Vas- és Fémmunkások Lapja, 1925 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-09 / 1. szám
fed 055 indexparitás 81.4%-a a békebeli keresetnek, sőt »rangparitásos »«ámításaik alapján 85.1%-át mutatják ki a békebeli keresetnek. Nézzünk csak szembe ennek az állításnak. A szakmunkások békebeli órakeresek a Gépgyárak Egyesülete szerint 71 fillér volt, amely az akkori munkaidőt véve alapul, 40,5 aranykorona átlagos hetibérnek felelt meg. Ezzel szemben ma ugyancsak a Gépgyárak Egyesületének adataiszerint, 9505 korona a szakmunkások óránkénti átlagos keresete, amely a jelenlegi munkaidőt véve alapul 455.240 korona átlagos beli keresetnek felel meg, természetesen papi koronában, mely átszámítva 26,8 aranykoronát ér, ami a békebeli keresetnek 51% -át teszi ki. Ezt eredményezi a békebeli keresetnek az összehasonlítástt a jelenlegi keresettel, nem pedig azt, azait a Gépgyárak Egyesülete évkönyvében kimutat, ami nean egyéb szemfényvesztésnél. Számokkal akarják a munkásokkal szemben elkövetett bűneiket takargatni, számokkal akarják elhomályosítani az igazságot, számokkal akarnak mindenfelé hatni olyan értelemben, hogy íme, mennyire megtették a munkabérek rendezése terén kötelességüket. Az sem lehet érv, amit a munkáltatók a munkaidőre vonatkozó megállapításaikban fölhasználnak. Azt írják az évkönyvben: „ennek az országnak hosszabb munkaidőre van szüksége, mert a 43 órai munkaidővel nem tudják a gyárak a külfölddel a versenyt megállni.“ Már húzzák a vészharangot és azt mondják, hogy: „meg kell barátkozni a munkásságnak is azzal a gondolattal, hogy újra legalább 56 órát kell dolgozni Pedig ez egyike, a legkényesebb problémáknak. A Gépgyárak Egyesülete nem egy ízben győződött már meg arról, hogy a 8 órai munkaidő a munkásság legféltettebb kincse. A 8 órai munkaidő nem szolgálhat alapul arra, hogy a munkabér alacsonyabb legyen, mint volt békében. Azzal az elmélettel peddig a magyar munkásság. sohasem fog egyetérteni, hogy elvben meglegyen a 8 órai munkaidő, míg valóságban ennek keresztülvitele másként történjék. Ha tehát a gépgyári munkáltatók úgy látják, hogy csakis a meghosszabbított munkaidővel lehet a gépipart föntartani, úgy akkor ki kell jelenteni, hogy egy újabb nagy munkáskonfliktus elkerülhetetlen lesz, mert ismételjük, hogy a vas- és gépipari munkásság a 8 órai munkaidő elvét és gyakorlatát nem adja föl. Megemlítésre méltó még az is, hogy a Hung a Gépgyárak Egyesülete az évkönyvben hosszadalmasabban foglalkozik az általuk helytelennek és céltalannak minősített belmozgalmi törekvésekkel, addig nagy bölcsen hallgat azokról a fegyverekről, melyeket a munkáltatók főképen az utóbbi időben több izben alkalmaztak a munkássággal szemben, ez pedig a már sokszor elrendelt blokád volt. A Gépgyárak Egyesülete bizonyos harcoknál, akár azok hosszadalmassága, akár azok jelentősége kívánta, blokádot, vagyis zárlatot rendelt el, olyant, amilyent az annak idején folyamatban volt harc megkívánt, így igen sok esetben volt részünk a harcok minősége és természete szerint különböző szakma szerinti munkások, avagy az összes szakmunkások zárolásában, de viszont volt olyan idő is, amikor semmiféle munkást föl nem vettek a gyárakban, még a nőmunkásokat sem kímérve, nem is beszélve arról a tényről, amely már teljesen megszokott és közömbös, hogy a harcban álő munkásokat teljesen megakadályozták abban, hogy a velük összeköttetésben álló bármelyik munkáltatónál munkát vállaljanak. A zárolást azért említjük meg, mert az utóbbi hónapokban olyan gazdasági helyzet adódott, amelyből a nagy munkanélküliség fakadt, mégis számtalanszor szembe találtuk magunkat ezzel a rideg kapitalista számítással. Egy-egy blokád elrendelése a még meglévő üres munkahelyek elfoglalását is lehetetlenné tette és ezzel az amúgy is súlyos munkanélküliség még súlyosabbá vált. Amidőn a munkásság harci eszközöket vesz a kezébe, elismerjük, hogy a munkáltatóknak is harci eszközökkel kell élni, csupán azt fűzzük hozzá, hogy a harci eszközök legalább olyan tisztességesek legyenek, amennyire