A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
— A pénz miatt változtatott munkát? — Igen, főleg a pénz miatt. Férjem rokkantnyugdíjas, már hetedik éve. Nemrég adtuk férjhez a lányunkat, a másik tizennégy éves. Sokat töprengett a család: mi legyen, mit tegyünk, hogy kicsit jobban élhessünk? Végül a lángossütés mellett döntöttünk. — A lángos tehát jó bevételi forrás? — Ez is vállalkozás. Sokkal több a jövedelmem, mint azelőtt. És további terveim vannak. Ha az ember túljut a kezdeti nehézségeken, és már belekóstolt az üzleti életbe, tovább akar lépni. Nosztalgia nélkül A nyitrai Mária Kudláková nem búsul amiatt, hogy hátat fordított eredeti szakmájának. Nyomdászati szakközépiskolát végzett. Nem egész két évig a nyitrai nyomdában dolgozott korrektorként. Havi jövedelme alig haladta meg a minimálbért. S munkáját sem végezte színeslélekkel. Nem szívesen görnyedezett napi 8 órán át a kinyomtatott szövegek fölött. Végképp nem bánja, hogy egészen más pályára tért. Sőt! — Fiatal vagyok, egyelőre független — mondja vidáman —, semmit sem veszítek, ha próbára teszem önmagamat, hogy tudjam, mire is vagyok képes. A bódé megvásárlásában két bátyám és a szüleim segítettek, de bankhitelt is kértem. Havonta törlesztem a tartozásomat, a családban és a bankban is. Szerencsére ezek után is marad még valami a zsebemben. A hamburger, a nyalánkságok és a frissítők szépen fogynak. Mindezeken kívül havi 5 ezer koronát fizet Mária Kudláková segítőtársának. Fizeti a helypénzt, a villany- és gázszámlát. Azt mondja, hogy szerényen, de megél a maradék pénzből. S bízik a helyzet jobbra fordulásában. A hiteltörlesztés még eltart néhány évig, de utána mindenképpen jobb élet vár rá. A 89-es fordulat utáni eufóriát követően nem sok jövőt jósoltunk a kisvállalkozóknak. S a jóslat valós voltát bizonyítja, hogy az emberek tömegesen adják vissza iparengedélyüket. Vannak, akik kitartanak. Nehezen, de azért boldogulnak valahogy. Minden elismerésem azoké az embereké, akik a sok-sok nehézség ellenére megállják a helyüket, és szívós munkájukkal nap mint nap, újra és újra keményen szembenéznek nem sok jóval kecsegtető helyzetükkel. FIALA ILONA A szerző felvételei Egy pozsonyi borkereskedő család Pozsonyban és környékén a szőlőtermesztésnek és borkészítésnek évszázados hagyományai vannak. Elsősorban a város mérsékelt éghajlati viszonyainak, a környék jó minőségű termőföldjeinek és kedvező földrajzi fekvésének köszönheti. A Kis-Kárpátok déli lejtőin már a kelta törzsek idejében termesztettek szőlőt. A város történetében a bortermelés kezdettől fogva fontos szerepet játszott. Már a 16. században Európa-szerte ismerték a pozsonyi borfajtákat, s általuk számos patríciuscsalád mesés gazdagsághoz jutott. A nagyipari termelés bevezetésével a bortermelés is forradalmi változásokon ment keresztül. Magyarországon az első pezsgőkészítő gyár 1825-ben alakult Pozsonyban. J.E. Hubert gyárában eredeti francia receptek alapján állították elő a külföldön is híres Hubert pezsgőket. Sorrendben a harmadik nagyvállalkozó Palugyay Jakab és fiai voltak. Palugyay Jakab 1819. augusztus 9- én született Pozsonyban egy szegényebb nemesi család sarjaként. Apja, Palugyay Ignác Grassalkovich gróf gondnoka volt. A 25 éves Palugyay Jakab 1844-ben megvásárolta a Vaskutacska vendéglőt, amelyet szállodává alakított át. Négy évvel később a mai Carlton Szálló helyén álló Három zöld fához címzett fogadó társtulajdonosa lett. Elsősorban jóízű ételeivel hódította meg vendégeit. 