Borsodi Bányász, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-03 / 5. szám
2 BORSODI BÁNYÁSZ Kiváló Munkásőr „4 közösség meg erő...” A közelmúltban tartotta meg a BSZ önálló munkásőrszázada évzáró-évnyitó egységgyűlését Sajószentpéteren. Az ünnepségen kitüntetések átadására is sor került, itt vette át többek között Bartha Mihály ormosbányai vájár is tízéves, lelkiismeretesen végzett munkásőr-tevékenysége elismeréseként a Kiváló Munkásőr kitüntetést. * Beszélgetésünk természetesen gratulációval kezdődött, amit Bartha Mihály szerény mosollyal köszönt meg. — Jó tíz éve, 1972 óta vagyok tagja a Munkásőrségnek. Nem voltam katona — mivel szinte gyerekkorom óta családfenntartóként dolgozom+, de a fegyverviselést mindig tiszteltem. Talán ez indított arra, hogy munkásőr legyek. Nagyon jó kollektívába kerültem, minden évben a legjobb három szakasz között vagyunk. Az idén a Kiváló Szakasz címet is megkaptuk, ami a személyes kitüntetés mellett külön öröm. — Mit jelent Önnek ez a testület? — Ilyenkor azt szokták mondani: önként vállalt kötelesség. Számomra talán egy kicsit több is. Hitvallás. Állandóan és szívesen végzett társadalmi munka, hiszen az egyenruhában eltöltött idő 85 százaléka szabadidőbeli, sokszor hétvégi elfoglaltság. Ezt természetesen csak úgy lehet végezni, ha az ember azonosulni tud a feladatokkal, s jól érzi magát a többiek között. Számomra a közösség olyan megtartó erő — a munkásőrségnél és a munkahelyen egyaránt —, amire szükségem van, hogy élni, dolgozni tudjak. De bizonyára így vannak ezzel mások is. Az egyes körleti Petőfi Sándor brigádból rajtam kívül még ketten vannak a 3. szakaszban: Fazekas András és Karsai István, így nem véletlenül jellemző ránk a családias hangulat. — Mióta dolgozik Ormosbányán? — Huszonnegyedik éve. Szabolcs megyéből, Nyírgyulajról kerültem el, akkor úgy gondoltam, hogy négy-öt évre állok be bányásznak, míg egy kicsit összeszedem magam. 1957—58-ban kevés volt a tsz-ben a kereseti lehetőség, így kötöttem ki a bányánál. Aztán itt ragadtam, megnősültem, és Ormosbányán telepedtem le. Nem bántam meg, megtaláltam a számításomat minden tekintetben. Jól keresek, a családi életem rendezett, a bányászkodást is megszerettem. Ma már nem tudnám másként elképzelni az életemet. — Nehezen hagyta ott az Alföldet? — Eleinte nem volt könnyű megszokni a gyökeres változást. Kezdetben sokszor éreztem „honvágyat”, anyám is csak nehezen nyugodott bele, hogy bányásznak állok. Valahogy most olyan számomra ez a dimbes-dombos vidék, mintha sose láttam volna mást, olyan a bányászélet is, mintha sose csináltam volna mást. — Mit őrzött meg előző életéből? — Az állatok szeretetét. A paraszti gondolkodásmódból megmaradt bennem az önellátásra való törekvés, foglalkozom galambokkal, nyulakkal, malacokat is nevelünk. Ez az én hobbim. — Ezt a háromféle tevékenységet bizonyára nem könnyű összeegyeztetni... — Nem mindig sikerül, de úgy igyekszem beosztani az időmet, hogy jusson is, maradjon is belőle. A családom is mindenben mellettem áll. Úgy érzem, boldog az életem . . . F. Z. Bartha Mihály Még az elmúlt év végén megkezdődött a rendszeres kitermelés az új lublini szénmedence első bányájában. A gazdag szénlelőhely nagyságában és jelentőségében a felső-sziléziai kőszénmedence után következik a rangsorban. A keleti országrészben elhelyezkedő bányavidék nyersanyagtartalékait a hatvanas években vizsgálták Jan Samsonowicz professzor feltételezése alapján. A kiváló tudós már 