Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 11. (1960)

1960 / 1. szám - MŰVÉSZET - Musza Ferenc: Orgonakultusz Mátyás udvarában

hogy az egyéb hangszerek kezelői mellett Mátyás királyi udvarában külön orgoná­­sok, sőt orgonakészítők voltak. Ezek között szerepel az a MIKLÓS orgonacsi­­csináló mester, aki a veszprémi székes­­egyház számára orgonát készített s akit Mátyás onnan visszarendelt a fehérvári káptalanhoz 1469-ben . Először BEAUMONT emlékezik meg egy István nevű orgonamesterről, aki ugyancsak Mátyás és Betraix kérésére jött Firenzéből, ahol SQUARCIALUPI- tól sajátította el a mesterséget.­­ Ez a budai István barát semmiképpen sem azonos a salernitanoi STEPHANO DI PAONE-vel, aki Nápolyból való sokkal jobb orgonaépítő,­ mint ez bizonyítható a nápolyi udvarban levő „Libri dei Con­­ti”-ból.­ Ez a Stefano a FERRANTE csa­ládnál dolgozott Aragonában és Mátyás feleségének, Beatrix hercegnőnek kísé­retével jött Magyarországba. Nem bi­zonyos, hogy a zenében való jártassága miatt jött a hercegnő kíséretével; az is lehet, hogy jó muzsikus volt ugyan, s csak az orgonakészítésben volt járatlan, mert kétségtelen, hogy mesterségének elsajá­títása végett küldte őt később a királyi család Firenzébe. Firenzében érdemes is volt megtanul­ni mind az orgonaépítést, mind pedig az orgonálás művészetét. LORENZO DI MEDICI udvarának és a Santa Maria del Fiore dómnak orgonistái ugyanis e hangszer mestereinek legjobbjai közül kerültek ki. Ezeknek egyike ANTONIO SQUARCIALUPI, akinek a sírja a firenzei dómban van s még hozzá abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a BENEDETTO MAJANO által készített sírszobra alatt LORENZO DI MEDICI sírfeliratát helyezték el, amelyért a her­ceg egész humanista udvara versengett. Megemlítjük, hogy a nagy orgonista egyik kódexének első lapjain maradtak ránk művek, amelyek a legmagasztalóbb hangon emlékeznek meg SQUARCIA­LUPI művészetéről. Nem csoda, ha emiatt LORENZO a legnagyobb gonddal választja ki Squarcialupi utódját: egye­nesen a zene akkori atyamesteréhez, GUILLAUME DUFAY-hoz fordul orgo­nistáért. (1476. Cambrey.) V­alószínűleg ilyen módon keletkezett az orgonista ügyben Cambrey és Firenze között az a szoros összeköttetés, amelynek eredmé­nyeképpen HEINRICH ISAAK kerül Squarcialupi örökébe 1480. táján. Mindezt a viszonyok ismerete miatt is kell tudnunk, miután többször törté­nik hivatkozás arra, hogy fejedelmi ud­varainkba, így Mátyás királyi udvarába is idegen, főként olasz zenészek gyűltek össze, sőt mondhatjuk, hogy ettől az időtől kezdődik idegen muzsikusok, per­sze közöttük orgonásoknak is hazánkban való letelepülése. Medici Lorenzo udvara a zeneművé­szetet is kiemelte középkori kötött hely­zetéből s ennek fényes bizonyítéka az, hogy udvarában a XV.század legnagyobb zeneszerzője, ARRIGI TEDESCO más­fél évtizeden át előkelő szerepet vitt s az is, hogy környezetének másik nagynevű alakja, a már említett ANTONIO SQUARCIALUPI lett, az orgonakészítő, orgonajátszó és zeneszerző, ki írásaiban az Antonio degli Organi nevet használta és kinek híre oly nagy volt, hogy ALTA­­VILLE gróf fia, FERRANTE nápolyi király ajánlólevelével ment hozzá zenét tanulni. Bizonyosra vehető, hogy Squar­cialupi hírneve vezette Firenzébe Má­tyás és Beatrix udvari orgonamesterét is, István barátot, akit a magyar huma­nizmus számára Mátyás éppúgy olasz földről szerzett, mint ahogy világhírű orgonáit. Onnan került hazánkba STEPHANO DI SALERNO is, aki éppúgy, mint ezeknek a századoknak muzsikusai, or­gonakészítői általában­­ egyházi személy. A magyar művelődéstörténet tudott Stephano di Salernoról, mint Mátyás udvari orgonájáról, de mellette sok más helyen emlegették István barátot vagy István mestert, akinek sze­mélyi azonossága még eddig tisztázatlan volt. E kérdés tisztázása érdekében né­­hányan­ kutatást végeztek a Mediciek modenai levéltárában s ennek eredménye­képpen napfényre kerültek azok a levelek, amelyeket Mátyás és Beatrix 1483-ban az említett orgonamester érdekében Me­dici Lorenzohoz írt.­ Ezekből nyilván­valóan megállapítható: 1. hogy Stephano di Salerno szerzetes volt; 2. hogy nem volt magyar származású, mint azt többen hitték,10 ,hanem olaszos nevéből kö­vetkeztethetően — írja Gárdonyi Albert — valószínűleg Beatrix hozta magával Nápolyból s azonos lehetett azzal az olasz származásúnak mondott orgona­mesterrel, akinek 1489-ben bekövetke­zett halála után a királyné Zsigmond osztrák herceg orgonamesterét, PAUL FIOFHEYMER-t óhajtotta udvara szá­mára megnyerni.11 Végül a levelekből az volt megállapítható, hogy teljes neve: Stephano PAONE di Salerno. Ennek a Beatrix által magával hozott STEPHANO-nak az alakja tehát most már teljes nevén, mint olasz származású Stephano Paone di Salerno áll előttünk. Budán való időzéséről és a királyi udvar­ban való szerepléséről semmit sem tudunk.

Next