Ásványolaj, 1933 (3. évfolyam, 1-19. szám)
1933-01-14 / 1. szám
4 Piszkos (fáradt)-olaj felhasználása a kocsikenőcsiparban Piszkos (fáradt)-olaj felhasználása a kocsikenőcsiparban Salgó Kornél főkonzulnak lapunk 1932. november hó 30.-iki számában fenti címen megjelent cikke, úgy az érdekelt ipar, mint pedig a fogyasztóközönség körében élénk visszhangra talált. Számos véleményt volt alkalmunk hallani, hozzászólások érkeztek, amelyek a kérdést minden oldalról megvilágítják. Az ügy közérdekű voltára való tekintettel egy műszaki vita keretében szívesen foglalkozunk e tárggyal és ezért az elhangzott vélemények és hozzászólások lényegét a következőkben foglaljuk össze: 1. Azok a gyárak, amelyek állandó pénzügyőri ellenőrzés alatt állanak, területükre csak abban az esetben hozhatnak fáradt olajat, ha a megfelelő kincstári részesedést leróják. A különböző eredetű fáradt olajok tökéletes megtisztítása nemcsak komoly műszaki berendezést, hanem alapos műszaki tudást és tapasztalatot igénylő feladat. " 2. Azok az üzemek és kereskedők, akik kizárólag tiszta olajból előállított kenőcs gyártásával és forgalombahozatalával foglalkoznak, sérelmesnek tartják, ha a fogyasztóközönség előtt elhallgatják azt a körülményt, hogy a kenőcs részben vagy egészben használt és kincstári részesedés alá nem eső anyagokból készült, ily módon ugyanis az árdifferencia tulajdonképeni oka isismeretlen és a fogyasztó méltán ütközik meg rajta. Nem arról van ugyanis szó, hogy a közönségnek olcsóbb üzemanyagokhoz való hozzájutását bárki is ellenezné, hanem kizárólag arról, hogy az áru megjelölésében a nyersanyagbeli különbség kifejezésre jusson. 3. Egyik hozzászóló többek között visszautasítja Salgó főkonzul cikkének azt az állítólagos tendenciáját, hogy azok a kocsikenőcs gyártók, akik fáradt olajból állítanak elő kocsikenőcsöt, lelkiismeretlenek, mert gyártmányaikat piszkos, selejtes olajból készítik. A hozzászóló szerint a használt olajból készült kenőcs minősége, a gázolajból készült kenőcs minőségétől nem különbözik, miután a fáradt olajat a felhasználás előtt, a benne található, idegen anyagoktól és fémreszelékektől, kilepítés és szűrés útján megtisztítják. A fáradt olajból készült kenőcs továbbá nem tűzveszélyesebb, a fogyasztás mértéke nem nagyobb, kenőképessége és időállósága pedig nem rosszabb, mint a rendes kenőcsé. Az a fogyasztó tehát, aki fáradt olajból előállított kenőcsöt vesz, nincsen megtévesztve, maga a gyártás pedig nem visszaélés. Sajgó Kornél főkonzul válasza a következő: A „piszkos (fáradt) olaj felhasználására a kocsikenőcsiparban“ szóló cikkemre b. lapjukhoz befutott reflexiókra vonatkozólag van szerencsém ezennel válaszomat megadni . Mindenekelőtt téves azon állítás, mely szerint a szóbanforgó cikkem tendenciája az volt, hogy „azok a kocsikenőcs gyártók, kik fáradt ólajból állítanak elő kocsikenőcsöt, lelkiismeretlenek.“ A lekiismeretlen szót egészen más helyen applikálom é.p. szó szerint azt mondom, „akadnak lelkiismeretlen kocsikenőcs gyártók, akik minden közelebbi megjelölés nélkül szállítanak fáradt olajból készült kocsikenőcsöt“. Szóval a cikk szerint nem az lelkiismeretlenség és megtévesztés, hogy valaki fáradt olajból kocsikenőcsöt gyárt, hanem az, ha ilyen gyártmány eladásánál nem jelzik azon körülményt, hogy a szállított kenőcs nem normális alapanyagból készült, hanem fáradt olajból. Az a gyáros tehát, aki megkülönböztető jelzést ad meg, abszolút eleget tesz a lelkiismeretesség kötelességének. Miután tudomásom szerint a felszólaló körleveleket küldött szét, melyekben fáradt olajból készült kocsikenőcsöt ajánl, tehát reá semmi esetre sem vonatkoztatható a cikk és annak tartalma. Nem állítja cikkem azt, hogy speciel a felszólaló tisztítás nélkül használja fel a fáradt olajat az esetleg benne foglalt idegen anyagokkal együtt, mert a cikk nem egy konkrét gyárosra vonatkozik. Szintúgy azt sem állítottam, hogy a felszólaló által gyártott kocsikenőcsből több fogyna, mint máséból, mert hiszen eddigelé sem a gyártmányt sem pedig őt magát személyesen nem ismertem. De nem is lehet a piszkos olajból készült kocsikenőcsöt mint saját „specialitást“ kisajátítatni és mint ilyen „magántulajdont“ másokkal szemben megvédeni. Minden kenőcsgyárosnak módjában áll piszkos (fáradt) olajból készült kocsikenőcsöt gyártani, de egyben minden szakértőnek jogában áll az ilyen anyagot kritizálni. Most pedig ismét áttérek a kérdés érdemi részére. A reflektáló szerint a cikk a kenőcs alapanyaga gyanánt a gázolajat jelöli meg. Ez téves, a cikkben nem fordul elő a gázolaj jelzés és mindig csak normális alapanyagról van szó. Nevezetesen számoskenőcsgyáros orsoolaj desztilláttal dolgozik. Hogy vájjon szolid kocsi kenőcsgyáros felhasznál-e káros idegen anyagot, mint pl. fémalkatrészt tartalmazó fáradt olajat, arra vonatkozólag még vitának sincs helye, mert végeredményben kopási fémalkatrésznek kenőanyagban semminemű keresni valója nincsen. . Ha tehát szolid gyáros, jóhiszeműleg eddigese mégis felhasznált volna ilyen káros anyagot, remélem, hogy jelen felvilágosításaim után ezentúl el fog állni annak felhasználásától, hacsak nem a vevő tudtával és beleegyezésével folytatja ezirányú ténykedését. Nevezetesen a szuszpendált fémalkatrészeket a fáradt olajból sem ülepítéssel, sem szűréssel, sem ú. n. szilikátos filtrdióssal eltávolítani nem lehet. Ezen fémalkatrészeket csakis savazás általlehet eltávolítani. Márpedig ehhez gyár