Bőripari Dolgozó, 1977 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

­ Ismét kiváló kitüntetést kapott a Petőfi Sándor Művelődési Ház A piros téglafalú épület homlokzatán, jó magasan büszkén dísz­ült a csupa nagybetűs felirat: KIVÁLÓ MŰVELŐDÉSI HÁZ. Eze­ket a szép nagy betűket 1974. március 29-e, az első kitüntetés el­nyerése után erősítették fel, sorjában a homlokzatra. Most meg már oda kellene írni a szöveg elé ezt a szót is: kétszeres... Igen, a Simontornyai Bőrgyár Petőfi Sándor Művelődési Ház 1977. április 5-én megkapta a második kitüntetést. Az országos szintű, rangos elismerésről tanúskodó emléklapot már bekeretezték, s ott függ az Szepesi József igazgató irodájának falán. Éppen szemben az íróasztallal, így a tekintet azonnal reá esik. Öröm nézni, hiszen ez az újabb Kiváló Művelődési Otthon cím tovább öregbítette nemcsak ennek a szépen, egyenletesen és állandóan fejlődő, önmagát mindig megújítani, sőt felülmúlni is képes intézménynek a jó hírét. Egyúttal természetesen fémjelzi és minősíti a közművelődés eme simontornyai műhelye hivatásszerető munkásainak kitartó, állhatatos és folyamatos tevékenységét is. Közös munka eredménye A művelődési ház igazgatója többes számban fogalmaz. Ponto­sabban szólva, az országos elismerés és szép előrehaladás alapjá­nak azt a közös összefogást tartja, amely az intézményt fenntartó, illetve felügyelő bőrgyári szakszervezeti bizottság, a művelődési ház társadalmi vezetősége, a rendezvények megtervezésében, a kü­lönféle és változatos programok összeállításában és lebonyolításá­ban segédkező társadalmi szervezetek között az évek során kiala­kult. Vegyünk csak egy fontos dolgot közelebbről is szemügyre. A társadalmi vezetőségben a bőrtári munkások tizenöt taggal kép­viseltetik magukat. Perger Imre, az szb titkára a választás, az új társadalmi vezetőség munkába lendülése idején a testület nevében azt a feladatot hangsúlyozta, hogy a művelődési ház rétegei kultu­rális és szórakozási igényei kielégítésének tennivalóit tekintse to­vábbra is elsőrendű kötelezettségének. A kitüntetés — az első is meg a második is — egyébként arról tanúskodik, hogy a Bőrgyári Petőfi Sándor Művelődési Ház kötelé­kében dolgozó kultúrmun­kások és a lelkes aktivisták értik küldeté­süket és híven szolgálják a dolgozók, a nagyközség lakói általános műveltség emelésének, művelődése elősegítésének nemes ügyét. Meghökkentő adatot tartalmaznak a statisztikák: a múlt évben pon­tosan 100 840 ember látogatta a művelődési ház 2430 rendezvényét. Egy évvel korábban a rendezvények száma nem érte el a kétezret, s a látogatók alig voltak többen 90 ezernél. Gyarapítani a tudást Aligha lehet szebb és nemesebb vállalkozás kulturális intézmény számára, mint a felnőtt korú dolgozókat hozzásegíteni alapképzett­ségük hiányának pótlásához, az általános iskolai végzettség meg­szerzés­éhez. Ebben a munkában, ennek szervezésében a bőrgyár, a­­ község művelődési háza immár gazdag tapasztalatokat és nagy gyakorlatot szerzett. Foglalkoznak természetesen a további lépé­sek megtételével is: vizsgálják, ki hol folytassa tanulmányait, ha befejezte az általános iskolát. Van már előzmény! Három évvel ezelőtt, 1974-ben kísérleti