Bőripari Dolgozó, 1977 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
Ismét kiváló kitüntetést kapott a Petőfi Sándor Művelődési Ház A piros téglafalú épület homlokzatán, jó magasan büszkén díszült a csupa nagybetűs felirat: KIVÁLÓ MŰVELŐDÉSI HÁZ. Ezeket a szép nagy betűket 1974. március 29-e, az első kitüntetés elnyerése után erősítették fel, sorjában a homlokzatra. Most meg már oda kellene írni a szöveg elé ezt a szót is: kétszeres... Igen, a Simontornyai Bőrgyár Petőfi Sándor Művelődési Ház 1977. április 5-én megkapta a második kitüntetést. Az országos szintű, rangos elismerésről tanúskodó emléklapot már bekeretezték, s ott függ az Szepesi József igazgató irodájának falán. Éppen szemben az íróasztallal, így a tekintet azonnal reá esik. Öröm nézni, hiszen ez az újabb Kiváló Művelődési Otthon cím tovább öregbítette nemcsak ennek a szépen, egyenletesen és állandóan fejlődő, önmagát mindig megújítani, sőt felülmúlni is képes intézménynek a jó hírét. Egyúttal természetesen fémjelzi és minősíti a közművelődés eme simontornyai műhelye hivatásszerető munkásainak kitartó, állhatatos és folyamatos tevékenységét is. Közös munka eredménye A művelődési ház igazgatója többes számban fogalmaz. Pontosabban szólva, az országos elismerés és szép előrehaladás alapjának azt a közös összefogást tartja, amely az intézményt fenntartó, illetve felügyelő bőrgyári szakszervezeti bizottság, a művelődési ház társadalmi vezetősége, a rendezvények megtervezésében, a különféle és változatos programok összeállításában és lebonyolításában segédkező társadalmi szervezetek között az évek során kialakult. Vegyünk csak egy fontos dolgot közelebbről is szemügyre. A társadalmi vezetőségben a bőrtári munkások tizenöt taggal képviseltetik magukat. Perger Imre, az szb titkára a választás, az új társadalmi vezetőség munkába lendülése idején a testület nevében azt a feladatot hangsúlyozta, hogy a művelődési ház rétegei kulturális és szórakozási igényei kielégítésének tennivalóit tekintse továbbra is elsőrendű kötelezettségének. A kitüntetés — az első is meg a második is — egyébként arról tanúskodik, hogy a Bőrgyári Petőfi Sándor Művelődési Ház kötelékében dolgozó kultúrmunkások és a lelkes aktivisták értik küldetésüket és híven szolgálják a dolgozók, a nagyközség lakói általános műveltség emelésének, művelődése elősegítésének nemes ügyét. Meghökkentő adatot tartalmaznak a statisztikák: a múlt évben pontosan 100 840 ember látogatta a művelődési ház 2430 rendezvényét. Egy évvel korábban a rendezvények száma nem érte el a kétezret, s a látogatók alig voltak többen 90 ezernél. Gyarapítani a tudást Aligha lehet szebb és nemesebb vállalkozás kulturális intézmény számára, mint a felnőtt korú dolgozókat hozzásegíteni alapképzettségük hiányának pótlásához, az általános iskolai végzettség megszerzéséhez. Ebben a munkában, ennek szervezésében a bőrgyár, a község művelődési háza immár gazdag tapasztalatokat és nagy gyakorlatot szerzett. Foglalkoznak természetesen a további lépések megtételével is: vizsgálják, ki hol folytassa tanulmányait, ha befejezte az általános iskolát. Van már előzmény! Három évvel ezelőtt, 1974-ben kísérleti oktatást szerveztek azoknak, akik rövidített szakközépiskolai tanulmányok folytatására készségesen vállalkoztak. Minden korosztálynak Nagy érdeme a művelődési háznak és a kitüntető cím elnyerésénél döntő mértékben nyomott a latba az a tény is, hogy itt minden korosztály választhat a neki legmegfelelőbb programok, rendezvények és foglalkozások közül. Kezdjük a legfiatalabbakkal. A zenét tanuló kisdiákok — többnyire a munkások gyermekei — egészen otthonosan érzik magukat ebben a házban. Az ősztől kezdve tanfolyam helyett kihelyezett zeneiskolai tagozaton gyarapíthatják tudásukat. Ami pedig a többi gyereket illeti, a művelődési ház moziterme télen az általános iskolai tanulók testedzésének a színhelyévé válik. Az úttörőszobát az év minden szakában sok kis pajtás látogatja. A következő korosztály a KISZ-ifjúság. Klubjuk érdekes rendezvényekkel vonzza ide őket. Minden kedden és szerdán övék a klubterem. A lányok és asszonyok a szabás-varrás tanfolyam szorgalmas látogatói. A bőrgyárban tavaly néhányan — Miski Istvánná, Németh Mária, Mónus Andrásné, Szabó Istvánná és mások — azt mondták: jó lenne a díszítés és kézimunkázás különleges tudnivalóival megismerkedni. Csak egy szavukba került — a művelődési ház megszervezte számukra ezt a tanfolyamot. