A Jövő Üzemmérnöke, 1991 (18-19. évfolyam, 1-8. szám)
1991-02-01 / 10. szám
Gondolatolvasó Mert itt nem, a ráció számít. Ráció szerint már rég elpusztultunk volna. Akik Magyarországon logikusan gondolkoztak, mindig kétségbe estek. Itt a remény a reménytelenségben van. Abban, hogy a végső órákon, amikor a nemzet sorsán őrködő riadtan takarja, el szemét, amint az örvény felé közeledünk — hirtelen titkos erőtartalékok nyílnak fel a lélekben. Erőtartalékok, amelyeken túl vannak minden ésszel, akarattal elérhető dolog határán; erők, amelyek kegyelemszerűen jönnek, amikor már mindenről le kell mondanunk. Mint a halálos veszedelemben lévőnek egyszerre megszázszorozódik a lélekjelenléte, és sohasem sejtett erő száll a karáiba, a szemébe, egész élete, elmúlt és eljövendő esztendei mind kapaszkodó kezébe tódulnak — úgy törnek fel olykor a nemzet életében a titkos erők, amelyeket felhalmoztak a századok. Mint amikor a görög hajósnak, a vihar szörnyű tetőfokán, gyilkos hullámok fölött megjelent az árboc ormán fényben a Fehér Istennő, Leukothea.(...) Az erőforrások még nem apadtak el. Költők, kiáltsatok! A Fehér Istennő még megjelenhet. Szerb Antal Miért vonult ki dr. Fazekas Zoltán... — Tiltakozásomat elmondtam szóban, a kivonulásomnak ahhoz tehát semmi köze sem volt. Egyszerűen taktikus okai voltak: a célom az volt, hogy ezt az SZMSZ-t ne szavazzák meg. A hozzászólásomból ez kiderült. Ehhez vagy az kellett, hogy a résztvevők egyharmada ellene szavazzon, — ennek nem láttam valószínűségét — vagy pedig az, hogy tizenvalahány ember kimenjen és ne szavazzon, mert akkor határozatképtelen lesz az ülés. Én ezt az utóbbit választottam, tudtam, hogy így meg lehet akadályozni, hogy valami nem kedvező dolgot elfogadjanak. Bár jól belegondolva, ilyen döntési mechanizmus mellett ez valóban bomba meglepetés lett volna. (32-en szavaztak nemmel, 20-an tartózkodtak, 133-an mondtak igent. Kezdetkor 202 szavazatra jogosult volt jelen. A szerk.) ■I Tehát nem tartottad alkalmasnak ezt az SZMSZ-t az elfogadásra. De ez a tiltakozás az IFT-nek is szólt, s a benne résztvevők munkáját is leminősítette. — Az IFT részben végzett rossz munkát. Az SZMSZ- nek sok jó eleme is van Ezekről ott is beszéltem. Alapvető hiba, hogy ők döntöttek az alternatíváikról. Sok kérdésben meg az a hiba, ahogyan döntöttek. Most csak arra a tökéletes egyezésre hívom fel a figyelmet, ami a régi tanácsi rendszer, és a mostani főiskolai mechanizmus között fennáll. .. ■l Sok antidemokratikus elemről szóltál, s a főigazgató helyét ebben az SZMSZ- ben bábu-szerepként jelölted meg. Nincsenek alternatívák, állítottad, de te sem vázoltál fel azokat. — Véleményem szerint a döntés a 43 év alatt megszokott módon zajlott le. Alternatívák helyett egyvalamiből lehetett,választani”. Meghamisítva azzal, hogy egy csomagról van szó, aminek vannak jó elemei is. Miközben erős nyomást gyakoroltak, hogy SZMSZ nélkül nem lehet már működni (ismert fogás), ragyogóan kihasználva a jól beidegződött „menjünk már haza” közömbösséget is, így nem volt kétséges az eredmény. Közben a döntésre jogosult testülettel megszavaztatták, hogy a továbbiakban semmi közük a főiskola alkotmányaihoz, az 58-aik azt csinálnak vele, amit akarnak. Abszurd esetben akár azt is kimondhatják, hogy ezentúl ők, vagy a vazallusaik az örökös vezetők. Legalább is közvetlen