oktatást szerveztek azoknak, akik rövi­dített szak­középiskolai tanulmányok folytatására készségesen vál­lalkoztak. Minden korosztálynak Nagy érdeme a művelődési háznak és a kitüntető cím elnyerésé­nél döntő mértékben nyomott a latba az a tény is, hogy itt minden korosztály választhat a neki legmegfelelőbb programok, rendezvé­nyek és foglalkozások közül. Kezdjük a legfiatalabbakkal. A zenét tanuló kisdiákok — többnyire a munkások gyermekei — egészen otthonosan érzik magukat ebben a házban. Az ősztől kezdve tanfo­lyam helyett kihelyezett zeneiskolai tagozaton gyarapíthatják tudá­sukat. Ami pedig a többi gyereket illeti, a művelődési ház moziter­me télen az általános iskolai tanulók testedzésének a színhelyévé válik. Az úttörőszobát az év minden szakában sok kis pajtás láto­gatja. A következő korosztály a KISZ-ifjúság. Klubjuk érdekes rendez­vényekkel vonzza ide őket. Minden kedden és szerdán övék a klub­terem. A lányok és asszonyok a szabás-varrás tanfolyam szorgal­mas látogatói. A bőrgyárban tavaly néhányan — Miski Istvánná, Németh Mária, Mónus Andrásné, Szabó Istvánná és mások — azt mondták: jó lenne a díszítés és kézimunkázás különleges tudniva­lóival meg­ismerkedni. Csak egy szavukba került — a művelődési ház megszervezte számukra ezt a tanfolyamot. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a művelődési háznak a szocialista brigádok a leggyakoribb látogatói. Itt kapott otthont a szocialista brigádok klubja, itt rendezik a brigádvezetők tanfolyamát, és a kultúrmun­kások még külön is felhívják a brigádok figyelmét az őket minden bizonyos érdeklő rendezvényekre, eseményekre. Itt volt például a legutóbb a Lenin születésnapja alkalmából rendezett összejövetel. Nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. A szervezésben részt vett a bőrgyár MSZBT-tagcsoportja is. A kívánságnak megfelelően A különféle korosztályok részére szervezett foglalkozásokhoz még hadd tegyünk hozzá valamit. A nyugdíjasok szívesen járnak be a művelődési házba sakkozni is és a fiatalabbak­kal beszélgetni is. A gyári munkások szinte minden alkalommal találkoznak velük, és közvetlen eszmecserét folytatnak egymással. Külön is meg kell em­lékezni a Tolna megyeiek immár hagyományos vetélkedőjéről, az Útközben elnevezésű nemes versenyről. Erre a bőrgyárból 18 bri­gád nevezett be. Bregovics Pál villanyszerelő brigádja meg Vincel­lér László vezetésével a Vak Bottyán brigád előkelő helyezést tu­dott szerezni. A kitüntetés az eddig végzett munkának szól, így van ez rendjén. Ám nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a munkában biztosí­tani kell a folytonosságot, a folyamatosságot. Úgy, abban a szel­lemben és felfogásban, ahogy ezt a gondolatot a bőrgyári üzemi híradójában írt cikkben Szepesi József, a művelődési ház igazga­tója megfogalmazta. Jólesett hallani Szepesi József igazgatótól, hogy ez a második ki­tüntetés tulajdonképpen a további munkájukat is meghatározza. Nincs visszalépés, nincs megállás, nincs tétovázás — az út csak egyre följebb és följebb, mindig előre vezet. Új igényeket felkelteni a kulturálódásra és ki is elégíteni azokat Kutas József BŐRIPARI DOLGOZÓ Soha nem lehetünk Beszélgetés a szociálpolitikai