1932-ben állította, hogy Lublin környékén jó minőségű „fekete gyémántot” rejt a föld mélye. A lublini lelőhely feltérképezett szénkincse 40 milliárd tonna, s ebből 9 milliárd tonnára tehető a jelenlegi körülmények között kifizetődően kibányászható mennyiség. Az itteni széntartalék többsége magas kalóriaértékű, minősége megközelíti a felső-sziléziai szénét. Sajnos, kevésbé kedvező a szénmező geológiai elhelyezkedése. Ez az oka, hogy a hetvenes évek közepén késlekedett a megkezdett beruházások átadása. A szénmedence területén jelenleg két bánya épül, s már megkezdték a harmadik alapmunkálatait is. Az első bányának, a bogdankainak már 1980-ban elkészült két aknája, de ezeket váratlanul elöntötte a víz. Ezért az építkezés során át kellett helyezni a fejtési szinteket és a berendezéseket. A fejtő-, felvonó és szállítóberendezéseken kívül szivattyúkkal is el kellett látni a bogdankai és a másik épülő bányát. A szivattyúk próbaüzemelése után a bogdankai bányában megkezdődött a termelés. A második bányát a tervek szerint két év múlva helyezik üzemben. A párt-vb napirendjén: Az ötnapos munkahét tapasztalatai Az elmúlt héten csütörtökön délelőtt tartotta meg soron következő ülését a vállalati párt-végrehajtó bizottság. Napirenden az ötnapos munkahét teljes körű bevezetésének tapasztalatai szerepeltek, valamint a bérek és teljesítmények összhangja. Az írásos anyaghoz Kiss Dezső vezérigazgató fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy jó módszernek bizonyult a fokozott átállás, viszonylag zökkenőmentesen sikerült az új munkarendet bevezetni. Azonban a kezdetnél is nyilvánvalóvá vált, hogy lesznek feszültségek. Mégpedig a létszámhiány miatt, valamint bizonyos hangulati és bérkihatások következtében. A létszámhiányt csak részben sikerült kompenzálni, Jelenleg is megközelítően 600 emberre lenne szüksége a vállalatnak. Nagyon fontos — hangsúlyozta a vezérigazgató —, hogy a jövőben csak a legszükségesebb túlműszakokat vegyék igénybe az üzemek. Van ugyanis egy tűrési küszöb, amit semmiképpen sem szabad túllépni. A bérről szólván kiemelte, hogy a 10 százalékos pótlék nem jelent meg olyan élesen, mint az várható lett volna. A párt szervezeti felépítése megfelel-e az új munkarendnek? Ezt a kérdést vitatta meg a továbbiakban Kovács Lajos titkár vezetésével a testület. Megállapítást nyert, hogy a szervezeti felépítésben alapvető változtatásra nincs szükség. Az első időszak gondjai után egyre jobban elrendeződnek a sorok, a harmad-alapszervezeteket könnyebb összehívni, bizonyos színvonalnövekedés tapasztalható a pártmunkában. Gond azonban, hogyan kapcsolódjon a szervezeti felépítés a szakszervezethez, illetve a gazdasági vezetéshez. Üzemenként rendkívül sokszínű a kép, s úgy tűnik, a helyi sajátságoknak megfelelően kell kialakítani a kapcsolatokat. Kiss Dezső kérdésekre válaszolva elmondta, hogy igazában az 5+2-es üzemidő jelentené sok ember számára a megnyugtató munkarendet. Ezt azonban teljes körűen a jelenlegi helyzetben nem lehet bevezetni. Természetesen a vállalat vezetése nem zárkózik el attól — miként ezt az utóbbi időben több fórumon is kinyilvánította —, hogy bizonyos helyeken visszatérjenek a tiszta 5+2-re. Vannak azonban olyan frontok, amelyek rendszeresen nem bírnak ki kétnapos állásidőt. Ha nem mennek, elvizesednek, s a tektonikai körülményeik is kívánják a folyamatos előrehaladást. Újlaki Miklós kérdésére, miszerint az új, nyugdíjjárulék kiszámításánál a teljes túlműszakbér