Budapesti Hírlap, 1921. június(41. évfolyam, 117–141. szám)

1921-06-10 / 125. szám

XIl. évfolyam, 125. szám Budapest, 1921. Péntek, június 10. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési ára'­*: Egész évre 440 K, félévre 330 K, negyedévre 110 JC, egy hónapra 40 lí. Egyes szám ára 2 korona, Ausztriában 5 kor. Hirdetéseket Budapesten fölvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő:­­5 «r* yrr ^1' iö, M A Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. szám. Telefonszem­ek: József 43, József 53, József 63, József 23 - 84, Er­im) ideáljai. Budapest, jun. 9. A francia miniszterelnök fő érve a trianoni erőszakos békeokmány védelmére, a francia parlament június hetedik­ ülésén az volt, hogy a békeszerzőket nagy ideálok, az emberiség nagy ideáljai, vezették s hogy ha munkájuk nem egészen sikerült, ebben az emberi gyarló­ság a hibás, a­mely történelmi fátumként nehe­zedik az ideális államférfiai törekvésekre. Sietett azonban hozzáfűzni a fejtegetésekhez, hogy Magyarország csak úgy élhet meg tovább, ha maga is igyekszik ezt a hibás munkát óvni és fentartani. Az a kérdés, hogy honnan vették a béke­­szerzők ideáljaikat s hogy Magyarország­nak egyáltalán módjában lehet-e Briand úrék­­kívánságainak, vagy föltételeinek meg­fejelni? Ha e kettős kérdésre a Briandék gondolkozási módjával egybehangzó választ tudnánk kapni, megnyugodnék a magyar nemzet fiainak, a magyaroknak s a velük egy ezredéven át összeforrott tótoknak, a török elől hozzájuk menekült és itt édes hazát talált románoknak, szerbeknek, a betelepített néme­teknek és a többi sokféle honfitársnak iszo­nyúan háborgó lelke. Azt mondhatnánk: hát jól van, a magyar nemzet egy ezredéven maga ’ gondoskodott fennállásáról, boldogulásáról], ta­tár, "török, osztrák meg egy csomó kisebb ellen­séges hat­­alom ellen; de most az isteni gondvi­selés Briand és társaira bízta Magyarország jövő sorsának intézését, hát tegyünk úgy, a­mint ők rendelik. De ilyen irányú tépelődésü­nk mindjárt az első pillanatban fennakad. Mert hiszen jól tud­juk, hogy a békeszerzők a maguk ideális törek­véseit Belgrádból, Bukarestből, Prágából kap­ták. Olyan helyekről, a­hol a politikai vezetők még nem emelkedtek a kulturális fejlődésnek arra a magaslatára, a­hol a statisztika a meg­levő valóság megállapításában, a történetírás pedig a múlt eseményeinek reális feltüntetésé­­ban keresi a maga hivatását Briand­urékna­k van annyi francia irodalmi tájékozottságuk, hogy saját tudós honfitársaik írásaiból is tud­ják, miképpen a román és szerb politikai élet vezetői évtizedek óta politikai propaganda esz­közéül tartják a statisztikát és történetírást, a­minél a valóság egészen mellékes, a fő a propa­gandacéloknak megfelelő hazugság és ferdítés. Vagyis Briand­urék a Balkánról vették a ma­guk emberiségi ideáljait. Olyan népek politiku­saitól, a­kik a nemzeti életnek még gyermek­cipőiben élnek s a kik a nyugateurópai keresz­tény kultúra eszmevilágát még külsőségekben sem voltak képesek eddig megközelíteni. Hogy Prágáról, a Habsburgok által terem­tett e régi német kulturcentrumról is megemlé­kezzünk Massaryk és Benes uréknak nagy ré­szük volt a békekonferencia ideális törekvései­nek fölépítésében, ők, mint nyugati kultúrem­­berek tudták, hogy hazugságokhoz és ferdíté­sekhez járulnak,­ele a mutatkozó konjunktúráik szerint ez hasznos dolognak látszott, így lettek a habsburgi Bach-huszárokból és hofburgi laká­jokból, az osztrák költségvetés kitartottjaiból f­el­szabadítók, helyesebben vér­szopó elnyomók­­ és egy torz ál­lam megalkotói. E konjunktúra,­i lovagokkal szemben mi egy nagytudású cseh férfiúnak, Jirecsek Konstantinnak szellemét idézzük, a­ki a szerbek történetéről