikálisabb megoldást, az eszközök hiánya, az égetőbb kérdések sürgőssége pedig nem engedik siettetni azt. De ha nem is egyszerre, hanem fokozatonként , mégis csak a Deák által kitűzött czélra kell törekednünk. És végrendeletéhez nem akkor leszünk hűtlenek, midőn erőnk vagy időnk hiányában, azt rögtön teljesen nem valósítjuk , hanem akkor, midőn azzal ellenkező intézkedéseket teszünk, azt megtagadjuk. Mitől óvjon Deák emléke! — Ifj.Lónyay Menyhért mentelmi ügyében a főrendiház mentelmi bizottságának jelentése így hangzik. A budapesti kir. törvényszék folyó évi január 13-án 768. sz. a. kelt és ifj. Lónyay Menyhért gróf ellen katona-ujonczállítás előli szökés miatt megindítandó büntető eljárás végetti kiadatást, illetőleg reá nézve a mentelmi jog felfüggesztését szorgalmazó megkeresvényt, a mentelmi bizottság tárgyalás alá vévén, a mellékelt iratokból meggyőződött arról, hogy ifj. Lónyay Menyhért gróf szabolcsmegyei állandó birtokos lakos, s ezen okból a megkereső budapesti kir. törvényszék ő ellenében büntető eljárás megindítására nézve nem illetékes. Továbbá a mellékelt iratokból meggyőződött arról, hogy ifj. Lónyay Menyhért gróf az 1869. év február havában a cs. és kir. VII. dragonyos ezredhez magát önkéntesnek bejelentette, ott az ezredes által el is fogadtatott, s a tettleges szolgálatot csak azért nem kezdhette meg, mert az orvosi vizsgálat alkalmával ideiglenesen a katonai szolgálatra alkalmatlannak találtatott. Ugyancsak a mellékelt iratok kétségtelenné teszik azt, hogy a vádlott gróf az 1872. évben magát újból a katonai hadsorozó orvosi vizsgálat és a felülvizsgálati bizottság elé állitván, mindkettő által a katonai szolgálat teljesítésére alkalmatlannak ítéltetett. Kitűnik végre azonfelül az iratokból az is, hogy többször nevezett gróf a beregmegyei kászonyi járás szolgabirája mint illetékes hatósága előtt magát mint katonakötelezett több éven át jelentette. Ezeknél fogva a törvényszéki megkeresvényben állított katona-újoncz állítás előli szökés kísérlete a tényleges viszonyokkal teljes ellentétben áll. Mihez képest a mentelmi bizottság a mentelmi jog felfüggesztését indokoltnak nem találja, s így a főrendiház f. hó 25-én tartott ülésében a bizottsághoz utasított ifj. Lónyay Menyhért gróf igazoló nyilatkozatát is fentjelzett indokok alapján további jelentéstétel mellőzésével a nagyméltóságu főrendiháznak tiszteletteljesen visszaterjeszti. Kelt Budapesten, 1876. évi január 26-án. Gróf Cziráky János s. k., bizottsági elnök. Gróf Zichy Ferraris Viktor s. k., bizottsági jegyző. — Hohenwart a vám-s a bankalkudozásokról. A nemzetgazdasági bizottságban,írja a bécsi »Wahrheit,« a kormány várakozása, de talán kívánsága ellenére is támogatót talált Hohenwart személyében. Dornitzer ismert javaslatának utolsó pontját vitatták, e pont igy hangzik: »Az államjogilag előirt alkudozásoknál az innenső államfél jogosult érdekei határozottan s szilárdan megoltalmazandók.« Hohenwart gróf e felhívás elfogadása ellen szólt. Ez — szerinte — magától értetődik. Ily felszólítás oly bizalmatlanságot föltételezne, hogy ő, noha ellenese a jelen kormánynak, kénytelen az ellen szavazni. A bizottság azonban elfogadta a határozatot. A nagy halottról. A királyné Deák ravatalánál. A haza védasszonya a haza atyjának koporsójánál; a haza védangyala, geniusa a haza bölcsének hült tetemét forró könyekbe áztatja! Mily magasztos, megrendítő jelenet ! Elköltözött nagy szellem! Nyugodtan adhatod át az anyaföldnek nemes poraid; drága gyöngyök, a legdrágább gyöngyök , koronás fejedelemasszonyunk könyei vegyültek azokkal össze. Beszenteltetél a legszenteltebb szenttel vízzel. A haza anyja megsiratá benned a haza atyját. Es te nemzetem, ki a fájdalom súlya alatt kezeidet tördelve, sötét tekintettel nézesz a homályos jövő elé, sírj, záporként hulljanak könyeid; sirasd a nagy veszteséget, mely tán