Borsodi Bányász, 1990. február (34. évfolyam, 1. szám)
1990-02-01 / 1. szám
2 BORSODI BÁNYÁSZ A Borsodi Szénbányáknál hosszú évek óta központi helyet foglalnak el az elővárások. Ez a bányaművelés természetéből adódik. Fejteni csak ott lehet, ahol a telep kellően fel van tárva, elő van készítve. A Miskolci Bányaüzem elmúlt évi eredményei azt mutatják, hogy a tornaterv teljesítése mellett jól áll az elővágás teljesítménye is. — Vágathajtási tervünket több, mint 10 százalékkal teljesítettük túl — mondja Kálna Ágoston ‘körletvezető. — Több mint 800 fm plusz vágatot hajtottunk ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a 4000 mm-es méret ma már általánosnak mondható az elővárásokon, ez nem lebecsülendő eredmény. — Ezek szerint zsinórban vitték végig az évet? — Ezt azért nem mondanám. Természetesen vannak gondjaink is. A festéselőkészítésekkel jól állunk. A feltáró vágatoknál jelentkezett nem várt probléma. A keleti fővonalnál a telep zavartsága nehezíti az előrehaladást. Mivel itt gumiszalag- és mozdonyszállítást tervezünk, nagyszelvényű vágatot kell hajtanunk. A szelvény meghaladja a 20 négyzetmétert. Mivel ez a vágat hosszú évekig üzemel, a mennyiség mellett a minőségi munka is alapkövetelmény. — Hol vannak fejtéselőkészítések? — A III. ereszkében még négy front lesz. Azok előkészítése jól halad. Itt lesz egy 2400 méter kifutású frontunk. Ennek kihajtása természetesen hosszú időt vesz igénybe. Közismert tény, hogy a frontok átszerelése nemcsak idő- és költségigényes, hanem termeléskiesést is okoz. Ezért törekszünk arra, hogy minél hosszabb kifutású frontokat biztosítsunk a termelés számára. — Mennyire vannak biztosítva e hatalmas feladatnak tárgyi és személyi feltételei? — Anyagellátási gondjaink nincsenek, a biztosítóanyag rendelkezésünkre áll. Óriási mennyiségű anyagot kell beépítenünk, de az osztásköz nem lehet nagyobb 0,7 mnél, mert ez a vágat állagának jelentős romlásával járna. Nagyobbak a gondjaink a személyi feltételek biztosításánál. Egyre kevesebb a szakképzett létszám, és az is erősen öregszik. Az utánpótlás kevés. Az elmúlt bányásznapon az lepett meg, hogy a sok aranykoszorús szolgálati érdemérem mellett alig volt ezüst-, vagy bronzérem. Ez is azt igazolja, hogy a létszámunk elöregedett. Egyre jobban hiányzik a középgárda. Az embereket nem vonzza a bánya, de aki ide kerül és meg is marad, hosszú évekbe telik, amíg teljes értékű elővájó lesz belőle. — A térképre nézve megállapítható, hogy a vágathajtási munkahelyek egyre távolabb kerülnek az aknától. — így igaz. Van olyan munkahelyünk, ahol a be- és kiszállási pótlék eléri a 20 százalékot. Ez egyrészt teljesítménycsökkentő tényező, másrészt a dolgozó szempontjából sem közömbös, hogy műszak végén, elfáradva mennyit kell gyalogolni az aknához. Ezért törekszünk arra, hogy a mozdonyszállítást minél közelebb vigyük a munkahelyekhez. — Ez évi terveik? — Éves tervünk 6820 fm. vágat kihajtása. Nem jelent feszített tervet. A folyamatos termeléshez ez feltétlenül szükséges. Ennek feltételeit biztosítva látom. Meglepetések, váratlan események természtesen adódhatnak. A telepeink kevés fúrólyukkal vannak megkutatva, tiszta képet csak a vágathajtások során nyerünk. Ha valami nem várt esemény következik be, akkor operatív intézkedésekkel igyekszünk megoldani a felmerült problémát. Bízom abban, hogy egy év múlva újra eredményes tevékenységről adhatunk számot — fejezte be nyilatkozatát Kálna Ágoston elővárosi körletvezető. Csörnök Zoltán Egy jellemző kép az elővárásról (Archív fotó) Mecénás alap létesült A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács, a megye kulturális, egészségügyi, sport- és egyéb intézményeiben, egyesületeiben, szövetségeiben