Magyar Festőipar, 1931 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
1 szám. MAGYAR FESTŐIPAR Vass Béla, címfestőmester, ipt. alelnök, székesfőv. bizottsági tag. Bármerre járok, bárkivel találkozom, vagy beszélgetek a jövő nyugtalanító volta bontakozik ki úgy az iparban, mint a kereskedelemben. Az üzletek sorra bezárnak, a kisebb iparosok segédi alkalmazásért szaladgálnak, a munkások tétlenül lézengenek, naponta szaporodik a munkanélküliek száma. Tagadhatatlan, hogy a mi szakmánkban még a boldog időkben is volt téli szünet s az annak nyomában járó anyagi gond, de élt mindenkiben az első tavaszi verőfényes napba vetett hit is, amely meghozta évről-évre a sóvárgott magyar kenyeret. Ez hiányzik ma a szabad polgári pályát űzők és a sorsukhoz láncolt munkástömegek lelkéből, ez a remény, amely nélkül pedig oly nehéz számlálni a sivárságba múló napokat. A tavasz meghozza ez idén is a természet törvénye szerint a termő élet megújulását. Láthatjuk a rügyfakadásból zsendülő falombokat, a virágzó színpompájával megkapó mezőt és érezhetjük a rózsák kedves illatát. Lehet, hogy az Isten áldása is bővebben fog megnyilvánulni a termésben, mintegy segítségére sietve az emberiségnek. Mégis, kérdem: vájjon ez önmagában kivezeti-e a városi tömegeket a mindegyre súlyosodó gazdasági és a még károsabb lelkiválságból. Vájjon az egymásra néző emberek, minden igényük levetkőzése után is, nem-e olvasnak ki egymás szeméből több csüggedést, reményvesztettséget? Ha igen, miért van és lesz ez így? A népek sorsát most a kormányokon kívül a Népszövetség intézménye vezeti évek óta. Kiutat keres és szenvedést teremt. Szent kötelességek jegyében ülésezik, melynek eredménye a ma rettenetes „világjelensége”. Van-e hát kiút?! Ezzel a rövid, de mégis hatalmas kérdéssel állunk szemközt tehetetlenül, várva, sóvárogva a jobb jövőt, letörve, szárnyaszegetten. Balga az, aki úgy látja, hogy ma is van még mástól elvenni való, nincs itt senkinek semmije. Mert nem vagyon az sem itt, sem máshol, amely nem tudja a köz érdekét szolgálni. Mutasson valaki vagyont, amely nincs összeomlóban! ? . . . És mutasson valaki — a kiváltságos tízezreken felül — oly rétegére a társadalomnak, amely ne vergődne a legkínosabb lelkiválság közepett. Járhatunk mosolygó arccal, leplezhetjük a szegénységünket, a gondjainkat, de mikor őszinte meghittségbe kerülünk egymással, akkor bevallhatjuk, hogy szegények vagyunk, hogy én is, te is és mindannyian keressük a jövőt, amely még egy szikrányi meleget, reményt gyújt hányni készülő lelkeinkbe. És a jövő reményének nem szabad, hogy elhagyjon bennünket, magyar iparosokat, akik sokan, hosszú évtizedeken keresztül, becsületes munkával szolgáltak nemcsak a köz, de a haza érdekeit és ha most azt látjuk is, hogy a jövő, amiért küzdöttünk, a „világjelenség” hatása alatt rombadőlt, dacos, magyar akarással, tiszta szent hittel újból neki kell, hogy feszítsük erőnket a munkának, hogy megtaláljuk a jövőt! De ehhez segítséget kérünk fölülről is! Hogy pedig építhessünk, hogy erős támaszunk legyen ügyeinkben és harcainkban, jöjjetek, testvérek, iparostársak és amit elmulasztottunk könnyelműen a múltban, építsük ki a mi jövőnk várát, az Országos Szövetséget, melynek keretén belül, minden viharokban, élni kell a mi bizalmunknak, hogy érdekeink mentsvárában nem veszhet el a jövőnk! Tömörüljetek lelkiekben , hogy megacélosodva küzdhessetek az anyagiak harcában ellenségeinkkel szemben, akik sokan vannak . . . Nagy József, aranyozómester, szakosztályelnök. Mivel öt iparágról és egy olyan országos szövetségről van szó, amely az aranyozóipart is felöleli, a fősúlyt — mint aranyozó — erre fektetem. 3. oldal. Alapítás év 1871. Telefon: A. 845—04, A. 845—24. HORVÁTH SÁNDOR es FIAI EI -----— - FESTÉK- ÉS LAKKGYÁR gy Budapest, IV., Ferenc József rakpart 22. sz. §§ Smeltíng-horganyfehér, Smeltíng-szíkke | NAVALINE 1 " 11 1 .... ......"|—««N» grQ holland-japán zománclakk. — Külső- és belső munkára. Négy óra alatt pormentesen pár szárad. — Lakkcsiszolható. ^ ROZSDAVÉDŐ OLAJFESTÉKEK ‡ 1 14 évi tartóssággal. TERPENTIN és LENOLAJ IMPORT 1 ÓLOMFEHÉR MINIUM