Pesty Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben 1. (Budapest, 1888)
N
kön Arentawdik, a lakosokat Arentaniaknak nevezték. (Constant: Porphyrog, 36. fejezet.) Ezen tartományban következő városok léteztek: Mocrum , Macarsca, Brvullia, most Urulja, Almissa és Macarsca közt, Ostrog Za Ostrog, Labinetza. A narentanusok továbbá ezen szigeteket lakták és birták: Curzola, Meleda, Phara (Hvar), Bratzes vagy Brattia , Brac. Már 830. évben küldenek a narentaniak követeket a velenczei herczeghez, békét kérendők. Constantinus Porphyrogeneta a X. század közepén mint pogányokat említi őket, azért a rómaiak országukat Paganiának nevezték, avagy máskép Arentani. Ugyancsak Constantinus írja, hogy a szerbek, horvátok és dalmaták a római igát lerázták, valamint az arentanusok, — Arentani, qui et Pagani nuncupati sunt. Alább pedig írja: a horvátok t. i. és szerbek, továbbá Zachulmia és Terbunia (Trebinje) lakosai, a Canaliták és Diocletianusok és Rentani. Ez utóbbi név megint a Narentanusokra mutat. 887. évben Candiano Péter velenczei herczeg megtámadja a narentanusokat, de kevés sikerrel. II. Orseolo Péter velenczei herczeg (* 1009. évben) békét köt a narentanusokkal. E tartomány most Dalmatia kiegészítő részét képezi, és semmi önállással nem bir. 987. évben a velenczeiek foglalták el Narona várost. Egy Zerni Péter nevű főúr 1080-ban Maracus narentói jobbágyot a spalatói egyháznak adományozta. III. Kelemen pápa 1191. évi levelében a narentani püspök — episcopus Naroniensis — mint a spalatói érsek suffraganeusa említtetik. (Wenzel II. 180. lap.) Naskalát, fogrovátkos sziklagerinczczel tetőzött hegy, Csik vármegyében, Szakadát és Bodorvíztetej hegyek közt, 21/4 órányira Szent-Domokostól. Naskalát-patak, csermely Csik megyében. A Tatros folyóba szakad, három órányira a ghimesi szoros fölött. NasZód Vidéke. Régi időben Naszód és a szomszéd falvak az egész Padna völgygyel együtt Doboka megyéhez tartoztak. De midőn Mátyás király 1475. évben Podna várost és a Podna völgyet Beszterczének ajándékozta, a radnai völgy 30 falvával együtt, Naszód is a beszterczei székhez került. Azonban 1763. és 1764. években Erdély egy része határőrvidéki területté kihasíttatván és Besztercze vidékéről 23 falu 4600 családdal kirekesztetvén, ebből, valamint a Torda, Kolos és Doboka megyék néhány falvaiból, az úgynevezett második oláh határőrezred alakíttatott, mely székhelyétől Naszód vidékének neveztetett. Az udvari haditanács 1764. ápril 14-én elhatározta, hogy a radnai völgyben lakó magyarok és szászok onnan kiköltöztessenek az oláhok által megüresült falvakba. Besztercze városa pedig, mely e változás által nagyon szenvedett, 12.000 forintnyi kárpótlást nyert. Azonfelül megígérte, hogy a mennyiben a radnai völgyre katonai czélokra szüksége nem volna, azt főleg beszterczei lakosoknak fogja átengedni. 1764. július 28-án a radnai lakosság már össze volt írva, és