Határszéli Ujság, 1922. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1922-05-21 / 21. szám
SZILÁNKOK HANEM DEMOKRATIKUS ALAPOKON NYUGVÓ „autonóm területen" laknánk, azt hinnék, hogy a cári Oroszország miniatűr kiadásába kerültünk, olyan süket fülekre találunk, ha bajainkkal és panaszainkkal megjelenünk a magas kormányzóság helyettes képviselője előtt. Az a benyomásunk, hogy ez a fennen hirdetett „demokrácia" csak az utcának szól. Belül, a négy fal arisztokratikus levegőjében egészen más áramlatok úsznak. Tapasztaljuk pedig ezt abból, hogy írhatunk akárhány „nyílt levelet" újságjainkban a „helyettes kormányzó úrhoz“; szedethetjük akárhányszor vastagbelükkel, hogy : „a helyettes kormányzó úr figyelmébe“ , a magas kormányzóság magyar pénzen épített előkelő falai nem engedik át a mi hangunkat. Amit mi egy demokratikus alapokon nyugvó autonóm terület kormányzójától természetes joggal elvárhatnánk: egyetlen egy esetben nem történt, hogy nyilvánosságra hozott kérelmünkre, vagy panaszunkra, melyet egyenesen a k. kormányzóhoz intéztünk, egyetlen egy sor elintézést, vagy az elintézésnek kilátásba való helyezését ígérő írást kaptunk volna. Nem ! Odabent cári levegő van, ahonnan nincs leereszkedés hozzánk, a néphez, az utcához, melynek nevében és bőrére ezt a területet kormányozzák. Hiába írunk tehát, a kormányzóság előkelő falain a demokrácia hangja át nem hatol, és így egy cseppet sem zavarja az arisztokraták fülét... * A GÉNUAI KONFERENCIA ELÉ, annak megnyitása alkalmával, nem a legnagyobb reménnyel néztünk. Tudtuk, hogy ez is csak abba a kátyúba fog belejutni, melybe eddig minden ilyesmi beleragadt, pláne ha a szekeret a franciák húzzák és utána az angol dogg lohol. Most azonban ebbe a kordéba Csicserin is belerúgott. Tehette: német csizmában volt a lába... MÁJUSI SZERENÁR. Tavaszi ágyán ébred már a Nyár, és nyílik mély, nagy, kék szeme; az ég; bomló hajában százezer virág véres-világos, szomjas arca égi Illatfürdője részegen kacag s lágy vánkosán a Nap, jajt táncra kél. Május dalára menüettet lejt s kiséri még a vén dalos: a szél. Egy asszony ajka rám is rám nevet. Ne érjen véget sohase e bál: táncoljunk Nyárba, Május Asszonya, tüzes, virágos, forró karnevál! Sipos Iván. Pesti humor. Gyűjtögeti: VULPES. Nem lehet megfiatalodni. A nagyon öreg és nagyon gazdag asszony — olyan Rotschild-fajtára tessék gondolni — igen beteg lett. Három doktor is jár hozzá és két híres-neves egyetemi professzor. Ám a vén asszony (82 esztendős, már Isten különös kegyelméből) türelmetlen és zsémbes. Veszekszik a professzorokkal, hogy nem vigyáznak rá eléggé, nem kezelik a kellő gonddal, nem állítják helyre elég hamar az egészségét. Végre kifakad az egyik tanár: — Ne várjon tőlünk csudát! Nem tudunk mi vén banyákból fiatal menyecskét csinálni. Az öreg asszony nyöszörög az ágyban: — Nem is akarom, hogy fiatal asszonyt csináljon belőlem. Azt akarom, hogy öreg aszszonyt csináljon belőlem. Még húsz évvel öregebbet ! . . . Színházban. Izgalmasan szép premier estén páholyban ül az ugo kafára felkapott házaspár. Őnagysága igen lenge toalettben. A földszintről nem is látszik rajta semmi ruha. És őnagysága rosszul van. Valamivel többet evett a kelleténél és valamivel kevesebb ruhát öltött fel, reszket minden izében. A férfi mozog haragosan: — Kétezer korona volt a páholy. Én nem kisérhetlek el. Hanem te eredj haza, fiam, öltözz fel és feküdj le az ágyba . . . Szegény anyósok. Falusi tragédia. Az öreg asszony összekap a szomszéddal. Kemény szavak röpködnek ide- oda. A gorombaság úgy dől mindkettőből, mint felszaszakadt cihából a pehely. Végre hajbakapnak. Az asszony lekap az ágasról egy aludtejes köcsögöt és a szomszéd fejéhez vágja. A Jóska vasvillát ragad, s vagy hármat suhint az öreg asszony felé. Jó nagyokat suhint, — már ő igy szokta. A harmadik suhintásra az asszony végigterült a földön s fel se kelt többé. Bizony meghalt. Jóska még vagy kettőt bök beléje. Mert már úgy is mindegy. A gyilkos biró elé kerül. A legény vall, — hiába volna a tagadás, a fél falu látta az esetet. Az első tanú az öreg asszony veje. Ő a pitvarajtónak dőlve nézte végig a háborúságot s a pipáját se vette ki a szájából. A biró keményen szól a tanúra: — Te is gonosz, istentelen ember vagy, Ferkó. Végignézted, hogyan verik agyon anyósodat, s egy mozdulatot se tettél, hogy segíts... — Magam is gondoltam rá tekintetes uram. De fölösleges volt Mindjárt láttam a Jóskán, hogy elvégzi ő maga is . . . Hol az esernyő. Szakad az eső, mintha dézsából öntenék. Hiába, hivatalba mégis el kell menni. Botos uram felszedi a