Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-03-26 / 359. szám
Emen lapok ruháste véfysier u. a. keddna. f.terlökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ér félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábjoraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 359. Martius 26. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Blöff telhet njhelybort kladAivatalban, hatvani út hozai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a b 6 c 11 császári postahivatalnál rendeltethetnek meg —---- ' " ---------^ ,BUDAPESTI HIRADÓI-nk f. évi april—júniusi évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben 2 ft 48 krral, postán küldve 3 ft 30 lujával pengében. Az előfizetés elfogadtatik a kiadód hivatalban, hat , a m-utezai Horváth-házban 483ik szám alatt földszint, és minden kir. postahivatalnál. TAHTALOVJ. Magyarország és Erdély. Megyék: Közgyűlés Bácsban. Hadnagy választás Esztergomban. Budapesti hitharang. Az evang. papság állapotja Magyarországban. A pestmegyei gazd. frókegyesület tagjaihoz felszólítás. Devalvationalis rovat X. Devalvatio a szedő és javitnok urak számára. Kifed. Francziaország. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Német-, franczia- és angolországi utijegyzetek. Irta Irinyi József, hit. ügyvéd, 1846. Szerző tulajdona. II. (Folytatás.) If MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. IWejcyék. BÁCSBÓL, mart. 19. Elérkezett f. hó 15ike, azon nap, mellyen Bács-Bodrogmegye ez évi első évnegyedes közgyűlése megkezdetett, de a „nap“ a borongós felhők küzét kiütni nem akarván, ezúttal sem hintett biztató sugárokat az ellenzék fölé, mellynek tábora első nap három küzdő bajnokból állott. Bevezetésül természetesen a nagyhírű pesti levél került szőnyegre, hogy mindjárt kezdetben csatát veszítsen annak óriási haladást hirdető serege, ’s hogy lássa a vak világ — mint egy ellenzéki szónok mondani szokta — mikint ellenkező véleményű megye is találtatik széles Magyarországban, melly a jó harangozó megye elveinek szembekötve nem hódolván, a politikai mérlegen el sulyegyenezni tudja. Hontmegye ellenkező elvű levele is felolvastatok Az ellenzéki vezérszónok először röviden és szerényen nyilatkozva, felírást indítványozott, mellyben ő felsége hódolattal megkeressék, hogy a horvátországi tartománygyűlés felterjesztett határozatait, melly szerint a kapcsolati egység, alkotmányos szabadság és nemzetiség veszélyeztetik, mint rendezési javaslatot kir előadási pontjai közé sorozza. Ámde mikor a jobb oldal szónokai a honti felhívást pártolva kifejték, mikint a kir. udv. határozványban, mellynek utasító tartalmakint a turopolyai nemesek a tart.gyűlésen soha nem gyakorlott egyéni szavazást kierőszakolni indult kérelmezésétől elültettek, semmi sérelmet nem látnak, ’s a Pestmegyéhez bocsátott kir. dorgáló leiratban a kapcsolati egység biztosítva, a tanácsosok állítólag önhatalmú rendelkezései elleni feljajdulás ezen, ő felsége tulajdon keze aláírásával kiadott leiratban fényesen megczáfolva találtatik; de leginkább , midőn mizgos főispánunk, ki a horvátországi pártdühöngések ’s kiszökések vizsgálatában mint kir. biztos működött, a dolog velejéből, mint mondani szokás, merített ’s hiteles iratokkal okadatolt nyilatkozatában kétségtelenül napfényre derítette, milly törvényi viszonyokban áll a turopolyai nemesség Zágrábmegyéhez ’s