munkáról A Budapesti Bőripari Vállalat igazgatási osztályvezetőjével, Dombóvári Sándorral beszélget­tünk az elmúlt év szociálpolitikai célkitűzéseiről: mit valósítottak meg, és milyen elképzeléseik van­nak az 1977-es esztendőre. — A munkakörülmények ál­landó, folyamatos javítását szak­­szervezetünk XIX. kongresszusá­nak határozata is előírta — mondja Dombóvári Sándor. — Nálunk úgy alakultak a körülmé­nyek, hogy 1976-ban a tervezett­nél jóval többet költöttünk e cél­ra. Például a légállapotok javí­tására — új szellőzőberendezése­ket szereltünk fel, ablakokat ala­kítottunk át nyithatóvá, légfüg­göny készült a Hajdúsági Bőr­gyárban — 4,1 millió forintot, az érintésvédelemmel kapcsolatos intézkedések végrehajtására 2,2 millió forintot fordítottunk, kor­szerűsítettük a műhelyek világí­tását, több mint 6 millió forint költséggel. Olyan „apróság” is, mint a közlekedési utak felújítása és karbantartása, 1 millió forin­tot vitt el.­­ Szociális tervünkben nagy súllyal szerepelt a balesetelhárí­tás, valamint a nehéz fizikai mun­ka könnyítése is. A gépek és berendezések biz­tonságának növelésére válla­lati szinten 1 millió forintot fordítottunk. E költség olyan tevékenységeket takar, mint a meglevő gépek kor­szerűsítése, új biztonsági beren­dezések üzembe álltása, bizton­sági kényszerkapcsolók felszerelé­se stb. Sok tennivalónk volt az anyagmozgatás gépesítése terén is. Gyáraink saját erőforrásaikból közel 7,5 millió­­forintért vásárol­tak anyagmozgató eszközöket. Az üzemegészségügyi helyzet javítását — mint kiderült az osz­tályvezető szavaiból — szintén egyik fontos feladatuknak tartot­ták. Jelentős eredményként, elő­relépésként könyvelk el, hogy si­került végre az újpesti gyárakban véglegesen megoldani a belgyó­gyászati rendelést. A Táncsics és Újpesti Bőrgyárban a dolgozók a hét minden napján helyben fel­kereshetik az üzemorvost, a többi üzemben hetente egyszer van ren­delés. A Hajdúsági Bőrgyárban szintén biztosított a folyamatos egészségügyi ellátás, a nőgyógyá­szati szakrendelést ez évben szer­vezik meg. — Nagyon hiányos lenne a kép, ha nem beszélnénk szociális léte­sítményeink fejlesztéséről is — folytatja a tájékoztatást Dombó­vári Sándor. — Az elmúlt évi szo­ciálpolitikai „tervteljesítés” érté­kelésekor elégedetten állapíthat­tuk meg, hogy az V. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok nagy részét megvalósítottuk 1976- ban. A Díszműbőrgyárban egy 120, a Hajdúsági Bőrgyárban pedig egy 60 fős fehér-fekete öltözőt ad­tunk át, utóbbi gyárunkban egy­úttal felújítottuk a korábban épí­tett két öltözőhelyiséget is. Az egyéb, kisebb jelentőségű mun­kákkal együtt 5,9 millió forintot tesz ki a szociális létesítmények fejlesztésére fordított összes költ­ség. „Sokat tesznek a Budapesti Bőripari Vállalatnál az embere­kért” — ez a gondolat fogalma­zódik meg bennem, ki is mondom hangosan.