a munkásság harci eszközeiről ezt megállapítani lehet. A blokád egyike a legtisztességtelenebb harci eszközöknek, mert azokkal szemben alkalmazzák, akik valamely harcnak nem résztvevői, hanem olyan emberekkel szemben, akik tulajdonképen a legbékésebb szándékkalvannak eltelve, s munkavállalásnál egyéb cél aligha vezérli őket. A blokád tehát a gyűlölet, a bosszú és a retorzió szüleménye, miért is a tisztességtelen harci eszközök közé sorozható. Ezek voltak azok a fontosabb kérdések, melyek főként a szaktárcáinkat érdekelhetik és habár foglalkozik ezen kívül az évkönyv az „Ipari hitel, Az ipari devizák" kérdésével, ezekből csak azokat a panaszokat lehet kiolvasni, melyeket a gépgyárak az üzemek vitelére vonatkozólag károsaknak tartottak. Az évkönyv külkereskedelmi részéből csak azt említjük, hogy az Egyesület külkereskedelmi bizottsága 44.407 ügyet tárgyalt le. Javaslata 41.830 esetben az áru behozatalának engedélyezésére és 2577 esetben az áru behozatalának megtagadására vonatkozott. Ezeknek a számoknak a megismerése is igazolja azon állításunkat, hogy a Gépgyárak Egyesületének körében olyan hatalmas fegyver volt a mun■káltaí»egység megteremtésére, amellyel szembeszállni a munkáltatók, sem nem tudtak, sem nem akartak. A vámtarifára vonatkozó rész bennünket csak annyiban érdekelhet, hogy itt láthatjuk föltüntetve azokat a vas- és gépipari cikkeket, melyeknek behozatala súlyos vámterhekkel van úgyszólván lehetetlenné téve. Jellemző, hogy az eddigi 149 tétel helyett az új vámtarifában 208 tétel van fölvevő és ez is azt bizonyítja, hogy lényegesen többféle külföldi árut tart távolt az országtól, mint a régi vámtarifa. Röviden erre csak annyit, hogy az egész vámtarifa, törvény és ebben az esetben a vas- és fémipari rész a Gépgyáraik Egyesületének tervezete, tehát bizonyos, hogy csakis kedvező dolgokat tartalmaz a munkáltatóra vonatkozólag. A vasúti szállítási tarifára vonatkozó részben szintén csak azt lehet megállapítani, hogy a Gépgyárak Egyesülete az új díjszabás megállapításánál teljes egészében érvényesíthette nagy befolyását és hatalmát, amit ha nem is ilyen szavakkal ismernek el, de kitűnik abból, hogy a vasúti szállítási tarifa sok tételét olymódon sikerült megváltoztatni, ahogyan ezt a munkáltatók érdeke megkívánta. . . , Ennyit a gépgyári munkáltatók évkönyvéről, amit már azért is kötelességünknek tartunk közölni, hogy szaktárcáink ezúton is megismerhessék a munkáltatók azon fölfogását, amelyet az elmúlt esztendő mozgalmaiban a munkásság törekvéseivel szemben olyan gyakran szembeállítottak. A Budapenn mai régóta elég, mert javadalmaz korona kilométerből és némi konyoly ritka esetbe még ezen kereset vonatkozó ezalálstalanná teszik. A kilométerek szám 85%-kall fölülmúlt jár. Ami pedig Ht. sofőrjeim is csoda, 1, heti 45.000 1 5.01K) korona 12 órai, sőt stt. Azonban 1méterpénzre setét bizonyka megtett erek számát általán nem ______ __ _ . ha alig lehet beszélni, mert mindenki arra törekszik, hogy a taximérő által mutatott összeget kifizesse és borravalót csak a legminimálisabb összegben adja. A sofőrök helyzetének tökéletes megismeréséhez tartozik az is, hogy ők úgyszólván a vállalat felelős pénztárosai, akik az egész bevételt kezelik s az igazgatóság pénztárához eljuttatják. Ha valamelyik utas nem fizeti meg a viteldíjat, a taxamérő által mutatott összeget a sofőrnek kell megfizetni. Ha egy ablak eltörik, vagy ha bárminemű kisebb vagy nagyobb hiba vutatkozik a gépkocsin, ezt mindig a sofőrnek kell megfizetni, mert az esetleges károkat az igazgatóság egyszerűen levonja ii fizetésből. A legvelevenebb karambolok esetéből származó károkat is, legyen az bármily nagy összegű, a sofőrnek keresetéből vonják le. Ezeket az állapotokat az érdekelt sofőrök már régóta sérelmezték, azonban meghallgatásra és segítségre nem találtak. Legújabban december 15-én Szövetségünkútján kérték a munkabérük feljavítását oly módon, hogy a napi 30.000 koronás keresetüket, emelje, föl az igazgatóság 60.000 koronára, mert sem a kilométerpénz, sem