nem számít bele, vagy csak túlműszakpótlék? , a vezérigazgató hangsúlyozta, hogy jelenleg nincs egzakt, hivatalos rendelkezés. A bányaipari államtitkár kapott ugyan egy pénzügyminiszteri átiratot, amely úgy fogalmaz, hogy „a szabadnapi termelésből származó jövedelem” után nem kell megemelt nyugdíjjárulékot fizetni azonban ezt a kérdést még tisztázni kell. Sarkalatos kérdés marad továbbra is, hogy miként sikerül csökkenteni a szabadnapi termelést? Mérsékli-e a többletszabadidő az emberi kapcsolatok leépülésének folyamatát? Milyen hatással lesz a családra? Karosi I. Bányászok kérése: 7 órakor kezdődjön a Tv-híradó Az új munkarend következtében országszerte nemcsak a termelővállalatoknál, hanem a hozzájuk közvetlenül kapcsolódó szolglátató vállalatoknál is szükség volt bizonyos időpont-módosításokra, például a Volánnál, vagy a MÁV-nál. Tény, hogy egyes helyeken többször egyetlen szórakozási lehetőség a tv, különösen a híradó adásai közkedveltek. Sokszor sem ennek, sem az utána következő film megtekintésére sem marad idő, ugyanis az éjszakára menőknek sietniük kell, hogy elérjék a járatot. Aki délutánra jár, az bizony azon a héten csak vasárnap, illetve szabadnapján jut a tévéhez az 5+1+1 hatásaként. Első hallásra jó ötletnek tűnt Ferge Ferenc farkaslyuki bányász javaslata, aki többek nevében kérte a párt-végrehajtó bizottságot, hogy jelezze „fölfelé”, korábban kezdődjön egy fél órával a Tv-híradó, így az éjszakások is még megnézhetnék a híradót, illetve időnként a filmet is. Mindenesetre a javaslat „elment”. Gyanítom azonban, a korábbi kezdés — országosan — nem lenne jó hatással például a családra A gyerekek a mesével fekszenek, a család már 7-kor odaülne a tévé elé! Alig maradna idő a hazatéréstől a „tévézésig” valamire — egyszóval egymásra. Meggondolandó több okból. Várjuk a választ. » 1983. február 3. . /Vem pusztába kiáltott sió! Rádió Zobák-aknán Pontosabban panasz- és ötletrádió kezdte meg működését a közelmúltban a Mecseki Szénbányák zobáki üzemében. Akinek óhaja sóhaja van, odalép a felolvasó falára szerelt dobozhoz, megnyomja a fehér gombot, bemondja panaszát vagy javaslatát. A szöveget egy magnó veszi föl, amely a gomb megnyomásának pillanatában beindul, illetve leáll, ha a gombot kint elengedik. A magnószalagot másnap meghallgatják, s legépelve átadják az üzemvezetőnek. Az szb-titkár is kap egy másolatot. Így működik tehát a panaszrádió Zobák-aknán. Ehhez nem kellett más, mint az ötlet, illetve a nyílt őszinteség vállalása. No meg egy magnó, egy jelfogó, valamint az egyenirányító és az iskolarádió doboza. „Feltalálója” Nemesi Árpád műszerész, aki Cseresznyés Ferenc üzemvezető kérésére készítette el az üzemi demokrácia e korszerű eszközét. A rádió erősíti a dolgozókban, hogy közvetlenül beleszólhatnak az akna életébe. A vezetőség pedig gyorsan és a kollektíva nyilvánossága előtt válaszol s intézkedik. Ezt a rádió mellett levő falitábla jelzi: a kifüggesztett papírosokon feltüntetik a kérdést, a panaszt vagy a javaslatot, alatta pedig a választ, aláírással és aznapi dátummal. A dolgozó elolvassa, s ha nem ért vele egyet, újra használhatja a rádiót. A rádióval szélesedett az üzemi demokrácia, meggyorsult a termelés gondjainak elhárítása. Munkára serkentő hatása sem hagyható figyelmen kívül. Természetesen híre kelt a rádiónak. Először az NSZK- ból jöttek, filmet készítettek róla. Hazai bányaüzemek is érdeklődtek iránta, ám ez ideig csupán a veszprémi bányászok kérték