nem lesz pótolva soha, sirj keservedben, — de sirj örömödben is, hogy ily királynővel áldott meg jó végzeted. Koronás uralkodó asszonyod gyászöltönye: nemtődnek gyászruhája, nemzetem; nemtődnek, ki együtt érzi veled mély keservedet. Áldottak legyenek a könyek, melyek a drága porokra hulltanak; áldott legyen a fölkentnek keze, mely megkoszorúzza a rombadőlt colosst. Ne csüggedj magyar nép, emelkedj föl a porból, hová a fájdalom és veszteség érzete sújtott, nézd, nem vagy magadra hagyatva bánatodban: a király asszony megosztja veled szived bánatát. S ha valami e nagy fájdalomban fölemelni és vigasztalni képes, az csak az a tudat lehet, hogy a budai várpalota termeiben nem idegen az, mi szivednek örömet vagy bánatot okoz ; hogy a a királynék legnemesbike leszáll a menyezetes trón magas zsámolyáról, le, az »egyszerű polgár«-hoz, hogy kitüntesse azt és benne tégedet; hogy egy forró könyet ejtsen, melynek ragyogása földeríti sötét látkörödet; hogy imájába foglaljon — mint egy közben járó közted és isten között; hogy imát röpítsen az Alkotóhoz, ki népek és uralkodók sorsát intézi. Nem. Ne csüggedj nemzetem. Ha képes voltál, és érdemesittetél arra, hogy részvétre gerjeszsz egy oly szivet, mint Erzsébet királyasszonyé, sorsodban, ha még oly mostoha s még oly súlyos is, vigasztalást lelhetsz. Az akadémia palotájának csarnoka, a nemzet nagy halottjának ideiglenes nyugvóhelye, ma egy fenségesen megható jelenetnek volt tanúja. Ő felsége a királyasszony látogatta meg a gyászba öltözött csarnokot, hogy saját kezeivel tegye az első koszorút Deák Ferencz koporsójára. Kevéssel négy óra előtt érkeztek meg az udvartól Ferenczy kisasszony és Rónay Jáczint. A csarnokban a ravatal felállítását ellenőrző bizottsági tagokon kívül csak Tisza Kálmán miniszterelnök és Széll Kálmán pénzügyminiszter voltak jelen. A királyasszony kívánata volt, hogy minden hivatalos fogadtatás mellőztessék s teljes egyszerűséggel és nyugalommal végezhesse el látogatását. Négy órakor megérkezett ő felsége, a künn várakozó néptömeg által néma hódolattal fogadtatva. A bizottsági tagok visszavonultak a csarnok felső részébe, csakis a miniszterelnök várta ő felségét a csarnok ajtajánál. Tisza Lajos és Kovács László bizottsági tagok szétvonták az ajtót borító függönyt, és ő felsége mély gyászba öltözve, belépett a sötét csarnokba, melynek félhomályát csak a ravatal lángjai világították meg. A királyasszony kíséretében gróf Festetich Mari udvarhölgy és I. Nopcsa udvarmester voltak. S ekkor történt a nagy jelenet, melynek képe eltörölhetlenül be fog vésődni nemcsak a jelenlevők, de az egész nemzet szivébe, s emléke át fog plántálódni késő unokáinkra, még azok sziveiben is áldást csatolva Erzsébet királyné nevéhez. A királyasszoy kezeibe véve az általa előre küldött gyönyörű babérkoszorút, mely fehér kaméliákkal van sűrűn diszitve , fellépett a ravatal emelvényére s udvarhölgye által segítve gyengéden reátelyezé a koszorút a nagy halottra. Néhány másodperczet töltött az örökre meghidegült nemes arczvonások szemléletében; a királyné szemében az igaz fájdalom könye csillogott, azután leszállva, több perczre áhitatos imába merült el a koporsó lábainál levő imazsámolyon, melynek balján (a koporsó jobbján) a király által küldött babérkoszorú feküdt. A jelenlevők szívein a hazafias büszkeség érzelmei, szemein a kegyeletes meghatottság kényei vettek erőt. A nemzet legegyszerűbb és legnagyobb polgára, koporsójában a koronás királyaszszony által megkoszorúzva, és halálában a királyasszony áhitatos imájába foglalva. A polgári erény a korona által megdicsőitve. Méltó tény arra, hogy az egész nemzet szivét felemelje, hogy gyermekeinkből a trón és haza iránt odaadó, önfeláldozó férfiakat neveljen. Imája végeztével ő felsége mély csendben távozott. Koszorúja ott maradt, s érintetlenül ott marad a koporsón és széles leomló