­­ Minden munkáskézre szük­ségünk van, természetes, hogy va­lamennyi intézkedésünk értük tör­ténik. Az ifjúság, a nők helyze­tével kapcsolatban külön terve­ket is készítünk, illetve azokat is beépítjük a szociálpolitikai ter­vünkbe. Szeretném hangsúlyozni: az értékelésre legalább olyan gondot fordítunk — igazgatói ta­nácsülés, vszt-ülés stb. —, mint a tervkészítésre. Nálunk a szociálpolitika szer­vesen összefügg a gazdasági tennivalókkal, nem szorul hát­térbe. Az üzemi étkeztetés, a vállalati üdültetés, a segélyezési rendszer, a családalapítás anyagi támoga­tása ... mind-mind külön is szót érdemelne, így igaz. Mégis, mielőtt az 1977- es évi főbb cékitűzésekre térnénk át, már csak egy téma kiemelésé­re van mód, s ez a szakmai kép­zés, továbbképzés. — A Hajdúsági Bőrgyárban 1976- ban — mondja az osztály­­vezető —, a tervezett 20 fő helyett 40-en jelentkeztek. A hangárok­nak vállalatunk ingyen biztosítja a szükséges tankönyveket. Az 1977— 1978-as tanévben szeret­nénk, ha a pesti gyárainkból is vállalkoznának dolgozóink szak­másító tanfolyam elvégzésére, sőt tímártovábbképző tanfolyamokat is szervezünk. — Melyek az 1977-es év legfon­tosabb szociálpolitikai feladatai? — Az 1980-as évig terjedő idő­szakra nagy gonddal és körülte­kintéssel határoztuk meg, mit kell, mit akarunk elvégezni. Az idei részfeladatok is az ötéves ter­vünkből következnek. Ezek közül sem hiányozhat a munkakörül­mények javítása, a balesetek meg­előzése, a további kisgépesítés. Mindezekre hozzávetőlegesen 12 millió forintot­­ kívánunk költeni. Bár új öltöző­fürdő építésére ez évben nem kerül sor vállalatunk­nál, 600 ezer forintot szánunk a meglevő létesítmények felújításá­ra, karbantartására. — Dolgozóink szívesen töltik szabadságukat­­ a balatonföldvári üdülőnkben —­ annak korszerű­sítését is célul tűztük ki. A ter­vezett költség 380 ezer forint. Nem elégedhetünk meg azzal sem, hogy megszerveztük a Táncsics Bőrgyárban az orvosi elátást, a rendelőt bővíteni akarjuk, gazda­gítani a felszerelést.­­ Igen lényegesnek tartjuk a tavalyinál­ differenciáltabb segé­lyezési rendszer megteremtését. Véleményünk­­szerint a szociális helyzet mellett azt is néznünk kell, hogyan viszonyul a munká­hoz a segélyt k­érő. Vagy: jobban gondoskodni kell a GYES-en levő kismamákról, ha férjük tényleges katonai szolgálatát tölti. Emellett szeretnénk megszervezni a több gyermekes és egyedülálló anyák szociális­ helyzetének rend­szeres, folyamatos vizsgálatát. Itt hadd jegyezzem­ meg még azt is, hogy egész szociálpolitikai mun­kánkat szeretnénk­­ javítani oly módon, hogy is megvalósítjuk a ré­tegpolitikai elemzést, így tehet­jük céltudatosabbá a tervezést és aztán terveink­ végrehajtását.­­ Elégedettek vagyunk-e eddig végzett szociálpolitikai tevékeny­ségünkkel? — teszi fel a kérdést végül önmagának és válaszol is rá. — Nem, soha nem lehetünk elé­gedettek. Sokat tettünk, vannak eredményeink, ám sok még a ten­nivaló. 1 Dodó Gy. 25 éves a Cserzőanyaggyár A Budapesti Bőripari Vállalat Cserzőanyag Gyára 1977. április 15-én ünnepelte negyedszázados fennállását. A jubileumi ünnep­ségen részt vettek a XXI. kerületi pártbizottság és tanács vezetői, dr. Bakos Zsigmond könnyűipari mi­niszterhelyettes, Móczi András szakszervezetünk elnöke, Pesti Ernő, a Budapesti Bőripari Válla­lat vezérigazgatója, a gyáregysé­gek vezetői, valamint a Cserző­anyaggyár dolgozói, nyugdíjasai. Pásztor László párttitkár üd­vözlő szavai után dr. Tóth Béla igazgató mondott ünnepi beszé­det. Bevezetőjében a következő­ket mondta. — Kettős ünnep