Aradi Közlöny, 1929. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

XRffüI KÜZL’Ö’N* (Arad, október 31.) Az Aradi Közlöny leg­utóbbi számában beszámolt arról a feljelentés­ről, amelyet Pöhm János aradi vaskereskedő tett az aradi rendőrségen egyik­ alkalmazottja ellen, aki a cég kárára több visszaélést köve­tett el. Megállapítása szerint az alkalmazott egy aradi vállalkozóval olyan üzleteket bonyo­lított, le, hogy a vállalkozó a cég raktárából nagyobb összegű árut vitt el, mint amennyit az üzleti könyvekbe bevezetett és ezért tőle külön díja­t kapott. A rendőrségen megindultak a kihallgatások, de még tegnap este az ügy­ben olyan fordulatra volt kilátás, hogy az ü­év résztvevői között megegyezés jön létre és Pehm János visszavonta a kerei­tést. Ez a fordulat mára­r­e is következett. A károsult cég jogi képviselője, dr. Sala­mon Ignác­ reggel beadvánnyal fordult a rend­őrséghez és ebben a cég nevében a feljelentést visszavonta. A visszavonást azzal indokolta meg, hogy a cég tulajdonosa alaposabban át­vizsgálta az üzleti könyveket és megállapítot­ta, hogy a feljelentés tévedésen s­zámít. Azok a tárgyak, amelyeket ez alkalmazott a vállalko­zónak eladott és amelyeket a vállalkozónál megtaláltak, szabá­yszerűen vannak a birtoká­ban és így a magánvádat visszavonva, kéri a feljelentés semmisnek nyilvánítását. A felje­lentés visszavonását megállapodás előzte meg s eszerint Pöhm János vaskereskedő hatszáz­ezer lejes követelésével szemben négyszázezer lejes kártalanítást kapott, amelyet Ingatl­ar­ be­­táblázás révén biztosított magának. I fi­­ó linila u Malija ék iifel Az újabb könyvvizsgálat megállapította, hogy a­ feljelentés tévedésen alapult.­­ A megegyezés értelmében a cég kártalanítást kap. ­3+ .Hetit iPIP. Vasútfejlesztés helyett — tisztviselője­aNI!SI®l KCSS1I­I V* III építés. Vidrighin — a rendeletgyáros. (Az Aradi Közlöny Bucuresti-i t­u­d­ó­s­í­t­ó­i­n­a­k távirata.)" Amikor V­i­d­r­i­g­h­i­n Stan, a nagy csodatevő vízvezetéki igazgató a postavezéri székből — mert hiszen volt és van neki állása és jövedelme elég — átkerült a CFR vezérigazgatói székébe, min­denki azt hitte, hogy csoda történik és a vas­úti közlekedés megjavul. Megszűnnek a mizé­riák, jobb lesz a vagyonelosztás, észszerűbb a személyi és tehertarifa, lesetnek okos beruhá­zások, megjavítják­ a vonalakat, szóval azt csinálja mál CFR vezetősége, amit kell. Nos, ezúttal csalódni kellett. Vidrighin jött, látott és nem győzött elég rendeletet gyártani. Rendeletet, kimutatásokat, statisz­tikákat követelve a tisztviselőkről, nem, kor, vallás se isten tudja meg miféle adatok sze­rint. Átszervezett, törölt, megszüntetett, leépí­­tette a vasúti személyzete, az újságírók és az összes jogosultsággal bírók szabad-, vagy ked­vezményes jegyeit, de az Igaz! darázsfészekbe nem nyúlt bele: a városi, megyei, állami tisztviselők pro­tekciósainak, a politika kedvezménye­zettjeinek szabadj­egy-dzsungeljébe. Mert nem kell megfeledkezni, a vasút teherté­­stelének nagyobb része ez. A vasutasok, ha a szolgálat úgy kívánja, ma is utaznak. De utaz­nak és pedig még annál többet a szabadjegyes protekciósok légiói. Az elsőosztályok, a