fehér szalagjaival, melyeken aranybetűkkel van hímezve . Erzsébet királynéDeák Ferencznek — hirdetni fogja a ravatal minden látogatójának, s ezek által hirdetni fogja az egész nemzetnek a királyné nemes kegyeletét a nemzet halottja iránt és osztozását a nemzet fájdalmában. A király és királyné koszorúi Deák Ferencz koporsóján a legméltóbb és legékesebben szóló bizonyságai a lélekemelő ténynek, hogy koronás királyunk és az oldalán jótékony nemzőként működő koronás királyné egyek a nemzet telj csekély örömeiben, de teljesen egyek vele nagy fájdalmában is. A szabadelvű párt értekezlete. A szabadelvű párt ma esti 7 órakor tartott értekezlete megnyittatván, Gorove elnök, a párt tagjai helyükből felemelkedve, az elnök a következő indítványokat teszi. Hogy a nemzet és a kör nagy halottja iránt és gyászának tartósabb jelét adja: Viseljenek a kör tagjai lövegükön hat hétig gyászfátyolt; — mély gyászuk és örök tiszteletük jeléül a kör tagjai cserkoszorut tesznek a nagy halott koporsójára s e czélból szerdán délután 5 órakor a kör helyiségéből testületileg a nagy halott ravatalához vonulnak Ezután Tisza Kálmán miniszterelnök emelt szót: »Engedje meg a tisztelt értekezlet, hogy a nemzeti gyász e keretében én is szóljak egy pár szót. Nekem eddig csak a néma fájdalom jutott, miután azon meggyőződésben voltam, hogy ily gyászos alkalmaknál a legméltóbb, ha csak azon szó hangzik, mely az országgyűlés határozatát mondja ki; legméltóbb, hogy bárhonnan emelkedő minden felszólalás nélkül történjék azon egy hang kivételével, mely az országgyűlés akaratát tolmácsolja. De e bizalmas baráti körben megtöröm a hallgatást. Nem szándékom és nem is szükséges arról beszélni, hogy mi volt és ki volt Deák Ferencz ; tudjuk azt mindnyájan és meg fogja írni a történelem; nem akarok sem a régebben, sem a közelebb múlt parlamenti eseményekről és hangokról beszélni; de engedjék meg — hogy ha bár ez csupán személyemre vonatkozik is — kifejezhessem a feletti örömömet,megnyugvásomat, ami a fájdalom elviselésében könnyebbülésemül szolgál, hogy végig gondolva azokon, nyugodt lélekkel érzem, bátran elmondhatom, hogy soha semmi viszonyok közt egy szavam, sőt gondolatom nem volt, amely az ő nagyságát, amely hazafiságát bánthatta volna. De a valódi fájdalom néma .... Áttérek arra, a mi felszólalásomnak valódi czélja. Sokáig tűnődtem,hogy elmondja-k,amit elmondandó leszek , de utoljára is ráhatároztam magamat, mert meggondoltam, két dolgot: először, hogy míg Magyarország lesz, Magyarországnak pedig lennie kell) valószínűleg mindig lesz szabadelvű pártja, mely tudni fogja hogy már 1840-ben Deák F. volt vezére; másodszor, hogy ha nem lenne is párt, mely a szabadelvű nevet viseli, — mert hiszen a pártok elnevezései változnak — mindig lesz ember Magyarországon, ki az igazi hazafiság és nagyság iránt kegyelettel viseltetni tud, addig attól kellene félnünk, hogy az, ami Deák Ferenczre emlékeztet, ki lenne téve a kegyelet hiányának. Ezért azon kéréssel járulok a t. értekezlethez: engedjék meg nekem és minisztertársaimnak, hogy Deák Ferencz olajba festett arcképét a körnek felajánlhassuk. Bennünk, akik az elhunytat személyesen tiszteltük, becsültük, s tán szabad mondanunk, szerettük, fájdalmas érzelmeket fog a kép látása keblünkben ébreszteni, de talán mégis gyakran nehéz perczekben lélekemelőleg is fog az reánk hatni; később pedig jó lesz, ha azok, kik őt már csak a történelem lapjairól ismerik, a kép látása által késő idők múlva is emlékeztetni fognak arra, hogy miként kell a hazát önzetlenül és önfeláldozóan szeretni. (Átalános helyesléssel fogadá az értekezlet e meleg szavakat s az ajánlatot köszönettel tudomásul vette.) * Az értekezlet kimondá, hogy a vidéki hatósági küldöttségek a fővárosban időzésük alatt a kör szívesen látott vendégéül tekintetnek ; továbbá, hogy a kör tagjainak nejei számára a temetés alatt a kör helyiségei nyitva állanak. — Belkéretnek mindazon testületek vagy egyesek, kik Deák Ferencz ravatalához koszorút kívánnak letenni, hogy akoszorú átadását az akadémia palotájának »Kisfaludy« termében állandóan jelenlevő bizotságnak feljegyzés végett bejelenteni szíveskedjenek. Budapest 1876. januás 31. Az országos bizottság. Részvétnyilvánitások. Ő felsége a király Széll Kálmánnnak Deák Ferencz elhalázását jelentő távsürgönyére ugyancsak táviratilag következőkép felelt: »A király részvétét jelenti ki a legnagyobb hazafi halála felett.