1863-ban megalapította a Palugyay Jakab és fiai nevű céget, amelyet három fiával, Józseffel, Ferenccel és Károllyal együtt vezetett. Főleg a párizsi tapasztalatokkal és kereskedelmi végzettséggel rendelkező József segített apjának világhírnevet szerezni. A Chateau Paluguay márkájú pezsgőket luxusvonatokon, szállodákban, éttermekben, majd tengerjáró hajókon szolgálták fel. Termékeiket Európán kívül Mexikóban és az Egyesült Államokban is jól ismerték. Finom boraik különböző kiállításokon, Bécsben (1877 és 1873), Párizsban (1878) vagy Sydney-ben (1880) többször elismerésben részesültek. A múlt század 60-as és 70-es éveiben már közismert borkereskedő cégnek számított itthon és külföldön egyaránt. Palugyay Jakab 1879- ben a mai Prágai úton (Pražská cesta č. 1.) gazdagon díszített neoreneszánsz házat építtetett, amely a cég székhelye lett. Közlekedési szempontból nagyon kedvező helyen állt ez a Palugyay-palotának nevezett épület. Az út másik végén terült el a vasúti állomás, s a palota pincéinek hatalmas hordóiból föld alatti folyosókon szállították a bort közvetlenül a vasúti kocsikba. A vállalat már olyan méreteket öltött, hogy több városban (Bécsben, Budapesten, Krakkóban és máshol) kirendeltséget nyitottak. A budapesti fióküzemet röviddel halála előtt maga Palugyay Jakab vezette. 1886-ban halt meg, hatalmas vállalatát három fiára hagyta, akik továbbfejlesztették apjuk örökségét. A cég irányítását a legtapasztaltabb fivér, József vette át. A Palugyay testvérek a századvégi Pozsony legelőkelőbb polgárai közé tartoztak. A legelső személykocsi Pozsonyban Palugyay József tulajdona volt. 1896. december 25-én a Palugyay Ferenc vezette Zöldfa fogadóban került sor az első mozielőadásra. Az első világháború a Palugyay-cég sorsát is megpecsételte. Csehszlovákia megalakulása nehéz feladatok elé állította a Palugyay fivéreket. Az új határok váratlan nehézségeket okoztak az Osztrák—Magyar Monarchia egész területén szétszórt kirendeltségek üzemeltetésében. A húszas évek elején a Palugyay J. és fiai cég komoly adósságokkal küzdött, ezért 1923-ban Csehszlovák Részvénytársasággá alakult. A hét részvénytulajdonos közül a legtöbb részvényt Palugyay József két fia, Ferenc és Antal birtokolta. A leányvállalatok önálló üzemekké alakultak, de részvényeik továbbra is a Palugyay-család tulajdonát képezték. A harmincas években kialakult gazdasági válság a borkereskedelemben is éreztette hatását. A Palugyayak által irányított részvénytársaság komoly adósságokkal küzdött. Az egész vállalat fokozatosan a bank tulajdonába került. Palugyay Ferenc Budapestre költözött. Antal 1934-ben leukémiában halt meg. 1939. augusztus 26-án és október 2-án árverésre került sor, amelyen az értékes hordókat, üvegeket és a többi berendezést mind elárverezték. A 261 ezer korona értékű tulajdont környékbeli magánvállalkozók, kisebb kereskedelmi cégek és szőlősgazdák vásárolták meg. Ezzel a Palugyay J. és fiai cég végérvényesen megszűnt. A Palugyay név pedig Pozsonyban sajnálatos módon fokozatosan feledésbe merült. BOKROS KATALIN A híres Palugyay-ház, ma a borászati üzem székhelye ELŐ MÚLT HÉT 5