Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 11. (1960)
1960 / 1. szám - MŰVÉSZET - Musza Ferenc: Orgonakultusz Mátyás udvarában
hogy az egyéb hangszerek kezelői mellett Mátyás királyi udvarában külön orgonások, sőt orgonakészítők voltak. Ezek között szerepel az a MIKLÓS orgonacsicsináló mester, aki a veszprémi székesegyház számára orgonát készített s akit Mátyás onnan visszarendelt a fehérvári káptalanhoz 1469-ben . Először BEAUMONT emlékezik meg egy István nevű orgonamesterről, aki ugyancsak Mátyás és Betraix kérésére jött Firenzéből, ahol SQUARCIALUPI- tól sajátította el a mesterséget. Ez a budai István barát semmiképpen sem azonos a salernitanoi STEPHANO DI PAONE-vel, aki Nápolyból való sokkal jobb orgonaépítő, mint ez bizonyítható a nápolyi udvarban levő „Libri dei Conti”-ból. Ez a Stefano a FERRANTE családnál dolgozott Aragonában és Mátyás feleségének, Beatrix hercegnőnek kíséretével jött Magyarországba. Nem bizonyos, hogy a zenében való jártassága miatt jött a hercegnő kíséretével; az is lehet, hogy jó muzsikus volt ugyan, s csak az orgonakészítésben volt járatlan, mert kétségtelen, hogy mesterségének elsajátítása végett küldte őt később a királyi család Firenzébe. Firenzében érdemes is volt megtanulni mind az orgonaépítést, mind pedig az orgonálás művészetét. LORENZO DI MEDICI udvarának és a Santa Maria del Fiore dómnak orgonistái ugyanis e hangszer mestereinek legjobbjai közül kerültek ki. Ezeknek egyike ANTONIO SQUARCIALUPI, akinek a sírja a firenzei dómban van s még hozzá abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a BENEDETTO MAJANO által készített sírszobra alatt LORENZO DI MEDICI sírfeliratát helyezték el, amelyért a herceg egész humanista udvara versengett. Megemlítjük, hogy a nagy orgonista egyik kódexének első lapjain maradtak ránk művek, amelyek a legmagasztalóbb hangon emlékeznek meg SQUARCIALUPI művészetéről. Nem csoda, ha emiatt LORENZO a legnagyobb gonddal választja ki Squarcialupi utódját: egyenesen a zene akkori atyamesteréhez, GUILLAUME DUFAY-hoz fordul orgonistáért. (1476. Cambrey.) Valószínűleg ilyen módon keletkezett az orgonista ügyben Cambrey és Firenze között az a szoros összeköttetés, amelynek eredményeképpen HEINRICH ISAAK kerül Squarcialupi örökébe 1480. táján. Mindezt a viszonyok ismerete miatt is kell tudnunk, miután többször történik hivatkozás arra, hogy fejedelmi udvarainkba, így Mátyás királyi udvarába is idegen, főként olasz zenészek gyűltek össze, sőt mondhatjuk, hogy ettől az időtől kezdődik idegen muzsikusok, persze közöttük orgonásoknak is hazánkban való letelepülése. Medici Lorenzo udvara a zeneművészetet is kiemelte középkori kötött helyzetéből s ennek fényes bizonyítéka az, hogy udvarában a XV.század legnagyobb zeneszerzője, ARRIGI TEDESCO másfél évtizeden át előkelő szerepet vitt s az is, hogy környezetének másik nagynevű alakja, a már említett ANTONIO SQUARCIALUPI lett, az orgonakészítő, orgonajátszó és zeneszerző, ki írásaiban az Antonio degli Organi nevet használta és kinek híre oly nagy volt, hogy ALTAVILLE gróf fia, FERRANTE nápolyi király ajánlólevelével ment hozzá zenét tanulni. Bizonyosra vehető, hogy Squarcialupi hírneve vezette Firenzébe Mátyás és Beatrix udvari orgonamesterét is, István barátot, akit a magyar humanizmus számára Mátyás éppúgy olasz földről szerzett, mint ahogy világhírű orgonáit. Onnan került hazánkba STEPHANO DI SALERNO is, aki éppúgy, mint ezeknek a századoknak muzsikusai, orgonakészítői általában egyházi személy. A magyar művelődéstörténet tudott Stephano di Salernoról, mint Mátyás udvari orgonájáról, de mellette sok más helyen emlegették István barátot vagy István mestert, akinek személyi azonossága még eddig tisztázatlan volt. E kérdés tisztázása érdekében néhányan kutatást végeztek a Mediciek modenai levéltárában s ennek eredményeképpen napfényre kerültek azok a levelek, amelyeket Mátyás és Beatrix 1483-ban az említett orgonamester érdekében Medici Lorenzohoz írt. Ezekből nyilvánvalóan megállapítható: 1. hogy Stephano di Salerno szerzetes volt; 2. hogy nem volt magyar származású, mint azt többen hitték,10 ,hanem olaszos nevéből következtethetően — írja Gárdonyi Albert — valószínűleg Beatrix hozta magával Nápolyból s azonos lehetett azzal az olasz származásúnak mondott orgonamesterrel, akinek 1489-ben bekövetkezett halála után a királyné Zsigmond osztrák herceg orgonamesterét, PAUL FIOFHEYMER-t óhajtotta udvara számára megnyerni.11 Végül a levelekből az volt megállapítható, hogy teljes neve: Stephano PAONE di Salerno. Ennek a Beatrix által magával hozott STEPHANO-nak az alakja tehát most már teljes nevén, mint olasz származású Stephano Paone di Salerno áll előttünk. Budán való időzéséről és a királyi udvarban való szerepléséről semmit sem tudunk.