« B. Sina Simon egyik tisztviselője által tömör ezüstből készült pompás koszorút küldött Deák ravatalára, barátja emlékének szentelt szép sorok kíséretében. Gr. Edelsheim Gyula országos főparancsnok meglátogatá a miniszterelnököt, hogy részvétének Deák Ferencz elhunyta fölött kifejezést adjon, egyúttal megjegyzi, hogy a hadsereg tisztikara részt kíván venni a gyászmenetben. A budai várkaszinó, melynek Deák Ferencz tagja volt, elhatározta tegnap tartott gyűlésében, hogy jegyzőkönyvben örökíti meg emlékét, s temetésén küldöttségileg képviselteti magát. Dicsőült nagy hazánkfia Deák Ferencz elhunyta alkalmából a kir. József-műegyetemi tanács 1. évi janu 31-én tartott rendkívüli ülésében következők mentek határozatba: 1. A műgyetemi tanártestület a dicső emlékű nagy férfiú elhunyta feletti fájdalmának s kegyeletes megemlékezésének jegyzőkönyvileg óhajt kifejezést adni. 2. A műegyetemi tanártestület a végtisztességtételen és a gyászistentiszteleten testületileg fog részt venni. 3. Folyó évi febr. 3-án és 5-kén mint a végtisztességtétel és gyászistenitisztelet napjain a kir. József-Egyetemen előadások nem tartatnak. A pesti b. e. takarékpénztáregyesület anyaintézete, valamint teréz- és józsef-ferenczvárosi fiókpénztáraiknál is febr. 3-án, csütörtökön a kezelés reggeli 8 órakor fog megkezdetni s tart 10 óráig, amikor néhai Deák Ferencz temetése alkalmából a hivatalok bezáratnak. A budapesti autonóm orthodox zsidó hitközség tegnap délután rendkívüli választmányi ülést tartott, melyben egyhangúlag a következő határozatokat hozta: 1. Elhunyt legnagyobb hazánkfia érdemeit és erényeit jegyzőkönyvileg megörökíteni. 2. A hitközséget egy bizottság által legnagyobb hazánkfia utolsó megtiszteltetésén képviseltetni. 3. Hogy vasárnap délelőtt 11 órakor a hitközség imaházában (Orczy-féle házban) halottigyász-ünnepélyt tartani fog. Hirdetmény. Deák Ferencz elhunyta folytán az országgyűlés által megtartatni határozott gyásztisztelet rendéről. 1. A boldogultnak hitlt tetemei a magy. tud. akadémia palotájának csarnokában felállított ravatalon, február hó 1-én és 2-án, naponként reggeli 9 órától délutáni 5 óráig lesznek közszemlére kitéve. 2. A gyászünnepély ugyancsak az akadémia csarnokában febr. hó 3-án délelőtti 11 órakor veszi kezdetét. Ez alkalommal : a) az országgyűlés két házának tagjai az igazoló jegy felmutatása mellett d. e. 10 órakor gyűlnek össze az akadémia épületébe. b) A hatóságok, testületek, egyesületek, intézeteknek belépti jegygyel ellátott küldöttségi tagjai pedig egy-kor közvetlenül az akadémia csarnokába fognak bebocsáttatni. c) Az igazoló és belépti jegyek február 1-én d. u. 2—5-ig és 2-án d. e. 10—2, és d. u. 3—6-ig vehetők át, a képviselőház háznagyi irodájában. d) a jegyekkel ellátottak a nádor- és Béla-útutczán át jutnak az akadémia épületéhez. Itt az országgyűlés tagjai az akadémia-utczában levő kapun, a többiek a főbejárásnál jutnak helyeikre. e) a hatóságok, egyesületek, intézetek, testületek többi tagjai az akadémia előtti téren foglalnak helyett, azon sorrendben, amelyben a menetnél fognak résztvenni. Ezen, részükre kijelölt, fenntartott helyre, a Dorottya-utczán át jutnak el, s részükre a fennebb megjelölt helyen és időben kiszolgáltatandó jegyek felmutatása mellett. 