formában nem számítok ilyesmire, csak arra akarok rámutatni, hogy e szabályzat alapján bármi előfordulhat, mert a kontroll hiányzik a szisztémából. Többek között!... Már csak a mérete miatt is operatív döntésre képtelen választott testület, a főiskolai tanács, (tanácstestület), a főleg kinevezett vezetőkből álló szenátus (VB), és a pongyolán definiált jogkörökkel felruházott „gyenge” főigazgató (tanácselnök), tipikusan olyan struktúra, amelyikben a tényleges hatalmat a VB erős magja fogja gyakorolni, miközben a felelősség a jól bevált gyakorlatnak megfelelően elkenhető. Alternatívákat ott azért nem nagyon mondtam (de azért jeleztem!), mert a kérdésemre adott válasz nyilvánvalóvá tette, hogy szavazni csak az előterjesztett anyagra lehet. Új elem, vagy alternatíva bevitelére nincs mód. Egyébként szívesen beszélnék egy szakmai kompetenciával rendelkező bizottságokra épülő, a személyes felelősséget is jól hordozó változatról, csak itt kevés ehhez a terjedelem.. ■I A főiskolai tanács az előterjesztések véleményezésére, a döntések előkészítésére állandó és ad- hock bizottságokat hozhat létre, melyek működését az SZMSZ külön melléklete tartalmazza. — A tanácsi rendszerben a VB is megbízhatott bizottságokat, de végüll is a VB döntött. A mi viszonyainkra alkalmazva és pozitív tartalommal ezt, nem bizottságokra, hanem inkább több szenátusra lenne szükség. ■I Úgy tűnik, hogy siettetnek bennünket. Remélem nem most kell döntenünk — állapítottad meg. Miért kellett volna elodázni a döntést? — Elodázni a döntést azért kellett volna, mert még nem jó és nem kész az SZMSZ, és a főiskola szerintem a régivel sem működött annyira rosszul, hogy sietni kellett volna (sőt!) én viszont azt kérdezem, hogy kiknek volt érdeke a nagy sietség, és ■miért? ■l Végül még egy, s talán kényes kérdés: az a hír kapott szárnyra a városban, hogy egy önkormányzati gyűlésen nyilatkoztál — bár nem is tartozott szorosan a témához —, hogy a főiskola egy sztálinista SZMSZ-t fogadott el. — Remélem, hogy a témához tartozott, mert a győri egyetem ügye volt a terítéken. Vagy talán ez a kérdés nem érinti a főiskolát?! Egyébként azt hiszem tévedtem, ha sztálinistának tituláltam ezt az SZMSZ-t, mert a tanácsrendszer atyja a bolsevik párt alapítója, Lenin volt. Ha egyáltalán a kérdésnek megfelelően fejeztem ki magam, akkor most helyesbítek: ez az SZMSZ leninista. Nem fűzünk az interjúhoz kommentárt. Dr. Fazekas Zoltánnak a szólásszabadság jegyében biztosítottuk, hogy lapunk hasábjain is kifejthesse véleményét, mint ahogy mások véleményének is helyt adunk következő számunkban. B. I. Ma is beszédtéma még, s megfogalmazódnak számonkérő kérdések is: kit, s mit minősít, kinek, s kiknek szól a tiltakozás e főiskolánkon eddig nem tapasztalt formája? Mi történik, ha többen is követik dr. Fazekas Zoltánt, s kivonulnak a döntés előtt, elől. Akkor robbant volna a bomba? GÁBOR DÉNES-DÍJASONK:_________________ DR. VERMES ÁGOSTON A múlt év decemberében Budapesten vette át dr. Vermes Ágoston tanszékvezető főiskolai tanár az első ízben odaítélt Gábor Dénes-díjat. Ez alkalomból, s 60 éves születésnapján mutatjuk be őt és sokoldalú tevékenységét olvasóinknak. A Budapesti Műszaki Egyetemen avatták okleveles gépész- és repülőmérnökké 1953-ban, s ugyancsak a BME-n, a közlekedésmérnöki karon műszaki doktorrá. Tizennyolc évet dolgozott a RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyárban. 