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a művelődési háznak a szocialista brigádok a leggyakoribb látogatói. Itt kapott otthont a szocialista brigádok klubja, itt rendezik a brigádvezetők tanfolyamát, és a kultúrmunkások még külön is felhívják a brigádok figyelmét az őket minden bizonyos érdeklő rendezvényekre, eseményekre. Itt volt például a legutóbb a Lenin születésnapja alkalmából rendezett összejövetel. Nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. A szervezésben részt vett a bőrgyár MSZBT-tagcsoportja is. A kívánságnak megfelelően A különféle korosztályok részére szervezett foglalkozásokhoz még hadd tegyünk hozzá valamit. A nyugdíjasok szívesen járnak be a művelődési házba sakkozni is és a fiatalabbakkal beszélgetni is. A gyári munkások szinte minden alkalommal találkoznak velük, és közvetlen eszmecserét folytatnak egymással. Külön is meg kell emlékezni a Tolna megyeiek immár hagyományos vetélkedőjéről, az Útközben elnevezésű nemes versenyről. Erre a bőrgyárból 18 brigád nevezett be. Bregovics Pál villanyszerelő brigádja meg Vincellér László vezetésével a Vak Bottyán brigád előkelő helyezést tudott szerezni. A kitüntetés az eddig végzett munkának szól, így van ez rendjén. Ám nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a munkában biztosítani kell a folytonosságot, a folyamatosságot. Úgy, abban a szellemben és felfogásban, ahogy ezt a gondolatot a bőrgyári üzemi híradójában írt cikkben Szepesi József, a művelődési ház igazgatója megfogalmazta. Jólesett hallani Szepesi József igazgatótól, hogy ez a második kitüntetés tulajdonképpen a további munkájukat is meghatározza. Nincs visszalépés, nincs megállás, nincs tétovázás — az út csak egyre följebb és följebb, mindig előre vezet. Új igényeket felkelteni a kulturálódásra és ki is elégíteni azokat Kutas József BŐRIPARI DOLGOZÓ Soha nem lehetünk Beszélgetés a szociálpolitikai munkáról A Budapesti Bőripari Vállalat igazgatási osztályvezetőjével, Dombóvári Sándorral beszélgettünk az elmúlt év szociálpolitikai célkitűzéseiről: mit valósítottak meg, és milyen elképzeléseik vannak az 1977-es esztendőre. — A munkakörülmények állandó, folyamatos javítását szakszervezetünk XIX. kongresszusának határozata is előírta — mondja Dombóvári Sándor. — Nálunk úgy alakultak a körülmények, hogy 1976-ban a tervezettnél jóval többet költöttünk e célra. Például a légállapotok javítására — új szellőzőberendezéseket szereltünk fel, ablakokat alakítottunk át nyithatóvá, légfüggöny készült a Hajdúsági Bőrgyárban — 4,1 millió forintot, az érintésvédelemmel kapcsolatos intézkedések végrehajtására 2,2 millió forintot fordítottunk, korszerűsítettük a műhelyek világítását, több mint 6 millió forint költséggel. Olyan „apróság” is, mint a közlekedési utak felújítása és karbantartása, 1 millió forintot vitt el. Szociális tervünkben nagy súllyal szerepelt a balesetelhárítás, valamint a nehéz fizikai munka könnyítése is. A gépek és berendezések biztonságának növelésére vállalati szinten 1 millió forintot fordítottunk. E költség olyan tevékenységeket takar, mint a meglevő gépek korszerűsítése, új biztonsági berendezések üzembe álltása, biztonsági kényszerkapcsolók felszerelése stb. Sok tennivalónk volt az anyagmozgatás gépesítése terén is. Gyáraink saját erőforrásaikból közel 7,5 millióforintért vásároltak anyagmozgató eszközöket. Az üzemegészségügyi helyzet javítását — mint kiderült az osztályvezető szavaiból — szintén egyik fontos