Budapesti Hírlap, 1886. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1886-01-01 / 1. szám
1886. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) TÁVIRATOK. Francia kormányválság. Páris, dec. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A válság valószínű megoldásának mindinkább egy Freycinet-kabinet alakítását tartják. Egyidejűleg azonban lehetőnek tartják a Foquet-minisztériumot is, melynek Freycinet is tagja volna. Paris, dec. 31. Grévy elfogadta Brisson kormányelnök lemondását és Freycinet-t bízta meg a kormány újjáalakításával. Freycinet néhány nap alatt határozott választ fog adni. A spanyol királyné esküje. Madrid, dec. 30. (Az Bp. H. eredeti távirata.) A díszmenet, mely a régensnőt az eskületételre a kortesbe hozta, nyolc díszkocsiból állott, az utolsóban ült Mária Krisztina a hercegnőkkel. Az utcákon, melyeken a menet áthaladt, katonaság állott sorfalat. Az ablakok és erkélyek tele voltak aggatva szőnyegekkel, a tömeg sűrűn lepett el mindent, de megőrizte ünnepi nyugodtságát. Pél háromkor délután érkezett meg a menet.. Mikor a kortes termébe léptek, Izabella, Eulália hercegnek s az utóbbinak vőlegénye, Don Antonio Montpensier herceg, meghajtották magukat, amit a kortes tagjai, mely meghajlással viszonoztak. Mikor Krisztina királyné két leánykáját kézen vezetve a terembe lépett, harsogó üdvkiáltások hangzottak föl. Három óra volt, mikor a királyné a trónmennyezet alatt helyet foglalt. Megható látványt nyújtott a két kis hercegnő, akik a trón két oldalán állva, szorosan simultak anyjukhoz. A kortes új elnöke Canovas del Castillo a két jegyző kíséretében kezében az evangéliummal a királyné elé lépett, aki azután ismételte ugyanazt az esküt, amelyet nov. 28-dikán a minisztérium előtt letett. Átható, érthető hangon beszélt, a legtisztább spanyol kiejtéssel. Folyvást megújuló éljenek közt vonult vissza Krisztina királyné. A királyi családot is lelkesen éljenezték. A palotába visszatérő menetet a tömeg üdvkiáltásokkal, kendőlobogtatással fogadta. Háború Szudánban. London, dec. 31. Minthogy bebizonyult, hogy a szudáni arabok a Vörös-tengeren át fegyverszállítmányokat kapnak, az ott állomásozó angol hadihajók parancsot kaptak a partvidék körülzárolására. Közgazdasági táviratok. Bécs, dec. 31. Búza 8.18—8.23, 8.33—8.38, 8.60—8.65. Rozs 6.70—6.75, 6.88—6.93, 6.97—7.02. Zab 6.77—6.82, 6.93—6.98, 6.75—6.77. Tengeri 5.88 -5.93, 5.97—6.02, 6.05—6.10. Szesz 24.75—25.—. Bécs, dec. 31. (Esti tőzsde.) Osztr. hitelrészvény 300/4, osztr. államv. részv. 269.1/4, angolosztr. bank-részv. 103.3/4, 20 frankos 9.98%, déli vasutrészv. 133.60, magy. hitelb. részv. 306. —, 4% magy. ar.-járadék 100.80. Szilárd, Frankfurt, dec 31. (Esti tőzsde.) 4.2% ezüst-járadék —.—, 5%-os m. papirjáradék —.—, osztr.-magy. bankrészv. —.—, Károly Lajos vasutrészv. —.—, 4°0-os osztr. ar.-járadék —.—, 400-os magyar.-járadék 81.25, osztr. hitel-részv. 241.50, osztr. államv. részv. 247.75, déli vasut-részvény 107.75, Csendes, Páris, dec. 31. (E 1ő tő z s d e.) 4%%-os francia járadék 109.35, 3%-os járadék 80.30, egyiptomi 325.5, ottomanbank-részvény 500.62, olasz 98.05, török konzol 14.45, extérieurs 54.25, magyar arany Járadék 82.62. Páris, dec. 31. Zárlat: 3% francia járadék 80.22, osztr. állam, részv. 558.—, magy. vasúti kölcsön 312.—, 4%% francia járad. 109.30, déli vasút részv. 280.—, francia törleszthet!) jár. 82.72, 4% magyarjáradék 82.20, ottománbankrészv. 500.p. Csendes. „Budapesti Hírlap“, 1886. jan. hó 1-ével uj előfizetést nyitunk. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előzetesük december végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamáció, lakhelyváltozás és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fölszólalásnál, egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. S ~~ N API H I R E K. — („A bujtogatók“) cím alatt mai számunkban új eredeti regényt kezdünk Rákosi Viktortól, akinek múlt hetekben megjelent első könyvét úgy a sajtó, mint a közönség osztatlan tetszéssel fogadta. A fiatal írónak ez az első nagyobb műve, mely elé úgy az irodalmi körök, mint a közönség kíváncsian tekintenek. A regény falun kezdődik, de csakhamar a fővárosi életbe markol át, s annak sötétben lappangó társadalmából mutat be alakokat erőteljes vonásokkal. A becsületes szegénység, a bűnt szolgáló nyomor, a munkát kerülő gazság megtalálják benne a maguk képviselőit. A regény egy kötetre terjed. (Boldog új ével!) A „Budapesti Hírlap“ újdonságírója évről évre kellemesebb helyzetben van ezen a napon; csak megírja a maga szívből jövő szerencsekivánatát s jól tudja, hogy néhány ezerrel több szívhez jut el az idén, mint az elmúlt esztendőben. Ily nagy közönségnek könnyű jót kívánnunk, s egyszerű dolog, mert az intelligens osztálybeliek ama hatalmas falanxa, mely a mi zászlónk alá csoportosult, részben maga a nemzet; együtt érez vele mindenben, küzd a javáért, remeg a boldogságáért, s érdekeinek a maga millió apró érdekét szívesen alája rendeli. Ha tehát olvasóinknak köszönetet mondunk azért a támogatásért, melyben törekvéseinket részesítették s azt kívánjuk nekik, hogy ezt a mi hazafias politikánkat még nagyon sokáig örömben egészségben támogathassák, — jót kivántunk a hazának, olvasóinknak s az igazat megvallva, magunknak is. — (Mi is az az udvari vadászat?) Olvasóink közt kétségkívül nem kevesen vannak, kiknek ismerősük lévén a vadászsport apró titkaival, mikor lapunkban az udvari vadászatok felől olvastak, eszükbe jutott a kérdés, hogy azt a költséges szervezetet, külön sportszemélyzetet, vadászekvilagét voltakép miből fizetik ? Az udvartartás költségeiből-e vagy egyéb forrásból ? Aztán meg, hogy ki téríti meg a sok mezei kárt? mert az is esik elég, mikor a bajsza megindul s a lovasok a falka nyomában árkon bokron, vetéseken és szőlőkön át nyargalnak. Kik érdeklődnek az eféle iránt, azok számára elmondjuk, hogy az udvari vadászatokat egy részvénytársaság rendezi, melynek tagja az udvar is s ezenkívül benne vannak: Andrássy Aladár, Andrássy Gyula, Károlyi Gyula, Fesztetics Tasziló, Nádasdy Ferenc, Sztáray János, Csekonics Endre és Teleki Gyula grófok. A társaság három évenkint újra szokott alakulni s akkor választják a falkanagyot is és egyéb hivatalbelieket. A harmadik év csak a jövő vadászévszak végével jár le. — (Személyi hírek.) Tisza Kálmán miniszterelnök Szalontáról, Bedekovics Kálmán horvát miniszter Zágrábból ma reggel Budapestre érkeztek. —■ Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter ma reggel a fővárosból Szegedre utazott. — Jakobinyi bíboros államtitkárt, vatikáni hírek szerint, porosz részről nagy kitüntetésben fogják részesíteni. — (A karhatalommal megkeresztelt.) Szegeden a tegnapi katonai utóállításra egy szűrös atyafi hozta be délceg legény fiát Mityók István oda állt a tekintetes bizottság elé, hogy tudván mi a törvény, ő is eljött jelentkezni vizitálás végett. A jegyző kikérdezi, mikor, hol született, de hasztalan forgatja az újoncösszeírási lajstromokat, azokban nem akadt Mityók István nevére. Hogy lehet az, mikor 1865-ben született, tanakodtak a dolgon, míg végre előáll az öreg gazda és megfejtette a rejtélyt. Ő — úgymond — fiatal házas korában nazarénus volt, hát mikor a Matyi gyerek 1865-ben megszületett, a nazarénus hit parancsolatja szerint, nem vitte el keresztelni a paphoz. Matyi már 5—6 hónapos volt keresztvíz nélkül , a midőn egyszer 1866-ban két perzekutor állit be a tanyába s a gyereket karhatalommal elvitték megkeresztelni. Ezután az édekes fölvilágositás után rátaláltak a Matyi nevére az 1866-os összeírásban. Hanem nem volt haszon benne, mert, mint a „Sz. N.