Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 74. (1987-1988)
FISCHER ANTAL: A 120 éves Budapesti Állatkert rövid krónikája
zett és 44 borjú született. Utóbbiak közül 14-nek a még ma is élő Mombassa az anyja. A leghosszabb kort a Kincsem I. nevű nőstény érte meg: 45 éves korában hullott el. Az 1896-os hőség után ismét leromlás következett, amelyet csak némileg csökkentett Ferenc József királyi adománya: tevék, zebuk, törpe zebuk, szunda bivaly, boszniai bivaly, indiai bivaly, vörös bivaly, szarvasok, antilopok, juhok, pekárik, csíkos hiénák. 1909-ben 1837 egyed volt a létszám. 1909-től 1912-ig nagymértékben átépítették az Állatkertet. Megkezdődött az emlős állatok törzskönyvezése is. A mai napig 130 emlősfaj és alfaj (fajta) került bejegyzésre. Az 1920-as és 30-as években korszerűsítési munkák kezdődtek. Erről Nádler Herbert, akkori igazgató, ezt írja: "1907-től kezdődő öt év alatt Budapesten olyan állatkertet építettek, amilyennél jobbat külföldön sem építhetett volna senki, hiszen az tapasztalt szakemberek addig az időpontig kialakult véleménye alapján lett megtervezve. Ámde az idő múlásával bővül a tudás, gyarapodnak a megfigyelések, mindenben van fejlődés, haladás, és ami valamikor — elméletben és gyakorlatban — korszerű volt, annak nagy része ma már elavult." Megépítették a szarvasok kifutóját kettéválasztó kerítést ("Nádler-kerítés"), azzal a céllal, hogy a bőgéskor felajzott bikát megtorpanásra kényszerítse. A madárház egy részében megszüntették a kis kalitkás rendszert, és tágas röpdéket alakítottak ki. A zsiráfok deszkapadlóját eltávolították és vastag kavicsrétegre cserélték fel. Átalakították a nagyragadozók barlangját, ahol néhány év alatt 17 oroszlán pusztult el tüdőgyulladásban. De talán a legnagyobb és legkorszerűbb alkotás volt az afrikai antilopok és zebrák nagy társas kifutója (1600 m ). 1931-ben láthatott a látogató először együtt egy kifutóban grúkat, jávorantilopokat, hóka antilopokat, nyársas antilopokat és zebrákat. A sörényes juhokat is megkísérelték itt tartani, de azoknak a két és fél méteres fal nem jelentett akadályt, állandóan kiszöktek a kifutóból. A majomház körül a ketrectől csak egy méterre levő védőkorlátot egy méterrel kijebb kellett helyezni, mert a 30-as évek látogatója sem volt különb a mainál: a kinyúló kis majom kezébe égő cigarettát, üvegcserepet nyomtak, és egészségtelen, gyakran pusztulásukat okozó táplálékot adtak nekik. Ekkor alakították ki a vízilovak nagy fürdőmedencéjét. 1934-ben szűnt meg a Nagytóra épült krokodilház és kerültek a krokodilok új helyükre, a Pálmaházba. A nyugalmas, fejlődő éveket a pusztulás évei követték. A II. világháború alatt az épületek zöme tönkre ment. A felszabadulást mindössze 14 ál-