kalcsnikat, a nyakába keríti a gallérját, és odaszól a feleségének: — Asszony, add elő az esernyőt. .. — Az esernyőt? Nem lehet. — Miért ? — Itt volt tegnap az öreg Varjas látogatóba. Akkor is megeredt az eső, odaadtam neki kölcsönbe... — Ejnye az ördögbe is, ezt ugyan jól csináltad anyjuk. Sose látod többet az ernyőt... — Jóravaló ember az. Becsületes ember. Miért ne hozná vissza? — Mert az övé... Nem ott kell kezdeni. Bőgve jön haza Palkó az iskolából. Akkora könnyek gurulnak le az orcáján, mint egy-egy kisebbfajta malomkő. — No mi a baj — kérdi az apa? — Megvert a tanító bácsi. A térdére fekteti, úgy nadrágolt el nádpálcájával... Az apja vigasztalja a kölyköt: — Alighanem megérdemelted, Palikám. A tanító bácsi nem rossz ember, az nevelni akar téged. Jóra akar nevelni... — Hát mér kezdi hátulról? Z. P. P. Z. D. P. R. Hát ez már megint micsoda új sport- vagy másféle klubnak „rövidített“ jelzése? — fogja önmagától kérdezni az olvasó, aki e sorok elejére helyezett kabalára pillant. No, hogy ne legyen senki soká bizonytalanságban, ez okból jelezzük, hogy a Z. P. P. Z. D. P. R. hetük tuladonképpen a Zemska pojistovne pro zemed delnictvo Pod. Rusi elnevezésű, Ungvári, a Váralja utca 16. sz. alatt székelő új intézmény rövidített megjelölése, amely intézmény a magyar törvényhozás által létesített Országos Gazdasági Munkáspénztárt akarja itt, Podkarpatské Rus-ban pótolni. Hogy most már tudjuk az új intézmény nevét, úgy könnyen megértjük, hogy kinek, mely intézménynek javára szedik be a közjegyzők tűzzel-vassal a gazdasági cselédek után fejenkint az évi 35 %-ákat. De az egyáltalán nem megy a fejünkbe, mikép történhetett meg az, hogy a gazdák, akik a gazdasági cselédeik után ez összegeket fizetni köteleztetnek, eddig még hivatalos közlést nem kaptak e pénztár működéséről, annak milyen esetekben és mily mérvben való segélynyújtási kötelezettségéről, sem arról, hogy hol, mikor, mely időben és mi módon jelentendők be a biztosításra kötelezettek, de nem tanítottak ki arra sem senkit, hogy esetleges balesetét mikép jelentse be a hivatalnak, hogy veheti igénybe az orvost a gazdasági munkáspénztár terhére stbbi, — úgy, hogy pl. Ungváron megesett, hogy a 35 K-ákat behajtó közegek sem tudtak felvilágosítást adni, hogy kinek, hol székelő mely intézménynek javára szedik azokat be. De nem adták tudtul nyilvánosan azt sem, hogy az 1912. évi VII. magyar törvénycikkben megállapított segélyek mily összegre vannak emelve, hogy mit igényelhet az évi 35 . díj ellenében a rendkívüli tag, mit igényelhetnek az I—V. csoportbeli tagok nem baleset következtében beállott rokkantság vagy halál esetén, miként kell eljárni a gazdasági gépeknél alkalmazott munkások ügyében, melyek a díjak, amik az I—V. csoportbeli tagok, melyek, amelyek a gazdasági gépeknél alkalmazottak után fizetendők. És a Z. P. P. Z. D. P. R.-nak ezen hallgatagsága annál is inkább bántó, mert az 1920. évben még a Pozsony—Szentgyörgyön székelő szlovákországi gazdasági munkáspénztár javára kellett a díjakat befizetni, és annak javára szedték is azt be. sőt ez a titokzatosság igen sok gazdában azon hitet is keltheti, hogy gazdasági cselédeiknek betegség esetére a kerületi munkásbiztosító pénztárnál való bejelentése ma már nem is kötelező. Nehogy tehát a gazdaközönség és ezek útján gazdasági alkalmazottaik továbbra is bizonytalanságban hagyassanak, kérjük a kormányzóságot annak elrendelésére, hogy a Z. P. P. Z. D. P R. sürgősen tegye közhírré a gazdasági pénztár szervezetét, a fizetendő díjakat, az igényelhető segélyeket, az orvosok neveit stbbi, mégpedig nemcsak ruszin és cseh, hanem magyar nyelven is, hogy így az érdekeltek a joggal megkívánható felvilágosításhoz jussanak. Hogy pedig a kétkedésnek helye egyáltalán ne legyen, mi már most közöljük, hogy úgy a gazdasági cselédek, mint a gazdasági gépeknél alkalmazott munkások, betegség esetére a kerületi munkásbiztosító pénztárnál való biztosítási kötelezettsége a gazdasági munkáspénztárnak Podkarpatské Ruszban való szervezése dacára ma is fennáll, s aki ennek ellenkezőjét hirdeti, az tudva valótlant állít. Nagyon is helyénvalónak találnók, ha ez ügyben a Kisgazda- és Keresztényszocialista Párt is megmozdulna, s a Podkarpatské Rusi gazdasági munkáspénztárnál eljárna, hogy a gazdaközönséget az intézmény mibenlétéről kellő módon tájékoztassák. Igaz, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. De az már nem igaz, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyiféle szint játszhatsz ! E lap a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok sajtóbizottságának tagja.