a mai. A ne­gyedszázados jubileummal egy időben az idén elnyertük a gyár­egységek közötti munkaverseny során az „Élüzem” címet, a múlt évi eredményes munkánk alap­ján. E kettős ünnep jó alkalom arra is, hogy visszatekintsünk a megtett útra és ismertessük az 1976-os év kiemelkedő eredmé­nyeit. — Negyedszázaddal ezelőtt kezdtük el — a Népgazdasági Ta­nács 1949-i határozata alapján — a műcserzőanyagok hazai gyár­tását és ezzel feleslegessé vált a tengerentúli import. A helykivá­lasztásban döntő szerepe volt an­nak, hogy a Csepeli Papírgyár szulfidlúg-mellékterméke ne vesz­­szen kárba, ne szennyezze a Du­na vizét, amikor abból import­pótló cserzőanyagot állíthatunk elő. — Az üzemelés első évében — 1952-ben csak 5—6 féle terméket állítottunk elő, amelynek import­megtakarítása már 10 millió devizaforintot jelentett. A bőr­ipar fejlődése azonban gyárt­­mányösszetétel-változást követelt. A folyamatos műszaki fejlesztés eredményeképpen a termékek száma jelenleg 45—50 féle, a ter­melés volumene pedig ötszörösé­re nőtt. — A bőriparon kívül egyre több más iparágnak készítünk szulfid­lúg alapú segédanyagot. A Cser­zőanyaggyár szállít a vas- és ön­tőiparnak magkötőanyagot, az építőiparnak betonplasztifikálót, a kőolajbányászatnak fúróiszap-ja­­vító terméket, a textiliparnak impregnáló készítményt, a gyógy­szeripar számára a B12 vitamin gyártásához alapanyagot és a ci­pőiparnak ragasztóanyagot. — Gyártmányfejlesztésünk leg­újabb eredményei azok a termé­kek, amelyeket a növényvédő­ipar igényel polifémkelát formá­jában. — Termékeink az exportpia­con is megállják helyüket. Ve­vőink között szerepelt az elmúlt évek során: Marokkó, India, Pa­kisztán, Ceylon, Közel-Kelet, Olaszország, Jugoszlávia, Török­ország és Görögország. — A termelés és a fejlesztés mellett nem feledkezünk meg az emberről, mint a termelés legfon­tosabb tényezőjéről sem. Ezt bi­zonyítja, hogy a szociális és egészségügyi létesítményeket a termeléssel párhuzamosan és egy­idejűleg javítottuk. Ma már min­den dolgozó számára „fekete-fe­hér” öltöző áll rendelkezésre. A munkakörülmények javítása mel­lett folyamatosan emeljük a bé­reket is. 1976-ban például 7,5%-os bérfejlesztést hajtottunk végre.­­«A Cserzőanyaggyár 1971. évi gazdasági eredményét a követke­zőkben foglalhatjuk össze: a ter­melési tervet 109,9, a nyereség­­tervet ill.9010-ra teljesítettük. Ex­portunk — amely kizárólag tőkés piac — 110­0­illió forint értékű volt. A minőség terén reklamáció nem volt. — A jövőben a Cserzőanyag­gyár az elmúlt negyedszázadhoz hasonlóan kívánja feladatait el­látni. Az ünnepi beszéd után dr. Ba­kos Zsigmond dr. Tóth Béla igaz­gatónak a MUNKA ÉRDEMREND ezüst, Terleffi Erzsébet fizikai dolgozóinak a­ MUNKA ÉRDEM­REND bronz fokozata kitüntetést adta át. Ezután Pesti Ernő vezér­­igazgató köszöntötte a Cserző­anyaggyár dolgozóit és szólt azok­ról a nagyszerű munkasikerekről, amelyek eldöntötték — szoros mezőnyben —, hogy ki kapja az „Élüzem” címet, majd átadta az oklevelet az igazgatónak és több dolgozónak a „Szakma kiváló dol­gozója” kitüntetést. Végül dr. Tóth Béla igazgató a termelésben élen jérő brigádok­nak és szentélyeknek jutalmat osztott ki. Palicska József 1977. 5. szá­m

Next