Horvátországhoz, ’s a zágrábmegyei gyűléseken csak 1831 ben, ekkor is nem törvény, hanem csak kir. udv. rendelmény által nyert egyéni szavazatot, a tart.gyülésen pedig mindig grófja által képviseltetett; e döntő védvek nyilvánításával mérgesebb hangulatra lobban a három ellenzéki szónok, ’s M. P. t.biró, kit méltán népszónoknak nevezhetni azért, mert jókedélyü modorával a tárgyat és ellene személyét jól találja, ’s kiben legjelesb egyházi szónokot vesztének kissorsosi, a magyarok első vándorlási történetétől a rákosi térre utaztatá erdődeinket, hová sokan szalonnás tarisznyával ’s olly köpenynyel, mellyen a szél szabadon fujdogált, jelenének joggyakorlatra; ’s elmésen fejtegeté, hogy a követválasztás és tartománygyűléseni szavazásjog a turopolyaiakat is a közös magyar törvényeknél fogva egyenlően illeti, ’s az ettöl megfosztás sérelem; mert igen fél’s aggódik, mikint Horváthonból Magyarországba perdül a koczka, ’s oda lévén a rákosi arany szabadság, a megye teteme is elenyészendik.— L.V. ügyész szokása szerint, hosszú kitérengéssel a forradalmak gyásziromjai között keseregve, a kormány mostani eljárásában óriási rémjeleneteket jövendölve, árkokat látott, mellyek addig halmoztatnak holt tetemekkel, mig azok megteltével az ellenzék védangyala a szabadság leventéivel győzelmi diadallal keresztül nem vonul, ’s itt leend a tejjel és mézzel dicső magyar Utopia, a szabadság ’s egyenlőség boldog hazája.—Z. J. a municipiumokkal, mint mondá, e csak álomban létező lényekkel, gr. Draskovics Jankó könyvéből olvasott elmefullatásaival ’s ezekből kimagyarázott jogsérelmekkel vesződött; tagadni egyébiránt nem lehet, hogy körmönfont okoskodás is , midőn azoknak törvényes alapot nem találhatott, olly virágos szavakkal, annyi éles elmük képletekkel, annyira buzdító felérzékenyüléssel festé élénkbe, hogy csak az úgyszólván általános ellenmeggyőződés és innét eredt nem-hivés gátolá a csábhangu vezér győzelmét. Minthogy azonban bármilly széphangu elméleti okoskodások könnyű ködként elenyésznek a törvény és törvényes gyakorlat hatalmas szavaira, ’s önkénytelen és tisztelettel hódol honpolgár a fejedelme által szentesített törvényeinek, az alkotmányos elvnek közöl tiz szónok küzdött a harcztéren, a törvény és törvényes gyakorlat, történeti adatok, országgyűlési felirás, k. leiratok fegyverével, ’s főispánunk a turmezeiek tulajdon közgyűlései jegyzőkönyvi kivonatival ügydöntőleg kimutatván, hogy ők a tart.gyülésen egyéni szavazattal sohasem bírván, egyedül grófjok által képviseltettek, a szép szerkezetű, de üres fenekű körlevél nem pártoltatok Ez volt elsőnapi harczias vitatkozásunk eredménye. Sajnálni lehet, mert a parlamentáris szónoklat szabályai ellen van, hogy megyei gyűlésünk kis országgyűléssé válván, a szónokok közöl némellyik tizenkétszer is tusát vt, és sokszor a discussio valóságos defensióvá válván, egyrészről makranczes ostrom, más részről makacs védelem, közbenközben személyeskedés, néha gúnyos lepiszkolás támadt. — Másnap Pozsonymegye körlevele , mellynek jajveszéklő soraiban tudomásunkra juttatja, hogy küldöttségét a horvát ügyekben ő felsége el nem fogadván, a hozzájok érkezett k. leiratban e lépések fejedelmi visszatetszéssel roszaltakik. Néhányan sérelemnek találván ez el nem fogadást és kir. visszatetszést leginkább azért, mert az 1770iki leiratra, mint 1791dik évi 10 és 12dik t.czikk