mindig a borravaló megközelítőleg sem képez biztos megélhetési alapot. Az igazgatóság több napi tárgyalás után a 36.000 koronás fizetés helyett 88.000 koronás napibért ajánlott föl, amit természetesen a sofőrök a magukra nézve kielégítőnek nem tekinthettek és miután az ügy békés elintézése nem vált lehetővé, nem maradt más számukra, mint hogy munkabeszüntetéssel kíséreljék meg sorsuk megjavítását. Az érdekelt sofőrök december hó 29-én este foglalkoztak az igazgatóság magatartásával és minthogy úgy látták, hogy az igazgatóság ajánlata elfogadhatatlan, kimondották, hogy másnap beszüntetik a munkát. A határozat a jelzett napon az éjszakai órákban hozatott és futótűzként terjedt el az éjjeli sofőrök között, akik egy órán belül valamennyien a garázsba vonultak. Számszerint 856 sofőr szüntette be egyöntetűen a munkát és egyetlenegy sem akadt, aki a sofőrök igazságos ügye ellen tett volna. December hó 31-én reggel Andrejka főkapitány-helyettes mindkét érdekelt felet magához kérette és a harc befejezése érdekében több órás tárgyalás folyt. Ezen a tárgyaláson a változás csupán annyi, hogy az igazgatóság a kilométerpénz megváltoztatására vonatkozó ígéretét, mely a nagykocsi sofőrjeinek helyzetét javította volna némileg, megváltoztatta oly módon, hogy az erre eső összeget a napibérekhez csatolta, úgy hogy ez valamennyi sofőrre egyaránt lenne vonatkoztatva, miáltal a fölkínált 30.K)a koronás napibér 41.800 koronára emelkedne. Az érdekeltek a tárgyalás eredményét megbeszélték és úgy látták, hogy ez megközelítőleg sem az, amit helyzetük kielégítő javítására kértek, miért is a hwc további fentartása mellett foglaltak állást Aiután a sofőrök a felkínáltakat nem fogadták el, az igazgatóság úgy határozott, hogy garázs műszaki munkásait kirekeszti a munkából, ami január hón’dn meg is történt, úgy hogy a harcba kergetett munkások száma mintegy CI0 főre szaporodott. A garázs műszaki munkásainak kizárása megítélésünk szerint retorzióképen történt, habár az igazgatóság ezt tagadja, azonban a tagadás dacára is könynyen meg lehet állapítani, hogy a harcba kergetett munkások létszámának szaporításával véli az igazgatóság célját könnyebben elérni. Miután a harc kitörése óta megtartott tárgyalás eredménnyel nem járt, sőt az igazgatóság a műszaki munkásokat kizárta, a harc kifejezetten elmérgesedett. Az iggatóság magatartásából meg lehet állapítani azt is, hogy a sofőröket kényszeríteni akarja, hogy a borravalókra fektessék a fősúlyt, és így az autótaxit igénybevevő utasok a rendes viteldíj kifizetése után még a sofőrök fizetéseinek egy részét is vállalják borravaló alakjában, pedig túlzás nélkül meg lehet állapítani, hogy a budapesti autótaxi a világ legdrágább közlekes mit bizonyítani ! Ildüvik mindazok, akik élenegyszer külföldön autótaxit használtak. S azt látjuk, hogy a vállalat a legmesszebbmenő szuinben részesül a főváros részéről és úgyszólván monopóliumszerűen tartja kezében az utótaxi bérfuvarozást. Görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a kocsirendszámok továbbra is kezei között maradjanak és irtózik attól a gondolattól, hogy egyes autótulajdonosok rendszámok birtokába jussanak, mert ebben az esetben konkurrenciát kapna és nem tarthatná megdönthetetlenül azt az állítását, hogy a jelenlegi tarifa nem elegendő az üzem vitelére. De miniképen is segítségére siet a főváros közlekedési ügyosztálya a vállalatnak, mert értesítette az államrendőrséget, hogy az autótaxiállomásokon illetéktelenül kiilló magánbérautókat ezekről a helyekről távolítsa el, mert ezeken a helyeken az autótaxivállalatnak és nem a muagánbérautósoknak adott területhasználati engedélyt. A nehézkes fővárosi bürokrácia most egyszerre fürgén ,segítségére siet az Autótaxi Vállalatnak és a munkásokkal szemben a gazdag vállalat oldalára áll. Január 2-án a sztrájkoló sofőrök és a kizárt műszaki munkások együttes tanácskozásra ültek össze és lelkesedéssel mondották ki, hogy közös ügyükben a végsőkig kitartanak. Úfjabbi fordulatát képezi a harcnak, hogy az