el a műszaki leírást. Pedig a zobáki rádió jó példa arra, hogy a dolgozók észrevételeinek, ötleteinek felhasználása sokat segíthet a termelés ésszerűsítésében, a hatékonyság növelésében és az üzemi demokrácia szélesítésében. Ülést tartott a vszb A vállalat szakszervezeti bizottsága az elmúlt héten pénteken tanácskozott. Nagy Tibor, a vszb politikai munkatársa írásos anyagot terjesztett a testület elé, amely az ötnapos munkahét tapasztalatait összegezte, illetve a kívánatos szervezeti változtatásokat. Вики Imre, a vszb titkára hangsúlyozta: legfontosabb cél, hogy saját választóinak feleljen meg a szervezet. Az a kérdés, hogy a szervezeti felépítés révén miként sikerül minél közvetlenebb kapcsolatot tartani a szervezett dolgozókkal. Keresnie kell az egyszerűbb formákat, s szakítani kell a „testületesdi” gyakorlatával. Ha valamiben dönt a szakszervezet, pár nap múlva már legyen ott a dolgozóknál. Nincs szükség arra, hogy „több helyen”, „több fokozaton” keresztül áramoljon az információ, s mire eljut, már talán idejét múlta, vagy újabb „módosításra” szorul. Jesse Árpád, a vállalat igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az információáramlás meggyorsítása valóban nagyon lényeges, de önmagában mit se ér, ha az azokat követő döntések nem születnek meg olyan gyorsan. Kulcsfontosságú szerep jut a főbizalminak. Baka Imre úgy fogalmazott, hogy a „partner-kérdés”, voltaképpen nem lehet létkérdés, hiszen a főbizalminak tudnia kell, hogy mikor, miben, kivel legyen, vagy lehet „partner”. A szervezeti felépítés változtatását be kell indítani, nem szabad várakozó álláspontra helyezkedni. Folyamatosan tájékozódjék a testület a módosításokról, lehetőséget adva az üzemeknek, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően alakítsák ki szakszervezeti felépítésüket, s így a választások idejére már tisztább lesz az összkép. Ezután a testület elfogadta a bizalmi testület és a vszb első félévi munkatervét, majd megvitatta azt az írásos anyagot, amelyet Perényi István, a vszb politikai munkatársa terjesztett be. Ebben javaslatot tett a területen működő művelődési intézmények 1983. évi költségvetésére. Lényeg, hogy az állami támogatás ebben az évben csökken, ugyanakkor a vállalati szinten marad. Takarékosabb gazdálkodás mellett kell elérni további színvonal-emelkedést. Bizonyos rendezvények szűrésére is szükség van, ugyanakkor az igényekből jobban eredő rendezvények szervezésére, lebonyolítására. Végezetül a vállalati szakszervezeti bizottság előzetes előterjesztést vitatott meg a „Vállalat kiváló brigádja” és a „Vállalat kiváló ifjúsági brigádja” címek odaítélésére vonatkozóan. Jesse Árpád úgy fogalmazott, hogy az értékelésnél igyekeztek a „teljesítményarányos” mutatók alapján kialakítani a végső sorrendet. Ezt természetesen megelőzte az üzemek brgrádvezetői tanácskozása, ahol döntöttek a felterjesztésekről. Bizonyára több kollektíva is részesülhetett volna elismerésben, azonban a „keretszámok” behatárolják a jutalmazást. A testület az előzetes előterjesztést egyhangúlag elfogadta. K. I. Szerkesztőség: 3525 Miskolc, Kazinczy u. 19. Postádra: 3501 Miskolc, pf. 148. Telefon: 17-894 18-461. Felelős szerkesztő: TOROK ALFRED, Kiadja: a Borsod Megyei Lapkiadó Vonalat, 3527 Miskolc, Pajcsy- Zsilinszky út 15. Postacím: 3501 Miskolc, pf. 178. Telefon: 36-131. Felelőt. kiadd: VERES MIHÁLY. Index: 25-904. Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon, Felelős vezető: KILIÁN BÉLA.