Épitő Ipar, 1890 (14. évfolyam, 1/679-52/730. szám)
1890-04-06 / 14. (692.) szám
146 T^y^r1^ wwtpüwrwr -”* -m?**? szab: feltöltésért 3 frt 55 krt, kőegyenlítésért 50 krt, kőeltávolításért 1 frt 80 krt, kövezésért 1 frt 80, 2 frt 50 krt, és 3 frt 50 krt, vegyes kőhányásért 1 frt 80 krt köbméterenkint. — A negyedik ajánlat Hajdú Gyuláé, aki a következő árakat szabja : a szabad folyóban való repesztésekért 16 frt 15 krt, a Vaskapuban 8 frt 80 krt, a törmelék előállításáért 3 frt 92 krt, kőkiegyenlítésekért 74 kr, a kövek elhordásáért 3 frt 54 krt, kövezésért 2 frt 55 krt, 3 frt 77 krt, vegyes kőhányásért 1 frt 57 krt, egy bidért 10,100 frtot, egy korlátért 1 frt 90 krt köbméterenkint. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet közlönyének ez évi II. füzete a következő tartalommal jelent meg: A vasúti felépítményről (10 ábra és 1 tábla) Kádár Gusztáv. — A karbon alakja a vasban (ábra) Illés Aladár. — Az elektrotechnikai fénymérésről (15 ábra) Hollós József. — A vas-keresztaszat (6 ábra) Nészl Ede. — A budapesti aszfaltutak. Szerdahelyi Ágost.— Könyvismertetés: »Vignola oszloprendszerei« s Malóczi Antaltól, Ney Béla. — A márciusi füzet tartalma pedig ez: Az elektromos erőátvitelről (17 ábra). Kovács Pál. — Ajánlat az alsó Dunai Ómoldova és Turnszeverin közt levő hajózási akadályok elhárításának módszerére (2 ábra és 2 tábla) Zielinsky Szilárd. — A faburkolat (tábla) Wohlfahrt Henrik. — Monier rendszere szerint készült elektromos csatornák elektromos vezetékek számára. — Az elektromos világítás terjedése Berlinben. — Aluminiumipar Ausztriában. — A technikus »doktor«. A műbarátok körének választmánya márc. 25-én a műcsarnokban gróf Dessewffy Aurélné szül. Károlyi Pálma grófnő elnöklete alatt ülést tartott, melyben megalakította a kör szakbizottságait. E szerint az irodalmi bizottság elnöke: gr. Csáky Albinné, előadója Justh Zsigmond, állandó szakértő tagok : Berczik Árpád, Szana Tamás és Zichy Antal, a képzőművészeti bizottság elnöke : gróf Károlyi Gyuláné, előadó Feszty Árpád, állandó szakértők: Benczúr Gyula, Keleti Gusztáv és Zala György; az iparművészeti bizottság elnöke: Zichy Nép. .Jánosné grófnő, előadó ifj. Batthány Géza gróf; állandó szakértők: Fittler Kamill, Györgyi Géza, Rauscher Lajos; a zenészeti bizottság előadója: Hubay Jenő; állandó szakértők : Aggházy Károly, Manojlovich Emil és verebi Végh János. A kör titkárának egyhangúlag megválasztották Kadocsa Lippich Elek mint segédfogalmazót. A választmány köszönettel fogadta Neugebauer Lászlónak önzetlen ajánlatát, mely szerint a kör pénztárnoki teendőinek díjtalan ellátását magára vállalni hajlandónak nyilatkozott. A magy. kir. technológiai iparmúzeum felügyelő-bizottsága március 28-án Zichy Jenő gróf elnöklete alatt tartotta negyedévi ülését, melyen Hegedűs Károly főigazgató jelentette, hogy a lefolyt téli időszakban összesen 27 előadást tartottak, részint az elektrotechnika köréből, részint a párisi kiállításról. Az elektrotechnikai előadásokra 270-en jelentkeztek, de csak 150-en kaphattak helyet, a párisi kiállításról tartott előadásokra pedig 235-en jelentkeztek. A szakrajz-gyakorlatokra 85 iparossegéd vétetett fel, kik közül 50 el is végezte a tanfolyamot. A műhelygyakorlatokon pedig 126 segéd vett részt. A múzeum gyűjteményeit újabban 16 gyáros gyarapította, ezek között 13 francia cég. Utóbbiak a múlt évi párisi kiállítás alkalmakor ígért gyűjtemény tárgyaikat küldötték be. A technológiai múzeumot január elseje óta 7076 személy látogatta. Árlejtés eredménye. A budapesti Kőbányai út burkolására április 2-án következő ajánlatok érkeztek be: Hirsch S. mauthauseni és kissebesi gránittal 358,937 frt — a Kőszénbánya- és téglagyár - társaság keramittal 306,726 frt. — (mindkettő 6 év után még 14 évig évenkint és négyzetméterenkint 10 kr. fenntartási árral). — Hirsch M. és Reinisch H. mauthauseni