írván, ki­­fejti, hogy milyen sorsdöntő, egészséges hatás­sal volt Kelet-Európa népeinek fejlődésére a szilárd magyar állami épület kialakulása s arra is rámutat, hogy milyen vészthozó volt a szom­szédos műveit és műveletlen népekre az, a­mi­kor Magyarország a török és osztrák nyomás alatt a tizenhatodik században megroppant. Nem Massaryk—Beneséknek szól ez a tanítás, mert hiszen a falánk nyerészkedőknek hiába beszélünk a későbbi koplalásról abban a perc­ben, a­mikor a téli tájakból habzsolnak; de Briandi úréknak, és a többi nyugati hatalma­soknak, a­kik Magyarországgal és népeivel szemben ma az isteni hatalmat és belátást játszók. Nem vesztegetjük tovább a szót. Sem a történelem világánál, sem a békekonferencia eszmekörében, sem a külső lefolyásában nem tudjuk fölfedezni a Briand által hangoztatott ideállokat, a­melyek a magyar nemzetet meg­nyugtatnák s kitörölnék a nemzet lelkivilágá­ból azt a tudatos, ezerszer megokolt meggyőző­dést, hogy áléit állapotában kapzsi rablók és tudatlan kalmárok kezébe került. Tehát bécs­lésért és ostoba lenne, ha nem igyekeznék onnan szabadulni. A­mi Magyarország, megélhetését illeti, Briand úr kétségtelenül olyanoknak látja annak föltételeit, mint Franchet d’Esperay tábornok, a­ki azt mondta a Magyarország nevében hozza Belg­rádban beszélő zsebrákoknak, hogy őrölje meg az ország a maga termését szélmalmokban. A nemzetiségi kisebbségek védelmét pedig olyan komolyan vette Briand, hogy sietett a cseheket, a románokat, a szerbeket megnyug­tatni, hogy állami szuverenitásukat a világért sem bántja senki. Az állami szuverenitás­­pla­kot­lói pedig ezekben az országokban a magya­rok kiűzését, kifosztását, kultúrájuknak meg­­semmisítését vallják programjukul. Briand te­hát olyannak erősítette meg a trianoni béke­szerződést, a­milyennek készült: a magyar nemzet életfeltételei elvagdosójának, egy törté­nelmi nép és államterület rabszijra fűzőjének. Hogy lehet e keserű valósággal szemben emberi ideálokat emlegetni? Csak ,a Take Jonesen, Passes meg Benes észjárásával, kik szerint a magyar nemzet nem tartozik az emberiséghez. És na beszéljen nekünk, sem Európa műveit embereinek Briand arról, hogy benne nincs ellenséges érzés Magyarország ellen, mikor a fent nevezett urak kezeivel cselekszik és szavai­val beszél. Végezünk. Kimondjuk őszintén, hogy fő­leg Briand úr beszédének szellemét tartjuk na­gyon hibásnak. Mink tudjuk, hogy legyőzöt­tek vagyunk. Nem várunk a háborús mentali­tástól semmi jót. És tudjuk, ismerjük azokat a politikai, gazdasági és szociális kényszerűsége­ket, a­melyek mihamar kierőszakolják a törté­nelmi Magyarország helyreállítását és pedig a szomszédaink akart vagy nem ak­art hozzájáru­­lásával. Ez az időpont annál hamarább követ­kezik el, minél előbb ismerik meg a békedik­táló nagyhatalmak is ezeket a kénytelensége­­ket. Briand beszéde azonban nagyon erős biz­tatás a szomszédainknak, nagyon alkalmas ez időpont kitolására, tehát nagyon sokat árt a nemzetközi jogrend, a termelő munka és a tör­vények, erkölcsi szabályok által megszabott társadalmi élet helyreállításának. Tehát ezért sincs módjában Magyaror­szágnak az, hogy a trianoni békemű konzervá­lásában segédkezzék; nincs módunkban az sem, hogy határainkon túl ne lássunk ellenségeket,, a mikor kínzóink, fosztogatóink szövetséget kovácsolnak ellenünk s ennek az antant-paró­diának Briand, a nagy francia nemzet minisz­terelnöke, barátságosan és biztatóan veregeti a vállát. A Gsefi-román megegyezés. — Éle kizáróan Magyarország­ ellen irányul. — Prágából jelentik: A román és cseh kormány megegyeztek abban, hogy a cseh köztársaság és a román királyság között megkötött védelmi szövet­­ségi egyezségnek a következő szöveget