Ra­pid-vonatok — tessék meggyőződni — mind ilyenekkel vannak tele. De Vidrighin ezzel nem törődik. Csak gyártja a re­ndeleteket. Elrendelte, hogy a jegyvizsgáló ellenőrök a kiutazási költségeiket tartoznak előle­gezni a CFR-nek, amely a költségjegyzék és a vasúti jegy bemutatása után hónapok múlva fizet, ha fizet. Persze az ellenőrük, akiknek állandóan a vo­naton kell letudok, ezt nem bírják megtenni és kénytelenek a rendeletet lazsálni. Nem utaz­nak ki, csak ha muszáj, hiszen igazán nem milliomos-bankárok, akik könnyű szerrel hite­lezhetnek bármeddig. Az eredmény: a vona­tokon sok a lógós, sok a felszökött potyautas, meg az egyes kalauzok protezsáltja. Elrendelte, hogy az összes vasutasok tar­toznak ellenőrző orvosi vizitre menni. No, nem azért, hogy amelyik közülük beteg, azt meggyógyíttassa, hanem azért, hogy nyu­­galomba küldje, végki­elégítse, vagy szélnek eressze. Persze az orvosi vizitre állás az ösz­­szes vasutasokra nézve nagy probléma, hi­szen így emiatt megállhatnának a vonatok, amíg a vizit tart. Aztán az egészségesek mi a szösznek álljanak orvos elé? Csakhogy le­gyen ezzel is dolog? A sok kifogásra a CFR vezérigazgatóság változtatott is a tervén. Il­letve elejtette ezt. De a rendeleteket gyártja azért rendületlenül. Most például nyakra-főre kimutatásokat és statisztikákat kér. Beavatottak szerint Vidrighin B-lstát ké­szül összeállítani a CFR-nél. Az új kimutatásokba kategóriák szerint veendők fel az alkalmazottak. Elsőnek azok, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, ha akármilyen munkabírók és nélkülözhetetlenek is. Aztán következnek a tartósabbban betegeskedők, a gyengébb eredménnyel, vagy eredménytele­nül végzett nyelvvizsgák, az ideiglenesen fel­vettek, a szolgálatukat nem kifogástalanul el­látók, s­­végül a nők. Vidrighin állítólag ebben a sorrendben akarja a B-Astát összeál­tani és ebben a sorrendben készül a CFR személyzeti le­építését keresztülvinni. Dogmákhoz ragaszkodik és statisztika-össze­­állításokkal bíbelődik, ahelyett, hogy a nagy bajokon segítene­ a CFR-nek a hozzá nem ér­tő vezetés miatt fenyegető súlyos válságán. És mindennek tetejébe rövidesen új tari­faemelést szándékszik keresztülvinni: úgy a személyi, mint a teherforgalomban. Szóval a helyzet szanálása helyett kegye­lemdöfést akar adni a vasútnak. Mert a tarifa­emelés valósággá válása esetén kegyelemdö­fés lesz. Remélhető azonban, hogy Vidrighin előbb vagy ész­rél ér és a sok fölösleges és meddő munkát jelentő rendeletesdi helyett ko­moly és érdemleges munkába fog, vagy pedig ő kapja meg azt a kegyelemdöfést, amelyet a sanda mészárosra emlékeztető mellékvágásai miatt már régen megérdemelt. 1929 november 1. Kilenc választókerülete lesz Aradnak. Az új törvény szerint egy kerületben csak 1500 ember szavazhat. (Arad, október 31.) Az aradi közigazgatási hatóságok nagy előkészületeket tesznek a községi választásokra. Ma megbeszélés történt a válasz­tókerületek beosztására vonatkozólag, amely az idén nagy könnyebbséget jelent a választópolgá­rokra nézve. A régi közigazgatási törvény alap­ján ugyanis a törvényszékek elnökei állapították meg saját hatáskörükben a kerületek