Czipész Szaklap, 1920 (23. évfolyam, 1-17. szám)

1920-01-01 / 1. szám

XXIII. évfolyam Budapest környéke, Szentendre, 1920. január szám. :­Sz a MAGYARORSZÁGI CZIPÉSZEK ANYAGI- ÉS SZAKÉIPESEIT KÉPVISELŐ KÖZLÖNY. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én divat- és sza­bás melléklettel. A melléklet minden előfize­tőnek ingyen jár. Arany-érem: Pécs. Szerkesztőség : SZENTENDRE, Budapest környéke. Előfizetési dijak: Egy évre ... 60 kor. Fél évre . . 30 „ Egyes szám ára 2 K 50 f Külföldre egész évre ICO IC Hirdetések díjszabás szerint. Apróhirdetések ára 20 kor. mi­nL Nyilt-téri közlemény 40 kor. 20 petit-sorig. Szerkeszti és kiadja BODH JÓZSEF czipészipari szaktanító .apold Jósáéi Ezüst érem, Budapest Kiadóhivatal: SZENTENDRE István­ u. 266. sz. Az Országos Czipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Czipész-, Csizmadia és Papucskészítő-kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Beret­tyóújfalui, Czeglédi, Erzsé­betfal­vai, Esztergomi, Győrvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecske­méti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Tispesti Ipartestületi Czipész-Szakosztályok, és az­ „Első Budapesti Magán Czipész­ Szakiskola“ hivatalos lapja. Munkatársak : Krazsof János, Németh Imre, Szabó Lajos, Unger Alajos, Schaffer Márkus, Gaál Lajos czipészek Irányelvek a jövőre. — Újévi beköszöntő. — Lapunk — minden dicsekvés nélkül mond­hatjuk — becsületesen és­­legjobb tudással igye­kezett mindig, a békében és az idők utóbbi nagy forgatagában, a c­ipőipar érdekeit nemcsak képviselni, hanem előbbre is vinni. Ezen az álláspontunkon azt tartjuk, hogy a vezérfáklyát most is kezünkben tartanunk és meg kell vilá­gítanunk az utat és módokat, a­melyeket nekünk, illetve a czipésziparosságnak mélyreható éber­séggel meg kell figyelnünk, hogy érdekeink ér­vényesülhessenek. Legkiválóbb törekvésünknek annak kell lennie, hogy a czipészipar azokat a közgazda­­sági előnyöket, melyeket az utóbbi idők számára juttattak, nemcsak megtarthassa, hanem még fejleszthesse. Egyik szaktársunk, Krazsói János a régi országházban megtartott czipésznagy­­gyűlésen azt mondotta, hogy a czipészek meg­szerzett tőkéikkel okosan bánjanak. A vagyoni értékek mindig biztos alapot nyújtanak a bol­dogulásra, létünk biztosítására. Ezt az alapigaz­ságot egy perezre se téveszszük el szemünk elől. Ha ennek az igazságnak fénysugarai által megvilágított úton haladunk, a czipészipar nem kerül a régi kátyúba, nem fog a lekicsinyelt iparágak színvonalát a lesüllyedni, megtartja az utóbbi nehéz időkben józan számítással meg­szerzett jelentőségét, sőt súlya, tekintélye még emelkedni is fog. Ebből a most jelzett alapelvből mintegy önként következik egy másik, amely ugyancsak kiváló jelentőségű. Ez a másik: a hitelkérdés fontossága. Gróf Széchényi István a nagy köz­­gazdasági érzékkel és tudással bíró korabeli magyar­ Hitel czímű munkájában rámutatott a magán- és közforgalomban való óriási ható erejére, mi mégis azt állítjuk, hogy a közel­jövőben iparostársaink nagyobb mértékben se maguk részére ne vegyék igénybe a hitelt, és még kevésbé nyújtsák azt megrendelőidnek. A háborús időkben a közönség — úgyszólván — egészen elszokott a hiteltől s közel­jövőben jó ideig nem is próbálják a hitelre való dolgozta­tást. Czipésztársaink tehát — amennyire lehet­séges — ne is részesítsék megrendelőiket a hi­tel kedvezményében. Zavarokat ne támaszszunk a hitel nyújtásával. Gondoljuk meg, hogy a hitel elburjánzásával a múltban iparunk igen sokat károsodott, sőt — mi több — a nagy­mértékű hitelezés rontott meg bennünket annyira, hogy a czipész lealacsonyosodásának és súly­talanságának legfőbb oka éppen a hitel volt. Amíg a papírhiány tart lesz ily kisebbített terjedelmű a lapunk!

Next