Atlétika - Az Atlétikai Szövetség Közleményei, 1948 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1948-01-01 / 1. szám

. Amit a politikusok elrontottak, azt spor­tolóink diplomáciájának kell helyrehozni — mondotta a miniszterelnök az „Atlétabarátok" vacsoráján A magyar atlétika sok-sok kitűnő­sége, régi-régi bajnoka gyűlt össze a Magyar Atlétika Barátai-na­k ala­kuló ülésén, majd az azt követő ba­ráti vacsorán, mely egyben a MASz jubileumi évét is bezárta. Az előké­szítő bizottság és a megalakulás előzményeit Szerbák Elek dr. is­mertette, elfogadták az előterjesztett alapszabálytervezetet. Az évi tag­díjat 60,0 forintban állapították meg, mely havi részletekben is fizet­hető. A tisztikar megválasztása után Mező Ferenc dr. elnöki székfoglaló beszédében a magyar atlétika meg­indulásáról és Molnár Lajosról, az első magyar atlétikai szakíróról em­lékezett meg emelkedett hangú be­szédében. Az évzáró vacsorán Szerbák Elek dr. köszöntötte a díszes vendégsere­get. Az atléták nevében Goldoványi Béla mondott belső hévtől és az at­létika szeretetétől izzó beszédet. Mező Ferenc dr. felszólalása után a Barátság Sportközpont nevében Mi­hályi Zoltán üdvözölte a szövetséget, Fischer Tibor, az egykori birkózó­bajnok, atlétákkal kapcsolatos emlé­keit elevenítette fel, Marschalkó Teofil szólt a régi bajnokok és a magyar sportújságírók nevében. Nagy tapsot kapott Miliók Sándor beszéde, melyben komoly támoga­tást követelt olympiai jelöltjeink számára. Hangoztatta, hogy lerom­lott, erőtlen testtel nem lehet baj­nokságot nyerni. ,,De mindamellett nem profikat, hanem színtiszta ama­tőröket akarunk nevelni, — mondot­ta. — Ennek a demokráciának csak az a sportoló tud dicsőséget szerezni, aki nemcsak testével, hanem lelki­ségével is szolgálja a sportot”. Dinnyés Lajos miniszterelnök be­szédén érzett, hogy régóta benső­séges kapcsolata van a sporttal. Hangoztatta, hogy mindent el kell követnünk, hogy versenyzőink telje­sen felkészülve jelenhessenek meg az olympián, ,J Első a versenyző és nem a vezető. Olympikonjainkra nagy feladat vár, amit a politikumok el­rontottak, azt sportolóink diplomá­ciájának kell helyre hozni” — mon­dotta befejezőül. A beszédek végén színültig töltöt­ték a svájciak által ajándékozott serleget és vidáman járt körbe a kupa, mindenki boldogan ürítette az eljövendő sikerekre. A MABE tisztikara Elnök: Dr. Mező Ferenc. Társelnökök: Dr. Frankovits Fe­renc, Dr. Krisztics Sándor, Miliók Sándor, Papp-Kökényesdy Sándor, Somfay Elemér, Uray Tivadar, Hertzka Rezső és a MASz minden­kori elnöke. Alelnökök: id. Fekete István, Fo­­nyó Márton, Dr. Hernády Mihály, Képessy József, Dr. Radvány Osz­kár, Dr. Sir József. Főtitkár: Ottovay Károly. Titká­rok: Hima László, Kiss István, Fo­dor János. Pénztáros: Simek Ferenc. Ellenőr: Palásthy László. Jegyző: Mihalovich Anna. Háznagy: Minai Márió. Ügyész: Dr. Dietz István. Választmányi tagok: Antal János, Arató Pál, Arányi Árpád, Bakonyi Béla, Balázs László, Csépánfalvy (Nagy) Géza, Enyedy Ferenc, Far­kas Mátyás, Ferenczi Ödön, Gerő Ferenc, Gozmány György, Hires László, Kelten János, Kemény Gá­bor, Kerék János, Koltai Jenő, László Lajos, Magdányi Antal, Subert Zol­tán, Dr. Türei-Osváth István. Választmányi póttagok: Büchler Alfréd, Horváth Sándor, Kalotai Vilmos, Dr. Cseke Elemér, Mind­­szenthy János. Számvizsgáló bizott­ság: Csu­kay József, Gerő Márton, Király Pál. Póttagok: Dulgyovay László, Hajmásy Ferenc. IHERCZKA REZSŐ I c­­­mi rém én is szívun­k : Martinetz Árpád (MTK) Az MTK, de ta­lán az egész ma­gyar atlétika egyik legtehetségesebb középtávfutó re­ménysége jól meg­termett fiatalem­ber. 1930. március 31-én született. 