3. A gyászmenet az akadémia épületétől a fürdő utczán a váczi körúton, a Deák Ferencz tér érintésével a Károly körúton és a kerepesi utón végig, a következő rendben vonul a köztemetőbe. a) az országgyűlés két házának jegyzői. b) az intézetek, testületek és egyesületek. c) a hatóságok. d) Zalamegye és Budapest főváros küldöttjei. e) a cs. és kir. hadsereg és a m. kir. honvédség tisztikarának tagjai. f) az egyházi személyzet. g) a halottas diszfogat (a koporsó 12 szalagját a kormánynak és az országgyűlés két házának tagjai felváltva viendik.) h) az elhunytnak rokonai. i) a miniszterek. k) az elnökök vezérlete alatt, az országgyűlés két házának tagjai. l) a végtisztelethez járuló közönség. 4. A köztemetőbe a menet a 2-ik kapun vonul be. A halottas díszfogat előtt menő hatósági, egyesületi, intézeti és testületi tagok a sírkápolna felé vezető út két oldalán úgy foglalnak helyet, hogy az átmenet szabad legyen. A sírkápolna körül elkülönített térre, csakis az akadémia csarnokába való belépéshez kapott jegy felmutatása mellett lehetem bejutni. 5. Az engesztelő szt.-mise-áldozat február hó 5-én délelőtti 10 órakor fog a belvárosi plébániatemplomban megtartatni, melyre az országgyűlés két háza tagjainak, valamint a hatóságok, intézetek egyesületek s testületek küldöttjeinek számára a képviselőház háznagyi hivatalában február 4-én d. e. 10— 2-ig és délután 4—6-ig jegyek fognak kiszolgáltatni. A templomba való belépés csakis ezen jegyek felmutatása mellett engedtetik meg. 6. Felkéretik a közönség, hogy a rend fenntartásáról megbízott s külön jelvénynyel ellátott közegek intézkedéseihez alkalmazkodni és ezen közegeket működésükben lehetőségig támogatni szíveskedjék. 7. A rendőri intézkedések részletei a végrehajtó bizottság hozzájárulásával a főkapitány által külön fognak közzé tétetni. Budapesten, 1876. január 31-én. Az országgyűlés két háza által kiküldött bizottság. Temetési előkészületek. Az országos temetési bizottság néhány tagja, tegnap délben, a köztemetőbe ment megszemlélni a helyet, hová Deák temettetni fog. Temetkezési helyül a temető második kapujával szemben álló sírkertnek majdnem kellő közepén fekvő kis kápolna szemeltetett ki. Később e helyen nagyszerű mausoleum fog építtetni. A felsőház tagjai egy tizenkét tagból álló bandériumot állítanak ki a temetésre. Edelsheim-Gyulay altábornagy három katonai zenekart bocsátott a rendező bizottság rendelkezésére a temetés alkalmára. A temetésnél a nemzeti színház egész énekkara közre fog működni. A rendező bizottság ma délelőtti ülésében elhatározta, hogy, miután a vidékről máris számos küldöttség van bejelentve, s a temetés előreláthatólag roppant néptömeget fog összegyűjteni, a rendkatonaság segélyével tartassék fenn. b. Edelsheim-Gyulay már ki is jelentette, hogy a szükséges lényegséget a bizottság rendelkezésére bocsátja. Egyúttal elhatároztatott, hogy azon utczákon, melyeken a temetési menet átvonul, a gázlámpások meg fognak gyújtatni. Bécsből távírják a »Pester Lloyd«-nak . A Reichsrath mindkét házának elnökei a legközelebbi ülés megnyitásakor Deák Ferencz elhunyta alkalmából kegyeletes szavakban kívánnak megemlékezni. A képviselői és főrendi körökben csak a magyar országgyűlés értesítését várják, hogy a halotti ünnepélyen képviseltessék magukat. Bécs város községtanácsa hasonlókép részvétnyilatkozatot készít. A szombaton tartandó gyász istentisztelet alkalmával Verdi »Requiem«-jének előadása volt kilátásba helyezve, melynek előadásában a nemzeti színház tagjai is részt lettek volna veendők. E tervvel azonban felhagytak, miután a requiem igen hosszú. A regens chori-nak tehát belátására hagyatott, hogy a gyászünnepélyre alkalmas más zeneművet válaszszon, melynek előadása azonban egy óránál ne tartson tovább. Thaisz főkapitány a menet iránt részletes programmot terjesztett be az országgyűlési bizottságnak. A terv elfogadtatott s holnap fairaga-