feladatuknak tartották. Jelentős eredményként, előrelépésként könyvelk el, hogy sikerült végre az újpesti gyárakban véglegesen megoldani a belgyógyászati rendelést. A Táncsics és Újpesti Bőrgyárban a dolgozók a hét minden napján helyben felkereshetik az üzemorvost, a többi üzemben hetente egyszer van rendelés. A Hajdúsági Bőrgyárban szintén biztosított a folyamatos egészségügyi ellátás, a nőgyógyászati szakrendelést ez évben szervezik meg. — Nagyon hiányos lenne a kép, ha nem beszélnénk szociális létesítményeink fejlesztéséről is — folytatja a tájékoztatást Dombóvári Sándor. — Az elmúlt évi szociálpolitikai „tervteljesítés” értékelésekor elégedetten állapíthattuk meg, hogy az V. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok nagy részét megvalósítottuk 1976- ban. A Díszműbőrgyárban egy 120, a Hajdúsági Bőrgyárban pedig egy 60 fős fehér-fekete öltözőt adtunk át, utóbbi gyárunkban egyúttal felújítottuk a korábban épített két öltözőhelyiséget is. Az egyéb, kisebb jelentőségű munkákkal együtt 5,9 millió forintot tesz ki a szociális létesítmények fejlesztésére fordított összes költség. „Sokat tesznek a Budapesti Bőripari Vállalatnál az emberekért” — ez a gondolat fogalmazódik meg bennem, ki is mondom hangosan. Minden munkáskézre szükségünk van, természetes, hogy valamennyi intézkedésünk értük történik. Az ifjúság, a nők helyzetével kapcsolatban külön terveket is készítünk, illetve azokat is beépítjük a szociálpolitikai tervünkbe. Szeretném hangsúlyozni: az értékelésre legalább olyan gondot fordítunk — igazgatói tanácsülés, vszt-ülés stb. —, mint a tervkészítésre. Nálunk a szociálpolitika szervesen összefügg a gazdasági tennivalókkal, nem szorul háttérbe. Az üzemi étkeztetés, a vállalati üdültetés, a segélyezési rendszer, a családalapítás anyagi támogatása ... mind-mind külön is szót érdemelne, így igaz. Mégis, mielőtt az 1977- es évi főbb cékitűzésekre térnénk át, már csak egy téma kiemelésére van mód, s ez a szakmai képzés, továbbképzés. — A Hajdúsági Bőrgyárban 1976- ban — mondja az osztályvezető —, a tervezett 20 fő helyett 40-en jelentkeztek. A hangároknak vállalatunk ingyen biztosítja a szükséges tankönyveket. Az 1977— 1978-as tanévben szeretnénk, ha a pesti gyárainkból is vállalkoznának dolgozóink szakmásító tanfolyam elvégzésére, sőt tímártovábbképző tanfolyamokat is szervezünk. — Melyek az 1977-es év legfontosabb szociálpolitikai feladatai? — Az 1980-as évig terjedő időszakra nagy gonddal és körültekintéssel határoztuk meg, mit kell, mit akarunk elvégezni. Az idei részfeladatok is az ötéves tervünkből következnek. Ezek közül sem hiányozhat a munkakörülmények javítása, a balesetek megelőzése, a további kisgépesítés. Mindezekre hozzávetőlegesen 12 millió forintot kívánunk költeni. Bár új öltözőfürdő építésére ez évben nem kerül sor vállalatunknál, 600 ezer forintot szánunk a meglevő létesítmények felújítására, karbantartására. — Dolgozóink szívesen töltik szabadságukat a balatonföldvári üdülőnkben — annak korszerűsítését is célul tűztük ki. A tervezett költség 380 ezer forint. Nem elégedhetünk meg azzal sem, hogy megszerveztük a Táncsics Bőrgyárban az orvosi elátást, a rendelőt bővíteni akarjuk, gazdagítani a felszerelést. Igen lényegesnek tartjuk a tavalyinál differenciáltabb segélyezési rendszer megteremtését. Véleményünkszerint a szociális helyzet mellett azt is néznünk kell, hogyan viszonyul a munkához a segélyt kérő. Vagy: jobban gondoskodni kell a GYES-en levő kismamákról, ha férjük tényleges katonai szolgálatát tölti. Emellett szeretnénk megszervezni a több gyermekes és egyedülálló anyák szociális helyzetének rendszeres, folyamatos vizsgálatát. Itt hadd jegyezzem meg még azt is, hogy egész szociálpolitikai munkánkat szeretnénk javítani oly módon, hogy is megvalósítjuk a rétegpolitikai elemzést, így tehetjük céltudatosabbá a tervezést és aztán terveink végrehajtását. Elégedettek vagyunk-e eddig végzett szociálpolitikai tevékenységünkkel? — teszi fel a kérdést végül önmagának és válaszol is rá. — Nem, soha nem lehetünk elégedettek. Sokat tettünk, vannak eredményeink, ám sok még a tennivaló. 