számát. Aradon öt kerület volt, ami a közönségre nézve kényelmetlennek bizonyult, mert voltak olyan ke­rületek, ahol három-négy­ezer embernek kellett le­szavaznia és a választók órákig ácsoroghattak, míg az urnához jutottak. Az új közigazgatási törvény lényeges köny­­nyebbséget hozott, amennyiben előírja, hogy egy választókerületben legfeljebb 1500 szava­zó lehet. Ennek alapján Aradon nyolc vagy kilenc kerület lesz, úgy hogy kilátás van arra, hogy a kora dél­utáni órákban mindenütt befejeződik a szavazás. Az új törvény arra vonatkozólag nem intézkedik, kinek áll jogában megállapítani a választókerüle­tek számát s ezt a körülményt valószínűleg a vá­lasztás kiírása alkalmával tisztázzák. «♦♦♦♦♦«»♦♦♦A** »»»«♦♦♦♦»»♦♦♦«»»»»♦♦»» Marwitz tábornok. Wandiifiow nevű nomerá­ Biai birtokán 73 éves korá­ban meghalt von Marwitz szolgálaton kí­­vüli lovassági tábornok, aki a bábom ki­töréséig a lo­vasság főfel-­­ü­yelője volt. Ő­ek voltak rémjeivé azok a lovassági csapatok, mme­­lyek a Paris elleni felvonu­lásban mélyen behatoltak az. ellenséges területre, Siautes­nek, majd a 2. és végül az é­nek let a parancsnoka. Később egy 5 hadsereg- A doftanai politikai elítéltek éhségsztrájkba kezdtek. Memorandumba foglalták követeléseiket és kijelentik, hogy el vannak szánva a halálra, ha feltételeiket nem teljesítik. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudó­sítójának távirata.) A doftanai fegyház 34 po­litikai elítéltje négy nappal ezelőtt éhség­­sztrájkot kezdett. Ezzel akarnak tiltakozni egyrészt a kegyetlen bánásmód ellen, más­részt azért, mert velük szemben nem alkal­mazták az amnesztiát, holott a kolozsvári és galata­i hadbíróság által ugyanezen paragrafu­sok alapján elítélt politikai foglyokat szabadon bocsátották. A fegyencek az éhségsztrájk megkezdése előtt memorandumot állítottak össze, amely­ben kérik az élelmezésükre kiutalt napi 6 lét felemelését, a salétromos és férges cellák ki­tisztítását, a biztos halált jelentő „H“-cellák megszüntetését, a testi fenyítések eltörlését, betegség esetén orvosi segélyben való része­sítést, a családtagokkal szabad érintkezést és­­télen a cellák fűtését. A memorandumban leszögezik, hogy, amennyiben kérésük nem találna meghallga­tásra, úgy el vannak tökélve arra, hogy a ha­lálig kitartanak az éhségsztrájk mellett. MM»»»» »♦»»»♦»♦♦♦»♦♦»»♦»♦»»»♦♦»♦»»♦♦»»♦»»»»♦♦ »«»»»» »»O»»»»»» Inzultálták Marosvásárhely volt polgármesterét. Olteanu liberális fököm­fens a nyílt uccán megrugdosta Dandea Emilt.­­ „Megrugdostam, mert nem érdemli meg, hogy kézzel hozzányúljak.“ Marosvásárhelyről jelentik. Ma délután 3 órakor a nyílt uccán a kávéház előtt hatalmas botrány játszódott le. Olteán Gábor liberális főkorifeus, az­ uccán inzultálta Dandea Emil Marosvásárhely négy éven át volt polgármes­terét. Hatalmas tömeg láttára összerugdosta Dandeát az uccán, majd bement a kávéháziba és a­ jelenlevők tapsvihara közben a következ­­őket mondotta: — Megrugdostam volt polgármestereteket, mert akkora gazember, aki nem érdemli meg, hogy kézzel hozzányúljak. Az ügynek politikai háttere van. Dandea felesége, mint ismeretes, Miron Christea ré­­genspatriarch­a unokahuga.

Next