1974-ben került főiskolánkra, főiskolai tanár, a járműgyártási tanszék vezetője. Legjelentősebb kitüntetései: „Pattantyús Á. Géza Díj” (1967), „GTE Műszaki Irodalmi Díj” (1970), „MTESZ Díj” (1974), „Széchenyi István Főiskolai Díj” (1987), „Gábor Dénes Díj” — Műszaki Szellemi Alkotásért — (1990). □ E rövid szakmai bemutatást a legjelentősebb kitüntetésekkel zártuk. A felsorolt díjak a több évtizedes szakmai-tudományos és oktató tevékenységet ismerik el. Mit tudhatunk meg róluk rövid beszélgetésünkben? — Kifejezetten szakmaitudományos és oktató tevékenységemért kaptam a Széchenyi István Főiskolai Díjat, az idősorrendben ezt megelőző MTESZ Díjat az egész magyar mérnöktársadalomért, a reálértelmiségért végzett társadalmi, műszaki munkámért. A Gábor Dénes Díj kifejezetten a mérnöki alkotások, a műszaki szellemi alkotások díjazását, jutalmazását célozza. □ Az Alapító Okirat szellemében a Gábor Dénes Díjat évente egy hazai és nemzetközi tudományos személyiségekből álló zsűri ítéli oda azoknak a kreatív szellemi szakembereknek, akik — a többi között — személyes tevékenységükkel közvetlenül segítik az innovatív munkát; kiemelkedő műszaki-szellemi tevékenységet folytatnak; jelentős szellemi alkotást hoztak létre; példamutató munkájukkal környezetükben élesztik a kreatív kedvet, az alkotó szellemet; a vezetésük alatt álló szervezetnél megteremtették az alkotó munka infrastrukturális feltételeit . . . — Már egyetemi hallgató koromban részt vettem a BME repülőgépek tanszékének kutató-fejlesztő munkájában. Mérnöki pályafutásomat oktatási munkával kezdtem, de éreztem, hogy a közvetlen ipari-mérnöki tevékenység fontos a mérnök számára, még akkor is, ha az oktatás szép és nemes célkitűzés. Ezért ipari mérnökként folytattam az életpályámat. Közel két évtizedet töltöttem el a RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyárban a legkülönbözőbb mérnöki beosztásokban : kutatómérnöki, fejlesztőmérnöki, műszaki vezetői, gyártmányfejlesztés vezetői munkakörökben ... Egyre inkább az a tudatos életfilozófiám alakult ki, hogy minden tudomány valójában akkor igazán hasznos az emberiségnek, a társadalomnak, ha az realizálódik. A realizálódás alapvető katalizátorának tekintem a mérnököt, aki a megvalósítás, netán már a laboratóriumi szintű megvalósítás széles körű alkalmazásának elengedhetetlen művelője, végrehajtója. Ez vezényelte lényegében az egész tevékenységemet. A tudomány és a technika roppant dinamikus fejlődése pedig szinte kötelező erejűvé tette a cél érdekében, a széles spektrumban létrehozott team-munkát. □ Tehát a mérnök egyéniség, a sokoldalúan képzett tudományos szakemberek, a tanszék team-munkáját is honorálja a díj? — A tanszék ipari, kutatási, fejlesztési munkái igen szerteágazóak. Hangsúlyoznom kell azt az óriási segítséget, amit elsősorban közvetlen munkatársaimtól, a tanszék mérnökoktatóitól, másrészt pedig az egész főiskolától, mint intézménytől kaptam azzal, hogy többek között lehetővé tették a fejlesztéshez, a berendezések kifejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges információk megszerzését, s a szükséges vizsgálatok elvégzését. Úgy gondolom, tevékenységünk szép példája annak, amit már nagyon régen vallok, hogy a mai rohanó, nagyon dinamikusan fejlődő technikai és tudományos rendszerben csak összefogott, célirányos és jól funkcionáló csoportmunkával lehet igazi eredményt elérni. S ami ugyancsak lényeges: az említett két kutatási-fejlesztési területen szinte már a kutatással párhuzamosan bevezettük az oktatásba a kísérlet-kutatás eredményeit. Gyakorlatokban, példákban, feladatokban. Ma már mindkét IKARUS-gyárban (Budapest, Székesfehérvár) dolgoznak olyan járműgyártó üzemmérnökeink, akik a légkondicionálásnak hazai alkalmazói, szakemberei. