Amerikai Magyar Népszava, 1975. július-december (85. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-07 / 45. szám
14. OLDAL ÍGY nézett ki... ŐS-FÉNYKÉPET TÁLALTAK PETŐFI SÁNDORRÓL HEVES, Heves megye — A találkozás pillanatának hangulata még most, másodszorra, harmadszorra is szinte leirhatatlan. Az ember tenyerében fekszik a barnás, néhol meggyűrődött, szakadt szélű öreg és vékony fényképpapír, amelyen az arc annyira ismerős, de a hirtelen feltárulkozó részletekben mégis mennyi meglepetés! Ő volt hát Petőfi? Így nézett ki valós valójában? Hirtelen társítással úgy tűnik, hogy a hosszú hányattatásból 1949-ben előkerült daguerrotipia, az 1847-ben Szendrey Júliának ajándékozott ősfénykép Petőfijét idézi, csak tisztán látható hajjal, arccal, szemmel, szájjal, orral, kézzel, ruhával. Még így, nagyon megfakultan is. Él Hevesen egy nemes szenvedélyű, több mint hetvenéves öreg özvegyember, Hegedűs Béla, valamikor falusi kisboltos, aki legényidejétől kezdve, a környéken minden régi időkről beszélő holmit összegyűjt. Legyen az olajfestmény vagy pásztorbot, kolomp vagy régi iratköteg. Ma a szó szoros értelmében felmérhetetlen kincse van. Az egri múzeum rendbehozatott a száj mára egy házat, abban kiállító- teremnek egybealakítottak két falusi szobát. Ennek a világítását fedezi Eger. De a folyosók jobban mondva a tornác zugai, a hálószoba, konyha, az udvar , szintúgy zsúfolva vannak mindenféle gyűjteménnyel. Hegedűs Béla többek között megvásárolt egy fél ötre való régi iratot, családi hagyatékot községbeli idős ismerősétől, Maczky Bélától. Maczky Béla egyik apai őse még birtokos nemes volt, 1848-49-ben Heves követe, a megye egyik főtisztviselője. Felesége Fáy Róza. A Maczkyak a helytörténészek szerint a török hódoltság után kerültek a javarészt kipusztult hevesi vidékre, akkor Mackie névre hallgató, itt nagyobb birtokot szerzett német családként. Később magyarosították a nevüket. A nagyapa volt az utolsó birtokos, majd a família máról holnapra elszegényedett. A megvásárolt halmazban vegyes iratok voltak. Egy reformkori országgyűlés naplótöredéke, bérletlevelek, taksás számadányugták 1848 októberéből arról, hogy a környéken ki mennyi pénzt adott a megyei közgyűlés határozatára a honvéd újoncok ruházatára és felszerelésére. Ez a paksaméta őrizte dohszagú lapjai között a megfakult barna képemléket Petőfi Sándorról." Ezüstpapírra tűzte és falra akasztotta. " A daguerrotipiával rendkívül egybeeső, valószínűleg annak jó, sértetlen korában, arról készült, korabeli fényképmásolat, amely így a jelenlegi legpontosabb hiteles Petőfi arcot mutatja meg, úgy tűnik, felbecsülhetetlen a kép ikonográfiai értéke. Soltész István Petőfi Sándor ős-fényképe, amely hosszú rejtezés után most került elő Heves megyében. ---------------------------------------------------------------------------- PESTI SZÍNFOLTOK VASÁRNAP DÉLELŐTT: A PÉCSI GYORSRA VÁRVA Budapest, október hó... Várunk, várakozunk a pécsi gyorsra, késni fog — jelezte a hangosbemondó, alig hallottuk. — Minden vonat késik manapság — mondja beletörődőn egy fehérbajszú öregember, akinek mindegy, hogy itt ácsorog a napsütésben vagy másutt, kedélyesen nézi, ahogy mások dühöngenek, idegeskednek, aztán odalépdel az árushoz, kér egy narancsszörpöt, jó ízűen issza. Várunk, várakozunk. Egy legújabb divat szerint öltözött hölgy, huzatkabát, huzatblúz, globnis alj, kicsípte magát a pályaudvarra, kit vár vajon? — találgatom — a vőlegényét? a barátnőjét? Öltözetéről ítélve az utóbbit. Türelmetlenül sétál, karóráját nézi: — Rettenetes volt — meséli majd később —, milyen lassan múlt az idő... Itt lassan múlik az idő, csak annak nem, aki hiába futott a másik vonat után, nem érte el. Voltak drukerei, akik kiáltották mindent bele. Voltak kárörvendő