folyó szakmai, fejlesztő tevékenység segítésére és ösztönzésére mecénás alapot létesít, amelyből pályázat útján igényelhető pénzügyi támogatás. A pályázat célja: — A közművelődés társadalmasítására irányuló törekvések, lakossági önszerveződések, intézményeket működtető művelődési tanácsok anyagi támogatása konkrétan megfogalmazott tartalmi célokra: — alakuló és működő egyesületek, szövetségek munkájának támogatása; — megyei, országos, nemzetközi jelentőségű, tájegységhez kötődő kulturális, tudományos és egyéb rendezvények költségeihez való hozzájárulás; — a megye művészeti életét külföldön bemutató, kimagasló teljesítményű hivatásos és amatőr csoportok, együttesek, egyesületek vendégszerepléseinek anyagi támogatása; — nem hivatásos könyvkiadás támogatása; — kistelepülések kulturális ellátását felvállaló intézmények anyagi finanszírozása. A pályázaton részt vehetnek: a megye intézményei, egyesületei, szövetségei, alkotó csoportjai. A pályázatnak tartalmaznia kell: — a pályázó szerv nevét, címét, felelős vezetőjét, számlaszámát; — a tervezett tevékenység tárgyát, témáját, célját, jelentőségét, várható hatását, időpontját, rövid leírását; — részletes költségvetést, amely tartalmazza az igényelt pályázati összeg legalább 50 százalékos saját erőforrását. A pályázat benyújtása és elbírálása: A támogatás elnyerésére irányuló pályázatot 2 példányban lehet benyújtani az mtvb társadalompolitikai főosztályához (3541 . Miskolc, Tanácsház tér 1. Telefon: 22-011). A pályázatot a megyei tanács művelődési és ifjúsági bizottsága állásfoglalását követően, a megyei tanács végrehajtó bizottsága bírálja el. A támogatásban részesített pályázókkal a megyei tanács vb társadalompolitikai és közgazdasági főosztálya köt szerződést, illetve megállapodást, és ellenőrzi a támogatási összegek rendeltetésszerű felhasználását. A megállapodásban indokolt esetben ki kell kötni az összeg felhasználási módjára és formájára vonatkozó rendelkezéseket, amelyek be nem tartása esetén a támogatást vissza kell fizetni. Általánosan érvényesítendő feltételként kell kezelni, hogy az odaítélt támogatás eszközvásárlásra nem fordítható, és ebből az összegből reprezentációnak minősülő költség nem fizethető. A pályázatok elkészítéséhez a megyei tanács vb társadalompolitikai főosztálya konzultációs segítséget biztosít. Miskolc, 1990. február. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Változik a reprkapitányság munkarendje A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője értesíti Miskolc város és városkörnyéki községek lakosságát, hogy a főkapitányság és szerveinek hivatali munkaidőrendje március 12-től megváltozik. Ennek megfelelően a Miskolci Rendőrkapitányságon az alábbiak szerint módosul az ügyfélfogadás ideje: Személyi igazolvány, útlevél és közlekedés-igazgatási ügyekben: hétfőn, szerdán, 7.30—12 óráig, délután 14— 17 óráig meghosszabbított ügyfélfogadás, kedden, csütörtökön, pénteken, 7.30—12 óráig. 1 Fegyver-ügyekben kérelmek beadása, engedélyek átvétele, záróra hosszabbítás, és egyéb engedély-ügyekben hozzájárulás ügyintézése: hétfőn, szerdán, 7.30—12 óráig, délután 14—17 óráig meghosszabbított ügyfélfogadás. Egyébként valamennyi megyei rendőri szerveinknél a hivatali munkaidő 7.30-tól 16 óráig, pénteken 7.30-tól 15.30 óráig tart. 1990. február Közelebb az élethez Szakmunkásképzés az üzemben Soha nem volt könnyű dolga аппак, aki a szakmájából adódó technikát folyamatosan figyelemmel akarta kísérni. Különösen nehéz ez most, amikor a rohamléptekkel haladó fejlődést nem mindig tudja követni az oktatás, így a fiatal szakmunkás már eleve hiányos ismeretekkel lép ki az életbe. Ennek a tarthatatlan helyzetnek a megszüntetésére most határozott lépéseket tettek a Miskolci Bányaüzemben. — Az elmúlt évben olyan kéréssel fordult hozzánk az üzem vezetése, hogy a lakatos és villanyszerelő szakmunkástanulók képzését — a vájártanulókhoz hasonlóan — vigyük ki az üzembe — mondja Teszárovics László, a perecesi 104. Sz. Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese. — Előzetes tárgyalások kezdődtek, s hamarosan az a vélemény alakult ki, hogy ez a probléma közös összefogással, együttműködéssel megoldható. — Először a helyet kellett megtalálni — mondja Takács Edit gépész üzemmérnök. — Itt több szempontot is figyelembe kellett venni. Az épület legyen az üzemtéren belül, de biztosítani lehessen a kiegészítő létesítmények részére is a helyet. Mivel az üzemteret már régen kinőttük, nem is volt olyan egyszerű megtalálni az arra alkalmas helyet. Végül is a görgőjavító és a villamos műhely közötti rész látszott erre a legalkalmasabbnak, befoglalva ebbe a jelenlegi villamos műhelyt is. Ezzel egy időben helyet kellett találni az új műhelynek is — kapcsolódik a beszélgetésbe Dudás István villamosmérnök. — Az építészeti részleg elvégezte az egyik régebbi épület teljes felújítását. Oda fogunk átköltözni. Ezután, átadjuk a terepet az építőknek. — Mivel az alapfeltételek biztosítva voltak, így a Borsodi Szénbányák és a 104 sz. intézet együttműködési szerződést kötött, melynek értelmében a vállalat az oktatási alapból biztosítja a szükséges pénzt, intézetünk pedig megteremti az oktatás személyi feltételeit — veszi vissza a szót Teszárovics László. — A tervezési munka a befejezéshez közeledik, ez év őszén szeretnénk beindítani az új típusú képzést. Reméljük, az épület teljesen kész lesz. — Mennyiben jelent az változást a jelenlegi oktatáshoz viszonyítva? — Az első évben általános fémipari alapismereteket tanulnak a fiatalok. A második év végén kezdik megismerni közelebről a speciális szakmai részt, és a harmadik évben kerülnek ki az üzemekbe, szakmai gyakorlatra. Ez az eddigi gyakorlat. A jövőben az első év változatlan. A másodéves tanulók már kikerülnek az üzembe. Ott már valós üzemi problémákkal találkoznak, valós üzemi munkát végeznek, de még csoportos munkavégzésben. A harmadévesek már külöböző üzemi, és nem intézeti munkahelyeken dolgoznak, ahová már nagyobb üzemi gyakorlattal érkeznek meg. Ez nagyobb önbizalmat ad a fiatal szakmunkásnak, megkönnyíti a beilleszkedést. — Mennyire lehet a központilag előírt tematikát üzemi körülmények között oktatni? Mennyire felel ez meg az üzemi valóságnak? — Ez nem jelent problémát — mondja Dobrik Lajos, a személyzeti csoport oktatási felelőse. — Az oktatói létszámot a 104. ez. intézet biztosítja, nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek személyében. Mivel az új tanműhely itt az üzemtéren lesz, kapcsolatunk nem formális, hanem élő, és mindennapos lehet. Ha bármilyen probléma adódik, a formaságok mellőzésével perceken belül már konzultálni tudunk, és közösen kereshetjük a legjobb megoldást. Ez a dolog egyik oldala. A másik: helyismeretünknél fogva jól tudjuk, hogy melyik csoportba, ki mellé érdemes adni a harmadéveseket, akik valóban oktatni fogják a fiatalokat. Ez nekik is érdekük, hiszen a fiatal szakmunkások, akik hozzájuk fognak kerülni egy év múlva, úgy fognak majd dolgozni, ahogy ők tanították a fiatalokat, így a dolgozók is személyesen érdekelve vannak abban, hogy lelkiismeretesen foglalkozzanak a tanulókkal. — összefoglalva: mit várnak ettől az oktatási módszertől? — Ennek hatékonyságát csak évek múlva lehet majd lemérni. — mondja Teszárovics László. — Biztos vagyok abban, hogy a fiatalok szakmai felkészítését jelentősen javítani fogja, hiszen konkrét üzemi tapasztalatokkal rendelkezve