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy megismerhették a tanszék kutatási eredményeit, s diplomamunkájukat is e témakörből írhatták. □ Jó érzés volt hallgatóinkról, mint elismert szakemberekről nyilatkozni. Kétoldalú minősítés-minősülés. Korrekt oktató—hallgató viszonyt, alapos, következetes számonkérést tételez fel. Kölcsönös tiszteletet. — Nehéz erről nyilatkozni. Én úgy érzem, hogy a hallgatóim nem is annyira az oktatót, hanem a mérnököt tisztelik bennem. Ez számomra nagy megtiszteltetés. □ Széles körű társadalmi tevékenység a MTESZ-ben, GTE-ben. Ezt a szakmai-műszaki tevékenységet a humán tudományok szeretete, művelése is övezi... Ott láttalak sokszor a járműgyártó szakosok szakestélyén... és még sorolhatnám. Az elmúlt 60 esztendő eredményekben, sikerekben gazdag volt. Boldog ember vagy? — Köszönöm, hogy erről is szólhatok. A Gépipari és Tudományos Egyesületben és ennek mintegy folyományaként, a MTESZ-ben végzett tevékenységem 35 éves múltra tekint vissza. Minden új ismeret megszerzése kötelessége egy reálértelmiséginek ha szabad így fogalmaznom, mert ma már nemcsak mérnököket, hanem közgazdászokat is képviselünk a MTESZ színeiben. Ezt a munkát segíteni össztársadalmi kötelesség is, mert gazdaságot építeni, gazdaságot szervezni, gazdaságot újjáalakítani lehetetlen egy jól szervezett és az eredményekben és problémákban jól informált mérnöktársadalom nélkül. Ezért nagy megtiszteltetés, hogy pillanatnyilag is a MTESZ Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezetének a társelnöke vagyok. Az oktatás érdekeit is képviselhetem. Ami a humán műveltséget illeti, a magyar nyelvet és irodalmat mindig is nagyon szerettem. A zene szeretetét a szülői házban kaptam... öt évig tanultam a Fővárosi Zeneiskola hegedű-tanszakán (hatéves koromtól), közben párhuzamosan három évig zongorázni is tanultam. Játszottam az egyetem szimfonikus zenekarában, majd az egyetem egy kamarazenekarában. A zene ma is fontos része életemnek. Hogy boldog vagyok-e? Amit a lehetőségek és körülmények számomra biztosítottak, azoknak mindig igyekeztem megfelelni. Jobb gazdasági-technikai körülmények között mérnökként sokkal többet tudtam volna használni. Végtelen hálás vagyok a sorsnak azért, hogy jó munkatársakat, emberséges, tisztességes vezetőket kaptam ... — És a család? — A családi környezetemnek sokat köszönhetek. Feleségem igen sokat vállalt — még személyes, szakmai előmeneteléről is lemondva — azért, hogy én nyugodtan végezhessem a műszaki, társadalmi munkámat. Fiam, aki kétdiplomás mérnök a RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyár dolgozója, azon a kísérletikutatási főosztályon dolgozik, amelyiknek én voltam a vezetője. Örülök, hogy ő is igyekvő, ambiciózus szakember. Köszönöm a beszélgetést. Dr. Boros István HAVI HÁROM KIFLI... A főiskolai közművelődési programok szervezését a