nézői, akik azonnal levonták a konzekvenciát: — Hja, korábban kell felkelni. Egy kis szórakozás volt mindenesetre ez a verseny a vonattal, amint visszafelé bandukol a lekéső, nem néznek rá, szemérmesen elfordulnak, ne vegye észre a mosolyt, a sajnálatot. De azonnal másra kell figyelni, két hölgy összeveszett a hordáron. Ez az ötletes kiskocsi nagyon jó, de nagyon kevés van belőle a pályaudvaron. Szemfüleseke a világ, az egyik hölgy maga mellett tartotta az üres bulit, „milyen ügyes vagy” — dicsérte volna meg érte az érkező, ám lecsaptak a kocsira, elorozták, míg valamire odafigyelt, s a hölgy nem hagyja rángatni magát, tovaviszi a kulit. — Hozzám ne érjen — sziszegi a kárvallottra — mert odacsapok. Várunk, várakozunk. Fiatalember, kókadt virágcsokorral. Házaspár karonülő gyerekkel. — Remek szórakozás — mérgelődik a fiatalasszony —, az egész délelőttöt itt a huzatban... — Nincs huzat — válaszol türelmesen a férj —, anyukáék nagyon örülnek majd... — Neked — vág vissza a feleség —, neked majd örülnek, de én... Sóhaj, elfojtott könny, aztán hirtelen elhatározás: — Legalább veszek egy divatlapot. Férfi, aki nem várakozni jött, csak nézelődni, elütni az unalmas vasárnap délelőttöt. — Naccsád kérem, hány óra van? — próbál megszólítani egy hölgyet, megkapja a választ, de a másik mondatra már nem válaszol a „naccsád”, továbblépdel. A férfi nem túlságosan csalódott, totószelvényeket vesz elő, nekidől a márványpultnak, töltögeti, egy, iksz, kettő... *** Hangosbemondó szól, megint nem hallani. Csomagkihordó kocsi érkezik, komoly arcú vezetővel. — Ez már azt is jelzi... — mondja egy bennfentes, egy pályaudvari törzsvendég —, jön a vonat... Valahol, a távolban már közeledik. Egy kicsit nagyobb lesz az izgalom. Nem tulágosan, mert Pécsről az érkezés mindennapi dolog, s az érkezés nem is mindig öröm. A fiatalasszony még mindig lapoz a divatlapban, arca fanyar. Férje nyugtalanul sétál a gyerekekkel, családi összeütközés szelét érzi. Lézengő férfi kitöltötte a totószelvényt, elsétál, átsétál a másik oldalra, befut a vonat, itt neki már nincs . A keresnivalója. *** Megérkezett a vonat, utasok szállnak le kofferokkal, táskákkal, csomagokkal. Már a lépcsőn nézelődnek, tájékozódnak, figyelnek, puszik csappannak, vállak ropognak, karok tárulnak ölelésre. Akárhogy is, boldog pillanat. Utána majd nagy mesélések és nagy unatkozások következnek. Utána majd lehet várni, mikor utazik el a vendég. Utána lehet összeveszni távoli fiatalemberrel, féltékenységből. Lehet marakodni családi örökségen. Vitatkozni rokoni dolgokon. De ez az érkezés ideje. Bende Ibolya AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Péntek, 1975 november 7 ÉVFORDULÓK BENE FERENC (1778-1858) orvos, akadémikus, nevéhez fűződik a himlőoltás bevezetése és a kolera elleni küzdelem megszervezése, 200 esztendeje született. SZARVAS GÁBOR 1832-1895) nyelvész, akadémikus, a magyar nyelvművelés megalapítója halálának 80. évfordulója. BODÓ BÉLA (1903-1970) újságíró ismert kó 5 esztendeje halt meg. BÖCKH JÁNOS (1840-1909) az első magyar geológusnemzedék vezető egyénisége, a Magyar Földtani Intézet egykori igazgatója — az ő kezdeményezésére indult meg hazánkban a kőolajkutatás — 135 esztendeje született. RÁKOSI SZIDI (1852-1935) színművésznő, színészpedagógus halálának 40. évfordulója. GERSTER BÉLA (1850-1923) mérnök, az ő tervei alapján létesült Görögoszágban a Korinthoszi-csatorna, Magyarországon főleg vasútépítéssel foglalkozott, 125 esztendeje született. GVADÁNYI JÓZSEF (1725-1801) költő, a nemesi-nemzeti ellenállás egyik leghatásosabb képvise-1 ■ lője születésének 250. évfordulója. BAROSS LÁSZLÓ (1865-1938) növénynemesítő, aki két búzafajtával aranyérmet nyert az ottawai világkiállításon 110 esztendeje született.