“ irja, Matyi „felcserének sem vált be. — (Uj tűzokádó.) Shipey amerikai konzul Aucklandban a következőket jelenti egy új tűzhányóról a déli csöndes Óceánban : „Október 13-án hajnalban süni gőz- és füstfelhőket láttunk fölszállni. Elég közel hajóztunk a jelenség színhelyéhez, hogy meglássuk, hogy a füstfelhőket tenger alatti vulkanikus kitörés okozta. Tekintetbe véve, hogy nem volt tanácsos az este még jobban megközelíteni azt a helyet, vártunk másnap reggelig.Akkor körülbelül két mértföldnyi távolságra közeledtünk. Nem találok szavakat aváltakozó pompa fölötti bámulatom és csodálkozásom kifejezésére. Minden egy és két perc-ben voltak kitörések, amelyek másodpercenkint változtatták színüket, alakjukat. Csak annyit mondhatok, hogy a legfenségesebb jelenségek egyike volt, amelyeket nyílt tengeren valaha láttam. Amennyire pontosan kiszámíthattam a tűzhányó fekvését, az mintegy tizennégy mértföldnyire van Hongra-Tonga szigettől. A képződött sziget nagyságáról nem mondhatok pontosat, minthogy nagyon sok gőz és felhő gomolyog fölötte, de legalább is két-három mérföld hosszúra és hatvan láb magasra becsülöm, még pedig 20“ 21' déli szélesség és 175° 28' nyugati hosszúság alatt. (Gyanús montenegróiak.) Az éjjel érkezett „Szegedi Napló”ban olvassuk a következő érdekes dolgot: Négy bekecses, piszkos, bocskoros legény érkezett Szegedre az államvasúton az éjjel s ma délután megjelentek a rendőrségnél. Tolmács utján nagy nehezen megértették a biztossal, hogy mi járatban vannak. Bukarestből elutaztak Belgrádba, ezt mondták előbb , hanem a biztos azon kérdésére, hogy miért Szeged felé jöttek a nagy kerülővel, azt a választ adták, hogy a bukaresti orosz konzul akarja így. Mind a négynek a bukaresti orosz konzultól van utazó levele, miket előmutattak. Majd a kérdezősködések során kiderült, hogy a négy bocskoros legény nem oláh, hanem montenegrói s nem Belgrádba, hanem Cettinyébe küldte őket haza az orosz konzul. A szálas, barna montenegrói legények: Nes Stanics, Mata Mugovsztanics, Krszt Novakov és Jóka Bogdanovics, mind a négy hadköteles. A biztos mgkérdeztette tőlük, hogy micsoda pénzen utaznak. Erre az volt a válaszuk, hogy pénzt nem kaptak, hanem az orosz konzul Szegedig szóló vasúti jegygyel látta el őket, a tovább utazásra nézve pedig azt az utasítást vették, hogy Szegedre érkezve jelentkezzenek az itteni hatóságnál, ahova a Belgrádig szóló jegyek utánuk küldetnek. Hát az utazási jegyekért jelentkeznek most a hatóságnál. A biztos tovább kérdezősködött, mért küldte őket haza Montenegróba az orosz konzul. Erre a kérdésre kitérő választ adtak. Azt mondják, a testvéreiket mennek látogatni. A montenegrói legényeket a biztos a főkapitány elé vezette ki ezután értésükre adta, hogy utazási jegyük még nem érkezett meg a szegedi hatósághoz. A legények erre azt mondták, hogy várni fognak. De van-e pénzük? kérdezte tőlük a főkapitány. Az nincs, feleltek, de arra még felelni se tudtak, hogy hát akkor miből élnek az utón ? A főkapitány rendelkezett, hogy a montenegróiaknak a városházán kell tisztességes éjjeli szállást és élelmezést adni, holnap pedig a rendőrhatóság részéről sürgöny fog küldetni a bukaresti orosz konzulhoz az utazó legények ügyében. Hanem a montenegróiak nem fogadták el a szíves vendéglátást, köszönik szépen, semmit sem kérnek s egyszerre kijelentették, hogy nincs szükségük semmire, csak a jegyekre, azokat pedig majd bevárják a szállásukon, amit már szereztek maguknak. Tudakozódni fognak még ma este a vasútigazgatóságnál is, hátha oda küldettek el az utazási jegyek. A főkapitány egy rendőrt adott melléjük, akinek kíséretében eltávoztak. Holnap azonban már délelőtt tartoznak, jelentkezni. — (Rothad valami — Spanyolországban.) Nagy szenzációt kelt Madridban két nagy csalás, amelynek a napokban jöttek nyomára. Szenzációssá főképen az teszi a dolgot, hogy Queseda, a volt hadügyminiszter is nagy mértékben kompromittálva van általa. A derék miniszter ugyanis kizárólagos jogot adott egy barcelonai vállalkozónak arra, hogy a gyarmatok hadserege számára újoncokat állítson. A vállalkozó hadmentesség fejében 6—8 ezer frankot is követelt a sorozás alá kerültek szüleitől s ebből a kincstárnak rendesen nem szolgátatott be többet ezer franknál. Rufo ezredest, a ki nagyon bele volt bonyolódva a piszkos üzletbe, rögtön kizárták a hadsereg kötelékéből. A másik visszaélést, 20 ezer cipővel követték el, melyeket a fegyházak számára szállítottak, amelyeknek a talpa teljesen papirosból készült. Az ilyenféle üzelmek, vagy mint Spanyolországban mondják, több diszkrétióval, rendetlenségek, napirenden vannak különösen a vasutaknál és bankoknál s gyakran igen magas állású férfiak vannak e piszokba belekeveredve.