185 cm magas, ren­des súlya 75 kilogramm. Hosszú, szí­vós izomzatú, ideális atlétaalak. A finnek egyik korán elhunyt távfutó reménységére, a még Nurminál is nagyobbnak indult Tuominenre em­lékeztet. Arcban, alakban, szőkeség­ben. De talán még annál is erősebb és izmosabb. — Mióta atlétizál? — Nem régóta. 1986. június 26-án volt először szögescipő a lábamon — felel habozás nélkül. Úgy látszik, emlékezetes neki ez a nap. — De nem vagyok új sportember. Már tíz­éves koromban futballoztam, 12 éves korom óta rendszeresen játszottam a Ganz TE csapatában. — Es milyen sikerrel? — A második csapatban játszot­tam, — mondja szerényen, — de amikor a Ganz bejutott az első osz­tályba, úgy volt, hogy NB I.-játéka leszek. — Miért hagyta mégis ott a fut­ballt? — Balszerencsémre, igen sokszor megsérültem. El is ment a kedvem. — Hogyan lett atléta? S miért éppen távfutó? — Legjobb barátaim az MTK-ban atlétizálnak. Itt lakom az MTK-pá­­lyához közel. Lejöttem. Itt ragad­tam. Mikor megkérdezték, mi akarok lenni, valahogy gondolkodás nélkül vágtam rá: 800—1500-as. őszintén szólva, akkor még nem is tudtam, mi is az a távfutás. Nem választott rosszul az egykori középfedezet, alig 16 éves korában 2:08.1zel futott 800 méteren, 2 :28.2-t 1500-on. Az idén 800-on 2:02.5-re, 1500-on 4-17-re javult. — Futottál te jobban is, — szól bele a beszélgetésbe Szilágyi Sándor, az MTK atléták egyik vezetője.­­­­A házibajnokságon 2:01.4, illetve 4:15 volt az eredménye. Egyébként ő az egyik legjobb szervezőnk — di­cséri Szilágyi Sándor. A magyar atlétika régi munkáját 65 éves korában ragadta el a halál. Ötven éve dolgozik a magyar sport­ért, négy évtizede pedig az MTK egyik vezetője. Brüll Alfréd legben­­sőbb barátja volt és híven hordozta eszméjét: szép testben szép lélek. Az ifjúság lelkes barátja volt. A leg­utóbbi időkig dolgozott a magyar ifjúsági atlétika fejlesztéséért, mint a MASz ifjúsági bizottsága elnöke. A tiszta amatőrség harcosát őszinte szívvel gyászolja nemcsak az MTK, de az egész magyar sporttársada­lom is. Mit nyújt a MABE tagjainak? Havi 5.— Ft tagsági díj ellenében térítés nélkül adja a havonta két­szer megjelenő „Atlétika” c. szak­­folyóiratot, azonkívül állandó belépőt a szövetség által rendezett verse­nyekre és kedvezményes jegyeket a többi sportág versenyeire. Lépj be az „atlétabarátok” közé. Jelentkezés a 200. sz. csekkszámlán 5.— Ft be­fizetésével. — Én vagyok az ifik kapitánya —■ mondja s a hangján érzik, hogy erre büszkébb, mint NB I.-es labda­rúgójelöltségére. — Jó középtávfutó gárdát szeretnék összehozni az MTK-ban ■ —teszi hozzá. — Eddig inkább a sprintereink voltak jók. Ez­után mi szeretnénk elvinni a pál­mát. Megmondjuk neki, hogy az egyik legnagyobb magyar futótehetségnek tartjuk. De ismeri-e hibáit is?­­• Igen. Lassú vagyok és merev. Szorgalmas téli tornatermi edzéssel szeretnék segíteni ezen. — mondja komolyan, mint aki már sokat fog­lalkozott a kérdéssel. Elmondja még, hogy Garay a kö­zéptávfutó eszménye. De 5000-es futó szeretne lenni később. — No, erre még van idő. Nem kell elsietni a dolgot. Martinetz csak 1950-ben lesz fel­nőtt versenyző. — Nem is engedem, hogy idő előtt, kiégjen, — jegyzi meg Szilágyi Sán­dor — ráér ő még a kemény távfutó edzésekkel. Megelégszünk­­ vele, ha nyugodt, fokozatos fejlődéssel lesz nagy futó. Bizony ráér. Még nincs 18 éves, nyugodt, higgadt, ismeri hibáit, bíz­hat erényeiben is. Szép atlétajövő állhat előtte!

Next