Viz és Világitás, 1937 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-01 / 1-2. szám
sz mly XIV ÉVFOLYAM. 1937 JANUÁR ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre 20.—, félévre 10.— P. HIRDETÉSI DIJAK: Hasábmilliméterenkint 20 fillér. l£ 1—2. szám. GAZ-, USZ-, KÖZPomt FOIES-SZERELES ES VILAGITALTECHNNKA SZAKLAPJA Főmunkatársak: Szerkesztőség és kiadóhivatal. Felelős szerkesztő: BECSEY ANTAL, BERNAUER IZIDOR, VI., TERÉZ-KÖRÚT 56. SZÁM LAKATOS MIHÁLY DEMBITZ GYULA, DR. POGÁNY BÉLA, WILLHEIM GUSZTÁV Telefon: 1—120—69, 1—249—92. Postatakarékpénztári számla: 29.072 Az LpaMCjfyi iniasztícium a uidíUi városok (/Usite&etéUúMi Uié Uiísíte- A vidéki városok egyik legsúlyosabb hiánya tudvalevőleg az, hogy a közegészségügyi berendezések a legtöbb helyen még ma is erősen kezdetlegesek, primitívek. Vonatkozik ez elsősorban a vízvezetékekre, hiszen még a legnagyobb vidéki városok közül is csak néhánynak van kiépített vízvezetéke, nem is beszélve a csatornahálózatról. Országos jelentőségű probléma a magyar vidéknek vízzel való ellátása, hiszen nemcsak gazdasági, hanem igen fontos közegészségügyi feladat is az, hogy vízvezetékkel és csatornahálózattal legyenek ellátva az ország vidéki városai-Ez a munka elsősorban a szerelőipar számára jelentene hatalmas, többéves munkalehetőséget, de foglalkoztatná és kapacitásuk teljes kihasználásáraserkentené a csőgyárakat is, amelyek évek óta dolgoznak már azon, hogy a vidéki városok beruházási programjukba felvegyék a vízvezetékek kiépítését. Ezeka vállalatok kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatokat tettek a vidéki városoknak a vízvezetéki és csatornázási munkáknak hitelben való elvégzésére, de műszakilag is alaposan alátámasztott ajánlataikkal mindezideig nem értek el eredményt. Közérdeklődésre tarthat számot az iparügyi minisztérium kezdeményező lépése, amely a magáévá tettea vidéki városok vízvezetékeinek hitelművelet útján való megépítését. Makó-Kléger Sándor miniszteri tanácsos, az iparügyi minisztérium vízvezetéki és csatornázási ügyosztályának vezetője legutóbb tett nyilatkozatában annak a véleménynek adott kifejezést, hogy e szükséges fedezete előteremtésére legkívánatosabb volna, ha az érdekelt iparvállatok maguk állanának össze és pénzügyileg lehetővé tennék ezeknek a műveknek megépítését. Külföldön van már erre példa. Németországban működik egy részvénytársaság, amely közművek építésével foglalkozik, illetve a városoknak ezek építésére kölcsönt nyújt. Nálunk is arra kellene törekedniük az ipari érdekeltségeknek, hogy létrehozzanak ilyen kölcsönnyújtó társaságot, amely legalább 25 éves kölcsönöket adna. Az ilyen kölcsönnyújtás már azért is jövedelmező lenne, mert a vízdíjakat minden más követelést megelőzően be lehet hajtani, tehát a kölcsön fedezete biztosítva van. Makó Kléger miniszteri tanácsos rámutat arra, hogy az országban 27 olyan nagyobb város van, amelynek még nincsen vízvezetékhálózata. Ennek a munkának elvégzéséhez 40—60 millió pengő szükséges és ha egy ilyen társaság évente csak 2—3 millió pengő hosszúlejáratú kölcsönt nyújtana, körülbelül 25 év alatt el lehetne végezni a legfontosabb vízvezetéki munkákat-Érdekelt szakmai körökben az iparügyi minisztérium vízvezetéki és csatornázási ügyosztálya vezetőjének nyilatkozatát már azért is nagy érdeklődéssel fogadták, mert ebből azt magyarázzák, hogy az iparügyi minisztérium komoly akciót kezdeményez a vidéki városoknak vízvezetékkel való ellátása érdekében, ami ismételjük, nemcsak a szerelőiparosságnak, hanem a ■magyar vidéki városoknak is elsőrendű, fontos érdekük.