által törvényesen eltörlött rendeletre hivatkozik ; miután más oldalról kifejtve jön, mikint a küldöttségek fogadtatása szertartási szabályoknak tekintetvén, ’s annak mikinti rendezése épen a megtisztelendö fejedelemhez tartozván ’s az 1770iki leirat „patens“nek, mellynek a felhívott t.czikkekben eltörlése rendeltetett, nem vétethetvén, a kir. visszatetszés pedig nem azért jelentetvén ki, mert kiküldöttség neveztetett, hanem mivel a megye az 1770dik évben kiszabott ’s maiglan szakadatlanul fentartott udvarlási rendszabályokat, miket leérkeztével gyülésileg elfogadott, egyenesen elmellözte, törvénysérelem nem találtatván, a buzdító felhívás megbukott. — Hontmegyének, hiteles pecsétje alatt érkezett valódi körlevele, mellyben a tiszti sorból kimaradt párttöredéknek, törvényellenes merénye miatt, törvényes fenyités alá vonatása tudtunkra adalik ’s titkos czéljai napfényre hozatnak, tudomásul vétetett. — Nógrád felszólítására, miszerint tudós hazánkfia ’s történetbúvára Horváth István könyvtárának , mint egyik tudományi kincsnek megszerzése iránt fenséges nádorunknál könyörgenénk, határozatott, hogy a könyvtár jegyzéke meg nem küldetvén, e felhívás Nógrádmegye által különben is országgyűlésen, mint jósoljuk, indítvány kint forduland elő, annak megszerzése iránt tehát akkor intézkedendünk.— Olvastatott egy felsőbb kleirat, melly tudtunkra juttatja, hogy Haller gróf excllja saját kérelmére a horvátországi báni hivataltól felmentetvén, ideiglen a zágrábi püspök neveztetett ki bán-helyettesül, mi is tudomásul jegyeztetett föl. — Szőnyegre kerülvén azon kebelrendilő esemény, melly az ott tanyázó szász király nevét viselő vasas-ezred egyik századosa és a cservenkai jegyző között botrányosan kitörve változatos figyelemmel kisértetett, miután a tiszti jelentésből tudomásunkra jutott, hogy a szándéklott arczulcsapás a százados kar fentartásával kiparkroztatott,— oda hajlott a közvélemény, mikint magán kereseten kivül köztiszti fenyités alá nem vonathatván, a merész jegyző hivatalától sem foszlathatik meg, ’s minthogy vannak események, mint a jelenlegi is , mellyek eszélyesen elfátyolozva az elsimítás néma leple alatt kedvezőbb utóvéleményt hagynak fen, — mint ha makacs erőletés ’s hamis szemérem által egész meztelenségükben világ elé hurczoltatnak, —igy akartak kedvezni a szerencsétlen családapának , — ki úgy is már az ezredtől búcsút vön, — a higgadt véleménynek ; ámde a szétpattanásig fesziteli bosszús ellenszegülés azt szülé, hogy az előbbi szelíden habozok a lángszenvedélyű ostromlók indítványához csatlakozva, e nem jó szagu tárgyban újabb vizsgálat rendeltetett, é s aligha sajnálandó áldozatul nem esendnek azok, kiken segiteni törekedtek, a megfeszült harczolók. A jegyző hivatalába visszatételeit, a katonaság Cservenkáról Sz. Tamásra szállásolnod. E tárgyról jövőre talán szomorúbbat írandók.—Egy közgyűlésen kívüli de Bács-Bodrogmegyét érzékenyen érdeklő tüneménynyel zárom be jelen tudósításom első szakaszát;—azon fáklyás-zene fölemlitésével, melly méltóságos főispánunk névünnepe előestéjén a kivilágított megyeház előtti téren gyönyörködteté a tömérdek tisztelgő sereget. Mozsarak durrogása előzé meg az esd pompás ünnepélyt; éljeni-kiállások kisérék a taraczk dörgéseket; zene és mozsár-üdvözlés zárá be ez ünnepélyt. Ma fényes udvarlás és szives kivánatokkal üdvözöltetett a szeretve tisztelt főkormányzó, és ha annyi éveket él — mennyit részére az ég urától kikönyörgöttek, —matuzalemi életkor nyílik elibe; és mi örvendünk, hogy Bács a békés egyetértés olajága alatt tisztelegve üdvözli főispánját, midőn Bihar karddal fenyegeti, Hont rágalmazza gúnyolja, Nógrád boszantva üldözi. Csen- Irodalom és Tudomány. NÉMET-, FRANCZIA-ÉS ANGOLORSZÁGI UTIJEGYZETEK. Irta Irinyi József, ügyvéd első rész. A szerző tulajdona. 