állnak majd be a termelő munkába, így hamarabb válnak teljes értékű szakmunkássá. A lényeg az, hogy jobban képzett szakmunkásokat tudunk adni a népgazdaságnak, ugyanakkor az üzemnek is segíteni fogunk a krónikus szakmunkáshiány csökkentésében. Az sem közömbös, hogy még szorosabb lesz az eddig is szoros kapcsolat az intézet és az üzem között. Az eredményt pedig majd meglátjuk pár év múlva. Csörnök Zoltán Fiatalos őrének Ahogy öregszik a bányász ember, egyre hátrább vonul, így helyet és lehetőséget adva a fiataloknak, most már beéri a hátsó lócával. Mint valami íratlan törvény, így diktálja a felolvasó házirendje. Talán azért, mert leghamarabb a frontosok, az előválók, a szállítók nyernek beosztást, és majd csak azután következnek az öregek, a deresedés hajúak, akik már többségében fenntartók, meg tartalékosok, ők azok, akikkel majd fel-, vagy kipótolják a hiányzó csapatok létszámát... Legelőször az öreg Szikszai foglalja el a helyét a sarokban, az ő buszja jön meg leghamarabb. Aztán, valamivel hamarabb a felolvasás előtt, mégis csak megtelik a hátsó lóca öregekkel. Mintha helyjegye volna valamennyiüknek, soha nem foglalják el egymás helyét... Aztán kezdődik a meghitt beszélgetés, mert mindennapra van mondanivalójuk: a régi időkről is, meg a mai történéseket sem kerüli el a figyelmük ... Akkor, azon a novemberi napon Szikszai bácsi volt kikelve magából. — Képzeljétek már, tegnap is a fronton voltam. Rajtam, meg rajtunk csattan az ostor, mintha mi tehetnénk róla, hogy ilyen kevesen vagyunk. Bár olyan jó erőben volnék még, hogy bírnám úgy, mint még nem is olyan régen. Mert higgyétek el, hogy csinálnám én szívesen, még az akarat is megvolna hozzá, csak hát, nem hajlik már úgy az ember csontja, mint ahogyan azt szeretném. Belátom én, hogy nem nekem való már a kaparót átugrálni, és most már csak a főaknásznak is be kellene látnia, hogy nem húsz évesek vagyunk már. ...Na de, ha ma is frontra oszt, igazán megmondom neki a magamét. Képzeljétek már, tegnap is azt mondja nekem: Szikszai, maga mehet a frontra, a cimborámnak meg — aki nálamnál öt évvel fiatalabb — Pista bácsinak mondja és szivattyúsnak küldi. Ёп, a vénbolond meg, akinek csak egy pár hónapja van a nyugdíjig, mehetek a frontra jól összetörni magam... — A múltkor meg csaknem én jártam így —, vette át a panaszkodást az öreg Kovács. — Képzeljétek már, azt mondja a főnök —még a beszállás előtt —, hogy én vigyek robbanót a frontra. Én, a vénmarha, amikor decemberben megyek nyugdíjba. Hát, kérdem én: nem eleget cipeltem én már azt a dögnehéz faládát? Több, mint harminc éven át? Hát nekem muszáj megszakadnom még az utolsó napon is? ... Egyáltalán, hol vannak a fiatalok? — Végül is, vittél-e robbanót? — Kíváncsiskodott az öreg Bacsó. — Dehogy vittem. Hogyan, amikor már a robbantó-könyvecskémet is leadtam... Nos, amikor mindezt a főnökkel is közöltem, az nagyon kikelt ám magából és nyomban megígérte, hogy amiért ezt tettem, a következő napokban (büntetésként) elővájásra fog osztani, ötvennégy évesen ... — No és, megszoktad már? — Mit? — Hát, az elővájást. — A fenéket. Még aznap elmentem az orvoshoz. Hiszen, már annyi a betegségem, hogy azt se tudom, melyiket gyógyíttassam előre, Így aztán, egy teljes hónapot voltam maródi. Azóta ma jövök először dolgozni. — És most mi lesz? — Azt majd a főnök mondja meg, attól függ, hogy milyen a hangulata. — Te Kovács, nem olyan rossz gyerek az a főnök. — így az öreg Bacsó. — Teveled is úgy járt, mint a Szikszaival, hiszen mind a ketten olyan fiataloknak néztek ki. Szavamra mondom, így rátok nézve nem vagytok nagyon „összetörve”, ez tévesztheti meg a főnököt. — Hát, majd meglátjuk. Már jön is a műszaknaplóval... — paranai —