gránittal 365,478 frt. — Fischer H. ugyanazzal 379,346 frt. MAGYAR MÉRNÖK-ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET. A gépészeti és gyáripari szakosztályok ülése március 29-én. Elnök Bexhert Mór, jegyző Kelényi Ödön, jelen volt 41 tag. — A Hollán-pályadíjjakat oda ítélő bizottságba Kelényi Ödön és Wagner Jenő választatott meg. — Ezután a műszaki kamarákra vonatkozó javaslat tárgyaltatott; mindenekelőtt a jegyző ismertette a külföldről szerzett adatait, melyek szerint sem Angliában sem Amerikában nincsenek hasonló intézmények, Franciaországban is csak az állami szolgálat van megszorítva a minősítés kimutatása által, és a magánmérnökök külön egyesületet képeznek, nálunk pedig az ipar szempontjából sok nehézségbe ütköznék a kamara. Ezután Szűcs Béla olvasott föl 42 tagtól aláírt indítványt, melynek értelmében a javaslat elvetendő , mire a szakosztályok a törvényjavaslatot egyhangúlag elvetették. Az indítvány megokolása a következő : »Műszaki gyakorlatra vonatkozó törvényjavaslattól, melyet mérnökök terveznek és kérelmeznek, el kell várni, hogy sem a közönségnek, sem az iparnak, sem a mérnököknek belőle kára ne legyen, hanem minden ezeknek hasznára váljék. A szóban forgó törvényjavaslat a műszaki magángyakorlatot csak olyanoknak akarja megengedni, kik a m. kir. József-műegyetemen oklevelet szereztek és a felállítandó mérnöki kamarák egy tagjánál legalább három évet a gyakorlatban töltöttek. E javaslat tehát a műszaki gyakorlatot és ezzel magát az ipart olyan korlátok közé óhajtja szorítani, mely szerintünk sem a közönségnek, sem az iparnak érdekében nincs. Nem tartjuk megengedhetőnek, hogy műszaki gyakorlatra csak műegyetemet végzettek és három évi gyakorlattal bíró mérnökök bocsáttathassanak. A főiskola csak arra való, hogy ott valaki egészséges elméleti alapot szerezzen, amely képesítse arra, hogy idővel azon szakmában, melyre lépett, a kellő tapasztalatokat gyűjtve igazi szakférfiúvá legyen. Nincs azonban kizárva annak a lehetősége sem, hogy valaki magán úton szerzi meg a szükséges elméleti alapismereteit. Ez csak fundamentum, de még nem épület. Az elmélet a legtöbb műszaki munkához szükséges, de némelyikhez nem okvetetlenül szükséges. A három évi praxis kamarai tag mellett nem sokat mond, mert tölthet valaki 3 évet kamarai tagnál másolással vagy efféle irodai munkával elfoglalva anélkül, hogy gépet látott volna, házat épített volna, vizet szabályozott volna, — ha csak nem a papiroson. — Ha tehát e javaslat célja az is, hogy műszaki munkák végrehajtásakor a közönség személyes vagy vagyoni biztosságát megóvja, akkor célra tévesztett tervnek kell tartanunk, mert e célt a fentebbi okok miatt nem vélhetjük elérhetőnek, sem azt megengedhetőnek, hogy valakinek műszaki képességeit azon tudományából legyen szabad megítélni, mely neki volt, mint 25 éves, iskolát végzett és három évi kamarai gyakorlattal bíró fiatal embernek. Nem látjuk e javaslatból azt sem, hogy kontár kezek műszaki gyakorlattól távol tartassanak, mert mindig akadhat kamarai tag, aki aláírását odaadja műszaki munkálat végrehajtására, akinek cégérével megy végbe színleg a munka, valóságban pedig nem szakértők vezetése alatt. Nem látjuk tehát e javaslatból a közönség vagyoni és személyes érdekének megóvását műszaki munkák végrehajtásában, de látjuk belőle azon károkat, melyeket e javaslat maga a közönségnek és az iparnak magának okozni fog, ha törvénynyé válik. U. i. e javaslatot nem tarthatjuk másnak, mint tervezetnek ipar korlátozására, fejlesztésének meggátlására, a szellemi foglalkozás céhrendszerbe való szorítására. Hogy e javaslat az ipar haladásának csak akadálya, az kitűnik abból, hogy a gyárak fejlődésének rendes processzusát nem veszi tekintetbe. Gyárak nem úgy szoktak fejlődni mint e javaslat óhajtaná, nem diplomás mérnökök művei azok, hanem egyszerű munkás emberek alkotásai, kiket