186 II. (Folytatás.) A 4d. czikliben illyen anathemát mond Iut Németországra ’s különösen Bajorországra: „Én ha német volnék, szeretném ugyan Németországot, mint hazámat bizonyosan, és ha fia is volnék annak mindenesetre , de ugyan nem fognék ám vele földicsekedni senkinek sem (bajos azt őszintén szeretni, mit az ember szégyell, az ollyan idegennel pedig, ki Bajorországba menne, minden netalán korábbi barátságot félbenszakasztanék, vagy legalább szeme elől elvonnám magamat .... mert én mint német, szégyenleném, hogy Németországban van Bajorország.“ S miért esett a szerencsétlen Bajorország ennyire disgrafiájába I. urnák? két képért , mellyeket I. ur egy templomban és a képtárban látott, ’s meg azért, hogy a király verseket irt, mellyek I. urnák mind nem tetszenek. Láthatja a nyájas olvasó , hogy I. ur az ész világánál utazik és előszeretettel épen nem viseltetik a külföld iránt. Az ,Allgemeine Zeitung szerkesztőjével találkozván, kinyilatkoztatta I.ur azt is, „hogy a magyar nemzet sokkal inkább kész, férfias csatában, együl egyig elesni, minthogy csupa orosziszonyból anticipandó németté váljék.“ Utazónk, ki mint már tudjuk, nem azt írja le , amit lát, hanem amit gondol, ld. czikkében a Rajnavidéken nyargal át és szetteben igen kevés megjegyzésre érkezik. Van azonban egy észrevétele és egy gondolata, mellyeket ha a nyájas olvasónak be nem mutatnánk, méltán pártoskodással vádolhatna. Az első fii Utató angolokat illeti, kiknek némelly különösségeiket és balságaikat a felsőbbségi érzet magasztos megelégedésében, rövid vonásokkal rajzolván, illyen conclusiora jő : „Ámde ezen alakik ennyire nevetségeseknek és csupán a föld terhének látszanak leitni, ha az ember (már I. ur) közelebbről tanulá őket ismerni (par quel »Tayen, s’il vous plait?), ’s ügyetlenségök iránt elnézéssel viseltetik (immár I. ur!) , nem ritkán azon meggyőződésre birnak , hogy ugyancsak nem csupán terhei a földnek (ami magában nem nagy bók). Hanem ez csak semmi azon ujdon új gondolathoz képest, mellyel I. urban a Guttenberg szobrának szemlélete ébresztett fel Mainzban —, ’s ha igaz, a miben nyájas olvasónk nem fog kétkedni, hogy az emberiség szellemi kincsei a gondolatokban állnak, úgy I. urat mától fogva az emberiség jóltevői közé számláljuk , mert egy uj gondolattal ajándékozta meg azt, melly ime: „Különös, de úgy van! A könyvnyomtatás , vagyis a belüknek ólombéli (?) készítése, nem is mesterség tulajdonképen , mert hisz ehez semmi számolás, semmi fejtörés sem kell (!), ’s a legelső ember, ki elsározván ujjait ekép valamit megérintett, már megtett annyit, mennyi az úgynevezett Guttenberg találmányának megkísérléséhez megkivántatott (ne neked Guttenberg!). A Guttenberg találmánya nem is találmány, hanem csupán használatba-vétele egy igen egyszerű dolognak (valamint a gőzmozgony sem találmány, hanem csak használatba-vétele egy igen egyszerű dolognak — a gőznek, melly világteremtetése óta létezik, ’s a legelső ember, ki egy főző-edényböl e gőzt kiszállani látta , már megtett annyit, mennyi ’sat.). De — igy végzi I. ur — miért nem vették tehát használatba , annyi évezredek alatt, korábban?