igazgatósággal lefolytatott tárgyalás eredményeként a műszaki munkások szerdán munkába állottak. Lapunk közvetlen megjelenése előtt pedig Androka főkapitányhelyettes felkérte a munkások képviselőit, hogy szerdán délelőtt jelenjenek meg nála a tárgyalások folytatása céljából. Harcoló szaktársaink között a hangulat kiülő és bíznak harcuk győzelmében. Mozgalmi hírek. Amint a politikában, úgy a gazdasági küzdelmekben is van bizonyos időszak, amleyet magyar nyelven szélcsendnek neveznek. Most ez az idő az uralkodó, mert a munkásság számtalan kényszerítő ok következtében csak a legvégső esetben mondja ki, hogy minden téli viszontagság dacára is, beszünteti a munkát. Az egyik ilyen kényszerített harc az autótaxisok mozgalma, amiről részletesen lapunk más helyén írunk. A másik harc az Icarus gyári munkások mozgalma volt, amely azonban január 5-ével befejezést nyert és pedig olyfonnán, hogy a munkások 12, illetve 13 százalékos béremelésben részesültek. Kiásson bélyegzőgyár munkásainak harca változatlanul tart tovább. A Szirch Imre fémárugyár csiszolóinak mozgalmában még nincs megegyezés. Épületlakatosok és rokonszakmák munkásainak figyelmébe. A szervezőbizottság legutóbb tartott ülésén behatóan foglalkozott a szaktársak ügyével és megállapította, hogy még mindig vannak olyan szaktársak, akik nem tagjai a szervezetnek, de vannak olyan bizalmiférfiak is, akik nem tesznek eleget kötelességüknek. Vannak továbbá olyan üzemek, ahol bizalmi férfi egyáltalán nincsen. A szakma szervezőbizottsága elhatározta, hogy az új év kezdetével nagyobb arányú bérmozgalmaikat kíván megindítani, annál is inkább, mert, sajnos, kevés szakma van, melyben olyan alacsony bérkeresetek lennének, mint a lakatos- és rokonszakmákban. Mozgalmat azonban csak úgy lehet indítani, ha minden szaktárs meg van szervezve, illetve igényjogosult a segélyre, mert harc esetént csak azok lehetnek ellentállóképesek, akik segélyben részesülnek. A szervezőbizottság nevében tehát fölszólíttatnak az összes üzemek bizalmi férfiai, hogy rövid időn belül hozzák be a bérkimutatási íveket, valamint minden üzemben jelentsék be az értekezlet megtartását. Ahol pedig bizalmiak nincsenek, onnan küldjenek be egy szaktársat a szakma titkárához az értekezlet megbeszélése, illetve megtartása végett. Bádogosok, szerelők figyalkébe! Knuth Károly mérnök, Szövetségi feleekérésére január hó 9-én, pénteken este pont 6 órakor tartja második előadását a gőzfütésszerelésről a Magyar Mérnök- és Építészegylet Reáltanoda utcai helyiségében. A harmadik és utolsó előadását január 16-án, ugyancsak péntek este 6 órakor tartja a fenti helyen. Kérjük a szaktársakat, hogy az előadásokon minél nagyobb számban és pontosan megjelenni szíveskedjenek. A gyáripari kovácsok termelőszövetkezete tagjai figyelmébe! A cégbíróság által az üzletrészek névértékének 1000 koronára való fölemelése tárgyában jóváhagyó határozmánya alapján, minden egyes darab üzletrész után járó 900 korona összeg különbözetét 1925. évi január hó 31-ig bezárólag fizessék be. Mindazok a tagok, akik ezen felhívásnak nem tesznek eleget, üzletrészei töröltetnek. A villamosvasutak összes üzemi munkásai január hó 12-én, hétfőn este 6 órakor jelenjenek meg a szövetségi házban (Thököly út 56.) a szakma titkáránál. Az Elektromos Művek munkásai január hó 13-án, kedden délután 6 órakor, Váci út 53. sz. alatt a titkárnál jelenjenek meg. Az Óbudai Gázgyár és az Újlaki Vízművek munkásai január hó 16-án, pénteken este 6 óraikor a szokott helyen értekezletet tartanak. A vas- és rézesztergályosok, gépi munkások és rokonszakmák összes munkásai január hó 18-án, vasárnap délelőtt 9 órakor tagsági könyveikkel együtt jelenjenek meg a Szövetség házában. (Thököly út 56.) Értekezletkerülők. Az Elektromotorgyár Rt. üzeméből fölszólíttatnak Horváth Jenő, Drukszler Ferenc, Ausländer Ferenc, Weisz Gyula és Kötő Ferenc szaktársak, hogy a gyári értekezleteken pontosan jelenjenek meg. Beszüntettél falat sofőri taxi Vályázs mű- 5. OLDAL v VAL- ES FE MMUN K A SOK LAPJA s* l. szám