Művelődési Minisztérium fejpénz adásával is támogatta. Évente hallgatóként ez 70 Ft-ot, azaz hetven Ft-ot jelentett. Ha a hallgatói létszámmal ezen összeget beszorozzuk a végeredmény 1990-ben 84 ezer Ft lett volna... Miért írok feltételes módban? Az őszi ösztöndíj rendezése több területhez hasonlóan a közművelődést is érintette. A tájékoztató levél szerint a minisztérium a különböző hallgatói támogatásokat összevonta, s az ösztöndíj összege még az évi 70 Ft-os, tehát havi 8—9 Ft-os fejpénzzel is „növekedett. .Ennek az ösztöndíjemelésnek a vásárlóértéke nem nagyon minősíthető (a Ricsiben havonta még egy deci bort, egy kólát sem adnak érte), a közművelődés szakterületén viszont ezen összeg hiánya meghatározó forráskiesés. Mit hoz a jövő? Az inflálódó értékrend további bomlását, vagy a látszatintézkedéseket elkerülő segítő támogatást? Ki tudja a választ? — — Töredékek A tanulmányi épület több irodájába eddig ismeretlen személyiek „bement (ek)’*. Mivel nem páncélszekrényben tárolt értékek tűntek el, az egész „magánügy .. .” Valóban? Tavaly november elején a Közművelődési Titkárság irodáját is meglátogatta két, azóta már nem ismeretlen vendég. Bár állítólag nem az anyagi haszonszerzés motiválta a tettet, több érdekes tény azért figyelmet érdemel. Mindenképpen örvendetes, ha egy oktatási intézményben a fémtani érdeklődés öntevékenyen, az önképzés módszerével valósul meg... Ennyit a mi esetünkről. A többi pénz, személyes értéktárgy eltűnését mély hallgatás, nagy homály övezi. Vigyázzon mindenki jobban az értékeire! —■ ez sajnos nagyon közkeletű figyelmeztetés. Nem biztonságos a parkoló már nappal sem, ezt az eltűnt kerékpárok volt tulajdonosai tudják és érzik a legjobban. Mit tehetünk? Biciklit nem betonozhatunk le, s aki autóval közlekedik, az mire számíthat? Ne várjuk meg, amíg a könnyű zsákmány az eddiginél is nagyobb „érdeklődő” társaságot ide vonz! Évekkel ezelőtt már jól bevált a hallgatókból önkéntes alapon szervezett rendfenntartó csoport. A szervezeti keret szerint önkéntes rendőrök voltak az éjszakai járőrözők. Ez a politikai, társadalmi változások miatt is feloszlott, s most csak a bajokat látjuk. * * + A tél elmúltával valószínűleg növekszik az érdeklődés az intézmény iránt, bár a nem kívánatos formáknak nem fogunk örülni. A társadalmi gondok felszínre kerülésével együtt növekszik a veszély, hogy a bűnözés formái és nagyságrendje már a közhangulat és a közöny alapelemei lesznek. A mi közel egy mázsás páncélszekrényünk előkerült, a dolog ezek szerint megoldódott. Mikor lesz a kollegák optimizmusának forrása a főiskola közbiztonsága? * * * Még csak 17 éve működik Győrben a főiskola. A Kálóczy tér járdája azóta sem készült el, bár a fák jó részét azért sikerült kivágni. Marad az úttest, mint fő közlekedési helyszín. Naponta sokan utaznak a 2-es helyi járatú busszal. A kekszgyári megállótól a hídig hangulatos kis kaptató teszi változatossá a terepet. Eső, hó és egyéb időjárási alkalmakkor a kedves utas jókorát kerülhet a kiépítetlen, kb. 30—40 méteres partoldal veszélyei miatt. Ez a téma is bekerült már régen az örökzöldek közé, hiszen már az indulástól többen sürgetik azt a megoldást, ami hangsúlyozottan nem a mi intézményünk kötelessége. Hagyjunk valamit az utódokra is? —ba— ________1 A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE ’91. FEBRUÁR 3