“ (that is the question). És már most tudjuk, mik és mik nem a találmányok. Azt mondhatná ugyan erre az olvasó, kit a superlatives önelégültség (suffisance) , mivel e gondolatok elé vannak adva, kissé sért, hogy ez nevetséges! de ne ítéljük meg a napot lemente előtt, — még csak az első kötet első lapjain vagyunk — sőt siessünk át a 6d. czikkre,hol utazónk a németországi közsze 11 emről adja elő gondolatait. Előre képzelhetni, hogy utazónknak, mint a par excellence- politikusnak , itt van az ereje. Azonban szükséges még előre megegyeznünk a nyájas olvasóval némelly szóknak értelme iránt, különben könnyen tömkelegbe juthatnánk. — — Közszellem (esprit public — Gemeingeist) a mint tudjuk , jelenti azon kisebb nagyobb részvételt, mellyel a közönség közügyek iránt viseltetik; szellemi kifejlődés vagy szellemi műveltség (développement moral, culture morale — Geistescultur , geistige Cultur, sittliche Bildung) a felsőbb ’s kivált humanitási tudományok ’s általában a szépművészetek minden ágainak kisebb nagyobb mértékben elterjedését; politikai műveltség, a közügyek felfogásában és kezelésében kisebb nagyobb képességet; nemzeti lét, idegen uralkodók és idegen törvényektőli függetlenséget. Úgy véljük, hogy ezen rövid értelmezésekben csak a közönségesen bevett fogalmakat fejeztük ki. Most már lássuk , miképpondolkozik utazónk. Szerinte „azon mértékben van valamelly nemzet szellemileg kifejlődve, minő fokon áll kebelében a közszellem ... a kettő tulajdonképen ugyanazon egy dolog , egyik a másiknak oka és okozatja is.“ — Gondoljunk már most mi is , nyájas olvasó Izlandra , északi, déli Amerikára, sőt Magyarországra is —, minő lábon áll ezen tájakon a szellemi kifejlődés minden hatalmas közszellem mellett is. „Különös figyelmet érdemel — folytatja utazónk, kétségkívül igen elmélyedve gondolataiba — a szellemi kifejlődés minden nemzetnél, mert kivált midőn nem századok, hanem tizedek, avagy épen egyes évek időköze szerint óhajtjuk (hmmi: Hume, Gibbon, Sismondi, Guizot, Cantu, Müller, Niebuhr ’sat. és — — — I. J. !) valamelly nemzet haladását leírni, akkor mellőzhetlenül fötekintettel kell lennünk a szellemi kifejlődésre.“ — Íme kulcsa a történetírásnak! — mire ugyan megint azt mondhatná az emberi értelem sértésén megboszankodott olvasó: nevetséges! De ne siessünk! Egy pár sorból álló kitérés után Francziaországra, így folytatja gondolatait utazónk: „igen természetes ,hogy nos a közszellem bizonyos önállóságra jutott, ott többé önkény nem létezhetik. ... Legyen az alkotmányos élet a jólétnek és polgári szabadságnak valóban leghelyesebb biztosítéka avagy nem, az mindegy, mert egy felvilágosodott nemzet már csak azért sem fogja tűrni az önkényt (de van-e egyetlen egy felvilágosodott nemzet önkény alatt ?) mivel mindenek felett azt tartja, hogy más által kormányoztatni lealázás ’s ennél fogva maga akarja magát kormányozni (im a Selfgovernement kimagyarázva minden érzelmek számára!) És ime ez azon ok, mellynél fogva én nyíltan azon iskola növendékének vallom magamat. *) Hogy rövidéül» legyek, ezentúl csak alá fogom huzni az olly sajátságokat és képtelenségedet, mellyekre észrevét-'l lenni feleslegesnek tartom. — Bee.