adják: — Abban a szilárd elhatározásban, hogy fen­­tartsák a súlyos áldozatok árán megszerzett és a tervezett népszövetségi paktumban kijelölt békét, valamint az 1920. június 4-én Trianonban egyrész­ről a szövetséges és társait hatalmak, másrészről Magyar­ország között megkötött szerződés folytán keletkezett állapotot, a cseh köztársaság elnöke és őfelsége Románia királya védelmi egyezség megkö­tésében egyeztek meg. E célra teljhatalmú képvise­lője gyanánt a cseh köztársaság elnöke Veverka Ferdinándot, a cseh köztársaság bukaresti követét és meghatalmazott miniszterét­, őfelsége Románia­ királya pedig Take Joneszku­­ külügyminisztert ne­vezte ki, a­kik meghatalmazásaik kölcsönös bemu­tatása és azok kifogástalan voltának megállap­­ás­a Után a következő cikkelyekben egyeztek meg: 1. cikkely. Ha Magyarország anélkül, hogy provokálták volna, a magas szerződő felek valame­lyike ellen támadóit kíséreltít meg, a második fél kötelezi magát, hogy a megtámadott félnek védel­mére h­at, azokkal az intézkedésekkel, a­melyek e szerződés 2. cikkelyében szerepelnek. 2. cikkely: A cseh köztársaság és a román ki­rályság illetékes szakközegei kölcsönös megegyezés­sel a később megkötendő katonai egyezségben ha­tározzák meg a jelen egyezség végrehajtására fel­tétlenül szükséges intézkedéseket. 3. cikkely: A magas szerződő felek egyike sem köthet valamely harmadik hatalommal szövetséget a nélkül, hogy erről a másik felet értesítette volna, 4. cikkely. A két kormány, hogy béketöre­k­­véseinkben megegyezéseg járhassanak el, kötelezi magát, hogy egyezséget köt külügyi politikájuknak a Magyarországhoz való viszonyuk kérdésében való szabál­yozásáról. 5. cikkely. Ez az egyezség két évig marad ér­vényben a ratifikálási okmányok kicserélésének napjától számítva. Ennek az időtartamnak eltelté­vel ezt az egyezséget bármely szerződő fél fölmond­hatja, ele a fölmondás után is még hat hónapig ér­­vényben marad. 6. cikkely: Ezt az egyezséget közölni fogják a népszövetséggel. (Népszövetségi paktum, 7-ik rész.) 7. cikkely. Ennek hiteléül a meghata'm'rzettik az egyezséget a virásaiva, és pecsét­eikkel ellátták. Kitl'ntö­tik két példányban Bukarestben, 1921. április 23-án. Veverka Ferdinánd s. k., Take Jonesen s. k. Séf latepíiáes Kárelykirályb­a — Svájcba való visszatérését az európai béke érdekében engedték meg. — Bernből jelenik. A svájci nemzeti tanácsban ma két interpellációt terjesztettek elő Károly ki­rályra vonatkozóan. Grimm szocialista képviselő arról kért felvilágosítást, milyen körülmények kö­zött' ’hájyta el Károly király Svájcot és azt kérdezte, nem k­ellene-e megtagadni a királynak a Svájcban való tartózkodás jogát. A nacionalista Bossi inter­pellációjában a menedékjog megsértésének nevezi héjárul fiát, Károly király augusztusban eltávozik Svájcból. Interpellációjában a szövetségtanácstól felvilágosítást kér a helyzetről. Motta szövetségtanácsos, a politikai ügyosz­tály főnöke, a két interpellációra adott válaszában megállapítja, hogy a szövetségtanácshoz nem érke­zett panasz, hogy Károly király a pranginsi kastély­ban monarkista üzelmeket folytat, tehát nem avat­kozhatott be, míg nem voltak bizonyítékai. A király­nak Svájcba való visszatérését az európai béke ér­dekében engedték meg. A magyar kormány er­re vo­natkozó kérelmét nem lehatott elutasítani. Svájcból Való távozásakor Károly király hivatalos útlevél­­ellenőrző helyen nem haladt keresztül s azt is kije­lentette, hogy nem használt hamis útlevelet és svájci tisztviselők segítségét sem vette igénybe. Politikai bonyodalmak elkerülése céljából részlegesebb felvi­lágosítás nem adható. Károly király önszántából bejelentett ú a szövetség tanácsnak, hogy augusztus.

Next