Ipartestületek Lapja, 1933 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-01 / 1. szám
dīj.H II. évfolyam Budapest, 1933 január hó IPARTESTÜLET AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉN^%ívA'aLOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HETENKINTEGYSZER EGYES SZÁM Ara 40 FILLÉR Előfizetési díj: Egész évre 20 pengő Ipartestületeknek és kisiparosoknak: Egész évre 10 pengő 'UXi*AyZ-M.| f) f\S*\ LAJ'VEZbü. PAPP JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : DR LIPPAY ISTVÁN ^УМНА> r)П Jt З^Г ■ 1. szám Hirdetések díja mm soronkint 15 fill Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Nyár-utca 6. sz. Telefon : J 42-6-30 Postatakarékp. csekkszámla 12360. Az év végén zárszámadást szokás készíteni a lefolyt üzleti évről. A kézművesiparosoknál ez a szárszámadás nagyon szomorú képet mutat: a fordulom csökkenését, a bevételek csekélységét és az ezzel arányban nem álló nagy kiadásokat tünteti fel. Az évek óta megismétlődő deficit az idén megdöbbentő mértékben jelentkezik a kézművesiparosok mérlegében. Ez a szomorú kép tükröződik vissza a népszövetségi biztos jelentéséből az ország gazdasági helyzetéről is. Sajnos, a súlyos gazdasági válság folytán a közadók nem folytak be oly mértékben, mint ahogy azok a költségvetésben előirányozva voltak és az állami zárszámadásban is deficit mutatkozik. Ennek a hiánynak az eltüntetésére a népszövetségi biztos drasztikus eszközök igénybevételét javasolja. Ha a javaslatait tárgyilagosan vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy azokban vannak jók is; ilyen a közüzemek leépítése. A közüzemek már régen megérettek arra, hogy megszűnjenek és ne kártékonykodjanak. Ha a közüzemeket leépítik, akkor ezzel kettős célt érünk el: kiküszöböljük a közüzemek által előidézett mínuszt, azonfelül azt a gazdasági ágat, melyet maguknak lefoglalnak, átadhatjuk az arra hivatott magángazdaságnak, miáltal újabb adójövedelem biztosítható az államháztartás részére. Az adók lefaragását és csökkentését is helyeseljük és feltétlenül kérészt átviendőnek tartjuk. Nem lehet azonban az egzisztenciákat máról holnapra tönkretenni az elbocsátásokkal, illetve a tisztviselők fizetésének drasztikus módon való lecsökkentésével. Ez megint csak a kézművesiparosságot sújtaná igen nagy mértékben. Az új esztendő ez esetben még rosszabbul végződnék, mint ahogy a régi végződött. A kormánynak erős ellentállására, bátorságára és bölcsességére lesz szükség, hogy az ez irányból fenyegető veszedelmet elháríthassa az ország és a kézművesiparosság feje felől. Az új évvel új korszak nyílik meg a magyar kézművesiparosság előtt. Hosszú küzdelem után végre megalakulhat a kézművesiparosság központi érdekképviseleti szerve, az Ipartestületek Országos Központja és ezzel kapcsolatban megindulhat az ipartestületi reformnak a gyakorlati életbe való átültetése. Nagy feladatok megoldása előtt állunk. Az új központ életrevalósága attól függ, hogy milyen alapokra rakjuk le ezt az új intézményt; ha szilárd alapot tudunk lerakni, akkor annak életképességét biztosíthatjuk, míg ellenben, ha az alapvető munkálatokat elhibázzuk, akkor annak hátrányát az új intézmény véges-végig érezni fogja. Mindenképpen megnyugtató körülmény, hogy a most lezajlott választások alkalmával a kézművesiparosságnak arra hivatott, kiváló iparosvezetőit választották meg az IPOK közgyűlési tagjainak és ez a körülmény garancia arra, hogy az új intézmény szilárd bázisokon fog nyugodni. Általánosságban nagy várakozással tekintenek az új intézmény, valamint az ipartestületi reform elé. Ez a várakozás mindenképpen megokolt, de túlfeszített reménységgel nem szabad az intézménnyel szemben viseltetnünk. Meggyőződésem, hogy az ipartestületi reform és az IPOR életrekeltése jobb korszaknak eljövetelét jelenti a magyar kézművesiparosság számára, azonban ez a jobb korszak nem máról-holnapra köszönt ránk, hanem azt csak lassan és fokozatosan érjük el. Tisztában kell lennünk azzal, hogy szervezkedésünkben eddig alaphibák voltak. Hogy nagyobb eredményeket nem tudtunk elérni, az kizárólag ennek a szervezkedési hibának tudható be. Ha az országnak mind a negyedmilliónyi kézművesiparosa be lesz szervezve ipartestületekbe, ha az ipartestületeket sikerült így megreformálnunk, hogy azok a kézművesiparosságnak valódi értéket jelentő érdekképviseleti szervei lesznek, ha az Ipartestületek Országos Központját úgy építjük ki, hogy az képes lesz az ipartestületeket egységesen irányítani és vezérelni s ha az IPOK-ot úgy sikerül megszerveznünk, hogy az a negyedmillió kézművesiparosságra támaszkodva, hatalmas és átütő erőt képviseljen, akkor egészen bizonyos, hogy a magyar kézművesiparosságra szebb jövő fog visaradni. Addig azonban sok-sok szorgos, esetleg aprólékos, de mindenesetre alapvető munkára lesz szükség. Ezt a munkát türelemmel, szívós kitartással véghez kell vinnünk. Ebben a munkában semmi gáncsvetéstől nem szabad visszariadnunk, még attól sem, ha azt mondják, hogy ez a munka nem jelent máról-holnapra több kenyeret a magyar kézművesiparosságnak. Ha nem jelent ma, jelent holnapra; nemcsak a mának, hanem a holnapért is dolgozunk. Közben nem hagyjuk figyelmen kívül a mindennapi problé- Jább jövőt az új korszakban a kézművesiparosságnak! Irta г Papp József, az IPOSz elnöke