1 Dodó Gy. 25 éves a Cserzőanyaggyár A Budapesti Bőripari Vállalat Cserzőanyag Gyára 1977. április 15-én ünnepelte negyedszázados fennállását. A jubileumi ünnepségen részt vettek a XXI. kerületi pártbizottság és tanács vezetői, dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes, Móczi András szakszervezetünk elnöke, Pesti Ernő, a Budapesti Bőripari Vállalat vezérigazgatója, a gyáregységek vezetői, valamint a Cserzőanyaggyár dolgozói, nyugdíjasai. Pásztor László párttitkár üdvözlő szavai után dr. Tóth Béla igazgató mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében a következőket mondta. — Kettős ünnep a mai. A negyedszázados jubileummal egy időben az idén elnyertük a gyáregységek közötti munkaverseny során az „Élüzem” címet, a múlt évi eredményes munkánk alapján. E kettős ünnep jó alkalom arra is, hogy visszatekintsünk a megtett útra és ismertessük az 1976-os év kiemelkedő eredményeit. — Negyedszázaddal ezelőtt kezdtük el — a Népgazdasági Tanács 1949-i határozata alapján — a műcserzőanyagok hazai gyártását és ezzel feleslegessé vált a tengerentúli import. A helykiválasztásban döntő szerepe volt annak, hogy a Csepeli Papírgyár szulfidlúg-mellékterméke ne veszszen kárba, ne szennyezze a Duna vizét, amikor abból importpótló cserzőanyagot állíthatunk elő. — Az üzemelés első évében — 1952-ben csak 5—6 féle terméket állítottunk elő, amelynek importmegtakarítása már 10 millió devizaforintot jelentett. A bőripar fejlődése azonban gyártmányösszetétel-változást követelt. A folyamatos műszaki fejlesztés eredményeképpen a termékek száma jelenleg 45—50 féle, a termelés volumene pedig ötszörösére nőtt. — A bőriparon kívül egyre több más iparágnak készítünk szulfidlúg alapú segédanyagot. A Cserzőanyaggyár szállít a vas- és öntőiparnak magkötőanyagot, az építőiparnak betonplasztifikálót, a kőolajbányászatnak fúróiszap-javító terméket, a textiliparnak impregnáló készítményt, a gyógyszeripar számára a B12 vitamin gyártásához alapanyagot és a cipőiparnak ragasztóanyagot. — Gyártmányfejlesztésünk legújabb eredményei azok a termékek, amelyeket a növényvédőipar igényel polifémkelát formájában. — Termékeink az exportpiacon is megállják helyüket. Vevőink között szerepelt az elmúlt évek során: Marokkó, India, Pakisztán, Ceylon, Közel-Kelet, Olaszország, Jugoszlávia, Törökország és Görögország. — A termelés és a fejlesztés mellett nem feledkezünk meg az emberről, mint a termelés legfontosabb tényezőjéről sem. Ezt bizonyítja, hogy a szociális és egészségügyi létesítményeket a termeléssel párhuzamosan és egyidejűleg javítottuk. Ma már minden dolgozó számára „fekete-fehér” öltöző áll rendelkezésre. A munkakörülmények javítása mellett folyamatosan emeljük a béreket is. 1976-ban például 7,5%-os bérfejlesztést hajtottunk végre.«A Cserzőanyaggyár 1971. évi gazdasági eredményét a következőkben foglalhatjuk össze: a termelési tervet 109,9, a nyereségtervet ill.9010-ra teljesítettük. Exportunk — amely kizárólag tőkés piac — 1100illió forint értékű volt. A minőség terén reklamáció nem volt. — A jövőben a Cserzőanyaggyár az elmúlt negyedszázadhoz hasonlóan kívánja feladatait ellátni. Az ünnepi beszéd után dr. Bakos Zsigmond dr. Tóth Béla igazgatónak a MUNKA ÉRDEMREND ezüst, Terleffi Erzsébet fizikai dolgozóinak a MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetést adta át. Ezután Pesti Ernő vezérigazgató köszöntötte a Cserzőanyaggyár dolgozóit és szólt azokról a nagyszerű munkasikerekről, amelyek eldöntötték — szoros mezőnyben —, hogy ki kapja az „Élüzem” címet, majd átadta az oklevelet az igazgatónak és több dolgozónak a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetést. Végül dr. Tóth Béla igazgató a termelésben élen jérő brigádoknak és szentélyeknek jutalmat osztott ki. Palicska József 1977. 5. szám